Túl az Óperencián 41.

Tallis Arienn sms-én gondolkodva nyomta a gázt a külváros irányába, amikor valahanyadik érzéke

borzolni kezdte a tarkóját. A visszapillantóra nézve sóhajtva ismerte fel Alex Maitland kocsiját nem messze maga mögött. Nyilván az aggódó férj és a fia a fejükbe vették, hogy maguk is részt vesznek a nők mentésében, de volt már erről rossz tapasztalata. A civilek csak elszúrják a legsimább ügyeket is a felbukkanásukkal, úgyhogy még időben le akarta kapcsolni őket. Az, hogy ennyi ideig a nyomában tudtak maradni, nyilvánvalóvá tette, hogy jobb, ha nem lerázni próbálja őket. Félreállt az út szélére és az azonnal lassító kocsinak intve őket az út szélére kormányozta.

Alex meg sem próbált úgy csinálni, mintha véletlenül járnának arra. Konok elszántsággal nézett a fickó szemébe, akinek nem kerülte el a figyelmét, hogy Rick keze is idegesen megrándul a combján. 

-Követésből jeles! - hunyorgott rájuk sötét napszemüvege mögül.

-Muszáj látnom, hogy nincs bajuk. - morogta Alex.

-Ne akarjanak ott lenni! A társam szerint nincs ok az aggodalomra, de ha maguk is felbukkannak ott, csak feleslegesen megbonyolítják a dolgokat, esetleg felhívják magukra a figyelmet, és most erre van a legkevésbé szükségünk. Sajnos Oiviáékon túl ez most egy összetettebb  akció, úgyhogy egyelőre őket sem hozhatjuk el onnan, hogy Stielman gyanút ne fogjon idő előtt. Ha a másik ügyben már sikerült lecsapnunk rájuk, abban a pillanatban a nők is szabadok lesznek. Higgyenek nekem és legyenek türelmesek! Tudom, hogy nehéz, de bízzanak bennem! – szuggerálta az idősebb Maitlandot, és közben remélte az apa elég befolyással bír a fiára, hogy az is nyugton a seggén maradjon. 

-A feleségem terhes – morogta Alex a fogai között, mintha ez éppen elég indok lenne rá, hogy ne hallgasson a nyomozóra.

-Gratulálok! De akkor is maradjanak ki ebből! Kérem! … és bár nem hangzik túl jól, de ha a kérésem nem elég, akkor kész vagyok mindkettőjüket letartóztatni, amíg ez az ügy le nem zárul. – keményedett meg Tallis tekintete.

-Oké! – emelte fel megadóan a kezeit Alex, mire a fia a műszerfalra csapott: -Az istenit!

-Nyugalom! Minden rendben lesz. A társam vigyáz rájuk, a bandának most nincs ideje velük foglalkozni, de azért nem árt az óvatosság. Ha nem lépünk idő előtt, akkor az egész simán lezajlik és mind a két ügyben elítéltethetjük őket. És végül is ez a cél, hogy minél hosszabb ideig rács mögött maradjanak, nem? …Mennem kell! És még egyszer mondom, nem akarom még a maguk seggét is védeni és közben elszalasztani az igazi fogást. Értve vagyok?

A két Maitland beletörődően bólintott, aztán mindannyian útnak indultak. Alex az első kijárónál lekanyarodott és Rick morgásával nem törődve hazafelé vette az irányt. A várakozásnál kevés idegőrlőbb dolgot tudott elképzelni, de bízott Harmonban.

*

Este tíz volt már, Arienn idegesen verte a ritmust az asztalra felrakott lábain, amikor végre a fülhallgatót felülírta a bejövő hívás. Tallis csak annyit mondott: Vége! és a nő megkönnyebbülten indult, hogy a foglyokat megszabadítsa a kötöző zsinóroktól.

Olivia és Sabrina is ébren üldögéltek az ágyon. A délután folyamán a nő, aki vigyázott rájuk, mind a kettőjüket kikísérte a wc-re, inni és ennivalót adott, de nem maradt velük egyetlen percre sem, ezért aztán nem tudták, mennyire bízhatnak benne. Amikor most belépett, az arcán a korábbi közönyös arckifejezés helyett barátságos mosoly ült. Motoros csizmájából ismét előkerült a rugóskés, aztán rájuk nézve megszólalt. 

