A forgatókönyv végül is érdekes volt. Stephanie
különböző, témába vágó szakkönyvekről készített listája pedig még érdekesebb.
Robert azon vette észre magát, hogy már hajnalodik, amikor fáradtan becsukta
az írást és elbotorkált a fürdőszobába.
Julie keze éppen félálomban tapogatózott a párnája
irányában, amikor leült az ágy szélére. Megsimogatta és a mellére vonta a
kezét, aztán hanyattfekve arra gondolt, hogy nehéz lesz így az alvás. A
következő pillanatban már mélyen aludt.
Julie a meleg, selymes szőrszálakkal borított mellkast
ölelve arca alatt érezte a férfi erőteljes szívdobbanásait. Óvatosan próbált
kibújni Robert hóna alól, hogy fel ne ébressze a férfit. Ő pedig megtette neki
azt a szívességet, hogy úgy tett, mintha nem venné észre a szökését. Mindketten
tisztában voltak vele, hogy nem lesz könnyű az első tudatos érintés és az arra
való reagálás. De Robert már nem sürgette a dolgot, el volt szánva, és remélte,
hogy majd ott, a tóparti házikóban adja magát az alkalom.
A repülőtéren Julie csodálkozva követte, amikor a
Kanadába tartó járatok felé vették az irányt. Az albertai gépen ülve próbálta
elképzelni az úticéljukat, de feladta. Annyi lehetőség közül választhatott,
hogy teljesen értelmetlen volt a próbálkozása. Számára pillanatnyilag éppen
elég volt a férje várakozástól csillogó tekintete. A leszállást követően a
bérelt kocsiba ültek és Robert a GPS-be táplálta a szállásuk adatait. Aztán átadta a kormányt a feleségének, mivel
a lábát még mindig óvó csizma túl szélesnek bizonyult a pedálok között. A
városból kifelé tartva Juliet egészen elvarázsolta a táj szépsége.
Automatikusan követte a női hang utasításait és hamarosan hegyi utakon
kanyarogtak a céljuk felé.
Moraine Lake Lodge – hirdette a gondosan faragott tábla az impozáns
épület elnevezését, amikor a GPS végre közölte, hogy Ön megérkezett a célállomáshoz. Még Robert is meglepetten nézte a
korábban erdei vityilónak gondolt, Glen által nyaralónak aposztrofált hatalmas,
fényűző épületet. Itt akár húszan is kényelmesen elférnének, kicsit talán
ijesztő is volt a gondolat, hogy csak ketten lesznek a pazar hétvégi házban.
A bejáratnál hamar megtalálták a kulcsot és belépve az
épületbe ott várta őket a minden részletre kiterjedő útmutató. A konyha
készletei feltöltve, lent a stégnél kenut is találnak, de ha kirándulni támad
kedvük, ne felejtsék itthon a helyzetjelző
pittyegőket és mindig legyen náluk meleg ruha, mert éjszakánként
drasztikusan lehűl a levegő, ha pedig áramszünet lenne, akkor a generátort a ház
mögötti fészerben indíthatják be. A legszebb tóra néző, teraszos szobát
választották és Robert megkönnyebbülten dobta le a vállát húzó táskákat. A
környezet, a teraszra nyíló hatalmas ajtókon át eléjük táruló fantasztikus
panoráma láttán nincs az a nő, akiben ne lehetne romantikus gondolatokat
ébreszteni. Otthon még faházról álmodozott, pioníroknak való
főzőalkalmatosságról, lavórról és a tó hideg vizéről. Itt azonban luxus
körülmények várták, de nem bánta egy percig sem. Egyedül a lábát tartó sín idegesítette,
de úgy döntött, hogy mire eljön az este, alighanem megpróbálkozhat megválni
tőle éjszakára.
Julie egyszerűen fel sem tudta dolgozni az őket
körülvevő táj szépségét. Ez a luxus tanya pedig teljesen váratlanul érte. Három
napot itt eltölteni... hiszen ez maga a Paradicsom. Mosolyogva fordult a férje
felé, aki a teraszon állva a zöld fenyőerdővel
övezett tó valószínűtlenül kék vizét csodálta a havas hegycsúcsok
tövében. Mesebeli látvány! Melléje lépett és belékarolt.
-Fantasztikus ez a hely, Robert! Nem tudom, honnan
jött az ötlet, hogy éppen ide jöjjünk, de ez hihetetlenül szép. Köszönöm! – és
kicsit tartózkodóan egy csókot lehelt a férfi kockás ingbe bújtatott vállára.
-Úgy nézel ki ebben a szerelésben, mint egy kanadai
favágó – kuncogott tovább, észre sem véve, ahogy a férfi teste megmerevedik az
érintésére.
