A szerelem 4 keréken érkezik 106.

Tara hazahozta Greget a játszótérről, Julie pedig egy jegyzettömbbel a kezében ringatózott a függőágyban, amikor Robert végre előkeveredett a dolgozószobájából. Egész nap telefonált. Ebédidőben előbújt, de még az asztalnál is iratokat lapozgatott. Julie bele sem nézett, mi az. Gondolta, majd Robert mesél róla, ha fontos. Lába körül ott idétlenkedett a kis szőrpamacs. Hiába próbálta meggyőzni Greget róla, hogy a kutyus hat hetesen még túl kicsi ahhoz, hogy hazavigyék; igazság szerint a gondozók is örültek, ha végre legalább eggyel csökken a kölyökkutyák száma. De Julie érezte, hogy ez a kis vakarcs még nincs kellőképpen szocializálva, és kemény napoknak, heteknek néznek elébe. A két kicsi amúgy is kemény megpróbáltatást jelentett szegény kölyöknek, mert álló nap a farkát, fülét húzták. Az már csak a hab volt a tortán, hogy minden gyerek a magáénak akarta tudni, elsősorban Greg; és keményen torolt meg minden próbálkozást, amikor a testvérei akarták magukhoz édesgetni a kutyust.

Colinnak mindegy volt. Neki az egész világ egy nagy játszótér volt és egyforma imádattal csüngött a család összes tagján. Meg mindenki máson, aki a kapun bejött és két jó szót szólt hozzá.

Julie hálásan nézett Tara után, aki vállalta, hogy még marad egy kicsit és segít lefektetni a srácokat. Mind egészen megvadult ma, hogy az apjuk végre újra velük van. Már régen kellett ennyiszer rájuk szólni, ráadásul Robertnek valami fontos dolga volt, amivel órákra elvonult a zárt ajtó mögé és Julie napja abból állt, hogy a gyerekekkel próbálta megértetni, a papa most nem ér rá velük játszani. Amikor a nyüzsgő gyereksereg eltűnt a fürdőszobában, Julie Robert kezéért nyúlt.

-Van még valami dolgod ma este? Mesélsz róla, hogy mivel töltötted a napot? Beszélgetsz velem egyáltalán? Akármiről. Bármiről.

Robert félretolta a mappát, amibe még vacsora alatt is bele-belelapozott. Nagyon sóhajtott és felnézett. Bele Julie kíváncsi, őszintén aggodalmas szemébe. Akkor most jött el az ideje?Hát, lesz ami lesz, belevágott.

-Tudod, ez a kirándulás tulajdonképpen Tom miatt indult, aztán a végén rólam szólt. Egész idő alatt rágott egy gondolat, amit a fiúk próbáltak kiszedni belőlem és megértetni velem, hogy rossz úton járok vele. – Julie itt elengedte a kezét és hátradőlt a székén.

-Nem tudom, mi volt a bajom már hetek óta, de tudom, hogy te is észrevetted, hogy valami megváltozott itthon. Szerelemre, biztonságra vágytál, de én igazából csak az utóbbit tudtam megadni neked, mert valami elemi erejű oknál fogva vágyni kezdtem másra. Nem személy szerint valakire, csak valaki másra. Akit meg kell ismerjek, fel kell fedezzek. És tudom, hogy számodra a házasság szent és sérthetetlen dolog. És majd megőrültem attól, hogy bánthatlak, pedig mindennél jobban szeretlek. És rettegtem attól, hogy előbb-utóbb beteljesítem ezt a vágyat és azzal elveszítelek téged.

Julie mély levegőt vett és felállt. Kicsit tétován tett-vett a pultnál, de ujjai végül a slusszkulcsra kulcsolódtak és határozott léptekkel kisietett az ajtón. Robert szorongva nézett utána, aztán amikor meghallotta a Mini Cooper motorjának bőgését, felugrott. A kis kocsi szinte kiugrott a lassan nyíló kapun. Robert a farzsebéhez kapott és megkönnyebbülve érezte, hogy a slusszkulcsát elfelejtette letenni az előszobai kis asztalra. Már bent is ült a terepjáróban és még éppen kisurrant a kapun, mielőtt az lustán zárulni kezdett volna.

