"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. augusztus 18., szombat

A szerelem 4 keréken érkezik 97.


Julie lelkesen készült a kerti partyra. A játszótéren már beszélt néhány szülővel, akikkel kezdettől jól megtalálta a hangot. Még Pierre-t is meghívta, bár ezt az ötletét még nem tudta, Robert előtt hogy vezesse elő. A fotók megjelenését követően felbukkant Pierre elvált felesége Vivien is, és mint aki veszélyeztetve látja az érdekeit, újra akarta kezdeni a házasságukat. A gyerek érdekében úgy tűnt, a férfi is hajlott erre, így aztán Julie úgy gondolta, semmi baj nem lehet belőle, ha ők is a meghívottak között vannak.
Julie izgatottsága lassan Robertre is átragadt, bár egészen más okokból. Fogalma sem volt róla, hogy ez a sok idegen ember, akikkel jószerivel 1-2 mondatot beszélt az eltelt években, hogy reagál majd a helyzetre, hogy egy hollywoodi sztár otthonában tölt egy délutánt. Igyekezett az egész szituációra úgy gondolni, mint aki egy a kertvárosi apukák közül, de ha őszintén nézte, akkor ez elég gyatra próbálkozás volt. Nem volt kertvárosi apuka és ezzel a vendégei is tisztában lesznek. Ő pedig egyre jobban aggódott amiatt, mi lesz majd másnap. Hány titokban készült fénykép, hány nyilatkozat árulkodik majd a külvilágtól elzárt falak mögött zajló életéről?
Annyira bízott benne, hogy Julie nem veszi komolyan a beleegyezését, de a felesége láthatóan eltökélte, hogy kis családjukat beolvasztja a hétköznapi környezetbe. Nagyot sóhajtva pakolászott a garázsban, behűtötte a söröket és üdítőket, aztán bement a házba, hogy odabent is összepakolja azokat a dolgait, amiket nem akart a kíváncsi tekintetek előtt hagyni. Már tiszta paranoiásnak érezte magát, de nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ez a laza gyerekzsúr és kerti party már megint valami kellemetlenséget szabadít a nyakukba.

A délután beváltotta a hozzá fűzött "reményeit". Lassan  rémálommá kezdett válni és elég tehetetlennek érezte magát, hogy a láthatóan egyre zaklatottabb Juliet megnyugtassa. Már az első percekben rosszul indult. Josh érkezett elsőnek a barátnőjével, Jessicával, aki felismerve vendéglátójukat, minden női praktikát bevetett, amivel a figyelmét felhívhatta volna. Hosszú perceken át nem tudott szabadulni a csinos lánytól, aki eltökélten próbálta rávenni, hogy valami módon filmszerephez juttassa.  Amikor nagy nehezen Josh leszerelte a lelkes leányzót, arra riadt, hogy a gyerekek között verekedés tört ki. Greg püfölte éppen a legjobb barátját Davidet. Robert erélyesen rájuk szólt, a béke rövid időre helyreállt, de percek múlva újra nekiesett elsőszülött fiacskája a fél fejjel alacsonyabb pufók kisfiúnak. Robert felkapta és bemasírozott vele a lakásba, amíg David vérző orrát Julie és a kisfiú édesanyja próbálta elállítani.

