Túl az Óperencián 49.

A kórház biztonsági szolgálatának mogorva őre bizalmatlanul vizslatta őket, ahogy a ruházatukat rendezgetve kikászálódnak a kocsiból. Sabrina fülig pirosan, kissé ijedten szorongatta a blúza tetejét, amiről egy gomb az iménti heves ölelkezéstől valahol a kocsiban elgurult. Rick is kényelmetlenül fészkelődve nyúlt az ingéhez, hogy betűrje a nadrágba, aztán még időben eszébe jutott, hogy talán jobb, ha az ing a dudorodó nadrágjára lóg.

-Ez itt nem egy autós mozi, ahol enyelegni szoktak. – krákogott az őr, aztán a biztonsági kamerára

mutatott, amely valószínűleg premier plánban mutatta őket odabent az épületben egy monitoron. –Fel sem tudnám sorolni, hány szabályt sértettek meg az elmúlt tíz percben.

-Olyan sok volt? – nyikkant meg Sabrina, mire Rick is elvigyorodott. Nekik odabent megállt az idő, de ha bárki kérdezi, akkor ő is azt mondta volna, még épp csak megcsókolta a menyasszonyát.

-Egyáltalán, mit keresnek itt? Egyikük sem úgy néz ki, mintha betegek lennének. – morgott tovább a rend szigorú őre, mire Rick megemelte a karját, amelyen a bőr a másikhoz képest jóval halványabb volt. 

-Most vették le a gipszet a karomról, én pedig azonnal megkértem a barátnőm kezét, mert gyereket várunk. – vigyorgott rendületlenül, és ennyi boldogság láttán már a fickó sem maradhatott érzéketlen.

-Gratulálok! ...Akkor mielőbb menjenek haza és ott fejezzék be, amit itt elkezdtek, mielőtt közszemérem sértés miatt letartóztatják magukat. – mondta szigorúnak ható hangon, de szemében már vidámság csillogott. Ezek ketten itt még mindig szerencsésebbek voltak, mint ő, amikor a tengerparton kérte meg a barátnője kezét, aztán fél délután a homokot túrták a gyűrű után, ami leesett, miközben ő a megfelelő szavakat próbálta kellőképpen szenvedélyesen előadni.

*

-Anyu, nem akarok igazán nagy felhajtást, de ha csak a szűk családot hívjuk, néhány barátunkat és Alex barátait, már akkor is sokkal többen leszünk, mint hogy nálatok a házban tartsuk meg az esküvőt. – próbált hatni Sabrina az anyjára, aki egy halom esküvői magazinnal állított be hozzá másnap, ahogy Rickkel bejelentették az eljegyzésüket. 

-A kertben fel lehetne állítani egy pergolát, ami alatt összeadhatnának titeket, egy sátort pedig a nap vagy éppen az eső ellen... a házba tulajdonképpen be sem kell jöjjenek – lapozgatott az asszony és Sabrina segítségkérően Rickre nézett.

-Tudod Sandra, megható, hogy ilyen áldozatot akartok hozni értünk, de mi a tengerparton szeretnénk esküdni – szólalt meg végre a fiú, látva, hogy Sabrinát az anyja lavinaként sodorja el, meg sem hallva az érveit. –Mind a kettőnknek nagyon fontos a tengerhez való kötődésünk, és ha már lent vagyunk a parton, akkor Joe kocsmájánál hangulatosabb helyet nem is találhatnánk.

-Joe kocsmája? – az asszony szörnyülködő sóhaja mosolyt csalt a fiatalok arcára. Ha azt mondták volna, hogy egy kuplerájban akarnak ünnepelni, valószínűleg az sem döbbentette volna meg jobban.

-Joe mindkettőnknek régi jó ismerősünk, és ott a vendégek is egészen biztosan jól éreznék magukat. Joe egyszerű ételeket főz, de remek íze van mindennek. Apámék talán még egy kis örömzenélésbe is belemennek... a puccos kivonulás, szmoking és limuzin úgysem a mi stílusunk – húzta magához a fiú Sabrinát, és az asszony elgyötörten nézett rajtuk végig.

-Nehogy azt mondjátok, farmerben akartok esküdni!?

-Nem, azért nem farmerben, de valami egyszerű ruhában... semmi nyakkendő meg tűsarkú topánka –mosolygott Rick a lányra, aki ebben a mosolyban elveszve már nem is nagyon hallotta az anyja bánatos sóhaját. ...Amióta ez a pici lány megszületett, Sandra azt a napot várta, amikor majd királylánynak öltöztetheti és a templom feldíszített padsorai között láthatja bevonulni. Erre ezek a gyerekek a tengerpart homokján, talán mezítláb akarják kimondani a boldogító igent, mint valami hippik. Mire fogják tanítani az unokáját, ha még a maguk nagy pillanatait is így képesek tönkretenni?

-Látom, ti már eldöntöttétek, mit akartok. Akkor majd mondjátok meg mikor és hol kell lennünk, ha látni akarjuk az esküvőtöket! – csapta le az újságot sértődötten a kezéből és az ajtóhoz indult.

Sabrina a szemét forgatva kibontakozott Rick öleléséből és az anyja után szaladt.

-Anyu, ne csináld ezt! Ne haragudj ránk azért, ha másképpen képzeljük el ezt a napot, mint az esküvői magazinok – biccentett az asztalon tornyosuló újságok felé. –Nem akarunk egy csomó pénzt kiszórni az ablakon, csak mert valakik azt mondják, hogy egy esküvőn ez meg ez illik vagy szokás. És utána se mi, se a vendégeink nem is éreznénk olyan jól magunkat. Lehet, hogy menő körökben muszáj ezt csinálni, akkor én csak sajnálni tudom őket. Mi megtehetjük, hogy úgy alakítjuk ezt a napot, ahogy nekünk a legjobb. És majd meglátod, imádni fogod minden pillanatát. Végre felveheted azt a bolondos selyemruhát is, amit Gran Canarián vettél. Egy puccos esküvőn az túl színes lenne, de lent  a parton gyönyörű leszel benne.

-Én azt akarom, hogy te legyél gyönyörű! – sóhajtott elkeseredetten az anyja, mire Rick odalépett és megölelte a menyasszonyát.

-Ő is egészen biztosan gyönyörű lesz. Nekem mindenben gyönyörű, de nemsokára jön egy barátunk... színésznőnek készül, és ha valaki ért a divathoz, akkor az ő. Egészen biztosan valami csodás darabot fognak választani Sabrinával.

*

-Tengerparton? – visszhangozta Olivia a fia szavait. -...és mit csináltok, ha aznap éppen fúj a szél vagy szakad az eső?

-Anya, jó idő lesz, de ha olyan szerencsétlenek lennénk, hogy mégsem, akkor Joe teraszán  is megtarthatjuk. A lényeg, hogy legyen egy pap meg két tanu. Én nem tudom, miért olyan elképzelhetetlen, amit szeretnénk. 

-Nekem is tetszik az ötlet. – szúrta közbe csendesen Alex. –Ha annak idején lett volna vér a pucámban, akkor én is valami ilyesmit képzeltem volna el. -Olivia lesújtó pillantásával nem törődve Rickre kacsintott. –Anyád hajlamos elfeledkezni róla, hogy ez nem az ő esküvője... és most igazán hálás lehetsz nekem, hogy van egy hugod, mert így nem ér rá, hogy megpróbálja kivenni a kezetekből a szervezést.

-Alex! Fogd be,  ha jót akarsz! – füstölgött az asszony, látva, hogy elveszítette az egyetlen szövetségest, akire számíthatott volna. –Sandra mit szólt az ötlethez? – nézett mélyen Sabrina szemébe, aki elpirulva válaszolt.

-Ki volt akadva. …De Rick megmondta, hogy bízzon bennünk és most már kezd belenyugodni.

-Nos, ha ő bele tudott nyugodni, hogy a lánya úgy megy férjhez, mint egy cigánylány, akkor nekem sincs más választásom, hiszen én csak a vőlegény édesanyja vagyok. – grimaszolt Olivia.

-Viszont van még egy lányod, aki hátha hagyja majd, hogy megvalósítsd az álmaid. – kacsintott rá a férje, mire már csak egy haragos pillantást kapott.

*

A nagy nap reggelén Sabrina olyan hirtelen ült fel az ágyon, hogy bele is szédült. Két dolog ébresztette fel. Egyrészt arról álmodott, hogy dörög és villámlik, éppen ezért megkönnyebbülve nézte a függönyön túl ragyogó verőfényes napsütést. Az ég vakítóan kék volt, még egy kósza bárányfelhő  sem látszott, az időjárásjelentésben is zavartalan napsütést jósoltak, úgyhogy úgy döntött, ezt a görcsöt már nyugodtan elengedheti. A másik egy sosem tapasztalt érzés volt, mégis azonnal tudta, mi lehet az... ki lehet az. Augusztus vége volt, pontosan félidőben járt, és a 4D-s ultrahang felvétele szerint, Jeremy Maitland ezzel a rúgással kívánta jelezni, hogy ő egészen biztosan ott lesz a szülei esküvőjén ma délután. 

-Maradj még! – nyöszörgött mellette Rick álmosan. A tegnap esti legénybúcsú remekül sikerült, Jason

egy pillanat alatt illeszkedett be az itteni fiúcsapatba, akiknek egyetlen célkitűzésük volt az estére nézve, a vőlegényt az asztal alá itatni. Sikerrel jártak. Hogy a feje nem durrant szét, csak annak köszönhette, hogy nem volt hajlandó keverni az italokat. Így inkább csak nyűgösen álmos volt még ezen a korai órán.

-Nem megyek sehova. – suttogott Sabrina, és valahogy olyan furcsa volt a hangja, hogy a fiú kinyitotta a fél szemét, hogy valami elképzelése lehessen, miért kell suttogniuk, amikor kettesben vannak. A lány az ágyon ült és éppen a hálóingét ráncigálta le a fején keresztül. A látványra kinyílt Rick másik szeme is, mert a látvány megérte, hogy teljes figyelmét neki szentelje. 

Sabrina az ötödik hónap vége felé járt, kis pocakja már látszott, különösen így, meztelenül, törökülésben ülve az ágyon. Mellei is teltebbek lettek, és Rick már éppen elszánta magát, hogy ő is felüljön és közelebbről is szemügyre vegye a kívánatos testet, amikor a lány apró sikkantással a hasa egy pontjára tette a tenyerét, aztán a másik kezével Rick kezéért nyúlt és a finom bársonyos,még álommeleg bőrre fektette. Rick szeméből egy pillanat alatt reppent ki az álom, ahogy megértette a mozdulat jelentőségét. Lélegzetvisszafojtva vártak és figyeltek, aztán egyszerre mosolyodtak el, ahogy a könnyű kis remegést megérezték. 

-Ez ő? – lehelte megihletődötten a fiú, önkéntelenül is suttogóra véve a hangerőt, mintha ez Jeremyt megzavarhatná a tornamutatványban.

-Ühüm. – simogatta Sabrina a pocakját, aztán Rickre nézett olyan szerelemtől és meghatottságtól csillogó szemekkel, hogy a fiú megfeledkezett a fáradtságáról és óvatosan hanyatt döntötte. Apró kis csókokkal kezdte, kényeztetve a lány vállának selymes bőrét, végül hatalmas keze levándorolt a hegyesen meredező bimbókon át Sabrina hasára és megállapodott ott, ahol az előbb az a kis élet jelentkezett. Egyszerre simogatva a fiát és a hamarosan már feleségét, egy a lány szívéig hatoló csókkal mondta el, mennyire szereti őket. Mind a ketten értették a vallomást.

*

-Tele van a cipőm homokkal. – morgott Tony és rosszallóan nézte, ahogy Sandra aranypántos szandáljait a kezében lóbálva tekergeti a nyakát az út felé, szinte szinkronban Oliviával. Nem messze tőlük Alex állt. Világos , elegáns nadrágja egyszerűen fel volt gyűrve és a lányával a kezében egy üveg sört szopogatott. Mezítláb volt, elegáns félcipői a mellette terpeszkedő felfordított csónak mellett hevertek, belegyűrve a zoknikkal.

Úgy döntött, hogy Sandránál most még Alex is jobb beszélgetőpartner lehet, ezért óvatosan odaporoszkált hozzá. A férfi éppen letette az üveget a csónakra. Tony homlokráncolva fedezte fel, hogy grapefruittal ízesített alkoholmentes sört ivott a másik. Már a felirattól kirázta a hideg.

Körülnézett a vendégseregen, ahol néhány rokonon és Alex barátain kívül nem sok embert ismert. Egy pároson akadt meg jobban a szeme, legalábbis a férfit ismerte, bár nem gondolta volna, hogy a fiatalok őt is meghívják. Tallis Harmon a rossz emlékű emberrablást és Sabrina fenyegetettségét juttatta eszébe. 

Állával arrafelé bökött és Alex követte a tekintetét. Tonyval ellentétben ő örült, hogy a gyerekek gondoltak a férfira, végül is nagyon sokat köszönhetnek neki és bájos kísérőjének, Arienn-nek.

-Te tudod, milyen bevonulást terveznek? – nézett Tony kérdőn leendő apóstársára, aki megrázta a fejét. A pici lány a kezében utánozta a mozdulatot.

-Nem, de szerintem az sem lesz hétköznapi, mint ahogy az egész szertartás sem az. 

A következő pillanatban egy lassan pöfögő ősöreg ladik tűnt fel a hullámtörő gát csúcsánál.  A násznép, amely eddig a főutat figyelte kitartóan, most egy emberként fordult a víz felé. A csónak vitorlarúdja zöld növényekkel volt körbefonva és a küszködő motort lágyan verdeső világos vitorla segítette. A motornál Joe büszkén vigyorgó feje vöröslött, az árbócrúdba pedig Rick és Sabrina kapaszkodott. 

Hangos kiabálás és füttyögés közepette kötött ki a csónak, ahonnan Rick az apjáéhoz hasonló világos könnyű nadrágban ugrott ki. Mezítláb volt, nadrágja feltűrve, hogy a bokáig érő vízben ne ázzon el. Aztán egy gáláns mozdulattal felkapta Sabrinát, aki egy lágyan aláomló fehér ruhában simult a karjaiba. Hátán egy masni fogta össze  a szalagokat, mintha csak egy bohókás fürdőruha lenne, nem pedig egy merész és mégis légies ruha. Szabása jótékonyan leplezte a puhán domborodó pocakját. Apró japán szellőrózsákból fontak a barátnői a hajába néhány szálat, amilyenből a csokra készült. Ahogy Rick a partra cipelte, meztelen lábai kalimpáltak a könnyű fehér anyag alól. A fiú letette a homokra, aztán széles mosollyal integetve a násznép felé, egyenesen a szertartást végző pap elé járultak.

A többiek kíváncsian vették körbe őket. Az esketés hivatalos szövege után következtek a fogadalmak. Rick a nadrágja zsebéből kotort elő egy papírlapot.

-Amikor a fogadalmamat akartam írni, puskázni akartam, mert úgy éreztem, hogy az érzéseimet, a gondolataimat képtelen vagyok dagályos mondatokká fűzni. Csak egyetlen szó zsongott a fejemben: Szeretlek! – aztán a násznép felé fordulva folytatta a mondandóját: -Szeretem ezt a nőt, birtokolni akarom, de mégsem érzek emiatt szégyent, mert közben úgy adom át magam neki feltételek nélkül, hogy tudom, ő  sosem él vissza ezzel a hatalommal. És akkor a neten belefutottam néhány sorba, amely olyan tökéletesen foglalta össze az érzéseimet, hogy megkerestem a szavak gazdáit és kölcsönkértem tőle őket, hogy most felolvashassam neked: - fordította az arcát újra a lány felé.

"Hiányod több, mint testi vágy.

Hiányzik az arcocskád, a dumád, a szertelenséged,

a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod,

az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod,

mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni,

a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged,

a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged...

Újra kezdeném az életet érted." (vii-world.blogspot.com)

A beálló csendben Sabrina a fiú keze után nyúlva ragyogó szemmel beszélni kezdett:

Többször voltam túl közel ahhoz, hogy elveszítselek, és minden alkalommal magammal ragadtad a lelkem egy darabját. Aztán visszaadtad, mert a te szívedtől dobog az enyém.

Könyörögtem, hogy Istennek vagy bárki másnak ne legyen rád nagyobb szüksége, mint nekem, mert a te szívedtől dobog az enyém.

A társam vagy, a szerelmem, a barátom, a gyermekem apja.

Adjon a jövő napsütötte napokat vagy sötét perceket, veled akarom megélni a fontos perceket, mert a te szívedtől dobog az enyém. És most már a miénk. (vii-world.blogspot.com nyomán …átírva)

A taps és az éljenzés körbevette őket, miközben a fogadalmukat csókkal pecsételték meg, aztán Joe kiszabadította a felborított csónak alól a héliummal töltött lufikat, amelyek vidáman szálltak az ég felé. Mindegyik madzagján ott figyegett egy kis kapszula, amelyben egy összetekert levelezőlap bújt meg, hirdetve az esküvőjük hírét. Az elkövetkező hetekben néhányat talán majd visszaküldenek nekik jókívánságokkal, és ők minden ilyen alkalommal újra élhetik majd ennek a napnak az örömét. 

Körbevették őket a rokonok, a barátaik, mindazok, akik ennek a napnak a részesei lehettek. Olivia és Sandra is könnyes szemmel ölelte meg a gyerekét és annak választott párját, aztán az apák gratuláltak cseppet sem visszafogottabban, végül pedig összesereglettek egy csoportképhez, amelyen Caro már a bátyja kezében rugdalózott. A hangulat mind oldottabbá vált, gazdátlan cipők hevertek szerteszét a homokon, beléjük gyűrt nyakkendőkkel; és a bentről kiszűrődő zenére egyre többen ringatóztak összekapaszkodva.

Közben lassan leszállt az alkony és a part mentén meggyújtották a fáklyákat. Odabent pedig Joe a terített svédasztalhoz invitálta a vendégeket. 

Rick csendben ellopta a feleségét és kézenfogva kisétált vele a hullámtörő gátra. Az óceán ma velük

ünnepelt, békés volt és csendes, hullámai szelíden nyaldosták a hatalmas szikladarabokat. A végtelen vizet nézve egymásra mosolyogtak, aztán hátrapillantottak az önfeledten ünneplő társaságra. Emlékezetes esküvő lett mégis, pedig nem volt hivatásos rendezvényszervező. Maguknak alakították, néha esténként tervezgetve, néha Joe-val szövetkezve, néha Zora tanácsaira hagyatkozva. Tökéletes lett, szép emlék lesz majd, ha a gyerekeiknek kell mesélni róla. Akik közül az első most is velük ünnepelt, vidáman mocorogva a fehér ruha leple alatt. Rick megcsókolta Sabrinát és közben annyit mormolt neki:

-Feltaláltuk az örökmozgót, mert ha a te azt mondod, hogy az én szívemtől dobog a tiéd, én is csak ugyanezt mondhatom, a te szívedtől dobog az enyém. Soha el nem válhatunk, mert abba mindketten belehalnánk.