A taxis előzékenyen tartotta az ajtót, amíg Rick kimászott a
kocsiból, közben Sabrina kinyitotta a bejárati ajtót és visszaszaladt, hogy a
fiú hóna alá bújva segítsen neki. Nem mintha erre Ricknek szüksége lett volna,
de most jól esett neki a gondoskodásnak ez az apró jele. Egész út alatt
figyelte a lányt, aki az ablakon túl elsuhanó világot nézte már-már könnyes
szemmel, és gyomrában már tekintélyes gombóc keletkezett a gondolattól, vajon
mi az, amit Sabrina most merő sajnálatból nem akar megosztani vele. Biztos
elege van belőle, talán felbukkant valaki az életében, egészen biztosan a
suliban, aki többet tud kínálni neki egy folyton úton lévő hapsinál. De hát ez
olyan igazságtalan lenne, hiszen most hetekig itt fog ülni mellette, ha nem
hónapokig.
A lakásba érve összetört laptopját ledobta a kanapéra, aztán
bement a fürdőszobába. Tanácstalanul nézett a zuhanyozó irányába. Ezzel a
vacakkal a kezén reménytelen, hogy lezuhanyozzon.
-Majd benedvesítek egy törülközőt és lemoslak vele – szólalt
meg mögötte a lány.
-Igen, az jó ötlet – sóhajtott Rick a tisztálkodás
gondolatától is felpezsdülve. Az elmúlt órákban az ijedtség verítéke keveredett
a fájdaloméval, és már határozottan kezdte rosszul érezni magát az átizzadt
pólóban. Bal kezével próbálta kigombolni a farmerjét, de nem igazán állt a
kezére az amúgy is szoros gombolás. –Segítenél? – tolta előre a csípőjét és
Sabrina készségesen vetkőztetni kezdte.
-Ez máskor nagyon tetszene, de most csak arra tudok
figyelni, nehogy összebökdösselek ezekkel a pálcákkal. – morgott a fiú, aztán a
kád szélére tottyanva hagyta, hogy Sabrina lehúzza róla a nadrágot.
-Felejtsd el! – mondta halkan a lány, miközben már a
zokniktól is megszabadította a fiút. A farmer alól máris lilára szineződött
újabb véraláfutások bukkantak elő.
-Ha lemostalak, ezeket bekenhetjük lóbalzsammal. – simított
végig a fiú combján, aki hirtelen az álla alá nyúlt és megemelte az arcát.
-Rina! Mi a baj? Napok óta érzem, hogy valami nem oké, de
nem tudok rájönni, mi lehet az. Mondd meg kérlek! Ha rossz hír, akkor is essünk
túl rajta most, ne oszd el a következő napokra. Erős vagyok, kibírom, de ez a
bizonytalanság mindennél rosszabb. Megbántottalak valamivel? Az utazás miatt
haragszol? De hát tudtad, hogy ez a munka ezzel jár. Vicky a gond? Megmondtam,
hogy teljesen hidegen hagy. Ha beleesne az óceánba, a cápákat sajnálnám, nem
őt. Mi a baj? – simított végig a lány selymes haján. Sabrina lehunyt szemmel
válaszolt:
-Terhes vagyok.
A fiú keze megmerevedett a fején, ujjai önkéntelenül is
begörbültek és ahogy a lány hajába túrtak, fájdalmasan húzták meg azt. Aztán a lány szinte érzete, ahogy a görcsös szorításból
egyenként lazulnak el a fiú ujjai.
-Terhes vagy. – sóhajtás volt ez a csendes kijelentés és a
hangsúly nem adott eligazodási pontot Sabrinának, vajon Rick következő mondata
mi lesz. Olivia szavaira próbált gondolni, aki azt kérte, ne haragudjon meg, ha
a fiú elsőre nem megfelelően reagál. Adjon neki időt, hogy megeméssze a hírt és
rájöjjön, hogy ez nem átok, hanem áldás. Nehezen tudta elképzelni, hogy a fiú
így érezzen, amikor még ő maga is bizonytalan volt, hogyan érezzen ezzel az
egésszel kapcsolatban.
