Túl az Óperencián 34.

A hír még a többieket is letaglózta, pedig ők csak felületesen ismerték az Adams szülőket, leginkább Sabrina iránti szimpátiájuk miatt érezték erősebbnek a gyomrost, mint amikor a híradóban hallva hasonló esetről, merő emberi jóérzésből éreznek együtt az ismeretlen  szerencsétlenül járókkal.

-Szegény kislány! – sóhajtott nagyot Olivia és Alexre nézett, aki idegesen rágta a szája szélét.

-Fogalmam sincs, mi lenne most jobb. Írassam át a mi jegyeinket is, vagy jobb lenne, ha csak később mennénk utánuk? – nézett tanácstalanul a feleségére, aki Rick után biccentett.

-Kérdezd meg tőlük! Azt fogjuk tenni, amit ők szeretnének.

Amíg Alex eltűnt a fia szobájában, a többiek önkéntelenül is halkabbra vették a hangerőt. Naomi az előbbi döbbenet után visszatért a bombasztikus hírre.

-Mit szóltak a gyerekek? – intett fejével a folyosó irányába.

-Hát, Rick egyelőre meg van rémülve és azt hiszi, ez nekünk csak  játék, egy jó adag önzéssel vegyítve… és néha már magam sem tudom, nem neki van-e igaza. Ha nem velünk történt volna meg, azt mondanám, vicces, de így… igazából kicsit rémisztő.  Nem olyan régen azt mondtam éppen neki, amikor kérdezte, miért nem veszünk egy új kutyát Norton után, hogy kis ölebet én nem szeretnék, egy nagy kutyához meg talán már túl idősek vagyunk. Hiszen, ha eléldegél 10-15 évet, akkor is 60 felett leszünk mind a ketten, és ki tudja, bírnánk-e erővel. Erre itt van ez… és ezt bírni kell erővel, egészséggel, szellemileg és kondícióval is… hát, nem mondom, hogy nem vagyok én is megijedve. De hát ez a kicsi annyira jönni akar… nem tehetem meg, hogy eldobom, csak mert megbolondult a szervezetem. Ha így alakult, nyilván megvolt ennek is az oka. Kezdek hinni egy felsőbb hatalomban, amely ha megkésve is, de talán kompenzálni akar a múltért.

-És mi lesz így a költözéssel?

-Nem tudom. Most minden attól függ, hogy mi történik Tonyékkal. Ha Sabrina úgy dönt, hogy segítségre van szükségük, akkor akár holnap megyünk utánuk. Egyébként még akartam hagyni pár hónapot, amíg itt is elintézünk mindent. A házat nem adjuk el egyelőre, mert ki tudja, még akár mi, akár a gyerekek, hasznát tudjuk venni. Ott meg még el sem döntöttük, hogy az ingatlanos által javasolt házak közül melyiket válasszuk.

-Nem nagyon húzhatjátok az időt, mert nagy hassal a te korodban már nem biztos, hogy veszélytelen lenne.

-Kösz, hogy emlékeztetsz rá! – húzta el a száját Olivia. –Azt hiszem, ettől tartok a legjobban, hogy mindenki amolyan csodabogárként fog kezelni minket. Már előre látom, hogy aki nem ismer, majd gratulál az unokához, mert nyilván épeszű ember ebben a korban már nem kismama. Istenem, nem hiszed el, de ott Sta Lucian gondoltam is rá, hogy ha valaha elmentünk volna oda, akkor ott biztosan teherbe estem volna még Corinna után. És így is lett, akkor, amikor már egyikünk sem gondolt volna rá. 

-Akkor felejtsd el, hogy mi is elmegyünk oda! – szólalt meg mellettük Dekker, aki látszólag a Greg és Julia közti beszélgetésre figyelt, de ezek szerint a füle a felesége és Olivia közti szavakra figyelt. Naomi elvigyorodott.

-Életem, lehet, hogy ahhoz a sziget atmoszférája azért kevés lett volna. Nézd meg, hogy Alex milyen gyengédséggel veszi körbe a feleségét, te meg néha úgy beszélsz velem, mint egy házvezetőnővel, akivel ráadásul még elégedetlen is vagy.

A további vitát Alex felbukkanása szakította félbe. Leült a felesége mellé, és a kezét a kezébe fogva halkan beszélni kezdett.

-A taxi mindjárt itt lesz értük, kaptak helyet a ma esti gépre. Szegény kislány nagyon ki van borulva. Rick azt mondja, ha meg tudjuk oldani, mi is menjünk utánuk, amilyen hamar csak tudunk. Írt egy levelet Zorának és Jasonnak a kórházi ügyekkel kapcsolatban, úgyhogy nekem nagyon úgy tűnik, most egy jó ideig nem is nagyon jönne ide vissza. Ráadásul hamarosan a munkája is elkezdődik, és aggódik, hogy Rina egyedül marad Tonyval és az anyja ápolásával. És itt még a legjobb verziót vette számításba. Abba bele sem akar gondolni, mi lesz, ha elveszíti. 

