A szerelem 4 keréken érkezik 99.

 

Tom válását a fiúk igazi pasis  túrával akarták feledtetni a teljesen maga alatt lévő férfival. A híres 66-os úton végig menni egy nyitott Cadillac-kel, az út végére szőrösen megérkezni, útközben steakeket enni és sörözni-sörözni, miközben üvölt a rock and roll… ha ez nem lendíti túl a magánéleti válságán, akkor semmi – gondolta Bobby, aki mindig is jó volt a programok kitalálásában. Robert lelkesen csatlakozott az ötlethez, miközben azért kicsit idegesen gondolt rá, vajon Julie mit szól majd hozzá, ha ő majd két hétre lelép és egyedül hagyja a három gyerekkel. De Julie egy pillanatig sem húzta a száját és ez hihetetlenül jól esett neki.

Igazi angol srácként óriási dolognak gondolta mindig is a pionírok útvonalát végig járni. Ha nem lett volna még fiatal hozzá, hogy bakancslistát írjon, akkor ez biztosan az első ötben szerepelt volna. A motorozás persze szóba sem jött. Bár mindannyian nagy rajongói voltak a Szelíd motorosoknak, de egy nyitott Cadillac valahogy mégis csak jobban passzolt hozzájuk. Robert ugyan első látásra beleszeretett Taylor motorjába, amit az Alkonyat forgatása után vett, de mivel még a kocsikkal is meggyűlt a baja, nem kockáztatott egy vad kétkerekű nyergében. Egy dologtól félt igazán… hogy fog megbirkózni a cigivel, amikor Marcus és Tom is füstölnek majd körülötte, Bobby meg azt az idétlen elektromos cigit szívja rendületlenül. Nem akart visszaszokni vagy újra a nyalókák és fogpiszkálók tömegét rágcsálni.

A tervezgetés feladatát Bobby vállalta, és ettől Robertnek néha eszébe jutottak a fiatal srác korukban elkövetett őrültségek, és kicsit remegő inakkal gondolt rá, hogy vajon most milyen meglepetéssel hozza rájuk a frászt. 4300 kilométeren lesz rá éppen elég lehetősége. Úgy tervezték, hogy Chicagóba repülnek és ott vágnak neki a nagy kalandnak, aminek a vége otthon, Los Angelesben várt rájuk. Az út mítoszát amúgy a keleti partról a nyugatihoz tartás teremtette meg. Átvágni a vadnyugaton… ez nemcsak egy túra, de egy felfedezés, egy igazi álom, amit sokan egy életen át dédelgetnek és lehet, hogy soha nem is tudják valóra váltani. Már előre örült neki, hogy része lehet benne.

Az út megépítésének ötlete 1920-ban merült fel és hat év múlva már az első utazók neki is indulhattak. Az ötvenes évekre már megszületett a mítosz, a hatvanas években pedig a hippik megalkották a legendát, amely a szex, a drogok és a rock and roll bűvöletében született.

A nyolcvanas évekre az út lényegében megszűnt, igazából szervízút lett az újonnan épült autópályák mellett. A sztrádák már nem érintették a falvakat és kisvárosokat, így aztán a mentén szellemvárosok születtek. A három időzónát és nyolc államot átszelő út mentén nyolcvan éves rozsdás autóroncsok és öreg benzinkutak kísérték az időutazókat.

Julie nevetve figyelte a férjét ahogy pakolt. A válltáskában néhány póló és fehérnemű volt. Még egy váltás farmert sem pakolt be magának. A telefontöltőt is ő dobta oda neki.

-Ha esetleg érdekelne, mi történik itthon… - vágott egy grimaszt, miközben a férje egy csókot dobott a gondoskodásért cserébe.

-Nem ígérem, hogy mindennap telefonálni fogok, mert fogalmam sincs,milyen helyeken járunk majd. De a megnyugtatásotokra igyekszem életjelet adni magamról. Ha meg úgy alakul, a híradóban biztos benne leszünk – kacsintott vidáman.

-Robert, ezzel ne viccelj! – sóhajtott Julie, és talán most gondolt rá először, hogy ez a hosszú út még tartogathat meglepetéseket mindkettőjük számára.

-Figyelj, én tudom, hogy a 66-os úton vannak tradicionális programok, úgy mint drog, szex, rock and roll; de ha lehet, maradj a rocknál – nézett Robertre, aki egy pillanatra megállt a pakolásban.

