Túl az Óperencián 31.

Alex kimerülten simogatta Olivia vállát a gyertyafényben. Na igen, a játszadozást még éppen annyira élvezik mindketten, mint húsz évvel ezelőtt, de talán már akkor is képtelen lenne az ismétlésre, ha az élete múlna rajta. Szerencsére a felesége is az álom határán szuszogott az oldalához bújva, nem volt benne hiányérzet. Hálás volt a sorsnak, amiért még mindig égett mindkettőjükben a tűz és Olivia azzal a nedves vágyakozással fogadta a szerelmét, mint a kapcsolatuk kezdetén. Olyan kapocs volt ez köztük, amit nem cserélt volna el a szakmai sikereiért vagy az anyagi jólétéért sem.  Óvatosan kihúzta az asszony nyaka alól a karját, hogy elfordulhasson a gyertyát eloltani. Megnyalta az ujjait, aztán belenyúlt a lángba, hogy az apró fényt sercegve elnyomja. Közben Olivia elhelyezkedett a mellkasán és így újra magához ölelhette. Sok minden járt a fejében, tartott tőle, hogy megint álmatlanul virraszt majd, és még a kiadós szeretkezés sem képes kiütni annyira, hogy ne agyaljon a sötétben. Ráadásul olyan dolgokon, amelyeken már teljesen felesleges.

Rick kétszer telefonált, először amikor Gran Canariára érkezett és megtalálta a lányt, utána nem hallottak róluk, de úgy döntött, ez jó hír. Nyilván sikeres volt a békülés és volt jobb dolguk, mint a szülőknek élménybeszámolót tartani. Másodszor pedig a hazautazásuk  előtt jelentkezett a kölyök. A fiú hangjából sütött, hogy az élet nem is lehetne szebb, és ettől ő is boldog volt, de aztán a srác hozzátette, hogy hazafelé megállnának itt néhány napra a lány szüleivel együtt, és ettől kicsit lelombozódott, bár szívélyesnek ható hangon válaszolt azonnal, hogy a legnagyobb örömmel várják őket. 

Egész egyszerűen nem értette magát, miért utálja annyira Anthony Adams-et, hiszen a fickó nős ember, boldogan él a feleségével, már amennyire ezt ebből a távolságból megítélni lehetséges, és amióta ő újra elvette Oliviát, még csak apró jel sem utalt rá, hogy kettőjük közé akarna állni. Alex valami egyszerűen irracionális módon csak irigy volt rá. A másik férfi puszta személye fájdalmasan juttatta eszébe azokat az elvesztegetett hónapokat, amikor nem látta a gyereküktől kikerekedni Oliviát, nem élte át vele Rick születésének csodáját, és nem állhatott mellette, amikor a nőnek a legnagyobb szüksége lett volna rá. És amiket a felesége ezzel a hólyaggal élt meg, nem vele. Röviden, Tony mindarra emlékeztette, amitől részben a saját, részben Olivia hibájából az élet pótolhatatlanul megfosztotta.

Tudta, hogy teljesen irracionális ez az utálat, de egyszerűen nem volt képes uralkodni rajta. Több mint húsz éve volt rá, hogy dédelgesse magában az érzést, és minden telefonváltást az asszony és valamikori barátja között tőrdöfésként élt meg. Most pedig itt laknak majd a házában, és neki jó képet kell vágnia a szőke óriáshoz, aki ha akaratlanul is, de annyi mindent elvett tőle.

Olivia megmoccant és a keze végigsimított a mellkasán, le a takaró alá a hasára, és ő kéjesen mozdult, hogy minél jobban hozzáférhessen.

-Min agyalsz? – suttogott az asszony a sötétben és ujjaival a férfi köldökét és környékét cirógatta. Csalhatatlanul érzett rá, ha a férje fejében tótágast állt a világ.

-Tonyn. – válaszolt neki önkéntelenül is őszintén.

