Túl az Óperencián 35.

-Rina, kérlek! Csak annyit mondj, hogy maradjak, és lemondom ezt az utat. Biztosan megértik. De tudnom kell, hogy tényleg veszed bármi hasznomat, ha itt maradok, nem csak ülök és nézem, ahogy anyád kezét simogatod. Tudom, hogy ez kegyetlenül hangzik, de a jövőm múlhat azon, hogy most mit lépek. Nem mondogathatom a Hivatalnál sem, hogy legyenek türelemmel, meg kell mondanom, mikortól számíthatnak rám.

-Rick! Menj el! Tudom, hogy önzés azt várnom tőled, hogy ülj itt velem és erősítsd bennem a reményt,, mert azt is tudom, ha elmész, akkor is gondolsz ránk, úgyhogy ne csinálj már ebből ekkora problémát és menj! Jól elleszek apával, bár sok segítségre neki sincs szüksége. Szerencsés volt, hogy a bal csuklóját törte el. Ellátták, gyógyul. Hazaköltözöm és főzök, mosok rá, ennyit tudok segíteni, bár most úgyis a munkával próbálja lekötni a gondolatait. Látom rajta, mennyire retteg, hogy elveszítheti anyut.

-Anyámék a jövő hét végén érkeznek. Egy pillanatig se habozz, ha segítségre van szükséged, hívd fel őket! Ígérd meg!

-Oké, megígérem, de most már hagyjuk az őseinket, holnap elmész és azt akarom, hogy legyen mire emlékeznem a magányos éjszakákon! – simult Rickhez Sabrina, és a fiú gondoskodott róla, hogy így is legyen.

*

Olivia zihálva ült fel az ágyon, homlokát jéghideg veríték verte ki, a szíve úgy zakatolt, mintha ki akarna törni a mellkasából. Valami rosszat álmodott, ennyire emlékezett, de hogy mit, azt már a feledés homálya lepte. A gyerekét féltette… azt a nagyot, aki már a tengeren van, és azt a picit, aki még a szíve alatt rugdalózik. De mi lehetett a baj? Akárhogy erőltette, az emlék nem tért vissza. Alex mocorgott mellette, hosszú ujjaival a párnáján tapogatózott, őt keresve. Amikor nem találta, a szeme kipattant és akkor észrevette őt, ahogy a sötétben mélyeket lélegezve ül az ágy közepén.

-Mi a baj? Rosszul vagy? – suttogott az aggódástól és az álomtól még karcos hangon, mire mellébújt.

-Nem, csak rosszat álmodtam, de már el is felejtettem, mi volt az.

-Mondtam neked, hogy sok lesz vacsorára  az a rengeteg guacamole, amit eltüntettél egy kazalnyi pirítóssal. – dünnyögte a férfi és még szorosabban húzta magához az asszonyt. –Ég a pokol, mi?

-Nem tehetek róla, az avokádót minden formájában szeretem, ha meg még ilyen jól ízesítik is, mint Naomi, akkor képtelenség ellenállnom neki. De nem a gyomrom rendetlenkedett, csak valami vadat álmodtam. Jó lenne emlékezni, hogy mi volt, de csak a félelemre emlékszem, amit éreztem. 

-Ha féltél, akkor jobb is, hogy elfelejtetted. Nincs mitől félned, amíg én itt vagyok melletted – mormolta a férfi és orrával az asszony virágillatú nyakába szuszogott.  –Ez valami új illat, még nem éreztem rajtad.  De olyan, mintha Sta Lucián lennénk, ott volt a virágoknak ilyen bódító illata.

-Hát, legutóbb mellényúltam, amikor a testápolók között válogattam és a régi jól bevált semleges illatú helyett az egzotikus álom névre hallgatót vettem el. De kellemes volt, úgyhogy most ezt használom.

-Helyes. Akkor, ha már felébresztettél, meg is vizsgálom, hogy mindenhol rendesen bekrémezted-e magad, azaz,  érzem-e mindenhol ezt az illatot. Maradj egészen nyugodtan, hogy alaposan megvizsgálhassalak!

Később, Alex az orrában a szigetvilág egzotikus virágainak illatával és sejtjeiben a gyönyörnek az utórezgéseivel elégedett álomba merült, Olivia pedig hajnalig végképp megfeledkezett a rémálmáról.