-Oké, majd megmondom Marcusnak, hogy eltiltottál tőle – tette drámaian a szívére a kezét. Julie elnevette magát.

-Olyan hülye tudsz lenni. De komolyan, nehogy valami nagy marhaságba belemenjetek és úgy járjatok, mint a Másnaposok szereplői. Kérlek, Robert! Nem vagytok már kölykök.

-Oké, kicsim, semmi drog, semmi szex és rengeteg rock and roll. Értettem. Erről jut eszembe, szerinted a gitárt vigyem? Meg sem kérdeztem Bobbyékat, ők hozzák-e a hangszereiket.

-Szerintem helyetek sem lenne. Képzeld el, ahogy három gitárral ültök a nyitott kocsiban. Hagyjátok, hogy üvöltsön a magnó. Mindenki jobban jár – kacsintott újra.

-Rendben, gitár marad. Ha meg úgy alakul, legfeljebb veszünk útközben, ezen már nem múlhat. De most megyek a srácokhoz elbúcsúzni, mert Marcus nemsokára itt lesz értem.

A gyerekek még a nyakában csimpaszkodtak, amikor Marcus megérkezett. Vigyorogva ölelte meg Juliet, minden mozdulatán érezhető volt az utazás miatti izgalom.

-Na, kaptál útravalót az asszonytól? – csapott nagyot Robert hátára, aki szemrehányóan nézett rá.

-Kaptam. Semmi drog, semmi szex, rengeteg rock and roll.

-Helyes, akkor lesz, aki vigyázzon a kocsira, amíg mi belevetjük magunkat az élvezetekbe – röhögött Marcus, mire Julietól egy igen csúnya nézést kapott viszonzásul.

-Ne félj, nem visszük bele semmi rosszba a férjedet! – vigyorgott felszabadultan Marcus.

Julie édes mosollyal hajolt közel hozzá.

-Ittál Marcus, vagy elszívtál egy spanglit, hogy ennyire fel vagy dobva?

Marcus egészen zavarba jött. Háta mögött Robert vigyorogva hintáztatta Chloét a térdén.

-Bocs, Julie, de tényleg fel vagyok dobva. Ígérem, hogy nem fogunk rosszalkodni, de most már jó lenne indulni, mert a végén még lekéssük a gépet.

A gyerekektől még ő is besöpört egy-egy puszit, Julietól egy ölelést, aztán felkapta Robert táskáját és a kapu előtt álló taxihoz indult. Robert megölelte a gyerekeket, begyűjtötte a puszikat, aztán derékon kapta a feleségét és egy igazán szenvedélyes, forró csókkal búcsúzott tőle.

-Nagyon vigyázzatok magatokra! És bármi történik, hívj fel, komolyan! Nem érdekel, ha félbeszakad az út miatta, de ne tétovázz, hívj fel, oké?

-Oké, nyugi, nem lesz semmi baj, érezzétek jól magatokat és vigyázzatok magatokra és egymásra! – suttogta még el neki Julie, ahogy a férfi beült a taxiba. Aztán becsapta az ajtót és addig követte a szemével, amíg be nem kanyarodott a sarkon.

A repülőn a fiúk whiskeyvel ünnepelték a nagy kaland kezdetét. Az első estét Chicagóban egy füstös kis bárban kezdték sörözve és zenét hallgatva, aztán mivel a város amúgy az észak-amerikai zene fellegvára, hát sorra vették a hasonló műintézményeket. Késő este eléggé elázva botorkáltak vissza a szállodába. Másnap korán reggel a recepciós ébresztette őket, mert meghozták nekik a bérelt nyitott Cadillac-et. Robert vigyorogva simogatta a karosszériát és magában hálát rebegett, amiért a kölcsönző cég embere nem szúrt ki velük egy igazán korhű rózsaszín darabbal. Megőrült volna egy Barbie-autóban két héten keresztül. Ez a csillogó kék viszont nagyon tetszett neki.

A második napra több, mint ötszáz kilométert terveztek, egészen St. Louisig akartak eljutni. Az út mellett régi benzinkutakat hagytak maguk mögött és még régebbi autóroncsokat. Auburn mellett pedig megálltak és a kocsiból kiszállva áhítatosan járkáltak levetett cipőikkel a kezükben a még 1920-ból származó, téglából épített eredeti 66-os út máig megmaradt szakaszán. A nap végén a Mississippi folyó felett átkelve érkeztek meg St. Louisba. Az estét egy étteremben töltötték, de a fáradtságtól alig bírtak enni. Robert némi lelkiismeret furdalással gondolt rá, hogy ebben alighanem szerepe lehet annak a hatos karton sörnek is, amit a kocsiban elszopogatott. A motelben a portás  szemrebbenés nélkül adta át nekik a két szoba kulcsát, alighanem volt már tapasztalata  műkedvelő hippikkel. Robert térdén elszakadt farmerjén elnézően mosolygott, míg Tom kontyba fogott hajára még ennyi reakciót sem eresztett meg.

