Ötletbörze 01.

Huh, akkor kezdjünk bele...
Az első történet akkor indult el a fejemben, amikor Colinnal állatorvosnál voltunk. Pffff... rögtön egy spoilerrel kezdeni... pedig ez nem vall rám. Szóval, adott két ember valahol az amerikai középnyugaton. Harmincas karakterek. Megismerkedésük pillanatában máris van egy közös bennük, mindkettőjük nevét elírták anno az anyakönyvezéskor. Ezt csak azért említem meg, mert a cím ideiglenes, hirtelen ez jutott eszembe, de ha van jobb ötletetek, szívesen fogadom. Na, de mit is hablatyolok itt, lássuk azt a kezdést...


01. Gépelési hiba

Selena James fásultan nézte a falon függő naptárt. Egyszerre több dolog is tudatosult elkeseredett agyában. Hamarosan harminc éves lesz és pillanatnyilag se pasija nincs, se gyereke, ráadásul a kutyamenhely, ami az életét jelentette, a hónap végén végleg bezár, mert képtelen tovább tömködni a jelképes és tényleges lyukakat a vállalkozásán. Ha senki nem vonja vissza az adott szavát, akkor addigra az utolsó kis lelencnek is talált helyet, bezár, eladja a farmot és a napfényes Kaliforniába költözik. Talán az örökké ragyogó napfényből jut majd egy kicsi az ő sanyarú életének is. Arra, hogy ahol napfény van, ott árnyék is, jelen borús hangulatában inkább nem is gondolt. 

Kalifornia Kansas után nagy váltás lesz mindenféle értelemben. Lehet, hogy ezt az utóbbit emlegetik az ország szíveként, de hogy Wichitánál izgalmasabb lesz majd Los Angeles, azt előre borítékolni tudta volna. Középnyugati lányként kicsit tartott is tőle, nehogy túl nagy váltás legyen… A családi farm eleinte az éltető levegőt jelentette neki az apja halála után. Miután kifizette az öccsét illető örökségi részt, a mama beköltözött a városba, őrá bízva, hogy mit kezd a gazdasági épületekkel és ő azonnal úgy döntött, hogy megvalósítja gyerekkori álmát, kutyamenhelyet nyit. Csak arra nem számított, hogy képtelen lesz a vállalkozás anyagi részét racionálisan kezelni… hiszen a védencei sorsát sem tudta. Ezen a menhelyen nem létezett olyan fogalom, hogy elaltatás, a pénzkereseti céllal indított panzióztatás pedig leginkább baráti szívességként működött; így pedig csak egyre nőtt a befogadott állatok száma, és az adósságai. Az orvosi költségeken túl pedig a rendszeresen ellenőrzések miatt pedig minden megtakarított pénzét ebbe ölte. Csak remélni merte, hogy végül kap annyit a farmért, amiből új életet kezdhet a napsütésben.

Az órájára nézett, még éppen három órája van, hogy ellássa az állatokat, aztán elfogadható külsőt varázsoljon magára és rozoga autójával odaérjen Ericáékhoz, ahol a barátai búcsúestet szerveznek neki. Felállt és a kennelekhez tartva egy pillanatra megállt és megnézte magát a bejárati ajtó melletti álló tükörben. Magas volt, karcsú, eredeti szőke, bár erről az utóbbi időben nem sok fickónak volt alkalma megbizonyosodni. Az alakja a kellő helyeken gömbölyded és a sok fizikai munkától izmos. Ha még a kezeivel is csodát tud tenni, a rövidre vágott körmökkel és karmolásokkal, akkor a végén egész társasági külsőt ölthet.

Erica bizalmasan megsúgta neki, hogy Michael egyik gyerekkori barátját akarják bemutatni neki, valami Josh-t, ha jól hallotta a telefonban. Dr. Josh Henning… meg sem kérdezte, milyen doktor. Az is lehet, hogy jogász, de ezzel az erővel akár agysebész is lehet. Mindegy… ha az ördögnél csak egy fokkal jobb, akkor talán kellemesen telhet az este, egy doktor nyilván nem fogja halálra untatni. 

Szeretettel simogatta meg kis védencei fejét. Hát igen, az emberek nem ilyen társra vágynak, a városiak pedig még kevésbé. Az itt maradt állatok már mind idősebbek voltak, ketten pedig végtaghiányosak… a selejt, ahogy Sarah Treskell, a városi ebtelep vezetője beszélt róluk, amikor a segítségét kérte. Még a fülében csengett az asszony hangja, ahogy gúnyosan felkacag és azt kérdezi, csak nem gondolja, hogy a selejtet a nyakába zúdíthatja? Ha a fiatal és szép állatoknak tudott gazdát keresni, keressen ezeknek is, vagy fizesse ki az elaltatásuk költségeit. Selena szó nélkül letette a telefont. Azóta fáradhatatlanul járta a környező településeket és lassan mind az öt kutyusnak otthont talált. Remélte, hogy akik befogadják őket, idővel nem gondolják majd meg magukat. 