Robert egy pillanatra elbizonytalanodott. Mit kell
neki minden pillanatot előre megtervezni? Az este még olyan messze. Éppen elég
romantikus ez a környezet, nem kell esti félhomály, gyertyafény a hangulathoz.
Ha Julie most döntött úgy, hogy egy váratlan édes támadást indít ellene, miért
ne csatlakozhatna hozzá?
Julie felé fordult és egyik karjával magához ölelte,
miközben a másik kezével gyengéden az állát emelte fel. Mélyen a lány szemébe
nézett és egy könnyű csókot nyomott az ajkaira.
-Julie, nagyon fájdalmas napokon vagyunk túl, de
tudom, hogy ezek a dolgok tényleg mögöttünk vannak. Itt és most tegyünk végképp
pontot a történtekre és zárjuk rá az emlékezés ajtaját. A kulcsot pedig dobjuk
be ennek a tónak a mélyére. Ígérem neked, hogy minden igyekezettemmel azon
leszek, hogy soha ne gondoljak rá, milyen érzés volt egy idegen férfi karjaiban
látni. És nagyon remélem, hogy ezt te is meg tudod tenni. A feleségem vagy, a
gyerekeim anyja és én nagyon szeretlek. Csak ez számít.
Julie könnyekkel a szemében nézett fel rá.
-Robert, a férjem vagy, a gyerekeim apja és én
mindennél jobban szeretlek. Mindig is csak ez számított.
Lábujjhegyre állt, átölelte a férfi nyakát és
megcsókolta. És ebben a csókban benne volt mindaz, amit az előbb egymásnak
mondtak.
Amikor kicsit később levegő után kapva szétváltak,
Robert végig simított Julie hátán, majd a fenekénél fogva magához szorította,
hogy a nő tisztán érezhesse, ahogyan ez a közelség életre kelti a testét.
-Isten látja lelkem, nem akarlak lerohanni, de olyan
nagyon hiányoztál Julie.
-Te is nagyon hiányoztál nekem. Éjszakánként sírni
tudtam volna a csalódottságtól, hogy bár ott fekszem melletted, mégsem lehetek
veled. Csak azok a reggeli ébredések tartották bennem a lelket, amikor a
karjaid között ébredtem. De nem akartam, hogy egy fehérmájú nőszemélynek
gondolj, aki nem törődve a köztünk lévő feszültséggel, csak a szexre tud
gondolni.
-Pedig élveztem volna, ha a fehérmájú nőszemélynek
több esze van, mint nekem és hamarabb visszavezet a házastársi gyönyörök
kertjébe, mint ahogy én összeszedem a bátorságom. – kuncogott a férfi, miközben lassan vezetni
kezdte a szobát uraló hatalmas ágy felé.
Ahogy az ágy mellé ért, a műanyag csizma halkan
koccant a fán.
-Basszus, erről teljesen megfeledkeztem. Julie, tied a
fürdőszoba, ha fel akarsz frissülni, addig én valahogy levarázsolom ezt a
vackot a lábamról, mert teljesen tönkreteszi a romantikát.
-Hagyd, majd segítek – suttogta a lány a mellkasának,
majd egy váratlan mozdulattal kicsit taszított rajta, amitől Robert az ágyra
huppant. Mivel nem számított rá, a mozdulatai koordinálatlanok voltak és
könnyedén bokán rúgta az ormótlan orthopédiai segédeszközzel Juliet, aki
bármennyire próbálta titkolni, hirtelen látni vélte az éjszakai csillagfényes
égboltot.
-Bocs, édes! – tudtam, hogy életveszélyes ez a vacak,
basszus, had vegyem le! – nyögött
Robert.
-Most már mindegy, majd jobban vigyázok – sziszegett
vissza Julie, miközben a kapcsokat vizsgálta, amikkel megszabadíthatja a férjét
ettől a közveszélyes darabtól. Letérdelt az ágy elé és óvatosan lefejtette a
férfi lábáról. Robert feljebb húzódzkodott az ágyon és kinyújtotta érte a
kezét.
-Gyere ide mellém, olyan régen csókoltalak már meg,
ráadásul most fájdalomdíj is jár neked! – vigyorgott rá azzal a féloldalas
mosollyal, amitől nők ezrei kaptak szívdobogást, amikor a kamerákba nézett. Julie lelkesen kúszott fel hozzá
négykézláb, aztán lovaglóülésben az ölébe költözött. Két kezébe fogta a férje arcát és centiről
centire közeledve felé, mélyen a szemébe nézve suttogta: Szeretlek!