-Gregory, így nem lehet viselkedni! David a legjobb barátod, a vendéged és te a többi gyerek előtt orrba vered? Miért?
-Csak – felelte dacosan a fia.
-Gregory! Nem kérdezem még egyszer! Vagy megmondod, mi történt odakint, vagy itt maradsz a szobádban és nem mehetsz ki a többiek közé játszani. – vette elő Robert a legszigorúbb apai hanghordozását.
-Mert David azt mondta, hogy anyu csaló. – suttogta halkan a fia.
-Micsoda? – emelkedett az apja szemöldöke és a hangja is.
-Hogy megcsalt téged, és az apukája nem is érti, hogy miért lakhat még mindig itt, mert ő már biztosan kirúgta volna a helyedben. – halkult el teljesen a végére a kisfiú hangja.
Robert biztos volt benne, hogy a fia nem is érti pontosan, mit jelentenek a szavak, amiket a másik gyerektől hallott, de úgy látszik, még így is megérezte bennük a bántó szándékot és a maga gyerekes módján elégtételt akart venni. Szíve szerint ő is ezt tette volna David nagypofájú apukájával.
Megsimogatta a kicsi fejét, felemelte az állát és a szemébe nézve beszélni kezdett:
-Greg, ez butaság. David apukája butaságot beszélt és a barátod még kicsi, nem tudja, hogy azzal, hogy ő meg neked mondta el, ő is butaságot beszélt. Mi ismerjük anyut és tudjuk, hogy ő a legjobb anyu a világon. Igaz?
A kicsi lelkes bólintására elmosolyodott és úgy folytatta:
-Nem szabad megütnöd Davidet többé, de ha megint ilyeneket mond, akkor kérlek, szólj nekem. Majd én beszélek az apukájával, hogy ő se beszéljen ilyen butaságokat. Rendben? – azzal kézen fogta a kicsit és visszaballagtak a vendégek közé. Julie kíváncsi tekintetével nem törődve egyenesen Davidhoz mentek, aki mellé Robert leguggolt és csendesen mondott neki valamit, utána Greg is motyogott valamit az orra alatt és a két kicsi kezet fogott. Robert barackot nyomott mindkettőjük fejére, aztán felállt és Juliehoz sétálva átölelte a derekát.
-Vészhelyzet ideiglenesen elhárítva, de azt hiszem, nem ártana pár szót beszélnem David apukájával. Julie értetlen tekintetét figyelmen kívül hagyva egy csókot nyomott a szájára, aztán vigyorogva Pierre-hez fordult.
Julie ebből tudta, hogy a dolognak lesz még folytatása.

Pierre egész délután merev arccal álldogált a vendégek között. A kislánya kedvéért jött csak el, igazából Vivien szempilla-rebegtetése sem hatotta volna meg. Robert meglepően lazán kezelte a számára nagyon is kínos helyzetet, de ahányszor Julie felé nézett, szinte a száján érezte a nő ízét még ennyi idő elteltével is. Julie és a férje viszont úgy tűnt, már túlléptek azon a szerencsétlen epizódon, és végeredményben ennek örülnie kellett volna. De ehelyett inkább valami csalódottságot érzett, amiért őt nem szereti ennyire senki. Vivien visszatérésének csak a lányuk miatt örült, részéről az  a régi láng kialudt abban a pillanatban, amikor az asszony beadta a válókeresetet. Valószínűleg soha nem is szerették egymást annyira, mint ez a két ember. Robert éppen megcsókolta a feleségét és ettől szinte féltékenységet érzett, ezért zavartan elfordult, mielőtt az érzései kiülnének az arcára. Ezért aztán meglepetésként érte, amikor a férfi hozzálépett és egy doboz hideg sört nyújtott feléje.