-Arienn Sebring vagyok, Tallis nyomozó társa. Stielmanékra sikerült lecsapni, miközben egy nagyobb kokainszállítmányt vettek át, úgyhogy végre elvághatom ezeket a zsinórokat. Ne haragudjanak, hogy eddig látszólag nem tettem semmit, de nem lehetett tudni, nem jön-e vissza valaki a bandából és nem lett volna szerencsés, ha a hűlt helyüket találja csak. Hamarosan itt lesz magukért egy kocsi és hazamehetnek. Holnap pedig felvesszük a jegyzőkönyvet a történtekről. – magyarázta, miközben óvatosan elnyisszantotta az erős műanyag szálakat. Olivia a csuklóját dörzsölve fordult hozzá.

-Köszönöm a segítségét, de ha odaadná a telefonját, akkor felhívnám a férjemet, mert már biztosan nagyon aggódik.

-Szívesen, bár nincs rá szükség, Tallis már riasztotta őket. Szerintem hamarabb itt lesznek, mint a járőrkocsi – mosolyodott el, ahogy eszébe jutott Tallis milyennek írta le Alex és Rick Maitlandet.

*

Damien Stielman kárörvendően vicsorgott a rabomobilban Tallis Harmonra.

-Ha lecsuknak, sose fogom elárulni, hol vannak a túszaim. Ott fekszenek egy vaságyon kikötözve étlen-szomjan. Maga szerint meddig bírják? Ráadásul az egyikük terhes. Annak a meg sem született bébinek az emléke örökre kísérteni fogja Harmon.

-Van egy rossz hírem Stielman. Nincsenek túszai. Napok óta figyeljük a raktárt és a környékét, tulajdonképpen a maga minden lépését; az, hogy a két nő még ott van, pusztán elővigyázatosság volt. A bögyös kis motoros macád (próbálta védeni Arienn álcáját magában bocsánatot kérve a jelzőért, és önkéntelenül is tegezésre váltva) ebben a pillanatban kerül rács mögé, a túszaid már szabadok… ráadásul ezzel a mennyiséggel és visszaesőként, megfejelve az emberrablással már annyi időre rács mögé kerülsz, hogy esélyed sem lesz több bulira az életben… hacsak nem járókerettel  akarsz indulni rá. Harminc év Stielman, és én mindent megteszek, hogy meg is kapd.

*

Alex és Rick abban a pillanatban indultak, ahogy a férfi mobilja megcsörrent. Tallis megnyugtatta őket, hogy minden rendben zajlott és megadta a pontos címet, amit a két férfi már a kocsiban hallgatott meg.  A járőrkocsival és egy mentőautóval egyszerre érték el a telepet. Ez utóbbinak a látványa is elég volt, hogy Alex gyomra gyűszűnyire zsugorodjon Tallis bíztató szavai ellenére. Csikorgó gumikkal állt meg a raktárépület előtt, aztán a kocsiból szinte kirobbanva az épületbe csörtettek. A járőrkocsi emberei eközben telefonon kértek felvilágosítást a személyleírásuk alapján, hogy letartóztassák-e őket. Tallis nevetve nyugtatta meg őket, hogy a két férfi alapvetően veszélytelen, de ahhoz képest, hogy mennyire idegesek lehettek, jobb, ha nem is nagyon akadályozzák őket abban, hogy az asszonyaikat végre magukhoz ölelhessék. 

Alex, nyomában Rick-kel szinte berobbant az épületbe, ahol a döbbenettől gyökeret vertek. A lepusztult szobában egy asztal körül három nő ült és a legnagyobb nyugalommal beszélgettek. Egyikőjük csinos, bőrruhás motoroslány volt, a másik kettő pedig a szívüknek legkedvesebb két nő. Külsejükön nyoma sem volt az átélt megpróbáltatásoknak, éppen Olivia egyik megjegyzésén kacarásztak és egyszerre néztek fel a zajos belépő hallatán. Az arcukon elömlő mosoly magáért beszélt. A megmenekülés feletti öröm, amelyet megsokszorozott az értük aggódó férfiak tekintetének látványa. Aztán egy pillanat alatt mindketten ott is voltak, ahol mindannyiuk szerint a legjobb helyük volt, Alex és Rick ölelésében. A boldog ölelkezésnek Alex vetett elsőként véget, kezét nyújtva Arienn-nek és köszönetet mondva a segítségéért. A nő kaján mosollyal nézte a jóképű férfit, aki olyan szerelemmel szorította magához terhes feleségét, ami magyarázattal szolgált a késői gyermekáldásra is. Rick azonnal követte az apja példáját, és ezt már Arienn sem hagyhatta szó nélkül.

