"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. augusztus 10., péntek

A szerelem 4 keréken érkezik 89.


A forgatókönyv végül is érdekes volt. Stephanie különböző, témába vágó szakkönyvekről készített listája pedig még érdekesebb. Robert azon vette észre magát, hogy már hajnalodik, amikor fáradtan becsukta az írást és elbotorkált a fürdőszobába.
Julie keze éppen félálomban tapogatózott a párnája irányában, amikor leült az ágy szélére. Megsimogatta és a mellére vonta a kezét, aztán hanyattfekve arra gondolt, hogy nehéz lesz így az alvás. A következő pillanatban már mélyen aludt.

Julie a meleg, selymes szőrszálakkal borított mellkast ölelve arca alatt érezte a férfi erőteljes szívdobbanásait. Óvatosan próbált kibújni Robert hóna alól, hogy fel ne ébressze a férfit. Ő pedig megtette neki azt a szívességet, hogy úgy tett, mintha nem venné észre a szökését. Mindketten tisztában voltak vele, hogy nem lesz könnyű az első tudatos érintés és az arra való reagálás. De Robert már nem sürgette a dolgot, el volt szánva, és remélte, hogy majd ott, a tóparti házikóban adja magát az alkalom.

A repülőtéren Julie csodálkozva követte, amikor a Kanadába tartó járatok felé vették az irányt. Az albertai gépen ülve próbálta elképzelni az úticéljukat, de feladta. Annyi lehetőség közül választhatott, hogy teljesen értelmetlen volt a próbálkozása. Számára pillanatnyilag éppen elég volt a férje várakozástól csillogó tekintete. A leszállást követően a bérelt kocsiba ültek és Robert a GPS-be táplálta a szállásuk adatait.  Aztán átadta a kormányt a feleségének, mivel a lábát még mindig óvó csizma túl szélesnek bizonyult a pedálok között. A városból kifelé tartva Juliet egészen elvarázsolta a táj szépsége. Automatikusan követte a női hang utasításait és hamarosan hegyi utakon kanyarogtak a céljuk felé.

Moraine Lake Lodge – hirdette a gondosan faragott tábla az impozáns épület elnevezését, amikor a GPS végre közölte, hogy Ön megérkezett a célállomáshoz. Még Robert is meglepetten nézte a korábban erdei vityilónak gondolt, Glen által nyaralónak aposztrofált hatalmas, fényűző épületet. Itt akár húszan is kényelmesen elférnének, kicsit talán ijesztő is volt a gondolat, hogy csak ketten lesznek a pazar hétvégi házban.
A bejáratnál hamar megtalálták a kulcsot és belépve az épületbe ott várta őket a minden részletre kiterjedő útmutató. A konyha készletei feltöltve, lent a stégnél kenut is találnak, de ha kirándulni támad kedvük, ne felejtsék itthon a helyzetjelző  pittyegőket és mindig legyen náluk meleg ruha, mert éjszakánként drasztikusan lehűl a levegő, ha pedig áramszünet lenne, akkor a generátort a ház mögötti fészerben indíthatják be. A legszebb tóra néző, teraszos szobát választották és Robert megkönnyebbülten dobta le a vállát húzó táskákat. A környezet, a teraszra nyíló hatalmas ajtókon át eléjük táruló fantasztikus panoráma láttán nincs az a nő, akiben ne lehetne romantikus gondolatokat ébreszteni. Otthon még faházról álmodozott, pioníroknak való főzőalkalmatosságról, lavórról és a tó hideg vizéről. Itt azonban luxus körülmények várták, de nem bánta egy percig sem. Egyedül a lábát tartó sín idegesítette, de úgy döntött, hogy mire eljön az este, alighanem megpróbálkozhat megválni tőle éjszakára.
 

