Túl az Óperencián 40.

Ariadne-nak nevezte ez az őszülő copfos barom, aki valamilyen oknál fogva vonzódott a klasszikus nevekhez, és képtelen volt Arienn nevét megjegyezni. Néha csak maga elé meredve valami Aphroditéról motyogott kissé zavaros tekintettel, aztán megrázta magát és pillanatokon belül visszavedlett pengeéles agyú gengszterré. Ez a kiszámíthatatlansága tette életveszélyessé, mert Arienn soha nem tudhatta,mennyi ideig tart nála az a már-már kába állapot, amikor az agya a múltban jár. Egy pillanatra sem lazíthatott, ahhoz túlságosan életveszélyes volt a játszma. Nézte, ahogy Damien a benzinkút shopjában előrecsomagolt szendvicseket dobál egy kosárba, meg két nagy üveg ásványvizet, aztán a pénztártól távozva hívogatóan inti magához. 

-Lenne itt neked egy feladat Ariadne… két nő van nálunk vendégségben. Nem egészen a saját akaratukból, de nem okoznak sok gondot. Nem akarom a fiúkra bízni őket, mert egyrészt dolguk van, másrészt a fiatalabbik nő nagyon csinos és nem hiányzik, hogy valamelyik elveszítse a fejét. Ahhoz túl fontos nekem ez a dolog. Szóval, megtennéd, hogy vigyázol rájuk a következő néhány napban? Nem kell velük beszélgetned vagy barátkoznod! – tette fel a férfi a kezét, ahogy Arienn tiltakozni próbált. -Tudom, hogy te sokkal keményebb csaj vagy, minthogy bébiszitternek nézzelek, de egy megbízható emberre lenne szükségem. 

A lány szeme megvillant. Ezekben a körökben, ha a főnök megbízhatónak tart, az nagy elismerés, így aztán látszólag meghunyászkodva rábólintott. Damien Stielman megkönnyebbülve nyomta a kezébe az élelmiszert tartalmazó szatyrot.

-A régi raktárban vannak. Pete ott van velük, de rá is szükségem lenne, mert ma éjjel csomag érkezik és nem bízom a rohadt mexikóiakban. – Arienn-nek nem kellett tolmács, hogy megértse, újabb kokain-szállítmány van láthatáron. Nem akart kérdéseket feltenni, kíváncsinak tűnni, abban bízott, elkotyogott félszavakból talán ki tud annyi információt szűrni, amivel segítheti Tallist. 

A lány bőrruhájában rezegni kezdett a telefon, miközben Stielman a magáén megnyomott néhány gombot. Arienn már éppen érte nyúlt, amikor a férfi lefogta a kezét.

-Bármilyen másik számról hívnak, vagy azt mondják, hogy én üzentem, ne hidd el egy szavukat sem. Csak akkor kövesd az utasítást, ha erről a számról érkezik. Megegyeztünk?

Arienn közönyösen bólintott, arcának egyetlen rezdülése sem árulkodott az örömről, hogy a megoldást szinte tálcán kínálta a férfi.. Elég lesz Tallisnak megadnia ezt a számot, a jele alapján követni tudják Stielmanékat. Aztán a sisakot a fejébe húzva az ölébe vette a csomagot, a férfi felé biccentve ráhúzott a gázkarra és kilőtt a városból kivezető széles útra. Damien Stielman rajongó tekintettel nézett utána. 

Arienn, akit ő következetesen Ariadne-nak hívott, nemcsak szép nő volt, nőies idomokkal és nevének megfelelően nagyon bájos vonásokkal. Mellesleg, ha bárki bájosnak nevezte volna, valószínűleg a nő maga kevert volna le egy maflást az illetőnek. És Josh a megmondhatója, hogy mekkora ereje van. Azt hitte cicázhat vele az első este, amikor összeakadtak egy útmenti csehóban, de pillanatokon belül a fickónak be kellett ismernie, hogy Ariadne bársonyos bőre kőkemény izmokat, edzett, képzett harcost rejt. Nem pasira vadászott, nem keresett társaságot. Nő létére látszott rajta, hogy tökéletesen elégedett az életével önmagában, egyetlen barátja a motorja volt, egy hatalmas, 200 lóerős Kawasaki ZZR1400-as, amely félelmetesen gyorsult, elkenve vele jónéhány veterán motoros száját, akik addig a Suzuki Hayabusák mindenhatóságára esküdtek. Nem volt ember a csapatban, aki felspécizett motorjával akár csak a nyomába ért volna. Damient lenyűgözte a száguldás iránti szenvedélynek ez a megnyilvánulása.

A lány bőrszerkója pont olyan tökéletes volt, mint a motorja, kiemelte a benne rejlő vad erőt és megmozgatta a férfiak fantáziáját. De Josh felsülése után senki nem próbálkozott nála. Elfogadták, hogy nem egy megdönthető motoros ribanc, csak a száguldás szerelmese, aki, ha megfelelő formában kérik, esetleg hajlandó csatlakozni a társaságukhoz. Damien őszinte kíváncsisággal kérdezgette őt a motorjáról, s végül a nő hajlandónak mutatkozott megnyílni előtte. Innen tudta, hogy időnként illegális gyorsulási versenyeken nyert fogadásokból él, és ez máris a legjobb ajánlólevél volt számára, hogy ebben a mostani kényes helyzetben a segítségét kérje.