-Felesleges. Alex! Ezt annyiszor megbeszéltük már. Soha nem voltam vele, egyetlen pillanatra sem képzeltem őt a helyedre, lépj már túl ezeken a régi dolgokon! – sóhajtott az asszony türelmesen. 

-De ő veled volt… egy csomó olyan dologban veled volt, ahol nekem kellett volna; és ez rosszabb, mintha lefektetett volna.

-Hah, ezt csak most mondod. Ha lefeküdtem volna vele, akkor az bántana. Alex! Ezek olyan dolgok, amiken már nem tudunk változtatni, teljesen felesleges kínoznod magad. – cirógatta megnyugtatóan a felesége és Alex elkapta a kezét, hogy egy csókot nyomhasson a tenyerére.

-Nem kínozom magam, csak őt utálom érte. Ez nem ugyanaz. – morgott csendben a férfi.

-Bolond vagy. …És ha Rick egyszer elveszi a lányát? Ha a gyerekeiknek ő is a nagyapja lesz? Hogy lehet utálni valakit, aki a leendő menyed apja?

Alex felhorkant ennyi parttalan tervezgetés hallatán. A fiatalok még éppen csak kibékültek, de Olivia már esküvőt vizionál meg unokákat. Jézus! 

-Most hogy így mondod, még nagyapa is úgy lesz, hogy meg sem dolgozott érte. Sabrina nem is a vérszerinti lánya. – húzta el a száját, aztán fel is jajdult, ahogy az asszony a hasára csapott.

-Alex Maitland! Ezt.most.azonnal.fejezd.be! – kiabált vele. –Tony remek apa, Sabrina jobbat nem is kívánhatna. És ha holnap délelőtt itt áll majd az ajtó előtt, akkor te jó képet fogsz vágni hozzá, és megkínálod a legjobb konyakoddal, aztán élvezettel végighallgatod, ahogy a nyaralásukról mesél. Remek és szívélyes házigazda leszel, különben ne is kerülj a szemem elé!

-Ilyen sokat jelent neked?

-Alex! Nem kérdezhetsz tőlem ilyeneket! Ha azt mondom, semmit nem jelent nekem, az egyrészt nem igaz, mert nagyon jó barátom, és igenis sokat jelentett. Egy hálátlan ribanc lennék, ha elfelejteném, mennyi mindenben állt mellettem önzetlenül. Ha meg azt mondom, igenis sokat jelent nekem, ez nem jelenti azt, hogy te ne jelentenél még többet. Úgyhogy velem vagy kegyetlen, amikor ilyen kérdést teszel fel, mert a szíved mélyén neked is pontosan tudnod kell, hogy te vagy az első, mindig is az voltál.

-Jól van, ne haragudj! Értem én, csak ez olyan… nem is tudom, hogy magyarázzam el neked… szóval, ez a fickó olyan nekem, mint egy két lábon járó lelkiismeret-furdalás. Állandóan szembesít vele, milyen őrült voltam, és emiatt mennyi minden kimaradt az életemből, amit ő – csak mert jókor volt, jó helyen – lenyúlt előlem. De majd igyekszem. Ígérem!

Az ígéretet egy csók követte, aztán Alex ráhengeredett a feleségére, és miután aznap éjjel másodszor is felragyogtak felettük a csillagok, végre megnyugodva lehunyta ő is a szemét. „Öreg férfi, érett bor, edzett szerszám” – jutott eszébe az esti film egyik mondata és csendesen elvigyorodott a sötétben.

*

A nyitott erkélyajtó előtt lágyan lengedezett az áttetsző fehér függöny. Az éjszakai fények játéka sejtelmes árnyakat varázsolt a szobába, ahogy az ablak elé lógó indák és a virágözön most kísérteties táncot lejtettek a fehér ágyneműn. Összebújva hallgatták az óceán hullámainak neszét, az ablak alatt ciripelő kabócákat, és Sabrina játékos köröket rajzolt a fiú mellkasára.