 Julie egyszerűen fel sem tudta dolgozni az őket körülvevő táj szépségét. Ez a luxus tanya pedig teljesen váratlanul érte. Három napot itt eltölteni... hiszen ez maga a Paradicsom. Mosolyogva fordult a férje felé, aki a teraszon állva a zöld fenyőerdővel  övezett tó valószínűtlenül kék vizét csodálta a havas hegycsúcsok tövében. Mesebeli látvány! Melléje lépett és belékarolt.
-Fantasztikus ez a hely, Robert! Nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy éppen ide jöjjünk, de ez hihetetlenül szép. Köszönöm! – és kicsit tartózkodóan egy csókot lehelt a férfi kockás ingbe bújtatott vállára.
-Úgy nézel ki ebben a szerelésben, mint egy kanadai favágó – kuncogott tovább, észre sem véve, ahogy a férfi teste megmerevedik az érintésére.
Robert egy pillanatra elbizonytalanodott. Mit kell neki minden pillanatot előre megtervezni? Az este még olyan messze. Éppen elég romantikus ez a környezet, nem kell esti félhomály, gyertyafény a hangulathoz. Ha Julie most döntött úgy, hogy egy váratlan édes támadást indít ellene, miért ne csatlakozhatna hozzá?
Julie felé fordult és egyik karjával magához ölelte, miközben a másik kezével gyengéden az állát emelte fel. Mélyen a lány szemébe nézett és egy könnyű csókot nyomott az ajkaira.
-Julie, nagyon fájdalmas napokon vagyunk túl, de tudom, hogy ezek a dolgok tényleg mögöttünk vannak. Itt és most tegyünk végképp pontot a történtekre és zárjuk rá az emlékezés ajtaját. A kulcsot pedig dobjuk be ennek a tónak a mélyére. Ígérem neked, hogy minden igyekezettemmel azon leszek, hogy soha ne gondoljak rá, milyen érzés volt egy idegen férfi karjaiban látni. És nagyon remélem, hogy ezt te is meg tudod tenni. A feleségem vagy, a gyerekeim anyja és én nagyon szeretlek. Csak ez számít.
Julie könnyekkel a szemében nézett fel rá.
-Robert, a férjem vagy, a gyerekeim apja és én mindennél jobban szeretlek. Mindig is csak ez számított.

Lábujjhegyre állt, átölelte a férfi nyakát és megcsókolta. És ebben a csókban benne volt mindaz, amit az előbb egymásnak mondtak.
Amikor kicsit később levegő után kapva szétváltak, Robert végig simított Julie hátán, majd a fenekénél fogva magához szorította, hogy a nő tisztán érezhesse, ahogyan ez a közelség életre kelti a testét.
-Isten látja lelkem, nem akarlak lerohanni, de olyan nagyon hiányoztál Julie.
-Te is nagyon hiányoztál nekem. Éjszakánként sírni tudtam volna a csalódottságtól, hogy bár ott fekszem melletted, mégsem lehetek veled. Csak azok a reggeli ébredések tartották bennem a lelket, amikor a karjaid között ébredtem. De nem akartam, hogy egy fehérmájú nőszemélynek gondolj, aki nem törődve a köztünk lévő feszültséggel, csak a szexre tud gondolni.
-Pedig élveztem volna, ha a fehérmájú nőszemélynek több esze van, mint nekem és hamarabb visszavezet a házastársi gyönyörök kertjébe, mint ahogy én összeszedem a bátorságom.  – kuncogott a férfi, miközben lassan vezetni kezdte a szobát uraló hatalmas ágy felé.
Ahogy az ágy mellé ért, a műanyag csizma halkan koccant a fán.

-Basszus, erről teljesen megfeledkeztem. Julie, tied a fürdőszoba, ha fel akarsz frissülni, addig én valahogy levarázsolom ezt a vackot a lábamról, mert teljesen tönkreteszi a romantikát.
-Hagyd, majd segítek – suttogta a lány a mellkasának, majd egy váratlan mozdulattal kicsit taszított rajta, amitől Robert az ágyra huppant. Mivel nem számított rá, a mozdulatai koordinálatlanok voltak és könnyedén bokán rúgta az ormótlan orthopédiai segédeszközzel Juliet, aki bármennyire próbálta titkolni, hirtelen látni vélte az éjszakai csillagfényes égboltot.
-Bocs, édes! – tudtam, hogy életveszélyes ez a vacak, basszus, had vegyem le! – nyögött  Robert.
-Most már mindegy, majd jobban vigyázok – sziszegett vissza Julie, miközben a kapcsokat vizsgálta, amikkel megszabadíthatja a férjét ettől a közveszélyes darabtól. Letérdelt az ágy elé és óvatosan lefejtette a férfi lábáról. Robert feljebb húzódzkodott az ágyon és kinyújtotta érte a kezét.
-Gyere ide mellém, olyan régen csókoltalak már meg, ráadásul most fájdalomdíj is jár neked! – vigyorgott rá azzal a féloldalas mosollyal, amitől nők ezrei kaptak szívdobogást, amikor a kamerákba  nézett. Julie lelkesen kúszott fel hozzá négykézláb, aztán lovaglóülésben az ölébe költözött.  Két kezébe fogta a férje arcát és centiről centire közeledve felé, mélyen a szemébe nézve suttogta: Szeretlek!