Hova a fenébe mehetett? – gondolt Juliera, aztán egy tétova ötlettel a strand felé vette az irányt.

Az óceán már sötéten hullámzott a felhős ég alatt. Az egész partszakasz kihalt volt, csak a homokra kiguruló hullámok robaja törte meg a csendet. A parkolóban ott volt a Cooper. az ülésen egy póló és egy farmershort hevert. Julie levetkőzött!

Robert a vizet kémlelte, de a sötétben nem látta, hogy hol törik meg a hullám a gyenge női testen. Szívébe markolt a félelem, nehogy Julie valami őrültséget csináljon. És akkor végre meglátta, ahogy hagyva, hogy a hullámok lökdössék, egyre beljebb és beljebb lépdel a fekete vízben.

Idegesen rángatta le magáról a pólót és a farmert, miközben féllábon a víz felé ugrált. Az egyik tornacipője végül közvetlenül a víz előtt esett csak le a lábáról, de nem foglalkozott vele. Nem mert a lányra rákiáltani, nehogy végzetes döntésre sarkallja a felbukkanásával, ezért aztán csak erejét megfeszítve tempózott utána a sötét óceánban.

Julie, könyörgöm, állj már meg! – fohászkodott magában. Gondolj a gyerekekre, gondolj a gyerekekre! – mantrázta magában, miközben egészen elszörnyedt attól, hogy esetleg eléjük kell álljon, hogy a tragédia hírét közölje velük. Ez nem történhet meg! Egy pillanatra sem veszítette szem elől a nő fejét. Julie kitartóan úszott befelé és Rob csendben fohászkodott, hogy utol tudja érni. Jól úszott, de talán a pánik miatt, ami lassan, de biztosan eluralkodott rajta,  Julie tempója erőteljesebbnek tűnt. Igyekezett lehiggadni és csak arra gondolni, hogy a távolságot csökkentse kettőjük között. Amikor végre sikerült és néhány karcsapásnyi távolságra volt, rákiáltott:

-Julie! Az istenit, állj már meg!

A felesége kicsit zavarodottan körbenézett, aztán amikor felfedezte, a szemeit forgatva válaszolt neki:

-Még itt sem lehetek békében nélküled? Robert, menj haza! Gondolkodnom kell, magányra vágyom. Majd ha megemésztettem, amiket mondtál, hazajövök én is, aztán megbeszéljük, hogy mi legyen tovább, rendben?

-Micsoda? Nem! Nincs rendben! Azonnal gyere ki innen!

-Menj haza!

-Julie, csak hogy értsük egymást... én egy lépést nem megyek nélküled. Vagy kijössz magadtól, vagy kiráncigállak és az sem érdekel, ha közben mindketten belefulladunk. Értve vagyok?

-Hogy ráncigálsz ki, ha belefulladunk? – feleselt vele a nő.

-Oké, akkor belefojtlak és kiviszlek, aztán a bokáig érőbe belefojtom magam. Így már megfelel?

-Robert, menj haza! Magányt akarok magam körül. Csendet és nyugalmat, hogy megértsem, mi az, amit elrontottam.

-Oh, Julie, nem rontottál el semmit. Én voltam az, aki nem ismertem fel, hogy micsoda kincsem van, de ha nem rohantál volna el, akkor elmondtam volna azt is, hogy a Grand Kanyon csillagos ege alatt megvilágosodtam, és miután a barátaim is olyan képszerűen vázolták előttem a kétségbeejtő jövőmet, rájöttem, hogy egy épületes nagy barom vagyok. Mondtak ők ennél cifrábbat is, de most érd be ennyivel.

És csak hogy tudd, soha egy pillanatig nem gondoltam, hogy nem szeretlek. Oké, volt egy olyan érzésem, hogy talán ellangyosodott a kapcsolatunk, de hát már olyan régen együtt vagyunk, ez törvényszerű. Csak fel kellett volna ráznunk, de én olyan vak voltam, hogy nem láttam a nyilvánvaló megoldást. Majdnem belepusztultam abba, hogy bántani foglak, pedig nincs más a földön, aki annyira fontos lenne nekem, mint te.

