Első állomás Velemér. Tüneményes kis templom az erdő mélyén, meseszerű a párás tisztáson. Nézegetés, fotózkodás, Morccal erdei séta és a csapat többi tagjának várása. Magyarszombatfán fazekas remekek nézegetése, kísértésnek nem tudok ellenállni, gyönyörűséges tál lesz majd a lakás új ékessége. Ebédidőben fantasztikus vörösboros vadpörkölt (szarvasból) dödöllével. Egyszerűen tökéletes. Forró, puha, ízes, a szaft tökéletes, a dödölle sem újdonság, gyerekkori ízek omlanak el a szájban. (Aztán éjjel a horror, gyomorgörcs és egyebek - máig sem értem, mi lehetett a probléma, hacsak az nem, hogy nem fogadtam el a fogadós által ajánlott pálinkát)
Szállás kellemes, miénk a Zöld szoba, tiszta táncterem. Morc műkorcsolyázóként küzd a laminált padlóval, csoszogva kopog, de szerencsére leginkább alszik. (Három napig az ugatás is szünetelt) Este iszogatás, eszegetés, vidám beszélgetés, kellemes zsibbadtságban még a tetőablakon kopogó eső sem olyan idegesítő.
Reggelre az eső eláll, de egész nap kitart a borús idő. A környék felderítéséhez azonban még így is sokkal megfelelőbb, mintha zuhogna. Fő az optimizmus! Szalafő, a pankaszi harangláb, Szentgyörgyvölgy … elmesélhetetlen, látni kell! A fényképezőgép kattog, elemcsere, kiskölök figyelmeztetése, hogy ne csak a lyukon keresztül nézzem a világot. Igaza van, de…
Szentgotthárd – nem tudom mit vártam, de nem ezt… Villa Pergola nevében és élénk narancssárga színében mediterrán, amúgy inkább retro, szakácsa jól főz, csak legyen türelmed kivárni. Mellettünk szláv nyelven hadaró, kiabáló gyereksereg, a helyi sporttábor felajzott lakói falják a napi menüt.
Az őriszentpéteri Árpád-kori templom már fakultatív program, ki erre, ki arra kanyarog a délutánban, este azonban újra együtt a nagy csapat. Egyre jobban alszom, kár, hogy vasárnap már indulunk is haza. Óraátállítás miatt már a küszöböt harapjuk, mire a reggelinkhez jutunk. Csendes szomorúsággal majszolunk, közeleg az elválás, rövid volt ez a hétvége (a többségnek), Nóra még marad és ennek örömére a nap is kisüt. Hazafelé rövid „pihenő” a telken, a házikó téliesítése, lezárása, aztán egy szezonzáró ebéd a helyi csárdában. Kellemes meglepetésként meleg házi pogácsával várják a betérő vendéget. Otthon Morc öröme határtalan, mi csak fáradtságot érzünk. De majd a fotók visszahozzák a sok-sok élményt… J
***
Ásít,,, Kutyát tartani jó! Meg éjjel a kertben bóklászni is. Morc csak tudja :)
Ez a nap jól kezdődik! Annak ellenére, hogy tegnap dél óta fáj a fejem a meleg fronttól és nem segített rajta se bogyó, se alkohol, se alvás. És annak ellenére, hogy Kiskölökkel már reggel összekaptunk, amiért nem vitt sapkát, pedig jó esélye van rá, hogy megázik. Annak ellenére, hogy Nagyfiúnak nem szóltak vissza az állásinterjú után, pedig ígérték. Annak ellenére, hogy munkám nekem sincs. És annak ellenére, hogy angyali Morcom már éjjel egykor és hajnali fél hatkor is leugrasztott a kertbe. Viszont ... reggel megnézhettem Nóra könyvét (igaz, még nem papíron, viszont már teljesen könyv formában), aztán a kutyasétáltatásból hazaérve összefutottam a postással, aki éppen a legfrissebb Válogatás kötettel a kezében szállt ki az autójából. És ma délután még az Időutazó feleségével is lesz egy találkánk. Sőt, már azt is kitaláltam, hogy a hidegre való tekintettel ma elkészül a szezon első töltött káposztája. Yesss... megyek is alapanyagért :)
***
Ilyen nincs. És mégis van. Hazajöttem, halódtam, és ilyenkor mit csinál az ember lánya.. nekiesik a gardróbnak. Gondoltam, ráfér egy kis lomtalanítás. Összement ruhák, egyebek. Hát, erre mit találok? Molyrágásokat. De persze mire ez kiderült, addig a teljes gardróbot ki kellett pakolnom, mindent alaposan átnézni, most fejeztem be, pedig elkezdtem már háromkor. Közben meg persze vacsora, mert a fiúk még véletlenül se lepnének meg valami ennivalóval. Aztán ha már ennyire belelendültem, akkor nyári holmik elpakolása, őszi-téli előszedése (ami még ez után a zergekergető hideg után nem került elő), Gyurmáék ittlévő holmijának átguberálása, hátha kell nekik belőle valami. Ágyneműtartó rendberakása (jesszus, hogy ott mi minden volt!). Erről eszembe jutott, hogy ágyat is kellene húzni, de azt már meghagytam holnap reggelre, és hogy el ne felejtsem, odakészítettem mindent. Aztán egy kisebb hegyet is összepakoltam, ami vasalásra vár. És a hálószobából még ki se jöttem, hiszen meg akarom szüntetni a szekrény tetején lévő dobozhalmot, amiben a régi videókazetták vannak. Azzal is elmegy majd a holnap délután, az tuti. Most egy kicsit írogatok itt, aztán még a konyhát összekapom és huss, alvás.