-Igazán nincs mit, de ha mindenképpen hálálkodni akarnak, akkor feltétlenül mutassanak be a másik fiuknak, ha van.

*

Olivia egész úton a férje kezét fogva mosolygott, időnként belelesve a visszapillantó tükörbe, ahol a látvány a raktárépület óta nem változott. Rick és Sabrian önfeledt csókolózásba feledkezve kapaszkodtak egymásba. Alex a fia lakása előtt megállva leállította a motort.

-Gondolom, szívesebben lennétek most magatokban. A holmitokért majd eljöttök, de előtte nem árt, ha telefonáltok. – kacsintott Oliviára, aki fülig pirulva oldalba bokszolta. Rick közben nagy nehezen elengedte Sabrinát, de éppen csak annyi időre, amíg kikászálódtak a kocsiból. Odakint újra szorosan összekapaszkodva integettek a szülei után. Aztán a lány Rickre nézett:

-Nem mintha nem örülnék neked, de tulajdonképpen hogy kerülsz te ide? Nem kéne neked még a tengeren lenned?

Rick arcán egy felhő suhant át, ahogy eszébe jutott az orcával folytatott csatározás, aztán nagyot sóhajtva homlokon csókolta a lányt.

-Hosszú történet, majd elmesélem, de előbb menjünk be! Mind a kettőnkre ráfér egy jó meleg fürdő, aztán ha már biztos vagyok benne, hogy semmi bajod nem történt és ott vagy, ahol lenned kell, akkor majd mesélek. Feltéve, ha bírod a horrort.

*

Alex a garázsba beállva, kiszállt, gyorsan megkerülte a kocsit és kisegítette a feleségét. Mire Olivia megköszönhette volna a lovagias gesztust, máris a férje karjaiban volt, aki meg sem állt vele a hálószobáig. A fürdőben a talpára állította, aztán gyors mozdulatokkal kezdte kihámozni a ruháiból. Amikor észrevette a csuklóin a kötözőzsinór vöröslő nyomát, apró csókokkal kényeztette körbe-körbe a kényes puha bőrt. Aztán megengedte a zuhanyozóban a vizet. 

Oliviát, mint egy kényes porcelánt, addig is puha köntösbe csomagolta és leültette a kád szélére.

-Amikor New Yorkban megcsörrent a telefonom és a rendőrség hívott, hogy téves riasztás volt a betörés, valahol mélyen a zsigereimben éreztem, hogy ez Stielman. Azonnal visszafordultam, jöttem az első géppel és itt találtam Ricket tétován, titeket keresve. Azt hiszem, még életemben nem féltem ennyire, hogy az az őrült vajon mit művelhet veled. Amíg Tallis meg nem nyugtatott, hogy egy kollégája vigyáz rátok, addig egyik rémes képzelgésből estem a másikba és már arra is felkészültem, hogy elveszítjük a babát emiatt a trauma miatt. De nincs baj, és lassan azt hiszem ideje lesz templomba járnom, annyi mindenért mondhatunk köszönetet. És tudom, hogy óriási hiba volt, hogy nem beszéltem neked erről az őrültről… a múltról… és arról, mi történt Sabrinával. 

-Cssss! – tette az ujjait a nő a férje szájára, aztán egy könnyed, nőies mozdulattal lerázta a válláról a köntöst. Pocakja már kikerekedett, büszkén hirdetve a késői anyaság szépségét.  Biztos mozdulatokkal gombolni kezdte a férfi ingét, aztán lesimogatta a válláról. A férje teste még mindig ugyanolyan vonzó volt a számára, mint harminc évvel ezelőtt, de az igazi vonzereje a szemeiben rejlett. Azokban a ragyogó, hol aggódó, hol rajongó szemekben, amik változatlan szerelemmel lesték a porcikáit, függetlenül a múló idő okozta változásoktól. A mellei talán már kissé megereszkedtek, de most a gyerekre várva újra teltebbek lettek, hasán a Corinna születésekor megmaradt gyöngyházfényes csíkok most újra feltűnőbbek lettek, de Alex tekintete megnyugtatta, a férje még mindig tökéletesnek látja. Ez adott erőt neki, hogy megőrizze a nőiességébe vetett hitét. 

