Túl az Óperencián 30.

Tony idegesen pillantott vagy huszadszor az órájára. Tekintete végigsöpört a tengerpart egyre ritkuló közönségén fel egészen a városka színes utcácskái felé vezető sétányig.

-Maradj már nyugton! – szólalt meg mellette Sandra, miközben nagyot sóhajtva összecsukta a könyvet, amit Sabrina hagyott a nyugágyon. –Nem fognak ide visszajönni. Biztos vagyok benne, hogy találnak egy szobát, ez a srác bedumálja magát valahova.

-De legalább Sabrina jönne vissza a holmijáért! –morgott a férfi.

-Nem fog visszajönni. Miért jönne? Ezért a könyvért és egy törülközőért? Még az is lehet, hogy már ott vannak a szállásunkon. 

-Gondolod, hogy végül én fizetem ennek a nyikhajnak a nyaralását is? – húzta össze a szemét Anthony.

-Kibírnád, de nem hiszem. Csak összepakolják Rina holmiját, és talán a tisztesség kedvéért együtt vacsoráznak velünk, de utána úgy el fognak tűnni, hogy csak úgy porzik utánuk a sétány. Tony! Nyugodj már bele, hogy szerelmesek egymásba. Volt egy kis vihar a biliben, de nyilvánvalóan túl vannak rajta. Ahogy itt szorongatták egymás kezét, szinte irigy voltam rájuk. Olyan rég volt már, amikor így el akartunk bújni a nagyvilág elől, csak ketten.

-Te tudod, hogy min vesztek össze? – nézett rá a férfi.

-Nem tudom. Annyit tudok csak, amennyit neked is elmondott. Rick valamit rosszul reagált le és összevesztek. Ennyi. Tulajdonképpen értékelem is, hogy nem mesélt el mindent, mert ha olyan dolog lenne, amiért én is felhúznám az orrom, …nos, én még akkor is haragudnék a kölyökre, amikor Rina már rég megbocsátott. Ezzel, hogy megtartotta magának a történteket, megóvta a fiút is attól, hogy ferde szemmel nézzek rá. Néha meglepődöm, mekkora diplomata lett abból a hebrencs kislányból, aki még nemrég volt. 

-Tudod, Sandra, én meg néha azon lepődöm meg, hogy te mennyivel lazábban kezeled ezt a dolgot, mint én. A lányod éppen most van kettesben San Francisco egyik legnagyobb szélhámosával, aki ráadásul néhány napja még alaposan megríkatta, te pedig nyugodtan olvasgatsz, szinte drukkolsz nekik, hogy már ágyba is bújjanak.

-Tony! Higgadj le! Nekem sem könnyű. Féltem a lányomat, nehogy rosszul válasszon, de bízom is benne. Ez a fiú lehet, hogy futott a lányok után, vagy a lányok utána, ahogy Rina mesélte, de amióta együtt vannak, úgy tűnik, csak a lányom létezik a számára. Szeretik egymást. Garanciák pedig nincsenek. Attól sem lesznek, ha korlátokat állítunk eléjük. Mellesleg ki is nevetnének. Két felnőtt ember, még ha néha nem is úgy viselkednek. Azt meg el kell fogadjuk, ha ágyba bújnak. Fiatalok… és amikor mi fiatalok voltunk, mi is megtettük. Ez természetes dolog, csak abban reménykedhetünk, hogy felelősségteljesen teszik. Még fiatalnak érzem magam a nagymamaságra. – kacsintott a férfira. -…Ha jönnek, örülünk nekik, ha nem jönnek, akkor meg reménykedünk, hogy jól érzik magukat. …És most légy szíves segíts összeszedni a cuccunkat és menjünk vissza a házhoz! Éhes vagyok, mint egy farkas és még rendbe kell hoznom a hajamat is, mert a sótól olyan, mint a kóc.

*

Gran Canariánál  kevés változatosabb helyet lehet találni a Földön. – állapították meg Sabrináék, miután béreltek egy kis kocsit, és rászánva egy napot, keresztül-kasul bebarangolták a szigetet.  Az alig 50 km átmérőjű szigeten a sivatagtól a pálmafákon és kaktuszokon át a türkiz színű tavakig ezerféle természeti csoda várta őket. Megmászták Maspalomas sivatagának homok dombjait,

szétnéztek a Roque Nublo gigantikus árnyékából, végül bebarangolták a hatalmas állat és növénykertet - a Palmitos Parkot, ahol Sabrinát színpompás papagájokkal fotózták, Rick pedig legszívesebben a delfinek medencéjébe csobbant volna. Kerülték a városokat, a turistákat, felfedezték a szigetet, és estére úgy elfáradtak, hogy csak hevertek az ágyon; és Rick a lány keze után tapogatózva összekulcsolta a kezüket.

-Most olyanok vagyunk, mint a tengeri vidrák. Soha többé nem hagyom, hogy az áramlás elsodorjon tőlem!

Sabrina felkönyökölt mellette és nézte a fiú arcát, amely komoly volt, a tekintete őszinte.

-Rossz volt nélküled, de még rosszabb volt a bizonytalanság, hogy képes vagy-e megérteni, mit kockáztatsz. Hogy fontos-e neked annyira a kapcsolatunk, hogy megértsd  milyen rossz útra visz, ha nem leszel velem őszinte. Komolyan mondtam, Rick... szeretlek annyira, hogy ezt megbocsássam, de ha újra megteszed, a visszaesőnek már nem tudok többé hinni.