De amikor hazajöttem és először azt hittem, egy idegen nő ül a pamlagon, akkor eszembe jutott, mit mondott Bobby és rájöttem, hogy igaza van. Hogy amiről én beszélek, arra minden lehetőségem megvan otthon, veled. Amilyen sokat vagyok távol, minden hazatérésnél egy új nő fogad. Csak nem veszem észre, mert nem akarom látni. Persze, kitörne belőlem az állat, ha valaki más észrevenné, de nekem csak a kényelmes megoldást jelenti. És te sem nehezíted meg a helyzetemet. És fel is akartak téged világosítani, hogy miket forgatok a fejemben, aztán reményeik szerint megnehezítenéd a dolgomat úgy, hogy egy életre elmenne a kedvem az álmodozástól. Túl jó dolgom van, tudom.

És teljesen felesleges, hogy itt magánykodj, gyere velem haza és bújjunk be a forró zuhany alá, mert momentán annyira fázom, hogy bármennyire szeretnélek elkapni egy körre idebent, egyszerűen nem lenne mivel. Visszabújt a csiga a házába, ha érted mire gondolok – vacogta a férfi, miközben szürke szemében ott csillogott az óceán.

-Nincs is ilyen szó, hogy magánykodik – dünnyögte Julie és lassan a part felé kezdett tempózni.

Amikor végre leért a lábuk, a férfi a karja közé kapta és megcsókolta.

-Julie, Isten látja lelkemet, szeretlek. És tényleg szánom-bánom a hülyeségemet. Bobby és Marcus, meg  a jó öreg Tom valószínűleg köteteket tudna mesélni az agyatlan eszmefuttatásaimról, hogy miket zagyváltam össze a kapuzárási pánikomról és más hülyeségekről, de soha ebben az életben és még talán ezen túl sem, foglak elhagyni, „ Hozzád hű leszek és veled megelégszem, Szeretetben élek veled és gondodat viselem, Testestül lelkestül szolgállak téged.”  mormolta a házassági esküjük fogadalmát, miközben a felesége könnyeit csókolta le az arcáról. 

Amikor érezte, hogy Julie is megnyugodott, hirtelen ráébredt, hogy mindketten úgy remegnek, mint a kocsonya, és ez bizony nem az érzéki játszadozástól, hanem a zsibbasztó hidegtől van így. Felmarkolta a homokos pólót és ráhúzta Julie meztelen felsőtestére, aztán sóhajtva látta, hogy a menetközben lerugdosott cipőjének fél párját elvitte a víz. Felkapta a farmert a homokról és a kocsi felé szaladtak.

-Tudsz vezetni? – nézte a reszkető asszonyt, és a bólintásra egy csókot nyomott a homlokára. -Lassan hajts, ne keltsünk feltűnést, mert a rendőr nem biztos, hogy értékelné, hogy fehérneműben száguldozunk a városban.

Azzal ő is beszállt a kocsiba és Julie után indulva, hazafelé vették az irányt. A kapun beállva már pattant is ki a kocsiból és kisegítette Juliet is. Kulcs egyikőjüknél sem volt, ezért halkan kaparászva próbáltak jelezni Tarának, hogy engedje be őket, de a gyerekeket se ébresszék fel. A következő pillanatban az ajtó feltárult és Tara mögött ott tornyosult Bobby, Marcus és Tom is. Robert fél szemmel még éppen észrevette, ahogy Bobby tenyere lecsúszik a nő formás csípőjéről, aztán a barátaik nagy röhögése közepette amúgy vizesen, sárosan, csapzottan és igen lengén öltözve becidriztek az ajtón.

-Ne haragudjatok, nagyon örülünk, hogy itt vagytok, de nekünk most sürgősen egy forró fürdőt kell vennünk, addig érezzétek otthon magatokat! – vacogta Robert, azzal meg sem álltak a fürdőszobáig. 

(köszönet twmmynek az "idézetért" !)