-Az influenza tett be? – kérdezte váratlanul Rick és Sabrina
meglepve nézett fel rá. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan ráérez az
összefüggésekre.
-Valószínűleg.
-Akkor ezért lettél rosszul a kórházban is, igaz?
Sabrina már csak bólintani volt képes.
-De miért nem mondtad el? Már rémálmaim voltak, hogy el
akarsz hagyni, meg ilyenek… ha mondtad volna, hogy mi van, megtakaríthattunk
volna magunkat egy csomó idegességet. Én legalábbis nem fantáziáltam volna
össze-vissza.
-Azt hittem, ki fogsz akadni. – motyogta halkan Sabrina.
-Hát, nyilván holnapra ki is fogok akadni, de most
túlságosan tompa vagyok hozzá. …Ne haragudj, hogy elbasztam. …Nyilván szó
szerint is – kacarászott Rick és Sabrina homlokráncolva nézett rá.
-Rick! Jól érzed magad?
-Nem, Rina, nem érzem jól magam. Összevertem magam, eltörtem
a kezem, lemaradok egy, a karrierem szempontjából fontos útról, és mindennek a
tetejébe még hamarosan apa is leszek. Azt hiszem, a történtek után nem úgy
fejezném ki a pillanatnyi állapotomat, hogy jól vagyok. De férfiként meg fogok
birkózni a dologgal. Tudom, hogy most azt várod tőlem, hogy előálljak a
megoldással, és mindenféle romantikus gesztusokkal, azt mondjam, hogy de jó,
erről álmodtam már egy ideje, de erre azt hiszem, jelen állapotomban képtelen
vagyok, úgyhogy segíts mosakodni, aztán aludjunk. Holnap meg kitaláljuk, hogy
csináljuk, hogy jó legyen.
-Oké! – suttogta Sabrina és megnyitotta a vizet, aztán egy
ollóval levágta a fiúról az amúgy is koszos, vérfoltos trikót.
Miután a lány tetőtől talpig lemosta egy forróvizes
törülközővel, Rick szinte újjászületett. Egy pohár vízzel bevette az orvostól
kapott fájdalomcsillapítót, aztán meztelenül hanyatt feküdt az ágyon. Rina egy
könnyű takaróval betakarta és már indult volna ő is a fürdőszobába, amikor a
fiú megszólalt.
-Gyere ide! – hívta halkan a lányt, aki a szokott oldalon,
Rick sérült keze mellett leült az ágy
szélére. –Nem, ez így nem jó, még véletlenül megütnélek ezzel a vacakkal. Gyere
át a másik oldalra!
Sabrina készségesen körbesétált az ágy körül és újra leült a
fiú mellé. Az óvatosan, ép kezével lehúzta magához és a hajába temette az
arcát.
-Ez az, így menni fog. …Ne félj, nem lesz semmi baj! Majd
kitaláljuk, hogy fejezd be a sulit a babával nehezítve, legfeljebb halasztasz,
ha túl sok lenne, volt már ilyenre példa. Én meg olyan munkát kérek, amivel nem
kell utaznom. Van egy kis pénzem, amikor anyám örökölt, egy részét azonnal a
nevemre írták, még sosem nyúltam hozzá… abból vehetünk egy nagyobb lakást itt
lent a parton.
Sabrina csendben hallgatta. Egyrészt megkönnyebbült, mert
Rick sokkal jobban fogadta a hírt, mint számított rá, másrészt kicsit csalódott
volt, mert ez a hideg tervezgetés az ész tervezgetése volt, nem a szívé. Szó
nem esett esküvőről például, szerelmes fogadkozásokról. Egy gyerek ugyan elég
szoros kapocs, de azért romantikus énje örült volna egy lánykérésnek is. Eszébe
jutott Rick egy fél mondata a kórházban a kárenyhítésről… , nyilván
gyakorlatias agya most ezen dolgozik. Mindenesetre végre kimondta, nem kell
tovább egyedül cipelnie a titkot és ez annyira felszabadító érzés volt, hogy
szinte azonnal letaglózta a fáradtság, ami a napok óta tartó zaklatott éjszakák
után érthető is volt. A férfi halkan tervezgető testéhez símult, úgy gondolva,
hogy majd lezuhanyozik, ha a fiú elaludt, aztán nem törődve a fürdőszobából
éppen a testükre vetülő fénynyalábbal, őt nyomta el az álom.
*
-Hogy micsodaaa? – hördült fel Tony és Sandra megnyugtatóan
kapott utána, ahogy felpattant a vacsora mellől.
-Véletlenül alakult így, de hát szeretik egymást, nem olyan
nagy probléma ez. Ők sem így tervezték, de most már ez van.
-Az ember nem lesz véletlenül terhes. Ez marhaság. –
szögezte le Tony, miközben eszébe jutott, hogy Olivia is ötven éves korában
esett teherbe „véletlenül”.
-Mit értesz te ehhez? – fortyant fel a felesége. –Sabrina
szedte a gyógyszert, csak a betegség miatt nem hatott.
-Aki beteg, ne keféljen, aztán nem lesz terhes. – lökte
vissza a választ a férfi, maga is elcsodálkozva a kemény szavakon, amiket talán
még sosem használt a felesége előtt, főleg nem annak a lányával kapcsolatban.
Sandra abban a pillanatban változott a kicsinyét védelmező anyatigrissé.
-Anthony Adams! Megtiltom neked,hogy ilyen hangon beszélj a
lányomról! Szeretik egymást Rick-kel, természetes a köztük lévő testi vonzalom.
Nem volt szerencséjük, de ez csak annyit jelent, hogy hamarabb leszek nagymama,
mint számítottam rá.
-Fogadni mernék, hogy az a szélhámos amint megtudja a jó
hírt, olyan hamar lelécel, hogy a lányodnak még körbenézni sem lesz ideje.
-Na, ezt most Olivia és Alex nevében is kikérem magamnak! –
kiabált most már vele az asszony. Rick becsületes fiú és imádja a lányomat,
sosem hagyná cserben. Azért, mert még mindig szerelmes vagy az anyjába és nem
tudod megbocsátani neki, hogy nem téged választott, ne gonoszkodj a fiával!
A beálló csendben fülsértően hangosan lehetett hallani az
odakint hulló csendes esőt.
-Jézusom, Sandra! Te azt hiszed…? De hiszen én soha… oké,
mielőtt még a férje visszatért volna hozzá, talán azt gondoltam, lehetne
köztünk valami, de amióta téged megismertelek soha egyetlen pillanatra sem
gondoltam úgy rád, mint az ő pótlékára. Sandra! Könyörgöm, mondd, hogy nem
gondoltad ezt komolyan!
-Nem tudom, Tony! Néha olyan megszállottan tudsz viselkedni,
ha a Maitland családról van szó. Leglább magadhoz legyél őszinte, és ismerd be,
hogy az Alex iránti ellenszenvedet átörökítetted a fiára. Amióta Sabrina
hazahozta bemutatni, te folyamatosan puffogsz rá, pedig bebizonyította már,
hogy tényleg szereti a lányunkat.
-Oké, bocsánatot kérek, ha úgy érezted, hogy nem bízom a
kölyökben. Én bízom. De ha átveri Sabrinát, megbánja még azt is, hogy a világra
jött. Így megfelel?
-Így meg, te … te apatigris. – húzta magához a férfit az
asszony, és magában némán fohászkodott, hogy a máskor oly megbízható
emberismerete most se hagyja cserben.
*
Sabrina szeme kipattant, de túl jó érzés volt a füle alatt
doboló szívverést hallgatni, így aztán moccanás nélkül feküdt tovább. Hát,
végül csak elmondta, és Rick nem is reagált olyan rosszul, mint várta. Igaz,
nem is repesett az örömtől, jutott eszébe ahogy a fiú ujjai megfeszültek a
hajában.
-Felébredtél? – érkezett a halk kérdés a sötétben, és erről
azonnal eszébe jutott, hogy amikor elaludt a fürdőszobai lámpa a szemébe
világított, azért is csukta be, aztán…
-Fel… de hogyhogy ilyen sötét van? – motyogta még mindig
álmos hangon, mire a fiú elkuncogta magát.
-Hát, egyik pillanatról a másikra úgy kiütötted magad, hogy
észre sem vetted, amikor felkeltem és lekapcsoltam. Nem igazán tudok aludni
ezzel a vacakkal, mert ahogy elszenderedek, fordulni akarok, ez meg azonnal
figyelmeztet, hogy azt nem szabad. Mondjuk, nem is tudok. Inkább csak
bóbiskoltam idáig, meg járt az agyam. … Szóval, apa leszek?
Sabrina egy csókot nyomott a fiú meztelen mellkasára.
-Ne haragudj! Nem Így akartam.
-Hát, hogy? – kuncogott a fiú és ép kezével megsimogatta a
haját. –Oké, nem kell válaszolnod, tudom, mire gondolsz. Azt hittem, még van
időm… elvégzed a sulit, megkérem a kezed, összehozunk egy babát, aztán élünk
vidáman. Hát, kicsit megkevertük a dolgokat. Azon gondolkodom, hogy be is
perelhetnénk a gyógyszer gyártóját, ha már egy enyhe lefolyású influenza is
kifogott rajta. De legalább remek hetünk volt. – mosolyodott el a sötétben.
-Az biztos. Imádtam minden percét. – mosolyodott el Sabrina
is.
-Szerintem azért is jött össze, igazi szerelemgyerek lesz. –
cirógatta a fiú ujja Sabrina vállát. –Apám imádni fogja a tényt, hogy én is
ráfáztam.
-Úgy érzed? – merevedett meg a lány az ölelésében, mire még
szorosabban húzta magához.
-Tudod, hogy nem úgy értem, hogy ez rossz… hanem, hogy még
én dumáltam neki, hogy milyen óvatlanok voltak, aztán erre nekem is ezt
osztotta a sors. Csak vicces.
-Szerintem tudja. A mamád mindenesetre már ott a kórházban
megérezte.
-Tony ki fog herélni. Annyira utál, erre még ez is… Szeretni
fogsz golyók nélkül is?
-Olyan hülye vagy! – nevette el magát a lány. –Tony már nem
utál. Azt hiszem, ott Gran Canarián tudomásul vette, hogy szeretjük egymást.
Azóta még apáddal is mintha jóban lennének.
-Hát, reméljük! Idétlen dolog lenne, ha az apósommal ki nem
állhatnánk egymást. – nyomott egy puszit a lány hajára, aki ettől az apró
utalástól megnyugodva újra hozzásimult és lassan újra álomba merült.
3 megjegyzés:
Köszönöm, ezt a kora reggeli vigyorgást.<3
Jó volt ez így, mert el sem tudtam volna képzelni, hogy Rick máshogy viselkedjen a nagy hírre. Na jó, azért azt még megnéztem volna szívesen, hogy átugorja a terasz korlátját.... Neem! :) Én bírom a kiskölköt, nem kívántam volna neki még tetézés képpen a nagy hírre egy bokaficamot is! <33 :)
Előbb tudomásulvettem, hogy így tudomásulvette, aztán helyes volt ;)
Tony XDDDDDD
Tetszett jucus!
K&P
Jól van, buksipuszi Ricknek. :) Tony és Sandra....remek volt.
"Szeretni fogsz golyók nélkül is?" Feltette a napra a koronát. Sírtam a röhögéstől. XDD
Tetszett, köszönöm <3
pusza
Megjegyzés küldése