Alexre nézve pontosan látta a valaha kockás hasat borító vékony zsírpárnákat, de ha ránézett, még mindig az az Alex állt előtte, akibe beleszeretett. És az érzés, bár idővel némileg átalakult, még mindig a régi lánggal égett. A férfi szemébe nézve kigombolta a farmer gombját, aztán lassú, határozott mozdulattal tolni kezdte lefelé az alsóval együtt. Alex lustán elmosolyodott. Traumáról szó sincs, ez az érzéki teremtés a felesége, aki ha a történteket akarja feledni, a legjobb módszert választotta és ő késznek érezte magát, hogy a feledés önkívületéhez hozzásegítse.

*

Rick az ágy szélén ülve aggodalmasan nézte, ahogy Sabrina becsukja előtte a fürdőszoba ajtaját. Amíg a kádban elnyúlva élvezték a tagjaikból a félelmet kiáztató  forró víz áldásos hatását, nem is beszélgettek. Bár, a lány és a ruházata is abszolút rendezett volt, amikor rájuk találtak, azért szíve egy elrejtett zugában aggódott, nem sikerült-e a bandának véghez vinnie, amitől a múltkor Tallis felbukkanásának hála megmenekült. De Sabrina tekintete tiszta volt, és ő biztos volt benne, hogy egyik pasi sem nyúlhatott hozzá. Éppen ezért nem értette, amikor kiküldte a fürdőszobából és magára csukta az ajtót. 

Egy szál boxerben most valahogy kifejezetten idiótának érezte magát. Szerette volna magához ölelni, elmerülni a testében, erre kívül rekedt egy francos ajtón. Már kezdett volna végképp elmerülni az önsajnálatban, amikor az ajtó kinyílt, benne pedig benn akadt a levegő. 

Egy látomás lépett ki a fürdőszobából. Fogalma sem volt róla, honnan szedte Sabrina ezeket a holmikat, de hogy őt teljesen padlóra küldte vele, ebben a lány biztos lehetett. Rick érezte, ahogy az állát fel kell kanalazza a padlóról. A feles kosarú melltartó, az apró tanga, de még a harisnyakötő is éjfekete csipke volt. Az észbontóan magas sarkú cipőt már ismerte, a legutóbbi vizsgákon már ez volt a lányon. A füstszínű harisnya szinte sikamlóssá tette a karcsú lábakat, és ebben a szerelésben a lány úgy nézett ki, mint akinek a lábai sosem érnek véget. Rick az ágy széléről térdre esve csendes imádattal simogatta a márvány simaságú lábakat. Egy pillanatra eszébe villant, hogy meg kellett volna borotválkoznia, de aztán úgy döntött, most már meg sem próbálkozik vele, mert csak elvágná a saját torkát az izgalomtól. 

Sabrina elégedett mosollyal nyugtázta a néma áhítatot. A meglepetése tökéletesen sikerült. Ezeket a kacér fehérneműket már régebben vette, de aztán Rick tengerre szállt, mielőtt bevethette volna. A mai nap azonban tökéletesnek látszott, hogy ezekkel terelje el a fiú láthatóan borús gondolatait. Tudta, hogy attól fél, talán második alkalommal már nem volt olyan szerencséje, és a banda tagjai valamilyen módon bánthatták, de a csuklóin vöröslő nyomokon túl senkinek az érintését nem kellett elfeledtetnie. 

Felemelte a kezeit és lassan, érzékien végigsimított a testén. Rick pedig megbűvölten követte  ekintetével a lány kezeit. Teste olyan izgalomba jött, mintha az ő kezei járták volna be a formás idomokat. Nagyon nyelt és a saját kezeit, amelyekkel már szinte szorította a lány harisnyás lábait, hirtelen szabadjára engedte, hogy ő is felfedezhesse a csipke alatt megbújó titkokat. Kipattintotta a harisnyát tartó kapcsokat és lassú mozdulatokkal legörgette a kényes anyagot a lány lábain, segített kilépni belőle, aztán lassan az ágy felé tolta és könnyű mozdulattal meglökte. Sabrina került most oda, ahol ő üldögélt még percekkel korábban. 

A lány hátradőlt és Rick térden csúszva az arcát fúrta az ölébe.

Mire Sabrina az önkívülettől a fiú nevét sikította, már ő is megnyugodva csatlakozott hozzá. Az életük, amióta csak bevallották az egymás iránti érzelmeiket egy állandó hullámvasútra hasonlított, hol a mélységeket járták meg, hol a magaslatokat, de ez most egy olyan kegyelmi pillanat volt, amikor meg mert volna esküdni rá, hogy megérintette a napot és boldogan égett el a hevében.