Nem is figyelve a kezükre, egymás ingét kezdték
gombolni, miközben ajkuk egy pillanatra sem vált el egymástól. Robert fürge
ujjai végeztek előbb és türelmetlenül gyűrték le az inget Julie válláról
megakadályozva ezzel, hogy ő is hasonló mozdulatot tehessen. Robert hirtelen
mozdulattal átfordította a lányt, aki így a blúz szorításában tehetetlenül
feküdt alatta, és a férfi szabadon garázdálkodhatott csipkébe bújtatott mellei között. Julie szinte
elkábult a szenvedély és a gyengédség váltakozásaitól. Ajkai puhán, hivógatóan
nyíltak szét és Robert nem tétovázott. Amikor nyelvével megérintette az övét,
egyszerűen élvezte az ízét. Létezik még egy ilyen nő a világon? Szerette volna
minél hosszabbra nyújtani a szerelmi játszadozást, de érezte, hogy túl régen
nem ölelhette a feleségét, nem lesz annyi önuralma, hogy még sokáig visszafogja
magát. Megemelte egy kicsit a felsőtestét, hogy Julie kiszabadíthassa a karjait.
És a lány lázasan segédkezett ebben. Ahogy érezte a férje forró leheletét a
bőrén, kezével a hajába túrt és még jobban magához húzta. Robert nyelve
játékosan cirógatta, harapdálta a melleit ajkával, nyelvével, fogával. Kezével
lefelé vándorolt a lány testén, amíg elérte a csipke szett kis háromszögét.
Ujjai lágyan csúsztak az anyag alá és Julie combjai szétnyíltak, hogy még
mélyebben érezhesse a simogató ujjakat.Közben átkarolta a férfit és szorosan
magához szorította, hogy minden négyzetcentiméterét érezhesse , feszes hasát, ahogy
izgatottan kap levegő után. Robert hozzá dörzsölte a testét, keményen,
férfiasan és lüktetve. Már csak az apró csipke akadályozta, hogy teljesen eggyé
váljanak; de egy halk reccsenő hang után az is eltűnt és a férfi már mélyen a
testében járt, amikor a gyönyör első hulláma elborította.
Néhány órával később teljesen kimerülten feküdtek a
lassan beköszönő alkonyatban. A férfi gyomra mély morgással jelezte, hogy
gazdája a mai napon nem szentelt kellő figyelmet a táplálásának.
-Éhen halok, de képtelen vagyok megmozdulni –
sóhajtotta drámaian.
Julie elmosolyodott a panaszos hang hallatán.
-Hozok valamit a konyhából, megdolgoztál érte –
nyomott egy csókot a férfi szájára és maga köré tekerte a lepedőt.
A konyhában néhány zsemlét tett egy tálcára, a hűtőből
egy gusztusos húspástétomot emelt ki és egy üveg bort. Poharakat, szőlőt tett a
tálcára, végül egy doboz fagylaltot.
Robert már az ágytámlának dőlve várta a vacsorát.
Pillanatok alatt tüntették el a finom falatokat, aztán Robert a kezébe vette a
fagylaltot. Julie a kanalakat kereste, de aztán eszébe jutott, hogy azokról
bizony elfelejtkezett.
-Ne aggódj, el fog fogyni így is. Amikor a parton
letöröltem azt a falatot a szád sarkáról, azóta tervezem, hogy egyszer egy
egész dobozzal fogunk elnyalogatni, de azokban az álomképekben egyszer sem
szerepelt a kanál. – dörmögte érzéki hangon a férfi.
Julie elmosolyodott a forró vallomáson és hanyatt
feküdt az ágyon, aztán a fagylaltos doboz után nyúlt és leemelte a tetejét.
Ujjaival belekotort és az édes hideg krémmel körberajzolta a melleit.
-Uram, a desszertje tálalva van!
Robert, arcán ördögi vigyorral emelkedett föléje.
-Most szólok, hogy repetázni fogok.
Amikor később, sokkal később teljesen kielégülve és
némiképp ragadósan összebújtak, mindketten a tó fölött villódzó fényeket
csodálták.
-Az Aurora borealis, az északi fény – suttogta Robert áhítattal. -Pontosan olyan
csodálatos, mint ez a nap volt.
És Julie egyetértett minden szavával.
(kép)
3 megjegyzés:
Ne már ! Tényleg nem komizik senki??? Hát tudjátok !!!
Szóval Jutkám eddig is szeretem a fagylaltot .....!!!!! Köszönöm a reggeli mozit !!!!!!
Ha én ezt tudom!!!!!!
akár hason csúszva is vadásztam volna a netet a szálláson.
Hollarattiríja....
Kétballáb Rob, imádat van!
Feleségét letámadó Rob, imádás van.
Érzéki Rob.... igen! XDD Imádás van!
Kedves írónő iránt is ....Imádás van!
Reppenek a következőre! ;)
Ki beszel iiiiigy?!?! / kulcsdobalas... XDDDDD
Vagy csak engem kerulnek el az ilyen elmenyek?! :o
Meses ez a hely, kellemes volt a bekules, remelem, a kulcseldobas is sikeres lesz...
Megjegyzés küldése