-Holnap elmegyek dr. Dinebrockhoz és ha szabad, máris rendelheted a jegyeket. – bólogatott Olivia. –Te meg addig dönts a képek alapján és vedd meg valamelyik házat. A berendezés maradhat, azzal együtt vesszük meg. Mire odaérünk, már nem akarok szállodában lakni, hanem egyenesen megyünk az új otthonunkba. – vett mély levegőt Olivia. Nem akarta elkapkodni a dolgot, de úgy látszik, most nem a terhessége lesz az egyetlen, amiben váratlan és ösztönös döntéseket kell hozniuk.

*

Rick és Sabrina a repülőn ülve, egymás kezét fogva nézett szótlanul maga elé. A csöndet végül a lány szakította meg.

-Nem akarok Friscóig rájuk gondolni, beszélgess velem kérlek… bármiről! – hajtotta a fejét a fiú vállára.

-Ne haragudj, gondolnom kellett volna rá, de annyira tele van a fejem anyámékkal, hogy nem is jutott eszembe, neked is jól esne most némi vigasz.

-Mi a bajod ezzel a gyerek-dologgal? – nézett rá a lány és a szemében Rick meglepve fedezte fel az őszinte értetlenséget. Sabrina szerint, ami a szüleivel történt, az maga az élet csodája és csak így szabadna neki is gondolni rá, de igazság szerint túlesve az első sokkon, a kérdések a fejében csak tovább sokasodtak. 

-Rengeteg bajom van vele. – sóhajtott fáradtan. –Először is a koruk. Anyám 50 éves. Szerinted mekkora az esélye, hogy ebben a korban veszélytelenül hordjon ki egy nő egy kisbabát? Amikor még a sokkal fiatalabb szervezetnek is óriási próbatétel. Az apám meg… komolyan mondtam… 73 éves éves lesz, mire ez a kislány leérettségizik. Ha megéri. ...Ki fogja őt komolyan venni, amikor majd játssza a szigorú apát? És nem is nagyon hajthatja el a lánya udvarlóit, hiszen jó lesz, ha még időben gondoskodik róla valaki…

-Hééé, állj csak le! – hörrent fel a lány. Ne beszélj úgy a hugodról, hogy az a kislány, meg az ő lányuk. És én is tudom – mielőtt leintesz – hogy idősek lesznek, de ne akard eltenni őket idő előtt láb alól. Hol van az megírva, hogy apád nem lehet egy jó karban lévő hetvenes, aki még hatvannak se nagyon néz ki… ? És nem utolsó sorban ott leszel te is, egy védelmező testvér. 

-Na, pont ez a bajom… az én kontómra ők ne játszanak papás-mamást! Mit kezdek én majd 40 évesen egy tinédzser testvérrel?

-Ha engem kérdezel, akkor szerintem imádni fogod. És ő is imádni fog téged. És remek testvérek lesztek. De mondom, nem elsősorban a te felelősséged lesz. Apádék nem neked szülik ezt a kislányt, hanem maguknak. Csak neked is lehet benne örömed. Ennyi.

-Rina! Bármikor történhet velük valami, és akkor szerinted ki lesz a gondviselője?

-Rick! Nekem ne mondd, én tudom, hogy bármikor történhet valami tragikus… nézz meg engem, az anyám élet-halál között, az apám arcára pedig már nem is emlékszem.  De boldog lennék, ha lenne egy testvérem, akivel kapaszkodhatnánk egymásba, és tudnám, hogy nem maradok egyedül a világon. 

-Sosem maradnál egyedül, mert én itt lennék neked. – simogatta meg a lány könnyáztatta arcát a fiú.

-Ne akard, hogy kimondjam, mert rettegnék tőle, hogy bevonzom a bajt, de veled is bármikor történhet valami. Ha a legjobb verziót nézzük, akkor csak annyi, hogy beleszeretsz valaki másba és elhagysz. Egy testvér nem hagy el soha!

-Oké, értem én, hova akarsz kilyukadni, de 25 év korkülönbséggel hogy lehet egyáltalán testvérnek érezni azt a kis vakarcsot?

-Hát, ez majd kiderül, ha megszületik. Sok nő a saját gyerekéről sem tudja elképzelni, hogy fogja magát anyának érezni egyik napról a másikra, aztán mégis megtörténik. Vagy gondolj az apádra! Egyedül élte az életét, aztán egy napon anyád eléállt és arra kérte, adjon egy darabkát a májából egy gyereknek, akiről addig nem is tudott. És nemcsak becsületből tette meg, amire kérték, hanem mert meglátott téged, és tudta, hogy attól a pillanattól fogva ő az apád lett. 

-Na, látom, a családi legendárium téged is megtalált. Melyikük mesélte el?