*

-Oh, anya! – simogatta meg Sabrina az anyja szinte áttetsző bőrét, amely a kórházi világítás fényében már teljesen elvesztette a kanári szigeteki barnaságát. –Otthon minden rendben van. Tony rendíthetetlenül próbál önálló lenni, alig hagyja, hogy segítsek neki, és szinte mindig rólad beszélgetünk. …Rick reggel kihajózott. Máris hiányzik. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy kikísértem a kikötőbe és így láthattam a munkatársait is. Van köztük egy barna lány, valami Vicky… hát, azt hiszem, most erősnek kell lennem és bíznom Rickben, mert olyan alakja volt annak a csajnak… egy bombázó, de tényleg. Majdnem olyan magas, mint Rick, de vékony, hajlékony, véget nem érő lábakkal, kerek mellekkel, komolyan, mint egy modell. Arról nem volt szó, hogy a tudományos munkatársak ilyen csinosak lesznek. Azt hittem egy csomó szakállas, bajuszos férfival lesz összezárva. Na, mindegy is, két hét múlva itt lesz, addig pedig talán kitart a tegnap éjszaka emléke. Reggel alig bírtuk összekanalazni magunkat, de legalább jóllakottan ment csatába a hercegem, ha érted, miről beszélek.

-É.r.t.e.m – érkezett a karcos hang az alig mozduló szájról, mire Sabrina majdnem felsikított. Hirtelen nem is tudta, hogy az öröme vagy az ijedtsége nagyobb  most, hogy az édesanyja végre magához tért.  Jézus, mi minden hülyeséget összehablatyolt, mert azt hitte, egy szót sem hall az egészből, egyszerűen csak jó volt kibeszélni magából a kétségeit. Bokáig elvörösödve nyomta meg a nővérhívó gombot, aztán Sandra fölé hajolt és egy puszit nyomott a homlokára.

-Jó, hogy itt vagy végre velünk, de egy szót se higgy ám el abból, amit itt összehordtam.

Az anyja gyengén, de érezhetően megszorította a kezét és Sabrina érezte, ahogy a megkönnyebbülés könnyei lassan lefolynak az arcán. A belépő orvos mindent értve sietett oda az asszonyhoz, a kezében tartott mappára feljegyezte az aktuális értékeket, amiket a műszerek mutattak, aztán kiküldte a lányt, amíg egy sor vizsgálatot elvégeznek. Sabrina a könnyein át mosolyogva Tonyt tárcsázta és a félelemtől elszoruló hangot hallval újra elpityeredve csak annyit mondott: -Magához tért és megszorította a kezem.

*

Damien Stielman új törzshelye nem messze volt Joe kocsmájától. Nem akart oda járni, mert tartott tőle, hogy összefut Tallis Harmonnal, vagy azzal a Maitland kölyökkel, vagy bárki mással, aki hallott róla, hogy keresik őt és a barátait. Még Joeból is kinézte, hogy első dolga lenne jelezni a rendőröknek, hogy visszatért. Ez az új hely korántsem volt olyan hangulatos, de a hozzá hasonló kétes figurák láthatóan háborítatlanul söröztek a félhomályos helyiségben, amelynek két vészkijárata is volt, mert ezt nem mulasztotta el még a legelején lecsekkolni.

Amíg távol volt, valami rejtélyes oknál fogva Alex Maitlanden járt az agya. Ha csak egy kicsit józanabbul vizsgálja meg a dolgot, ő is beláthatta volna, hogy a múlt már régen nem olyan fájó seb, a nővére halála jószerivel eszébe sem jutott volna, ha időnként Alex Maitland  vigyorgó képébe nem ütközik a lemezboltok kirakatában. Egyszerűen irritálta a pasas, és ez a régen táplált gyűlölet valami revansért kiáltott. A vicc csak az volt, hogy már nevén se tudta volna nevezni, miért akar revánsot venni, egyszerűen csak akarta. Talán a múltkori felsülésük táplálta ezt az igényt, hiszen akkor a kölyök barátnője túl könnyen megúszta a dolgot. Köszönhetően annak a kis paprikajancsinak. Soha többé nem követi el újra azt a hibát, hogy másra bízza a bosszú beteljesítését. Nem. Majd ő maga veszi kezébe a dolgot. Először is meg kell tudnia, hogy a srác és a kis barátnője itt vannak-e a városban.

*

Rick vigyorogva koccintotta össze a sörös üvegét a vacsora mellett Hal-lal és Martinnal, a két közvetlen kollégájával, és kicsit kisebb lelkesedéssel Vicky Dallasszal, a harmadikkal, aki zavaróan sugározta magából a szexualitást. Olyan volt, mint egy sztriptíztáncosnő egy egyetemi tanár agyával ötvözve. Szédítő keverék. Vaknak kellett volna lennie, hogy ne lássa meg benne a nőt, és az sem könnyítette meg a dolgát, hogy már első nap olyan feladatot kaptak, hogy a tengeri térképen kellett bejelölniük egy nagy paksaméta papír alapján a már feldolgozott adatokat. Amikor a ceruzája Vicky térkép fölé hajló melle alá gurult és a nő láthatóan jól szórakozott rajta, hogy nem merte elvenni, hát úgy érezte magát, mint egy szégyenlős kamasz, és ez idegesítette. Neki az ilyen nők valamikor … úgy fél évvel korábban meg sem kottyantak volna. Ő lett volna az, aki zavarba hozza őket, most meg ott idétlenkedett mellette, ráadásul még azt is érezni vélte, hogy ég a füle, ami azt jelenti, hogy vörös volt, mint a főtt rák. A csaj nyilván jól szórakozott rajta. A többiek még ugratták is, hogy micsoda mázlista, már első nap így összehozta a jó sorsa a hajó bombázójával, bár, erről neki személyesen egész más volt a véleménye. Azt mindenesetre érezte, hogy baromi hosszú lesz így a két hét. 