Robert igyekezett színészi képességeit is latba vetve barátságosan beszélgetni a férfival, aki majdnem tönkretette az életét. Franciaországról beszéltek, a francia filmekről, de közben fél szemmel Steve Cormackot, David apját figyelte. A hízásnak indult férfi nyála épp csak el nem csöppent, ha Juliera nézett. A felesége szeme láttára gerjedt rá a vendéglátójára és ettől az asszony láthatóan rosszul érezte magát. Robert sajnálta a kedves kis asszonykát és előre félt, hogy a férje tapintatlansága miatt az asszonyok barátsága szenved majd csorbát.
Látva, hogy az üdítők fogytán vannak, elnézést kért és a garázs felé indult az utánpótlásért. Mire a hűtőtáskát megpakolta, árnyék esett rá. Az ajtóban Pierre csinos, vörös hajú felesége, Vivien állt. Kihívóan mosolyogva jött egyre közelebb. Ahogy a férfi felállt, a nő két keze közé fogta az arcát és megcsókolta.
-Ez járt nekünk! – suttogta érzékinek szánt, kissé alkohol fűtötte hangon.
Robert erélyesen tolta el magától.
-Nem Vivien, ezt nem teheti! Ez teljes képtelenség! Hiszen itt van a férje és a kislánya. És itt van az én családom is. Egyébként sincs, amiért elégtételt kéne vennünk.
-Akkor tegyük csak a magunk élvezetére! – búgta a nő és újra a férfi nyakába kapaszkodott.
Robert kínosan igyekezett lefejteni magáról az ölelő karokat. Ez egy őrület! Ez a nő képes itt az ő vendégekkel teli házában rámászni és fogalma sincs, hogy tudná leállítani, mielőtt még jobban belelkesül. Ráadásul a következő pillanatban Julie hűvös hangja szólalt meg az ajtó felől:
-Vivien, Pierre keres, indulni szeretne. És én is azt szeretném, ha elindulnál. – tette hozzá fagyos hangon.
Robert kétségbeesett tekintettel nézett rá, és hirtelen egész más színben kezdte látni az újságokban megjelent fotókat is. Ilyen az, ha az ember a körülmények áldozata – gondolta idegesen. De a felesége tekintete már korántsem volt olyan fagyos, amikor ránézett.
-Robert, megtennéd, hogy tartod a frontot, amíg a kicsiket lefektetem?
A férfi megkönnyebbülve indult a kert felé. Julie pedig a kissé bizonytalanul kifelé induló Vivien után szólt.
-Nincs miért revansot venned Vivien. Egyrészt Pierre nem is volt a férjed, amikor azok a szerencsétlen fotók készültek, másrészt az egész szituáció egész más volt. Én megszenvedtem érte és nem hagyom, hogy a férjemet belevond egy olyan játszmába, amihez semmi köze. A jövőben pedig megkérlek, be ne tedd a lábad még egyszer ebbe a házba! A kislányodat bármikor szívesen látjuk, de téged nem!
Azzal hátat fordított a kissé elázott nőnek és bemasírozott a házba.
Tara a hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy minden szót hallott és elismerését fejezi ki a karakánságáért.  Julie pedig vállat vonva, kicsit kedvetlenül gondolt arra, hogy rengeteg dolgot nem vett figyelembe, amikor erre a vendégesdire készült nagy örömmel. A konyhában egy nagy zsákba dobálta a színes papírtányérokat és poharakat, amik elborították a pultot. A vendégek lassan szedelőzködtek, így aztán nagyot sóhajtva mosolyt erőltetett az arcára és kiment közéjük.

Amikor az utolsó kocsi is kigördült az udvarról, a mosoly úgy olvadt le mindkettőjük arcáról, mint a fagylalt a tűző napon.
-Hát, ennyit a kedélyes kertvárosi családok kerti sütögető partijáról – sóhajtott Robert és átölelte a felesége vállát.
-Tudod, Julie, őszintén reméltem, hogy sikerülni fog, de már amikor Pierre-t megláttam, kezdtek kétségeim támadni. A felesége meg… remélem, tudod, hogy amit láttál, az nem az volt, aminek látszott?
-Nem? Akkor talán te rohantad le őt? Mert eddig azt hittem, ő volt a hunyó? – nézett rá Julie kicsit fancsali tekintettel.
Robert grimaszolva meghúzta a haját.
-Te is tudod, hogy gondoltam. Ez a nő… akkor sem kéne, ha ő lenne az egyetlen nő a földön. Pierre meg egy balek, ha visszafogadja, de ez legyen az ő problémájuk. Csak a kislányt sajnálom, hogy ilyen anyja van. És hát van egy másik kedvencem is a vendéglistáról, David papája, a jó öreg haspók Steve. Odavan érted, amit meg is értek. De közben egy hülye köcsög, aki olyasmiket beszél egy kisgyerek előtt, amiért legszívesebben beverném a képét. A gyerek meg milyen? Visszamondja apa nagy dumáját a haverjának, mert fogalma sincs róla, milyen bántó és hazug dolgokat beszél.
Julie kutató tekintettel nézett rá.
-Ezért verekedtek? Mit mondott Gregnek David?
-Ne akard, hogy elismételjem! Mindenesetre a fiad önérzetét sértette a dolog és a szívem mélyén hálás vagyok neki, hogy megvédte az anyja jó hírét. Igazi tökös kis pasi! Nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam nekem is helytállni Steve papánál, mert meg sem kell szólaljon, már azzal is kihúzta a gyufát, ahogy rád nézett a tányérja fölött. Elég nyilvánvaló volt, hogy nem az odaégetett steakem miatt folyik a nyála.

