Túl az Óperencián 47.

-Mikor történt ez? – nyelt nagyot Alex, ahogy Sabrina hangját hallgatta. –Oké, tudom… de azért felhívhattatok volna. Most hol van? És mit mondtak? Miért nem maradt bent? Jól van, persze, menj csak! Én meg majd megpróbálom kíméletesen előadni az anyjának a történteket. Szerencsére most itt van ez a kis boszorkány, úgyhogy nem tud azonnal odarohanni. Szia! És vigyázzatok egymásra!

Sabrina megnyugodva tette el a telefont. Amíg Rick kezét vizsgálták, végre felhívta a fiú szüleit, hogy beszámoljon nekik a balesetről. Egyrészt örült, hogy Alex-szel beszélhetett, egy anyának mégiscsak nehezebb lett volna megnyugtatóan előadni a dolgot, másrészt kicsit sajnálta, hogy nem üzenhette meg Oliviának, hogy Rick mindent tud és még csak ki sem borult. 

Korán reggel óvatosan felkelt, s mert Rick éppen elaludt, igyekezett olyan csendben lenni, ahogy csak tudott. Amikor aztán a fiú is felébredt, segített neki a fürdőszobában, az öltözködésnél, aztán taxit hívott és behozta a kórházba. Már csak azért is, mert az a kéz túlságosan dagadt volt. Talán mégsem volt olyan jó ötlet az otthon töltött éjszaka. Legalább valami hűtést tettek volna rá – gondolt utólag a mélyhűtőben heverő zöldborsó és kukorica csomagokra. A tegnapi orvos még bent volt, ő vitte magával a kezelőbe, ahol újabb röntgent készítenek Rick karjáról, ő pedig kihasználta az időt, hogy értesítse a családját a történtekről. Alex nem volt boldog, hogy csak most hívta fel őket, hangjában ott rezgett az aggodalom a már felnőtt fiúért éppen úgy, mintha azzal a csöppséggel történt volna valami. Sabrina elmosolyodott a képen, amikor legutóbb a férfi karjában látta a lányát. Olyan rajongással nézett a kicsire, ahogy talán még Oliviára se nézett soha. A szíve mélyén abban reménykedett, hogy annyi más mellett, Rick az apjának ezt a vonását is örökölte.  

A tegnapi idegességének már nyoma sem volt. Ehhez csak annyi kellett, hogy megszabadult a nyomasztó titoktól és Rick indulattól mentesen, szinte már jókedvűen fogadta a hírt. Ha eddig netán bizonytalan lett volna az iránta való érzéseiben, most végképp eldöntötte, hogy teljes szívével szereti ezt a mélyérzésű, megértő fiút. És alighanem ez a szerelem ült az arcán akkor is, amikor a vizsgáló ajtaja kinyílt és Rick lépett ki rajta. Kezén új kötés volt, a pálcikák nélkül, egy műanyag gipsz ragyogó zöld színben. Zöld, mint a remény – gondolta a lány játékosan és óvatosan megcirógatta a fiú ujjait.

-Még kicsit dagadtak, de sokat segíthet, ha egy zacskó jéggel borogatják – szólt hozzájuk az orvos, látva a lány gyengéd mozdulatát. –Csak arra vigyázzanak, nehogy fagyási sérüléseket okozzanak a nagy hűtésben. Inkább többször rövidebb ideig. A véralvadásgátló injekciót most is megkapta a fiatalember, de a következő néhány hétben naponta kell kapnia. Be tudja adni neki? – nézett kíváncsian a lányra, aki eltökélten igent bólintott a fejével. –Remek. És most egy hétig ne is lássam magukat, csak ha valami baj van. – nyújtott kezet a férfi Ricknek, aki bal kezével megrázta, aztán magához ölelte az ápolónőjét, annak a férfinak a büszke tulajdonosi mozdulatával, aki tud valamit, amit a világ még nem.

*

-Sziasztok! Micsoda meglepetés! – állt félre Sabrina az ajtóból, hogy Olivia beronthasson a kis lakásba.  Alex a bébihordozóval a kezében fejcsóválva követte.

-Hol van? – nézett körül az asszony, aztán hallva a fürdőszobából a zajokat, azonnal arra tartott.