Friss vizet öntött még a tálakba, ellenőrizte a zárakat és hogy mindegyik biztosan a helyére kattant, elégedetten szétnézett az egész délelőtt tisztára pucolt kennelek során, aztán lekapcsolta a villanyt és bevette magát a fürdőszobájába, hogy lemossa magáról a menhely szagát. Másfél óra múlva elégedetten nézte magát az előszobai tükörben, miközben a furgon kulcsát keresgélte. Testére simuló sötétzöld ruhája kiemelte az alakját, cipőjének magas sarkai pedig a vékony bokáját és formás vádliját. A haja, az Ericától kapott shampónak és öblítőnek köszönhetően, ragyogó puha felhőként vette körbe az arcát, sötétvörös rúzsa pedig igazán vampos külsőt kölcsönzött neki. Ide nekem dr. Henninget! Megeszem vacsorára! – vigyorgott bele a tükörbe, aztán egy gondolat villant az agyába. 

Ha már úgyis Kaliforniába megy, talán nem is kéne magányosan mennie. Talán, ha ez a doktor Henning egy kellemes figura lesz, akivel nemcsak az estét, de esetleg az éjszakát is együtt töltik, …talán megfelelő donor lehetne annak a gyereknek is, akire már annyira vágyott. Persze, ehhez nyilván a férfinak is lenne szava, de miért is kellene neki mindenről tudnia? De mindegy is, lehet, hogy doktor Henning egy bányarém, és akkor nincs az a gyerek utáni vágy, amiért az ágyába engedné. Égve hagyta az előszobalámpát, aztán beült a kocsiba és a magas sarkakban szokatlan manővernek hála rögtön le is fullasztotta motort. Vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon, lerúgta a tűsarkú cipőket és előhalászta az ülés alól a még hetekkel ezelőtt odalökött vászon papucscipőket. Ezek a cipők már ismerték őt és ismerték az öreg Chevyt, úgyhogy kipörgő kerekekkel elindult és hamarosan már félúton járt Ericáék felé.

*

Jash Henning kényszeredetten mosolyogva javította ki újra és újra a háziasszonyt, aki mindenkinek Josh Henning-ként mutatta be. Utálta ezt a betűnyi elírást a nevében, de ha már így alakult, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ragaszkodni kezdett hozzá. Végre magához kaparintott egy üveg sört és a falon lógó millió apró kis képkeret felé fordulva próbálta magát elkülöníteni a társaságtól. A legtöbb képen a háziak szerepeltek. De jó néhány képen volt még a társaságukban egy csinos szőke nő a világ talán leghosszabb lábaival, amiket valaha is látott. Szőke haja hol kibontva lobogott a szélben, hol szoros kontyba fogva ült a tarkóján, miközben a gazdáján a legizgalmasabb kiskosztüm feszült, amilyet Jash diplomaosztón csak látott. Már tudta, hogy kit lát, az est ünnepeltjét, a háziasszony barátnőjét, aki hamarosan Kaliforniába költözik, …a szerencsés. 

Kicsit megnyugodott, mert Donald ízlése a nők ügyében nem igazán találkozott a sajátjával, elég volt ehhez a gömbölyded barna Ericára néznie, akit a férje egy szerelmes kandúr imádatával vett körül, de ő simán elment volna mellette az utcán. Nem mintha különösebb gondjai lettek volna az ismerkedéssel, a rendelőjében éppen elég rebegő szempilla próbálta felhívni magára a figyelmét, némelyiknek sikerült is. De Donaldnak – nyilván Erica kérésére - fontos volt, hogy ma este az ünnepeltnek tegye a szépet, ő pedig egy engedékeny hangulatában ígéretet tett rá. Idefelé jövet még borzolta a tarkóját a gondolat, hogy mi lesz, ha egy kullancsot szabadít a nyakára, esetleg egy kedves, de az érzékeit teljesen hidegen hagyó nőt. Most minden pontban megnyugodva várta, hogy a szőke szépség megérkezzen

Taps és kiabálás harsant a háta mögött, ezért megfordult, aztán önkéntelenül is megkapaszkodott maga mögött az alacsony szekrénykében. Az ünnepelt élőben még szebb, sőt még kívánatosabb volt, mint a fotókon. Igazi topmodell-alkat, csókolni való formás szájjal és olyan szürke szemekkel, amelyekben el lehetett veszni, mint az erdőtűz után a talaj felett gomolygó füstben. 

