"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. december 28., szombat

Ötletbörze 05.

Nem rakok fel több képet, mert nyilvánvalóan befolyásolja az eredményt XDDD

*

05. Álom és valóság



Elisa Paris legmerészebb álma vált valóra, amikor az e-mailt olvasva körbetáncolta a szobáját. Egy este Alan McDonald-dal, az ünnepelt és körülrajongott filmsztárral! El sem tudta hinni, hogy ekkora szerencséje lehetett. Amikor elküldte azt az sms-t, amelyben a férfi utolsó három filmjének a címét kellett beküldeni, még úgy gondolta, hogy az esélytelenek nyugalmával próbálkozik. Esténként a szobája ajtaján lévő életnagyságú poszterrel szemezve aludt el, reggel erre a látványra ébredt. Tudta, hogy 23 éves nőként gyerekes ez az imádat, de nem tudott tenni ellene. A fickó sötét haja és vakító kék szeme, kidolgozott izmai és a mozdulatait átitató hanyag elegancia mágnesként vonzották. A filmjeit a szédítő fizikai vonzás miatt nézte meg, mert egyébként az akciódús jelentek, a rengeteg (mű)vér és brutalitás messze álltak tőle. De ahogy a pasi mondani tudta a vásznon, hogy Hi, baby!, attól minden nő, köztük ő is, azonnal letolta a bugyiját. 

Cameron cikizte is érte eleget, amikor jobb híján neki ömlengett a színész legújabb sikereiről. A srác a szomszéd házban lakott, a középiskolában két évvel felette járt, és akkoriban az osztálytársnői mind bele voltak esve. Talán azért is barátkoztak össze, mert ő volt az egyetlen, akit hidegen hagyott a fiú körül kialakult hisztéria. Cam jó fej volt, jó barát, akivel bármikor szívesen megivott egy kávét és kitárgyalta Alan McDonaldot.
*

Cameron Cartwrite minden igyekezetével azon volt, hogy ne húzza el a száját gúnyosan, ahogy Elisa szinte repdesve számolt be neki a nagy hírről. Ó, isten az égben! Mi a franc van abban a pasiban, amitől a nők így bezsonganak? Oké, nyilván az ideje nagy részét edzőtermekben tölti, hogy az izmok tökéletesen domborodjanak a karján és a hasán, de ezen kívül? A filmjei kifejezetten Zs-kategóriás akciófilmek, a legtöbb jelenetet nyilván kaszkadőrökkel veszik fel, nem is vele. Nincs más dolga, mint megvillantani a bicepszét és 32 egészséges, kifehérített fogát. Nagy kunszt. Amikor meg a partnernője szemébe nézve azt búgja, hogy Hi, baby! – hát, olyankor sírva tudna röhögni rajta, olyan nevetséges. De úgy tűnik, hogy a nőknek mégis ezt a műmájer macsó kell. A többségen nem is csodálkozott, hogy ilyen felületes szempont alapján habarodik bele valakibe, de Elisa… hát, ő komoly csalódás volt. Ennél sokkal értelmesebbnek hitte. És kitartó imádata lám elnyerte méltó jutalmát, ami Cameron számára inkább büntetéssel ért volna fel, de a lány láthatóan a mennyekben érezte magát a hírtől, hogy eltölthet egy estét ezzel a pojácával. 

Már a középiskola óta várta, hogy a lány észrevegye maga körül a való világot és benne Cameront, ahogy kitartóan ápolgatja a barátságukat, arra a pillanatra várva, amikor Elisa kis fejecskéjében is felvillan a lámpa, Cameron Cartwrite az igazi srác a számára. Hát, ez az idő nyilván nem jött még el. Talán soha nem is fog – húzta fel az orrát, aztán megerőszakolva saját magát, látszólag érdeklődően a nagy találka részleteiről kérdezgette a lányt.
*

Elisa új ruhát vett. Nem volt kihívó, inkább szolidan elegáns, pontosan olyan, amiben egy öt csillagos belvárosi szálloda éttermébe mehet el vacsorázni egy ismert ember  társaságában. Ékszerként csak két kis csiszolt kristálycsepp csillogott a fülében, ahogy a hatalmas csillárok fényénél, és a körülöttük kattogó fényképezőgépek vakuinak kereszttüzében megvillantak a kis kövek. Erre azért nem számított, hogy fotósok örökítik majd meg a nagy eseményt. Valahogy sokkal meghittebbnek képzelte az estét; mint amikor egy férfi és egy nő elkölt egy csendes vacsorát, miközben igyekeznek egymásról minél többet megtudni. Ez az este nem ilyen volt már az első pillanattól fogva.