-Bocs, de képtelenség volt visszatartani, amikor megtudta. Úgy pakolta össze Caro-t, mint aki egy hétre érkezik, de ígérem, hogy hamar kirakom a szűrét – mentegetőzött a férfi, mire Sabrina elmosolyodott.

-Az anyja. Természetes, hogy aggódik érte, és szerintem Rick értékelni is fogja, hogy neki is jár még a figyelméből. 

Közben Olivia bekopogott a fürdőbe, aztán a fia meglepett, de engedékeny hangját hallva már bent is volt. Rick a tükör előtt állt és a borotvával szerencsétlenkedett. Az anyja kivette a kezéből.

-Miért nem hagyod, hogy Rina csinálja? Még a végén a nyakadat is elvágod.

-Kösz a bizalmat, de nem akarok mindenben Rinára támaszkodni. Épp elég dolga van velem, ráadásul éjjel majdnem kiütöttem a gipsszel. A fene se gondolta, hogy álmomban ennyit jár a kezem.

-Jaj, fiam, nem is te lennél… - sóhajtott Olivia némiképp megnyugodva. Rick jól nézett ki a karját borító ormótlan zöld hengertől eltekintve, nyugodt volt, szinte derűs. Szeméből nem tudta kiolvasni, hogy tudja-e már a nagy hírt, és ettől kicsit zavarttá vált, nehogy ő szólja el magát.  De Rick lerakta a mosdó szélére a borotvát, aztán a tükörben az anyja tekintetét keresve rávigyorgott.

-Szóval, akkor nemsokára nagymama leszel?

*

Alex, Greg, Cliff és Dekker az apró, stúdiónak kialakított szobában üldögéltek. Mindannyiuk kezében egy üveg sör, a háttérben az egyik régi nótájuk szólt.

-Vén fasznak érzem magam mellettetek. – morgott Dekker Alexre nézve, aki a néhány hetes lányának fiatalító hatásától megrészegülten az átlagosnál is jobb formában volt. Miután mindannyian megcsodálták Risa Carment, a srácok elsütötték az összes szakállas poént a névvel kapcsolatban, visszavonultak ide és  Alex lelkes beszámolóját hallgatták a suliról, a közelgő koncertről, ahol a kis védencei mutatkozhatnak majd be.

-Ezen nem segíthetek, de talán ha nem otthon vinnéd őrületbe a feleséged, hanem kezdenél magaddal valamit, akkor te is jobban éreznéd magad. – vont vállat Alex.

-Mégis mi a francot? Nekem nem lenne türelmem a kölykökhöz, Zorát is éppen elég volt felnevelni. Pezsgőt bontottam aznap, amikor elköltözött. Nem mintha nem imádnám azt a boszorkányt, de az agyamra ment kamaszként és ahogy Gregéktől hallom, azóta sem sokat változott, csak most Jasont feszíti kínpadra.

-Csak nem összejöttek? – kerekedett el Alex szeme.

-Hát, Jason szeretné, de Zora még ellenáll. Nem tudja, hogy teljesen hiábavaló, mert ha az én fiam a fejébe vesz valamit, akkor az úgy is lesz. – bólogatott Greg. –Figyeljétek meg, ezek vagy kicsinálják egymást, vagy összeházasodnak.

-Az nagyjából ugyanaz – röhögte el magát Dekker, mire a többiek egyetértően megemelték az üvegeiket.

*

Rick meghívta Jasont egy sörre a közeli park melletti pubba, amíg a lányok otthon a vacsorát készítették és közben nyilván végre kibeszélhették őket is. A mai estét külön töltötték a szülőktől. Rick nem tudta, a baba témája végül szóba kerül-e, de előzőleg abban maradtak Sabrinával, hogy most mindenki Risa Carmennek örüljön, a kis titkukat még megőrzik maguknak egy ideig.

Jason indulattól fűtve, heves gesztikulálással mesélt a kórházi munkájukról, arról, hogy Zora még lehetőséget sem ad neki, hogy kettesben legyenek, úgyhogy ő személy szerint el sem akart jönni, mert ez a két nap itt közös szobában összezárva maga lesz az őrültek háza. Rick együttérzően bólogatott. Nem elég, hogy a keze még mindig fáj, de most házigazdai minőségében egy elegáns gesztussal felajánlotta nekik a hálószobát, mondván, ők Rinával összebújnak a nappali kanapéján. Kezdte úgy érezni, teljesen felesleges áldozat lesz ez, de nem volt kedve a lányt Jasonra lecserélni, úgyhogy inkább csendben maradt.