Robert hiába kereste a fogkeféjét, alighanem még Chicagóban hagyta a szállodában, így aztán az ujjára nyomta a fogkrémet és erőteljes mozdulatokkal sikálni kezdte a fogait. Közben Bobby nyitott be, ő hátrafordult és a mozdulattól, majdnem ledugta az ujját a torkán. A reakció azonnali volt. Gyomrát amúgy is megülte a leerőltetett vacsora, ez a mozdulat pedig azonnal felszínre is hozta a problémát. Néhány perccel később még mindig vörös fejjel bukkant elő a fürdőszobából.

-Bocs, haver, nem akartam, de tényleg. De lehet, hogy így jártam jobban, mert nem igazán ízlett a kaja – vágott egy grimaszt.  Most már nyugodtan bemehetsz, rendet csináltam odabent – intett fejével az ajtó felé.

Az éjszaka végül is nyugodtan telt. Leszámítva azt az apróságot, hogy Bobby fél éjszaka a retyón ücsörgött és a szomszédból átszűrődő hangok szerint Tom vagy Marcus, esetleg mindketten ugyanígy jártak. Reggelre megállapították, hogy a legjobban még Robert járt a véletlenül ledugott ujjával.

Reggelire az automatából kávét vettek, aztán neki is indultak a mai rövidebb, de annál látványosabb újabb szakasznak Springfieldig. Az erdőket elhagyva elérték a prérit, ahol sok ezer természetes barlangot rejtett a föld mélye. A vadnyugat hőskorában Jessie James is itt bujdosott az őt üldöző sheriffek elől. Mielőtt úticéljukat elérték volna, még megálltak a Devil’s Elbow melletti Didis bárnál, ahol a mennyezetről rengeteg melltartó lógott le. Biztosak voltak benne, hogy mindnek megvolt a maga története, sajnos a tulajdonosok nem voltak itt, hogy megoszthassák velük. A felszolgáló lány unott arccal tette le eléjük a söröket és már éppen visszafordult a pult felé, amikor szeme megakadt Robert már enyhén borostás arcán. Szemeit összehúzva alaposan megnézte magának. Aztán végignézett a másik három jómadáron. Végül csípőjét riszálva odaszólt nekik:

-Jóképű srác vagy, hasonlítasz egy kedvenc színészemre. Kár, hogy a fickó soha nem járna erre. Te még nem gondoltál rá, hogy Hollywoodban kéne szerencsét próbálnod?

Robert megemelte felé a sörös poharát, miközben füle árulkodóan vörösleni kezdett.

-Kösz az ötletet, de nem, a világért sem mennék abba az őrült városba. Ha az út végére érünk, már pattanok is a repülőre és lépek vissza New Yorkba. Ott zenélek a srácokkal egy kis együttesben.

Bobby a szemét forgatva intett a csaposnak, hogy még egy kört rendeljen. Már tudta, mi következik és nem is csalódott.

-Ó, zenészek vagytok? Van itt hangszer elég,- mutatott a terem végében árválkodó apró színpad felé a lány. -Ha van kedvetek, játszhatnátok valamit és akkor a következő kört Steve állná – nézett a pult felé a válla felett. A csapos beleegyezően bólintott.

Robert legszívesebben leharapta volna a nyelvét, de Marcus sóhajtva a hátára csapott és a színpad felé lökdöste.

-Ne szégyenlősködj haver, ha már eldicsekedtél vele, akkor a legkevesebb, hogy ezért a finom, hideg sörért játsszunk valamit. Nyugi, Bobby repertoárjában biztos lesz valami, amibe nem sülünk bele mindannyian. Azzal a kezébe fogott egy gitárt, Robertet pedig a másik felé taszigálta. Alakult az utazás, megvolt az első ingyen sörük és az első koncertfelkérésük. Igazából valami ilyesmit vártak mindannyian. És még csak a harmadik napjukat töltik távol otthonról.

folytatás következik XD