-Ki volt az a kis helyeske, aki a nyakadban lógott reggel az indulásnál? – szólalt meg a lány, és Ricknek el kellett ismernie, hogy a fantasztikus idomokhoz eszelősen szexi rekedtes hang társul.

-A barátnőm. – motyogta, miközben a szemét forgatva nézett a két jómadárra, akik hüvelykujjukat feltartva mutatták, hogy a kis barátnő is  remek portéka volt ugyan, de azért nem kellett volna ezt ilyen őszintén ennek az érdeklődő szexbombának a tudomására hozni .

-Régóta együtt vagytok? – kérdezte most a lány és a sörös üveget az asztalra téve, ujjaival végigsimogatta a karcsú üveget. Rick szeme a gyűrűsujjon fehérlő csíkra tapadt.

-Már évek óta. De ahogy elnézem, mintha a te ujjadon is lett volna még nem olyan régen egy gyűrű. Férjnél vagy? – kérdezett vissza reményei szerint nyilvánvalóvá téve, hogy számára egy férjes nő még akkor is tabu lenne, ha az illető önként kezdeményez egy csak testiségre alapozó kapcsolatot. Vicky egy pillanatra elgondolkodva nézte, aztán megrázta a fejét.

-Már nem. Diákszerelem volt, amit egy vidám vegasi éjszakán törvényesítettünk. Ahogy kézhez kaptuk a diplománkat, már tudtuk, hogy elkapkodott dolog volt, de lusták voltunk végigcsinálni a hivatalos macerát, így csak most, az ötödik házassági évfordulónkon írtuk alá a válási papírokat. De már két éve külön éltünk. Jordan amúgy is amolyan irodakukac… jobban szereti a hivatalos munkaidőt és a könyvtári kutakodást, nekem viszont sokak szerint még az ereimben is sós víz folyik. De ha a Hivatal könyvtárában akarsz adatokhoz jutni, Jordan a megfelelő ember,  még komputer sem kell hozzá, csalhatatlanul megmondja, hogy találsz-e anyagot és ha igen, akkor melyik sorban. 

A beszélgetést az expedíció vezetője, Jack Corliss  felbukkanása szakította félbe. Az ismert és elismert tudós, a Systems Laboratory  igazgatója, aki az élet eredetére vonatkozó rendhagyó elméletéről ismert, és aki korábban a NASA-nál is dolgozott, a mélytengeri hőforrások ökoszisztémáit kutatta ezen az úton. Az ő feladatuk pedig a kutatás során keletkező töméntelen adat feldolgozása és rendszerbeállítása volt, hogy aztán Corliss azokból megalkothassa a maga végkövetkeztetését. 

Sok tudós leszűkíti a vizsgálódása területét, és izolált rendszerekben gondolkodik, mert úgy egyszerűbb. Az óceánban viszont nem lehet elkülönítve tanulmányozni a dolgokat. A megkövesedett óceáni üledékek tanulmányozása elsősorban geológiai, paleontológiai probléma. Ezek az üledékek azonban viszonylag fiatalok, és a jelenleg élő szervezetek is kölcsönhatásban állnak velük, így rögtön bejön a képbe a biológia. Tehát a felszíni vizek biológiáját és az áramlatok fizikáját is figyelembe kell venni, továbbá azokat a kémiai reakciókat, amelyek a tengervízben zajlanak. Az oceanográfia üzenete az, hogy minden mindennel összefügg.

Carliss az óceán fenekéről származó sziklákat tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy azokat melegvízű források is alakították. Ezután expedíciót indított a mélytengeri hőforrásokhoz, ahol rengeteg élőlényt találtak, és fényt derítettek arra, hogy az ilyen hőforrások környékén egész sor élőlény - baktériumoktól a halakig - él szoros kölcsönhatásban a hőforrással és egymással. Növények nincsenek, mert nincs napsütés. Most pedig az eddigi adatokat kellett ellenőrizniük és igazolni a felállított elmélet helyességét. Rick már alig várta, hogy a gondolatait végre valami olyan probléma kösse le, ahol a megoldás törvényszerűségeken alapul.