-Neked olyan természetes dolog a szeretkezés, mint másnak a levegővétel. – dünnyögte halkan, nem is értve, miért mondta ki hangosan a gondolatot.

Rick sokáig hallgatott és amikor a lány már azt hitte, válasz nélkül hagyja a kijelentését, amelyet talán kérdésnek gondolt, mégis kifejezetten kijelentő módban fogalmazott meg, a fiú egy mély lélegzetvételt követően megszólalt:

-Veled nem.

-Most ezen meg kéne sértődnöm? – emelte fel a lány a fejét, de a fiú visszahúzta a mellére.

-Nem hiszem. Én ezt jó dolognak tartom.

-Hm, elég sokáig törted a fejed, volt időd a megfelelő választ kigondolni. – gúnyolódott Rina, mire a fiú megrázta a fejét.

-Nem a válaszon gondolkodtam, hanem azon, hogy ez neked vajon miért jutott eszedbe?

-Nem tudom. Talán mert az együtt töltött idő ellenére olyan tapasztalatlannak érzem magam melletted. Te úgy nyúlsz hozzám, hogy csalhatatlanul megtalálod az érzékeny pontjaimat, és néha eszembe jut, tulajdonképpen szerencsés vagyok, hogy előttem volt időd tökéletesíteni a technikád. Néha úgy érzem magam, mint egy kis kezdő, aki elpirul, ha a partnere lenyomja a fejét, vagy háttal perdíti maga elé. Sokszor várom, hogy valami váratlant kérj tőlem, valamit, amitől idegenkedem, és olyankor azon agyalok, hogy fogadnád, ha nekem valamihez nem lenne kedvem, még egy próba erejéig sem. 

Rick elvigyorodott, aztán Sabrinát eligazgatva maga mellett, félig ráhengeredett.

-A kisasszony valamit annyira virágnyelven akar megfogalmazni, hogy alig bírom kibogozni a mondatait. De… valamiért úgy érzem, hogy vagy hiányolsz valamit az eddigi figuráink közül, vagy csak simán tartasz tőle, hogy mikor jutunk el oda. … Kimondjuk, vagy idétlenül próbáljuk tovább kikerülni a szót?

-Nem azt mondom, hogy tartok tőle, de valamiért nekem nem kapcsolódik a szerelemhez, a szeretkezés fogalmához, ha … ugyanarra gondolunk. – nyelt nagyot Sabrina, és lelki szemei előtt megjelent a nemrégiben olvasott könyv néhány jelenete.

-Nem tartozom azok közé, akik a létező összes testnyílást birtokba akarják venni. – nézett rá a fiú mintegy igazolást keresve, hogy nem értette félre az előbbi akadozó, szemérmes mondatokat. -Van, amit igen, nagyon is, de a popsiszex, mert gondolom, ezt kerülgetjük itt pirulva, nos, csak a pornósok szerint olyan fergeteges dolog. Egyrészt rengeteg előkészületet igényel, úgyhogy a dolog abszolút elveszti a spontaneitását, másrészt ha nem készülnek rá rendesen, elég fájdalmas lehet. És szerintem a fájdalom ellentmond az örömszerzésnek. De mivel még sosem próbáltam fájdalom árán örömet szerezni vagy kapni, így nem igazán tudok a dologról véleményt alkotni. …De még mindig nem értem, miért gondolod, hogy nekem olyan természetes dolog a szeretkezés? A lányok miatt, akik voltak? 

-Hát, az is… de valahogy sosem tétovázol… csók, ölelés, simogatás… és már bent is vagy… - motyogta bíborvörösen Sabrina, mire Rick összehúzta a szemöldökét.

-Miért tűnik ez nekem kőkemény kritikának?

-Oh,nem! A technikádat a világért sem kritizálnám… szerintem az alkalmankénti átlag két orgazmus mellett ez ki is elégítené a pofátlanság fogalmát, csak … néha … nem tudom… túl magabiztos vagy… én meg melletted olyan, …érted… mint aki simán csak elájul, amiért a fiúja hanyatt lökte.