-A mamád. … és én becsülöm érte, hogy nem titkolja el ezeket a dolgokat, pedig én nem is értettem vele egyet. Ha én lettem volna a helyében, azt hiszem, másként cselekedtem volna az első pillanattól kezdve.

Rick egy pillanatra elmerengett a múlton. Ő sosem gondolt bele sem az apja, sem az anyja helyzetébe, csak elfogadta, hogy valaha megvoltak a maguk problémái, de aztán a szerelmük erősebbnek bizonyult minden nézeteltérésüknél. És úgy látszik, jól döntöttek, ha a mai napig kitartott. 

-Tudod, attól félek leginkább, hogy Corinna pótlékát fogják látni ebben a gyerekben. A halálát az elmúlt 15 évben sem tudták feldolgozni, erre most belevágnak ebbe.  Olyan mintha szülnének maguknak  egy új Corinnát. Őrültek.

-Nem őrültek, csak szeretik egymást. És a sors megviccelte, vagy éppenséggel megjutalmaztak őket a sok régi szenvedésért – nézőpont kérdése, de most boldogok. Ne vedd el tőlük ezt az örömet azzal, hogy te haragszol rájuk!

-Nem haragszom, csak összezavartak. Annyi érzelem dolgozott bennem amúgy is a kettőnk kapcsolata miatt, amiket még helyre sem tettem magamban, erre rám borították még ezt is; ráadásul még át is költöznek Friscóba. Huh, egyik csapás a másik után! – nevette el kényszeredetten az utolsó mondatot.

-Attól félsz, hogy rád telepednek majd? Ez hülyeség. Én nem ilyennek ismerem őket. És a picivel lesz éppen elég dolguk.

-Nem, attól félek, hogy én fogom a könnyebb utat választani, ha ott lesznek a közelemben. Már kezdtem magam felnőttnek érezni, de ha ott lesznek a szomszéd utcában, akkor akaratlanul is megint egy gyerek leszek, akit bármikor ellenőrizhetnek.

-Rick! Ez hülyeség! Csak nem kell majd a fél világot átutazniuk, ha látni akarnak, de szerintem, nem fogtok sokkal többet találkozni. Te sokat leszel távol, Oliviát elfoglalja a pici, apádnak meg valami terve is van… amikor a múltkor anyáék előtt beszélt róla, elég érdekesen hangzott.  Tonyn látszott, hogy alaposan meglepte őt… még mindig neheztel apádra, amiért a múltban keresztbe tett neki, de most mintha helyükre kerültek volna köztük a dolgok, nem úgy láttad?

-Milyen terve? – ráncolta a homlokát Rick, de bárhogy erőltette az emlékezetét, nem ugrott be semmi az apjával folytatott beszélgetésekből, ami erre utalt volna.

-Nem tudom pontosan a részleteket, de a zeneterápiával volt kapcsolatban, arra emlékszem, mert Tony még meg is jegyezte, hogy úgy látszik a fia után Alexet is magával ragadta a jótékonykodás, mire az apád azt mondta, hogy ez nem olyan jellegű program lesz, mint a tied, hanem egy tartós iskolai képzésről van szó, amikor a zenén keresztül  az általános készségeket próbálják majd fejleszteni, a viselkedészavaros gyerekek beilleszkedését, ilyesmi. De majd biztosan elmeséli, ha megkérdezed tőle. Csodálkozom, hogy nem hallottad, mert nagyon lelkesen mesélt róla. 

Rick arra gondolt, hogy az utóbbi időben eléggé el volt foglalva a saját gondolataival, talán kicsit figyelmetlen is volt a környezetével szemben. De hát annyi mindent történt vele az utóbbi időben, Jeremy balesete, az azt követő idegnyúzó időszak, a veszekedésük Sabrinával, a kórházi munka, a békülés, a munka, és most a hír, hogy testvére születik, szinte egyszerre azzal, hogy az imádott barátnője elvesztheti az édesanyját… tény, hogy nem maradtak szabad gyökei több, még újabb és még meglepőbb információk befogadására. Most azonban hazatérnek és remélhetően a dolgok lelassulnak annyira, hogy szépen lassan ő maga is feldolgozhassa a körülötte zajló világ történéseit, és leginkább, hogy megtalálhassa bennük a saját szerepét és helyét. Egy dologban biztos volt, hogy ez a hely közvetlenül ott lesz valahol Sabrina Brighton oldalán. És hogy ezt az elhatározást komollyá tegye, magához húzta a lányt és megcsókolta, alaposan. Sabrina pedig úgy döntött, hogy bármit is jelentsen ez a csók, az neki csak jót hozhat, úgyhogy félretéve minden szorongást, ami az otthoni hírekkel volt kapcsolatos, most kicsit megnyugodva elhelyezkedett a fiú mellkasán és lehunyta a szemét. Rick-kel az oldalán bármivel meg tud birkózni – ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elnyomta az álom.