*

Arienn flegmán odaköszönt Pete-nek, átadta neki Damien üzenetét, aztán amikor a fickó a motorjára pattant és elporzott végre, nagyot sóhajtva szinte ledobta az arcára erőltetett álarcot. Egy hete találkozott velük először és azonnal ráharaptak a csalira. Magában mosolyogva apró elégtételt érzett, amiért Tallis olyan szkeptikusan állt a tervéhez, s lám, hamarabb és nagyobb eredményt sikerült elérnie, mint amilyenre a férfi egyáltalán számított. 

Az álcája annyira hihetetlennek tűnt a barátja számára, hogy az egész tervet őrültségnek könyvelte el. Nem mintha Tallis ne tudott volna arról, hogy imádja és uralja a félelmetesen erős motorokat. Hozzá képest Tallis spéci kétkerekűje is csak lusta országúti benzinfaló volt. A bátyjai szerettették meg vele a száguldást, és ők tanították meg megvédeni is magát. Aztán a rendőrség kötelékében ez a tudás  megbízható fegyverévé fejlődött. Gyors volt, hajlékony és kiszámíthatatlan; nagyon észnél kellett lennie annak a férfinak, aki le akarta győzni, de mivel többségük elkövette azt a hibát, hogy nőként közelített hozzá, ők később keserűen ébredtek rá, hogy a csinos csomagolásnak bedőlve megalázó vereséget szenvedtek. Tallis látta, amikor a kiképzésen az első csoporttársát simán padlóra küldte, és azonnal felfigyelt rá. Nem próbálta meghódítani, csak a versenyszellemet ébresztette fel benne, ennek köszönhetően néhányszor jó alaposan elpáholták egymást az edzőterem kemény tatamijain. Egy napon Arienn azon kapta magát, hogy igent mond, amikor a férfi kávézni hívta. Attól a naptól kezdve barátok voltak és különleges engedéllyel most éppen kollégák is. 

Felemelte a szendvicsekkel teli szatyrot és a két üveg ásványvizet, aztán kinyitotta a nehéz vasajtót, ami mögött a „vendégek”-et gondolta. Az ágyon egy fiatal, helyes lány feküdt kissé megfeszülő karokkal; el tudta képzelni, hogy mennyire elzsibbadhatott már mostanra. Megnyugodva látta, hogy a lány ruházata rendben van, így aztán nyilvánvalóan nem zaklatta még egyik fickó sem a nemkívánatos közeledésével. Aki a nagyobbik meglepetést okozta a számára, az az ágy végében üldögélő csinos nő volt, akit cirka negyvenesnek nézett, és  – ez jól kivehető volt – terhes volt, kezét védelmezően tartotta a hasa fölött. Rejtély, hogy mit akarhattak ettől a két szerencsétlentől. Szíve szerint azonnal elengedte volna őket, de tartott tőle, hogy ha valaki váratlanul visszatérne a bandából, hamarabb buknának le, mint ahogy a nők biztonságba kerülnek; és nem utolsó sorban akkor vége is lenne nagyszerű álcájának, hiszen nyilvánvaló lenne, hogy ő szabadította ki őket. Sajnálkozva sóhajtott, a vendégeiknek egy ideig még maradniuk kell… amíg az éjszakai bulit lebonyolítják, mindenképpen.

-Kell valamelyiküknek a mosdót használni? – kérdezte kissé rekedtes mély hangján, egyelőre igyekezve eltitkolni, hogy tulajdonképpen az ő oldalukon áll. Az asszony megrázta a fejét, a fiatal lány pedig a szemébe meredve még ennyit sem tett meg.

-Hoztam egy kis szendvicset és vizet. A fél kezüket kiszabadítom, de nagyon ajánlom, ne próbálkozzanak semmivel. Úgyis én lennék a fürgébb és felesleges a feszültséget fokozni, rendben?

A néma biccentésekre mindent lepakolt a kezéből Sabrina feje mellé, aztán motoros csizmájából előkapott egy rugóskést és gyors mozdulattal elnyisszantotta a bal kezüket fogva tartó műanyag kötözőt.

-Így akár fel is ülhet. – nézett Sabrinára, aki azonnal meg is próbálkozott vele, és mélyet sóhajtott, amikor sikerrel járt. Fekve valahogy sokkal kiszolgáltatottabbnak érezte magát. 

Arienn megfordult és kifelé indult, hogy Tallisnak minél hamarabb elküldhesse Stielman telefonjának a számát. Ennek alapján bemérhetik, bármerre jár. Persze, így megvan az esélye, hogy a férfi rájön, ő vezette a nyomára a rendőröket, de ha minden szerencsésen alakul, akkor a börtönből már nem lesz lehetősége bosszút állni. Már majdnem kilépett, amikor eszébe jutottak a foglyok… hátha Tallis róluk is hallott valamit, nem árt, ha tudja, hol találhatja őket.