Nem is figyelve a kezükre, egymás ingét kezdték gombolni, miközben ajkuk egy pillanatra sem vált el egymástól. Robert fürge ujjai végeztek előbb és türelmetlenül gyűrték le az inget Julie válláról megakadályozva ezzel, hogy ő is hasonló mozdulatot tehessen. Robert hirtelen mozdulattal átfordította a lányt, aki így a blúz szorításában tehetetlenül feküdt alatta, és a férfi szabadon garázdálkodhatott  csipkébe bújtatott mellei között. Julie szinte elkábult a szenvedély és a gyengédség váltakozásaitól. Ajkai puhán, hivógatóan nyíltak szét és Robert nem tétovázott. Amikor nyelvével megérintette az övét, egyszerűen élvezte az ízét. Létezik még egy ilyen nő a világon? Szerette volna minél hosszabbra nyújtani a szerelmi játszadozást, de érezte, hogy túl régen nem ölelhette a feleségét, nem lesz annyi önuralma, hogy még sokáig visszafogja magát. Megemelte egy kicsit a felsőtestét, hogy Julie kiszabadíthassa a karjait. És a lány lázasan segédkezett ebben. Ahogy érezte a férje forró leheletét a bőrén, kezével a hajába túrt és még jobban magához húzta. Robert nyelve játékosan cirógatta, harapdálta a melleit ajkával, nyelvével, fogával. Kezével lefelé vándorolt a lány testén, amíg elérte a csipke szett kis háromszögét. Ujjai lágyan csúsztak az anyag alá és Julie combjai szétnyíltak, hogy még mélyebben érezhesse a simogató ujjakat.Közben átkarolta a férfit és szorosan magához szorította, hogy minden négyzetcentiméterét érezhesse , feszes hasát, ahogy izgatottan kap levegő után. Robert hozzá dörzsölte a testét, keményen, férfiasan és lüktetve. Már csak az apró csipke akadályozta, hogy teljesen eggyé váljanak; de egy halk reccsenő hang után az is eltűnt és a férfi már mélyen a testében járt, amikor a gyönyör első hulláma elborította.

Néhány órával később teljesen kimerülten feküdtek a lassan beköszönő alkonyatban. A férfi gyomra mély morgással jelezte, hogy gazdája a mai napon nem szentelt kellő figyelmet a táplálásának. 
-Éhen halok, de képtelen vagyok megmozdulni – sóhajtotta drámaian.
Julie elmosolyodott a panaszos hang hallatán.
-Hozok valamit a konyhából, megdolgoztál érte – nyomott egy csókot a férfi szájára és maga köré tekerte a lepedőt.
A konyhában néhány zsemlét tett egy tálcára, a hűtőből egy gusztusos húspástétomot emelt ki és egy üveg bort. Poharakat, szőlőt tett a tálcára, végül  egy doboz fagylaltot.
Robert már az ágytámlának dőlve várta a vacsorát. Pillanatok alatt tüntették el a finom falatokat, aztán Robert a kezébe vette a fagylaltot. Julie a kanalakat kereste, de aztán eszébe jutott, hogy azokról bizony elfelejtkezett.
-Ne aggódj, el fog fogyni így is. Amikor a parton letöröltem azt a falatot a szád sarkáról, azóta tervezem, hogy egyszer egy egész dobozzal fogunk elnyalogatni, de azokban az álomképekben egyszer sem szerepelt a kanál. – dörmögte érzéki hangon a férfi.
Julie elmosolyodott a forró vallomáson és hanyatt feküdt az ágyon, aztán a fagylaltos doboz után nyúlt és leemelte a tetejét. Ujjaival belekotort és az édes hideg krémmel körberajzolta a melleit.
-Uram, a desszertje tálalva van!
Robert, arcán ördögi vigyorral emelkedett föléje.
-Most szólok, hogy repetázni fogok.

Amikor később, sokkal később teljesen kielégülve és némiképp ragadósan összebújtak, mindketten a tó fölött villódzó fényeket csodálták.
-Az Aurora borealis, az északi fény  – suttogta Robert áhítattal. -Pontosan olyan csodálatos, mint ez a nap volt.
És Julie egyetértett minden szavával.

(kép)

3 megjegyzés:

zsorzsi írta...


Ne már ! Tényleg nem komizik senki??? Hát tudjátok !!!

Szóval Jutkám eddig is szeretem a fagylaltot .....!!!!! Köszönöm a reggeli mozit !!!!!!

Gabó írta...

Ha én ezt tudom!!!!!!
akár hason csúszva is vadásztam volna a netet a szálláson.
Hollarattiríja....
Kétballáb Rob, imádat van!
Feleségét letámadó Rob, imádás van.
Érzéki Rob.... igen! XDD Imádás van!
Kedves írónő iránt is ....Imádás van!
Reppenek a következőre! ;)

csez írta...

Ki beszel iiiiigy?!?! / kulcsdobalas... XDDDDD
Vagy csak engem kerulnek el az ilyen elmenyek?! :o
Meses ez a hely, kellemes volt a bekules, remelem, a kulcseldobas is sikeres lesz...