Persze, mire ezt olvassátok, már holnap reggel lesz. Akkor mehetek megint a postára, mert mostanában minden nap dob be ez a lökött postás értesítőt. Az első nagyon jól esett, mert egy majdnem 25 ezres elmü-visszatérítés volt. Na, kb. ennyit spóroltunk azon, hogy a gyerek elköltözött. A második a Readers-től valami könyv, de még azért sem mentem el, most meg valami hivatalos papír az I. kerületi önkormányzattól, akiknek cirka tavasszal írtam. Most válaszolnak rá. Odabent az üzletben is jó sok meló van. Sajnos nem valami látványos, viszont hasznos, mert kb. 20-25 éves lomokból szedem ki a könnyebben eladható dolgokat, a többit meg megpróbálom szintén valami eladható formára vagy összetételre összehozni. Muszáj, mert lassan rászakadok a párom fejére, annyi odafönt a "szemét". És akkor ugye nem is említem az irattárat, ami 5+1 év az üzlettel kapcsolatban és az összes lakással, kocsival, nyaralóval kapcsolatban is. Hihetetlen papírhalmaz.
Szegény anyósom befejezte az első Mucha-képet. Nem is tudom, mikor kezdte, még valamikor tavasszal, de ez a francos tűgobelin baromi lassan megy, így aztán lehet, hogy csak jövő karácsonyra lesz kész a három kép a hálószobába. De szépek lesznek, ez azért már látszik.
Vasárnap apu szülinapi ebédje egész jól sikerült, bár velük nehéz. Meg akartuk lepni őket egy hétvégével valami szép helyen, de persze az anyu azonnal lefújta, hogy az teljesen felborítja a jó kis megszokásaikat. Mondjuk, szívem szerint mondtam volna, hogy ez most nem róla szól, de hát az apunál ez azért mégis csak úgy van, hogy neki az a jó, ami az anyunak. Így aztán a kocsihoz kapott mindenféle francot, meg egy Glenn Miller cd-t, amit szeret, és egy sk. slide-show-t, ami tényleg róla, az elmúlt 80 évről szól. Az anyu is adott képeket, meg persze már sok évvel ezelőtt én is lenyúltam elég sokat, így egész jó kis anyag állt rendelkezésre és jó kis válogatás lett belőle. A gyerekeket sajnos nem nagyon érdekelte, bár igaz, a Kiskölök itthon már látta, amikor kipróbáltuk. Gyurma viszont nemes egyszerűséggel végigaludta. Az apu és az anyu viszont tényleg élvezte, azóta már megnézték párszor. Nosztalgiázni ők is szeretnek.
Persze, mire ezt olvassátok, már holnap reggel lesz. Akkor mehetek megint a postára, mert mostanában minden nap dob be ez a lökött postás értesítőt. Az első nagyon jól esett, mert egy majdnem 25 ezres elmü-visszatérítés volt. Na, kb. ennyit spóroltunk azon, hogy a gyerek elköltözött. A második a Readers-től valami könyv, de még azért sem mentem el, most meg valami hivatalos papír az I. kerületi önkormányzattól, akiknek cirka tavasszal írtam. Most válaszolnak rá. Odabent az üzletben is jó sok meló van. Sajnos nem valami látványos, viszont hasznos, mert kb. 20-25 éves lomokból szedem ki a könnyebben eladható dolgokat, a többit meg megpróbálom szintén valami eladható formára vagy összetételre összehozni. Muszáj, mert lassan rászakadok a párom fejére, annyi odafönt a "szemét". És akkor ugye nem is említem az irattárat, ami 5+1 év az üzlettel kapcsolatban és az összes lakással, kocsival, nyaralóval kapcsolatban is. Hihetetlen papírhalmaz.
Szegény anyósom befejezte az első Mucha-képet. Nem is tudom, mikor kezdte, még valamikor tavasszal, de ez a francos tűgobelin baromi lassan megy, így aztán lehet, hogy csak jövő karácsonyra lesz kész a három kép a hálószobába. De szépek lesznek, ez azért már látszik.
Vasárnap apu szülinapi ebédje egész jól sikerült, bár velük nehéz. Meg akartuk lepni őket egy hétvégével valami szép helyen, de persze az anyu azonnal lefújta, hogy az teljesen felborítja a jó kis megszokásaikat. Mondjuk, szívem szerint mondtam volna, hogy ez most nem róla szól, de hát az apunál ez azért mégis csak úgy van, hogy neki az a jó, ami az anyunak. Így aztán a kocsihoz kapott mindenféle francot, meg egy Glenn Miller cd-t, amit szeret, és egy sk. slide-show-t, ami tényleg róla, az elmúlt 80 évről szól. Az anyu is adott képeket, meg persze már sok évvel ezelőtt én is lenyúltam elég sokat, így egész jó kis anyag állt rendelkezésre és jó kis válogatás lett belőle. A gyerekeket sajnos nem nagyon érdekelte, bár igaz, a Kiskölök itthon már látta, amikor kipróbáltuk. Gyurma viszont nemes egyszerűséggel végigaludta. Az apu és az anyu viszont tényleg élvezte, azóta már megnézték párszor. Nosztalgiázni ők is szeretnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése