A szerelem 4 keréken érkezik 80.

Eltartott egy ideig, amíg a nő megértette, hogy nem Michelin-csillagos felkapott helyre vágynak, hanem hangulatos és jó konyhájú kis étteremre. És semmi felhajtásra. Nem kell helyfoglalás, különterem! Csak kettesben szeretnének eltölteni egy meghitt estét. Egyetlen szempont volt, halételeik legyenek, mert Robert arra emlékezett, hogy valami hihetetlen jó ízű fogással vették le annak idején a lábáról. Klára fejében pörögtek a lehetőségek, végül a budai hegyvidék egyik halászcsárdája mellett döntött. Felírta egy papírra az étterem nevét, címét; aztán már csak magában fohászkodott, hogy ne lőjön túl nagy bakot az ötletével.

Julie elégedetten hallgatta, ahogy Robert a nőnek magyaráz. Pontosan azt kérte tőle, amire ő maga is vágyott. Végre nyugodt körülmények között mesélhet neki a Camillával folytatott beszélgetésről.

A szállodába visszaérve Dean félrehívta Robertet.

-Figyelj, nem tudom, hogy ez a kiruccanás kettesben olyan jó ötlet lenne-e. Had menjek veletek! Tőlem nem kell tartanod, majd külön asztalnál ücsörgök, de nyugodtabb lennék, ha elkísérhetnélek. Ígérem nem fogok hallgatózni – kacsintott a férfira.

Robert bizonytalanul nézett rá.

-Dean! Ez nem Los Angeles, itt nyugodtan kimehetek az utcára, a kutya se figyel rám. Mindenki az orra elé nézve rohan a dolga után. Nyugi öreg, nem lesz semmi baj! Ketten megyünk és nem hívjuk fel magunkra a figyelmet. Csinálj magadnak nyugodtan egy görbe estét! Láttam, hogy a sminkesek főnöke milyen szemekkel nézett rád már napok óta. Menj, hívd el vacsorázni, lazítsatok! Mi meg végre úgy viselkedhetünk Julieval, mint egy normális házaspár.

Dean nem volt teljesen meggyőzve, de engedett a férfi szeméből sütő szelíd kérésnek. Őszintén reménykedett benne, hogy nem fogják megbánni ezt a gyenge pillanatát.

A taxi hosszú perceken át kanyargott felfelé a budai hegyekbe. Robert kíváncsian várta, hol érnek célba. Mindenesetre érdekesnek tartotta, hogy egy halászcsárdát a hegytetőre költöztessenek. Amikor végre megálltak egy hangulatos épület előtt, mosolyogva Juliera nézett, fizetett, majd körülnézve kiszállt a kocsiból. Kézenfogva ballagtak a bejárat felé, mint egy éppen csak errefelé kiránduló páros. Az ajtó éppen kinyílt és egy középkorú házaspár lépett ki, a férfi jólesően simogatta a pocakját, miközben a felesége nevetgélve karolt bele. Robert azonnal szimpátiát érzett a hely és a vendégek iránt. A konyha ezek szerint nem rossz, a környék szép és az este végén ők is ilyen jó hangulatban sétálhatnak majd hazafelé. Aztán fognak majd egy taxit, visszamennek a szállodába, és ... itt aztán inkább leállt a további tervezgetéssel, mert nem volt annyira hideg, hogy a további álmodozástól életre kelő testét lehűtse.

Odabent kicsit tétován megállt. Egy pincér sietett szolgálatkészen feléjük és Robertre nézett. Valamit kérdezett, de aztán kapcsolt, hogy a vendégek alighanem külföldiek, így aztán megismételte a kérdést angolul is:

-Foglaltak helyet, uram?

-Nem, nem, csak erre sétáltunk és gondoltuk itt vacsoráznánk – válaszolt Robert, kicsit ijedten, hogy talán mégis csak kellett volna előre egy asztalról gondoskodniuk. De a férfi elmosolyodott és egy széles mozdulattal a kandalló melletti asztalra mutatott.

-Ha ez megfelel Önöknek..

-Köszönjük, jó lesz – felelte egy megkönnyebbült mosollyal.

A pincér kihúzta a széket Julie előtt, megvárta, amíg leülnek és eléjük tette az étlapot.

-Amíg választanak, hozhatok Önöknek valamit inni?

Robert kérdőn nézett Juliera, aki a környező asztalok felé sandított.

-Talán egy pohár fehérbort kérek.

Robert a pincér felé fordult.

-Két pohár száraz fehérbort kérünk. Valami kellemes Balaton felvidéki  bort. Úgy hallottam, hogy azokat feltétlenül meg kell kóstolni.

A pincér elmosolyodott.

-Így van uram. És ha megengedi a kiválasztott ételekhez majd ajánlok Önöknek borokat, akkor több fajtát is megismerhetnek. De már hozom is – azzal egy könnyed mozdulattal megfordult és a pult felé indult.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt el. Megkóstolták a halászlét, aztán Robert rántott harcsát kért, Julie a harcsapaprikást választotta túrós csuszával, bár fogalma sem volt róla, hogy a valóságban mit fognak eléje tenni. De az étel várakozáson felül ízlett mindkettőjüknek. A pincér pedig lelkesen válaszolt az ételekkel és borokkal kapcsolatos kérdéseikre.

Amikor befejezésként letették eléjük a csodásan illatozó csoki-felfújtat, Julie kezébe fogta a kanalat, majd egy mély sóhajjal bedobta az órák óta magába fojtott mondatot:

-Találkoztam Camillával.

Robert majdnem kiköpte a nehéz vörösbort, ami tökéletesen illett a csokoládé ízéhez.

-Hol? Mikor?

-Írtam neki, hogy hajlandó-e találkozni velem – biztosította ki Julie a bombát.

-Te írtál neki? – képedt el Robert. –De miért, az istenért?

-Robert, napok, sőt hetek óta figyeltem, ahogy emészted magad a történteken. Nem bírtam tovább nézni a kínlódásodat. Még otthon voltál, amikor írtam neki, de már elutaztál, amikor találkoztunk.

-Merjek kérdezni, vagy inkább mesélsz te? – kérdezte a férfi gunyoros szemekkel. Nem egészen így képzelte ezt az estét. Sok mindenről szívesen beszélgetett volna Julieval, de Camilláról a legkevésbé.  –Őszintén, Julie, mi a bánatra voltál kíváncsi? Hogy lefeküdtem-e vele? Hát, le. Ő volt az első igazán komoly kapcsolatom, pont mielőtt átjöttem az Államokba.

-A gyerek dolgot akartam vele tisztázni, de idióta! – fortyant fel a lány, Robertbe fojtva a további esetleg fájdalmas mondatokat.

-Még jobb! Nem hitted el, hogy nem hagytam volna pácban, ha tudok a dologról?

A kérdésben nem lehetett nem észrevenni a sértett hangsúlyt. Julie nagyot sóhajtott.

-Robert, biztos voltam benne, hogy te nem hagytad pácban. Abban nem voltam biztos, hogy volt-e egyáltalán gyerek. És ha igen, akkor vajon egyáltalán tőled-e. Miattad akartam tudni  az igazságot és azt, hogy Camilla miért pont most jött elő ezekkel a régi dolgokkal.

-És? Megtudtad, hogy James Farringdontól volt terhes, aki nős volt és két gyerek boldog édesapja, komoly politikai karrier előtt? És hogy azért tűnt el hetekre váratlanul, mert abortuszt végeztetett valahol egy világvégi klinikán? És most azért kaparta elő ezt a régi sztorit, mert megsértődött, hogy nekem nem jelentenek szinte semmit ezek a régi közös emlékek?

Julie meglepetten nézett a férjére.

-Te tudod ezeket a dolgokat? Honnan? Mióta? És akkor miért rágtad otthon magad olyan látványosan, hogy a szívem szakadt meg érted?

-Franket bíztam meg, hogy találjon nekem válaszokat. Hát, talált. Nem kérdeztem, hogyan, de talált. Csak  éppen már itt voltam, amikor a levelét megkaptam. Otthon pedig ez a látványos agyalás annak is szólt, hogy vajon a kettőnk kapcsolatát hogyan tudnám megvédeni ettől az egésztől. Nem voltam benne egészen biztos, hogy egy idő után nem sokallsz-e be az újabb és újabb magánéletünkben turkáló írásoktól. De köszönöm, hogy aggódtál értem és félre tudtad tenni a büszkeségedet és megkerested Camillát – nyúlt Julie keze után. –Azért nagyon kérlek, a jövőben ne kezdj ilyen magánakciókba, hátha nem sül el ilyen jól a dolog. Oké?

-Miért Robert, vannak még csontvázak a szekrényben? – nézett rá Julie kicsit gunyorosan, miközben az asztal alatt kibújt a cipőjéből és a terítő takarásában lábát a férfi ölébe tette. A férfi ajkán elhalt a válasz. Robert elkerekedő, szikrázó szemekkel tette le a kezét az asztalra, amivel éppen a pincért és a számlát akarta magához kérni. A tétovázó férfi felé intett, hogy mégsincs szüksége semmire (legalábbis semmi olyasmire, amit a férfi nyújthat neki), és miközben keze eltűnt a terítő alatt, hogy a kutakodó lábacskát megállítsa, füle szép lassan pirulni kezdett. Jézusom, ez a nő! Egyik meglepetésből sodorja a másikba. De ha ez így megy tovább, lehet, hogy távozás előtt fel kell keressék a mosdót. A szállodát ugyanis most túl messzinek érezte.

Julie megfeszült, ahogy megérezte, hogy a lába fogságba esett Robert forró tenyerében. A hosszú ujjak nem eresztették, sőt, az ujjait gyengéden masszírozni kezdték és közben  a férfi az ágyékához szorította a talpát. Julie még levegőt is elfelejtett venni. Ezt nem egészen így tervezte, amikor a cipőjéből kibújt. Nem tagadhatta, hogy a saját fegyverét fordították ellene és védtelen volt vele szemben. A háta mögött duruzsoló cserépkályha akár ki is aludhatott volna, a helyiségben akkor is forrpont közelében lenne a hőmérséklet. Nyelvével megnedvesítette kiszáradó ajkait, mire a talpán erősebb lett a nyomás. Édes Jó Istenem! Mi a fenét művelnek itt ketten? Pirulva nézett szét, de szerencsére még senki nem vette észre a kis akciójukat.

Aztán Robert megkönyörült és egy kacsintással elengedte a lábát. Villámgyorsan húzta vissza és az asztal alatt feltűnés nélkül tapogatózott a cipője után. Mikor végre megtalálta, lehajolt, hogy visszavegye, miközben elégedetten látta, hogy a férfi is kényelmetlenül fészkelődik. Amikor kiegyenesedett, Robert mindkét kezével az asztalra dőlve könyökölt és merőn nézte.

-Szerintem fizessünk, és mielőtt útnak indulunk, keressük fel a mosdót – mormolta vérforralóan mély torokhangon, miközben a csillogó szürke szemek szinte hipnotizálták. Julie úgy bólintott, mint akit megbűvöltek. Robert intett a pincérnek, hogy a számlát kéri. Julie felállt és a kijárat mellett lévő mosdó felé indult. A férfi még felhajtotta a poharából a bort és dzsekijét a kezébe kapva hosszú léptekkel utána indult. Az ajtó előtt megtorpant. Nem is lesz feltűnő, ha benyit, mert az ajtón mindkét nem piktogramja szerepelt. Odabent a női mosdó kilincse után nyúlt, és amikor látta, hogy az ajtóban belülről benne van a kulcs, gondolatban egy gyors fohászt küldött a mohó szerelmesek védőszentjének.

Egy mozdulattal elfordította a kulcsot, dzsekijét a fogasra dobta és a következő pillanatban már Juliet csókolta olyan szenvedéllyel, hogy a lány hamarosan már légszomjjal küzdött. Robert fürge ujjai utat találtak a pulóver alatt a leheletnyi csipke melltartóhoz és egy mozdulattal kiszabadította a telt melleket. A bimbók máris karcos keményen ágaskodva várták a kényeztetését. A mosdó pultja bizonytalannak látszott, így aztán bízva a forgatás alatt megerősödött kondíciójában, felkapta Juliet és lábait a dereka köré fonta.

-Ne haragudj! – suttogta bele a szájába és a következő pillanatban a harisnyanadrág szakadó hangja veszett bele a csókolózás nyögéseibe. A lány hátát a csempének döntve igyekezett fél kézzel kiszabadítani magát és utat találni a mielőbbi megkönnyebbülés felé. Megtalálta, mindkettőjük legnagyobb örömére.