Alan McDonald nem jött érte, ahogy remélte. Nem ülhetett be a tűzpiros sportkocsija első ülésére, hogy csak arra a néhány perces rövid útra, amíg a szállodához érnek, meglegyinthesse a luxus érzése, amiért egy Maseratiba rakhatja a fenekét. Ráadásul a férfi nem várta a recepción sem. Amikor pedig a porta felszólt neki, hogy a vendége megérkezett, volt képe azt mondani, hogy foglalja csak el nyugodtan az étteremben az asztalukat, hamarosan csatlakozik hozzá. Kínos volt az a majd húsz perces várakozás az elegáns étterem közepén. Aztán a fickó megérkezett és Elisa elfelejtett minden sérelmet, mert úgy érezte, hogy az étterem hatalmas duplaszárnyas ajtajában megjelenő  férfi nem is halandó, hanem egy földreszállt isten. 

Bár, amikor zavartan felállt, hogy kezet fogjon vele, meglepve tapasztalta, hogy a férfi nem is olyan magas, mint a filmjei alapján gondolta róla. Igazából fogalma sem volt róla, hogy ülve kellett volna-e maradnia vagy felállni, a társasági etikett vajon az ilyen esetekben hogyan rendelkezik, míg végül az a kényelmetlen gondolat fészkelte be magát az agyába, hogy ezzel a gesztusával akaratlanul is jelezte az alárendeltségét a férfi előtt. De a színész mosolya, az agyzsibbasztó volt és a sötét öltöny a hófehér inggel lehengerlően festett rajta. A nyakába kötött selyemsálat azonban enyhe túlzásnak tartotta. 

Félszegen rebegte el a nevét és nem javította ki a férfit, aki innentől csak Lizának szólította. Aztán az előétel és a leves között valamikor úgy tűnt, már a férfinak is elege van a csúszós anyagból a nyakán és egy türelmetlen mozdulattal lerángatta magáról. Onnantól Elisa jól láthatta a nyakán egy éjszakai hálótárs szájának és fogainak árulkodó nyomait.
Meglepő módon féltékenységet érzett, pedig hát nyilván voltak a színésznek barátnői vagy csak alkalmi partnerei, de attól, hogy most együtt ült vele az asztalnál, a birtokos érzésével tekintett rá, megfeledkezve arról, hogy a nyereménye egyetlen vacsorára szólt, nem a férfi hátralévő életére.
***

A továbbiakban persze az este egyre több csalódást jelent, végül már-már megalázottságot, amikor felbukkan Cameron is megmenti őt a mind kínosabbá váló szituációból. De már nem akar a lánytól semmit, csak hazakíséri. Elisa azonban hirtelen felnyíló szemmel most kezdene teperni a fiú figyelméért, aki azonban a munkája révén (fotós)  megismerkedik egy manökennel. …

7 megjegyzés:

Gabó írta...

Az egyenloseg kedveert azert tehettel volna egy Cameron imitator kepet az elejere, mar ugyis mindegy jeligere XD
Tetszett ez is, a ket szek kozul a pad ala tanmese cimet is lehetne adni neki. Vagy a nem latja a fatol az erdot ;)
Erdekes lehet, ahogy ujra magaba kell bolonditani a regi epekedo platoi szerelmet.
Mondjuk az is elgondolkodtato, hogy vajh mi hogy jarnank egy Tudjukkivel megnyert esten....hm...talan jobb is hogy ez sosem jon ossze. Nem esne jol, ha csalodnom kene.
Na de ez a veszely nem fenyeget, marad az imadas. :P
Szurke szem meg mindig libling, csak szolok...
<3

Bee írta...

Meg kellett néznem a képet, hogy mire gondolsz. Én nem a múzsád miatt olvasom a történeteidet, nem is igazán tudom ilyennek elképzelni, sem az életben sem egy filmszerepben. (Bár egy filmben nem is a színészt, hanem az általa megformált karaktert kell látni.)
A mostani ötletről: Tényleg ilyen idióták a nők? Sikítófrászt kapok az ilyen szereplőktől a könyvekben, és sajnos nagyon sok van mostanában. Amit tolerálni tudok egy történelmi romantikus regényben,vagy még aranyosnak is találok, a nyálcsorgatás egy pasi után,álmodozás, az ajakharapdálás stb. az egy jelenkori történetben szerintem szánalmas.
Nem gondoltál még arra, hogy olyan történetet írj, ahol egy olyan nő a főszereplő, akinek vannak céljai? Jöhet mellé a kedvenced is csak ne legyen töketlen!

csez írta...

He. He.
Meg is érdemli valahol :P / két szék között....
Mondjuk Tudjukki az én moziban nem a színész volt.... :P
Egy tökös csajt én is szívesen olvasnék újra!
Nekem ez a sztori is szimpi ;)
K&P

Golden írta...