-Szerintem szállj le róla! – szólalt meg hirtelen. –Azt hiszem, semmi sem piszkálná fel jobban Zorát, ha hirtelen már nem is lenne olyan természetes, hogy futsz utána.

-Azzal végképp elvágnám magam nála. – tétovázott Jason.

-Nem azt mondtam, hogy csajozz be, csak ne legyen neki olyan nyilvánvaló, hogy odavagy érte. Kicsit vedd magad takarékra, add a közömböst, mint aki feladta, hogy meghódítsa. Biztos vagyok benne, hogy hamarabb érnél nála célt, mint ha a lelkedet rakod elé, hogy használja csak nyugodtan lábtörlőnek.

-Lehet, hogy igazad van - sóhajtott a másik fiú. –A francba! Én miért nem tudtam kifogni egy ilyen édes kis csajt, mint Sabrina. Utálom a drámát, de Zora mellett az élet minden pillanata az. Nem is értem, mi a francért akarom annyira, hogy hozzám tartozzon, de egyszerűen képtelen vagyok feladni a harcot érte. 

-Hát, ha a közömbösség nem jönne be, ezt még mindig elmondhatod neki is. A nők szeretik, ha térdenállva, alázatos szerelemmel a szemünkben látnak.

Jason hitetlenkedve, szinte már döbbenten nézett Rickre. Ez a beszéd annyira nem vallott a régi nagy nőfalóra. Rina ennyire megszelídítette volna? De aztán a fiú folytatta és Jason megnyugodva elmosolyodott. Oké, a régi Rick még ott lapul a báránybőr alatt, Rick ugyanis igazi farkasmosollyal nézett rá, ahogy a szavai képet öltöttek a szemei előtt:

-És mi is szeretjük őket térden állva látni… úgyhogy bocs, ha reggel arra ébrednétek, hogy a kulcs kívülről ráfordítva van a zárban. Állítólag olyankor hozom a legjobb formám, és nem szeretném, ha megzavarnátok.

*

Alex vidáman integetve búcsúzott a zajos társaságtól, akik két napig megszállták a házát, rendre kivették a kezéből a lányát és egész idő alatt úgy vigyorogtak rajtuk, mint valami bohózaton. Tisztában volt vele, hogy a kárörvendésük még nagyobb lett volna, ha elkotyogják a másik nagy hírt is a családban, de úgy tűnt, ez ügyben közmegegyezés született a fiáékkal, hogy még nem kötik a világ orrára az unoka érkezését. Amikor a minap rajtaütésszerűen megjelentek Ricknél megnézni, hogy a keze hogy néz ki, látta a fürdőszobából kilépő Olivián, hogy Rick már tudja a nagy hírt és jól fogadta, úgyhogy ő csak szeretettel hátba csapta és halkan gratulált neki. Rick sejtelmesen vigyorogva csak csóválta a fejét, és kivételesen nem tett megjegyzéseket, hogy a kispapából milyen gyorsan változott nagypapává az apja. Aztán látva, hogy a gyerekekkel minden rendben, nagy nehezen hazaterelte Oliviát és a picit, aki addigra már üvöltve követelte az ebédjét. 

Furcsa volt visszazökkenni a hétköznapi babázásba, a pelenkázásba, az éjszakai riadókba, de igazság szerint élvezte minden percét. Tényleg visszahozott valamit a már elfeledettnek hitt időkből és megóvta őt attól a fajta kapuzárási pániktól, amiben láthatóan Dekker szenvedett. A reptérről hazafelé tartva megállt egy virágosnál és két hatalmas csokor virágot vett. Az egyikkel megállt Rickéknél és a meglepett Sabrina kezébe nyomta egy puszival kísérve, miközben a morcos fiára kacsintott, a másikkal pedig szíve hölgyeit lepte meg, akik kivételesen – talán az előző napok sűrű programjától fáradtan – összebújva aludtak a nagy franciaágy közepén. A virágot a mosdóba fektette és egy kis vizet engedett rá, aztán óvatosan ő is odaheveredett a lányok mellé és átölelve őket álomba szenderedett.