Erica már magával is ragadta a gyönyörű nőt és egyenesen feléje tartottak. Kihúzta magát és felkészült rá, hogy a legjobb formáját hozva lehengerelje ezt a nőt, és ha a szerencsecsillaga nem hagyta még el, akkor ma este az ágyába is cipelje. Egyszerűen meg kellett kapnia!

-Josh Henning, doktor – mutatta be őt Erica és a férfi elhúzta a száját az ismételt betűtévesztésért.

-Selena James – nyújtotta a kezét a szépséges ismeretlen.

-Jash – fogta meg a rövid, festetlen körmös kezet, és kissé megnyomta az a-t.

-Nem értem, hogyan? – húzta össze meglepően sötét szemöldökét a nő.

-Jash Henning. Erica mindenkinek Josh-ként mutat be, de Jash vagyok, egy elírás. – grimaszolt a férfi. A nő kedvesen elnevette magát.

-Örülök Jash! Selena vagyok, bár itt a legtöbben szerintem a következő órákban Helenának fognak szólítani, de ez ne zavarja össze. Szintén egy gépelési hiba áll Önnel szemben. De ha már így alakult, akkor én ragaszkodom a nevemhez, így olyan eredeti. 

A férfi nem szólt, csak fogta a nő kezét és rámosolygott, Selena pedig a lába ujjáig elzsibbadt ettől a pillantástól. Nos, Jash Henning, akármilyen doktor, de olyan szívdöglesztő, hogy szíve szerint kihagyta volna a partyt és azonnal ágyba bújt volna vele. Egyszerűen igazságtalan a sorstól, hogy egy pasit ilyen elbűvölő arccal áldjon meg. Borostás arcából kivillanó mosolya pedig maga volt az agyhalál. Selena már látta maga előtt azt a pici gyereket, aki ezeket a vonásokat örökíti tovább. Kérjen cserébe bármit a jó doktor, de be akar mászni az ágyába, lehetőleg gumi nélkül.

*

Selena érezte, hogy már nem kéne többet innia. Kocsiba már úgysem ülhet. Az este folyamán legtöbbször Jash Henninggel beszélgetett, és most kicsit borgőzös aggyal gondolt rá, hogy még meg se kérdezte, milyen doktor… de hát végül is szinte mindegy volt. A fickó remek mesélő volt, filmekről, könyvekről, kiállításokról úgy mesélt Selenának, hogy szinte látta maga előtt forogni a kockákat. Cserébe egy-egy pohár pezsgővel a kezükben ő is tárlatvezetést tartott Erica tekintélyes számú fotója előtt. Minden képről volt egy rövid sztorija, amivel megnevettette a férfit. Mire eljött a búcsú ideje, már kezdte bánni, hogy hamarosan repülőre kell ülnie. Ez a jóképű fickó az eszményi pasi lehetne az életében. …És akkor egy nagyszerű ötlete támadt.

Az öccse, Clayton és Tess Mansell hamarosan összeházasodnak, az esküvőre pedig  sokkal vidámabb lenne partnerrel érkeznie, mint tök egyedül. Látta a férfi szemében a sóvárgást, nem volt már nyeretlen kétéves kanca, felismerte a vágyat a másik arcán, és úgy döntött, tesz egy ajánlatot.

-Jash! Van valami programja jövő szombatra?

A férfi kicsit meglepve a hirtelen témaváltástól egy pillanatra a teleírt előjegyzési naptárra gondolt, amin egészen megdöbbentő módon arra a szombatra még egyetlen bejegyzés sem szerepelt.

-Azt hiszem, semmi. Miért?

-Szeretném egy óriási szívességre megkérni. Tudom, hogy talán egy kicsit erőszakosnak tűnhet a kérésem, hiszen alig néhány órája ismerjük egymást, de nekem ez nagyon fontos lenne. Az öcsém szombaton nősül és annyira idiótának érzem magam, amiért egyedül fogok ülni  az asztalfőn, a család mellett. Jöjjön el velem, és cserébe kérhet tőlem bármit. Akár az egyik kis védencemet is a menhelyről, majd legfeljebb szerzek helyette egy másikat annak, akinek már odaígértem. – fecsegett az őszinteség és az összevisszaság határán a lány. Jash elmosolyodott:

-Akármit?

-Bármit! – suttogta Selena, és talán nem is sejtette, hogy a szavait a szemei olyan jelentéssel ruházták fel, amit dr. Jash Henning akkor sem hagyott volna ki, ha fegyverrel kényszerítik rá. 

***

Na, hát ez volt az első... mint mondtam, nem mindegyik lesz ilyen hosszú (bár ez is megvan már tovább, de hát hagyni kellett egy kis időt az ünnepi készülődéshez)

Puszik!