Nyilván nem egy kisregényben akartam reagálni a kommentekre, de még így visszafogottan is jó hosszúra sikerült, pedig a gondolataim tizedét sem vetettem papírra. Grafománia ellen nincs orvosság, nyilvánvaló. Kicsit zavarban vagyok, mert azt hittem, a korábbi történetekben voltak ilyen nők (úgyszólván majdnem kivétel nélkül ilyenek voltak)… mint például a Menedékben, ahol Cara egy rosszul sikerült házasság után a saját lábára tudott állni. Az, hogy összetalálkozott a végzetével, nem tette őt gyengébbé… szerintem. Szegényt ki is csináltam, de az utódja Emily se vállalt keveset a férfi mellett. Szerelmesek voltak.
Nem mernék a női nem nevében nyilatkozni, de nyilván nem véletlen, hogy annyi regényben „ilyen idióták” a nők. Őket elsősorban az érzelmeik irányítják, képesek körömszakadtukig ragaszkodni egy pasihoz, aki lábtörlőnek használja őket, de néha mond, tesz valami kedveset, amivel magához láncolja a nőt. Tele van vele a híradó… sajnos. A MA szerelmeiben talán nincs már annyi romantika, mint Mr. Darcy korában, de éppen ezért nagyon sok nőnek hiányérzete is van. Nem vonnám kétségbe a rengeteg romantikus iromány (Julia, Romana, Tiffany etc.) létjogosultságát. Mert ma is szeretné a nő, ha a jóképű kolléga maga elé engedné a liftnél, felemelné a leejtett mobilját és a szemébe nézve karcos hangon meghívná egy kávéra legalább a folyosón lévő kávéautomatához, vagy csak simán ezernyi jelét érezné, hogy az illető férfit a víz kiveri érte. És igen, léteznek a képzelgések, erotikus fantáziálások is, de ez most más tészta.
Olyan kemények ma a nők, hogy a férfiak tűnnek gyengének mellettük, nem? És szándékosan nem az erős-jelzőt használtam, hanem a kemény-t. Valószínűleg egy értelmes férfit el tudunk bűvölni az eszünkkel, az eltökéltségünkkel, akár a fizikai erőnkkel is, de még ez az értelmes fickó is végig futtatja a szemét a fenekünkre simuló kosztüm-szoknyán vagy a farmeren, nem beszélve a melltartó nélkül felkapott pólóról.
Na, ahogy az örökérvényű mondás is tartja: férfi és nő soha nem értheti meg egymást, mert mindegyik mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit. Hogy hogyan akarják? Neveltetés, életből ellesett példa, filmes tanmesék, könyvek, baráti tanácsok… a próbálkozások mikéntjei senki számára nem szolgálhatnak követendő példaként vagy garanciaként, mert ami X-nél működik, Y-nál valószínűleg csődöt mond. De szerintem a 21. században is működik a pirulás, az ajakharapdálás, az álmodozás. Utána lehet, hogy a nő felkapja a slusszkulcsát és visszamegy az irodába, hogy egy fontos munkát akár még az éjjel befejezzen, vagy felcipelje az első jóképű pasit egy éjszakára, hogy egy kis ágytornával megszabaduljon a feszültségtől… vannak, akiknek még ma is egy csendes kézfogás többet mond a másik szándékairól, mint egy hosszú, szerelmes sületlenségekkel tűzdelt hablatyolás… nem tudok, nem is akarok ebben a kérdésben okoskát játszani… a nő zavarbaejtően sokszínű tud lenni; állítólag ezzel kergetjük őrületbe a racionálisan gondolkodó férfiakat, hogy nem tud törvényszerűségeket levonni a viselkedésünkből, pedig egyszerű… Imádjon! ;)
XDDD

Gabó írta...

Nálam is Cameron volt Tudjukki ;)
De alant mikor írtam már az igazira gondoltam, ha vele nyerne az ember egy találkát! ;)

Gabó írta...

Ott a pont Jucus!
Igazad van, mint mindig!
*sóh
Bee ha kicsit beleásod magad itt a blogon az olvasnivalók közé, biztos találsz olyat, ahol a női karakter közelebb áll hozzád. Erről szól az olvasás, hogy választhatsz. Egyik könyvet felveszed, kinyitod, a másikat visszateszed a polcra. Sőt ez az ötletelősdi is erről szól, hogy Jutka olyat akar a kezünkbe adni, ami legtöbbünknek tetszik majd!
Én nagyon díjazom, hogy ezzel is segít minket! :)

Bee írta...

Én nem az eddigi női szereplőidre írtam, hogy "idióták". Általánosságban írtam, a mostanában olvasott könyvekről és a mostani ötleted kapcsán, Elisa gyerekes rajongása miatt.

Gabó: Köszi az ötletet, eddig egy kivételével mindet olvastam! :) Az ötletelősdi tényleg jó ötlet, csak valahogy a komik hatására félre szoktak csúszni a történetek ( nem minden esetben), mert nem a saját elképzelését valósítja meg a történet írója, hanem megfelelni akar az olvasónak.