Julie a fejét csóválva ölelte a férje derekát. Egyszer úgyis kihúzza majd belőle, miért verekedett Greg, de most éppen elég volt feldolgozni, hogy milyen felemásra sikerült ez a nap. Ha őszinte akar lenni, teljes csőd volt. A legtöbben egyszerűen nem tudtak túllépni az alapszituáción, hogy egy hollywoodi sztár vendégei. Pedig ő úgy érezte, teljesen normálisan fogadták őket. Nem csináltak nagy felhajtást, nehogy attól érezzék kényelmetlenül magukat. A máskor közvetlen embereknek szinte egyetlen természetes mozdulata, mondata nem volt egész délután. A beszélgetések erőltetettek voltak, érezhető volt, hogy a vendégeiket sokkal inkább érdekelnék a filmvilág pletykái, mint az, hogy milyen színházi előadást láttak legutóbb vagy milyen jó könyvet olvastak. A játszótéren azt hitte, itt majd kibeszélhetik a gyerekneveléssel kapcsolatos gondjaikat, de mit mondhat ő, amikor a vendégei is látják, hogy két bébiszitter is segít neki. Igaza van Robertnek, az életüknek mindig meglesz ez az árnyoldala, hogy sokan nem képesek rájuk hétköznapi párként, családként tekinteni. Maradnak a régi barátok és a kollégák, akik átérzik ezt a helyzetet. Jobb, ha beletörődik.
Robert kihúzta a zsebébe gyűrt szalvétát, amin Josh barátnőjének rúzsos ajaklenyomata alá egy telefonszámot firkantottak, és a parázsló faszénre dobta. Julie csodálkozó tekintetét csak egy kis grimasszal és fejrázással  válaszolta meg. Aztán kézenfogta a fiát és a feleségét.
-Na, gyertek, pancsoljunk egyet, aztán aki még ébren lesz ennyi izgalom után, meghallgathatja az esti mesét. Ma úgyis én vagyok a soros, és már tudom is, miről fog szólni – kacsintott Gregre, akinek felcsillant a szeme a várakozástól.

3 megjegyzés:

zsorzsi írta...


Lájkolom a kis Greget!!!!!:):)...és az apukáját !!!
Nagyon működik a" burok "ennél a családnál, ami számomra mindig egy különleges dolog .

Jutkám ,ez egy fokkal szürkébbre sikeredett az előző résznél,de teljesen megértem ezt a lelki állapotot .Talán Vera járt most a legjobban,bár ami késik ,az nem múlik ! :) Én mondjuk nem kívánom ezt senkinek !

zsorzsi írta...

Jutkám!

Bocsánat ,ha félre érthető voltam !!!!!!! Nem a történet lett szürkébb ,egyhangúbb !!!!!A szürkét arra írtam ,hogy már nem olyan fekete ,mint az elötte való volt, a sok rossz dologgal...
Szürkül,vagyis egyre jobban látszik a fény az alagút végén ,ahova helyezted őket!!! Bár nálad soha sem lehet tudni ,mikor mi várható a köv. részben ,de éppen ezt szeretem !!!!!!!!!
Az pedig ,hogy a szürke melyik árnyalata ????? Jutka ez ,ne legyen kérdés !!!! Természetesen akár mind az ötven árnyalata ,ahogy azt kell !!!!!!!

Remélem ,most aztán végképp megkavartam a dolgokat !!!!!:)

Pusszantlak

csez írta...

Es igaza lett Marcinak... Megint nagyon jol, elethuen sikerult leirnod ezt a szerncsetlen helyzetet. Kivancsi vagyok milyen kovetkeztetesre jut ebbol Julie...