-Azt hiszem, nem egészen értem, hova akarsz kilyukadni. Túl erőszakos vagyok? – ráncolta a homlokát a fiú, mire Sabrina lemondóan sóhajtott.

-Nem, nem vagy erőszakos. Azt hiszem, egyszer sem voltunk úgy együtt, hogy én ne akartam volna legalább annyira, mint te, csak valahogy mégis olyan lehengerlő vagy. Mint akit még életében nem utasítottak el.

-Pedig volt már ilyen – kacsintott rá a fiú, emlékeztetve, hogy éppen Sabrina csapta be előtte két évvel ezelőtt az Éden kapuját.

-Á, hülyeség! Nem is tudom, mi a fenének hoztam szóba. – morgott a lány, bánva, hogy a korábbi békés, bújós hangulatot így felcsigázta valamivel, amit igazán még megfogalmazni sem tudott. Rick nem erőltette a folytatást, feküdtek csak csendben tovább, de egy idő után mégis ő szólalt meg.

-Tudod, nem voltak ám annyian. Sokszor előfordult, hogy bár egy lánnyal léptem le egy buliból, de a végén valami miatt mégsem jött össze a dolog. Tudod, amikor megcsókolod és úgy érzed, mintha egy hamutálcát nyalogatnál, vagy csak érzed, hogy annyit ivott, hogy hamarabb lesz rosszul, minthogy igazán élvezze, ez így még alkalmi szexnek sem az igazi… Aztán voltak olyanok is, akik bár nem is voltunk együtt, mégis úgy adták elő a barátnőik előtt, pedig… volt egy lány, aki kígyót-békát kiabált rám a teljesítőképességemről, pedig úgy nézett ki, hogy még kómában sem vehettek volna rá, hogy hagyjam rám mászni, jézusom, nincs annyi ital a földön… mégis azt híresztelte, hogy együtt voltunk és felsültem nála. Sose fogom már megtudni, miért volt ez jó neki. … De tudod, voltam már együtt olyan lánnyal is, aki virtuóz volt az ágyban, mégse volt olyan jó vele, mint veled. Na látod, rá mondhatnád, hogy természetes volt számára a szex, bár ő talán már kifejezetten fehérmájú volt. De az az igazság, hogy veled sokkal többről van szó, mint hogy a testem éhsége csillapodjon. Most a szívem is részt vesz a buliban, és ettől sokkal több. És egyáltalán nem érzem magabiztosnak magam. Izgulok,mint egy kamasz, mert életemben először az ágyban is meg akarok felelni. Még szerencse, hogy amikor megcsókolsz, ezek a dolgok kiesnek a fejemből, mert különben csak elbénáznám. Pedig egy férfi legalább az ágyban legyen magabiztos, mert jószerivel ez az egyetlen területe az életnek, ahol még dominánsak maradhatunk. És ez akkor is igaz, ha egyébként szeretjük, ha időnként ti kezdeményeztek. 

-Nos, ha szereted, hogy én kezdeményezek, akkor csak figyelj! – kerekedett Rick fölé a lány, és lábait a fiú csípőjének két oldalán megvetve, lovaglóülésben elhelyezkedett az ágyékán. –Ezt speciel talán kevésbé kedvelem, mint amikor én vagyok alul, mert sokkal kevesebb helyen ér össze a testünk, de az az igazság, hogy soha máskor nem látlak ilyen tisztán, amikor velem együtt hullasz darabokra, úgyhogy már ezért megéri.

-Hát, az az igazság, hogy én viszont kedvelem ezt a pózt, már csak a panoráma miatt is – suttogta a fiú, miközben kezei lustán bejárták a lány testét, aztán eligazította őt az ölében, készen rá, hogy hamarosan újra megmutassa neki a legsebezhetőbb arcát.