-Mi a nevük? – nézett vissza. A fiatal lány csak nézte szótlanul, fürkészve a vonásait, mint aki nem tudja eldönteni, még milyen újabb bajt szabadít magára, ha ezt az információt kiadja, de az idősebb megszólalt.

-Olivia és Sabrina… Maitland.

-Kösz – bökte ki, azzal kisétált.

Az üzenet rövid volt, lényegre törő: DS 57903600620, velem O.S.Maitland (?)… nagyon remélte, Tallisnak nem kell akadémiai szótár az üzenet megfejtéséhez.

*

Olivia és Sabrina tanácstalanul néztek egymásra. Ez a nő nem úgy nézett ki, mint aki a rossz oldalon éli az életét. Volt valami bizalomgerjesztő az arcában, annak ellenére, hogy alig váltottak pár szót. De hát azon túl, hogy egy kicsit könnyebbé tette nekik a mozgást, mégsem szabadította ki őket, tehát nyilván a bandához tartozik. Elrágcsáltak egy-egy szendvicset, mert bármi is várt rájuk, biztosak voltak benne, hogy az éhezéssel nem könnyítik meg a saját helyzetüket. Óvatosan néhány korty vizet is ittak, s végül úgy döntöttek, hogy nincs furcsa íze, nyugodtan elfogyaszthatják. Ültek az ágy két végében egymást nézve, aztán Olivia halványan elmosolyodott. 

-A mi közös kalandunk. Mindig úgy gondoltam, ha Rick egyszer megállapodik, a barátnőjével majd igyekszem jóban lenni, de sose mutatott be senkit, amíg ti meg nem ismerkedtetek. Én rögtön tudtam, hogy ez nem maradhat meg a barátság szintjén, csak ti voltatok olyan kis maflák, hogy nem hittetek benne… illetve te igen, csak te meg nem mondtad meg neki. Pasiktól meg ne várd, hogy szavak nélkül megértenek.

Sabrina felkapta a fejét.

-Te tudtad, hogy én… szerelmes vagyok Rickbe? De hát honnan?

-Honnan? Nehéz lenne ezt megmondani… de éreztem… sokszor pontosan úgy néztél rá, ahogy én Alexre… nem is tudom, hogy magyarázzam… a szád mosolygott, de a szemed vágyódott. Egy barát nem néz úgy, na.

Sabrina elkuncogta magát. –Még szerencse, hogy a pasiknak nincs ilyen jó szemük. Lehet, hogy akkor még korai lett volna, ha Rick megtudja, hogy a barátságnál többet érzek. Neki akkoriban tökéletesen megfelelt, hogy csak barátok vagyunk.

-Hát, a ti esetetekben ez a „csak” is sokkal többet jelentett, mint például Jeremy is Rick között. Sosem hittem a férfi és nő közti barátságokban. Legfeljebb idővel, amikor a szerelem csillapodik, olyankor szokott azzá válni, de abban az időszakban, amikor még keresed a másik feled, egy ellenkező nemű barát egyenlő az önbecsapással.

-Én is így éreztem. – sóhajtott a lány, aztán felhorkant. –Elraboltak minket, nem tudjuk hol vagyunk, mit akarnak velünk csinálni, mi meg a szerelemről beszélgetünk… nem vagyunk normálisak.

Olivia szomorúan sóhajtott. –Tudod, még emlékszem, amikor Rick a májátültetés előtt állt és az apját megkerestem, hogy elmondjam, van egy fia, akinek szüksége van rá… és egész idő alatt az járt a fejemben, még egyszer nem akarom elveszíteni … akkor is sokan azt mondták volna, hogy ez nem normális, de én akkor is azt gondoltam, a műtét után az első és legfontosabb ez a kérdés.A szerelem létszükséglet, életben tart az érte való küzdelem még a legreményvesztettebb helyzetekben is. Ezt a mostanit 

pedig szerintem nyugodtan felfoghatjuk annak.

*

Tallis Harmon vigyorogva olvasta a rövid, velős üzenetet és néhány perc múlva a szakértők már rá is kerestek Stielman mobiljának helyzetére. Helyes, az ő mozgásáról már mindent tudni fognak. Aztán megkapta Arienn mobiljának GPS-koordinátáit és a két Maitland pasit hátrahagyva útnak indult, hogy az erősítéssel nagyjából egyszerre érjen a raktárhoz kimenekíteni a nőket. Alexet azonban nem olyan fából faragták, hogy otthon, tétlenül ülve várja, hogy a rendőrség szabadítsa ki élete asszonyát, a gyerekei anyját és nem mellesleg a reménybeli menyét. Tallis még épp csak elindult, amikor Rick már járó motorral várta őt a ház előtt, és a fickó nyomába eredtek.