A fiú ránézett, aztán felemelte a kezét és megsimogatta Sabrina arcát.

-Ha valaha újra megtenném, meg sem érdemellek téged. Tudom. De azt is tudom, hogy soha többé nem akarom átélni azt a

pillanatot, amikor azt kiabáltad, hogy nem akarsz látni többé. Az annyira szörnyű érzés volt, egy pillanatra el is hittem, hogy tényleg így lesz, és a szívem majdnem beleszakadt a fájdalomba. Nem akarok fogadkozni Rina, de tanultam a dologból.

*

Puerto de Mogán sziklás öble, amelyet Gran Canaria Velencéjeként is emlegetnek,  jópofa, színes házaival, keskeny csatornáival és a kikötővel ideális helyszínt teremtett az édes andalgásokra esténként. A meleg esti levegő még jobban felerősítette a mindent beborító virágok mámorító illatát. Egyedül az erkélyajtó körül fogyatkoztak meg a színes szirmok, mert Rick nem egyszer szedett belőlük, hogy Sabrina meztelen bőrére szórva hódoljon a szépsége, a szépségük előtt, bár ő a maga férfias elfogódottságával meg volt győződve róla, hogy a virágok önmagukban mit sem érnének, Sabrina teste teszi őket is bársonyosan izgatóvá. 

Napközben búvárkodtak, jetskiztek, sétahajókázni mentek a szülőkkel, játékos delfineket lestek meg a partoktól távol, és hosszas rábeszéléssel ugyan, de rávették Sandrát és Tonyt, hogy próbálják ki ők is a parasailinget. Az óceán feletti ejtőernyős lebegés pazar érzését még néhányszor ők is  átélték a következő napokban, néha  megbeszélve a csónak vezetőjével, hogy a parttól távol válnak le az ernyőről, és ilyenkor kettesben derítették fel a tenger ragyogó színes élővilágát. Pénteken, szilveszter délelőttjén, a népszerű piac színes forgatagában sétálgattak egymást átölelve, friss, érett gyümölcsöket válogatva a gyümölcssalátához, amit Sabrina akart vacsora utáni desszertnek készíteni.  Végül a gyümölcsök az asztalon maradtak, ők pedig egymáshoz tapadva ringatózták végig az éjszakát a parti étterem táncestjén ott ragadva.

Rick szorosan magához húzta a lányt, és a nagy tömegben szinte csak egy helyben topogtak a régi ismerős számra. Nem volt ez tánc a szó szoros értelmében, de nem panaszkodott, testük milliónyi zsibongó pontján összeértek, a térdükről a vállukig, ennyi neki elég volt. Egyik karjával a lány derekát ölelte, a másikkal a fejét húzta a mellkasára és szinte megállás nélkül simogatta a haját és a nyakát. Sabrina már-már úgy érezte, hogy lángra kap rajta a könnyű ruha, lázas remegéssel tapadt a fiúhoz és miközben szinte érzéki örömet jelentett számára ez a sokaság közepén kialakult kis burok, mégsem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a gondtalan, szerelmes napok lassan véget érnek. A ma este volt a szilveszter estéje, holnap még kipihenhetik a mai éjszakát, aztán este repülőre ülnek és nekivágnak a sok ezer mérföldes hazaútnak. És fogalma sem volt róla, mit tartogat ez az utazás. De nem akarta elrontani az utolsó napok békéjét, így inkább nem is hozta szóba.

Amikor az éjfélt jelző visszaszámlálás megkezdődött, Rick megtorpant és ujját a lány álla alá téve gyengéden megemelte a fejét. Ahogy felrobbantak körülöttük a petárdák és a pezsgős üvegek durrogása hallatszott mindenhonnan, ők csak álltak a parkett közepén csókolózva. Olyan finom, kedveskedő és mégis szenvedélytől fűtött csók volt ez, ami könnyeket csalt a szemébe. Amikor már kénytelenek voltak levegő után kapni, Rick még néhány könnyed pusziba belesuttogta a kívánságát:

-Boldog Új Évet velem, kicsim!

-Nagyon boldogot, Rick! – súgta vissza a lány, és csak álltak ott összekapaszkodva, amíg az oldaluknál fel nem bukkantak a lány szülei pezsgős poharakkal a kezükben.

-Boldog új évet, gyerekek! – nyújtotta át Tony a poharakat, miközben Sandra már megölelte a lányát és a fiút is.

-Azt hiszem, még sosem volt ilyen megható szilveszterem. – motyogta halkan, aztán elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, ahogy a fiatalokra nézett. Mindkettőjükről sütött a másik iránt érzett szerelem, nem hallottak, nem láttak senki mást maguk körül. És erről a látványról az asszonynak eszébe jutott a múlt, amikor ezt a kis fruskát már a szíve alatt hordta és szerelemtől bódultan kapaszkodott a férjébe, Sabrina édesapjába. Sosem lehet tudni, mit tartogat az élet, lám tőlük is elvette a férjét és a lánya apját… sokáig tartott, amíg feldolgozta a veszteséget, de most újra boldog volt Tony oldalán, és hogy a lánya is megtalálta a szerelemet, ettől az ő boldogsága még jobban kitejesedett.