Túl az Óperencián 46.

A taxis előzékenyen tartotta az ajtót, amíg Rick kimászott a kocsiból, közben Sabrina kinyitotta a bejárati ajtót és visszaszaladt, hogy a fiú hóna alá bújva segítsen neki. Nem mintha erre Ricknek szüksége lett volna, de most jól esett neki a gondoskodásnak ez az apró jele. Egész út alatt figyelte a lányt, aki az ablakon túl elsuhanó világot nézte már-már könnyes szemmel, és gyomrában már tekintélyes gombóc keletkezett a gondolattól, vajon mi az, amit Sabrina most merő sajnálatból nem akar megosztani vele. Biztos elege van belőle, talán felbukkant valaki az életében, egészen biztosan a suliban, aki többet tud kínálni neki egy folyton úton lévő hapsinál. De hát ez olyan igazságtalan lenne, hiszen most hetekig itt fog ülni mellette, ha nem hónapokig. 

A lakásba érve összetört laptopját ledobta a kanapéra, aztán bement a fürdőszobába. Tanácstalanul nézett a zuhanyozó irányába. Ezzel a vacakkal a kezén reménytelen, hogy lezuhanyozzon.

-Majd benedvesítek egy törülközőt és lemoslak vele – szólalt meg mögötte a lány.

-Igen, az jó ötlet – sóhajtott Rick a tisztálkodás gondolatától is felpezsdülve. Az elmúlt órákban az ijedtség verítéke keveredett a fájdaloméval, és már határozottan kezdte rosszul érezni magát az átizzadt pólóban. Bal kezével próbálta kigombolni a farmerjét, de nem igazán állt a kezére az amúgy is szoros gombolás. –Segítenél? – tolta előre a csípőjét és Sabrina készségesen vetkőztetni kezdte.

-Ez máskor nagyon tetszene, de most csak arra tudok figyelni, nehogy összebökdösselek ezekkel a pálcákkal. – morgott a fiú, aztán a kád szélére tottyanva hagyta, hogy Sabrina lehúzza róla a nadrágot.

-Felejtsd el! – mondta halkan a lány, miközben már a zokniktól is megszabadította a fiút. A farmer alól máris lilára szineződött újabb véraláfutások bukkantak elő.

-Ha lemostalak, ezeket bekenhetjük lóbalzsammal. – simított végig a fiú combján, aki hirtelen az álla alá nyúlt és megemelte az arcát.

-Rina! Mi a baj? Napok óta érzem, hogy valami nem oké, de nem tudok rájönni, mi lehet az. Mondd meg kérlek! Ha rossz hír, akkor is essünk túl rajta most, ne oszd el a következő napokra. Erős vagyok, kibírom, de ez a bizonytalanság mindennél rosszabb. Megbántottalak valamivel? Az utazás miatt haragszol? De hát tudtad, hogy ez a munka ezzel jár. Vicky a gond? Megmondtam, hogy teljesen hidegen hagy. Ha beleesne az óceánba, a cápákat sajnálnám, nem őt. Mi a baj? – simított végig a lány selymes haján. Sabrina lehunyt szemmel válaszolt:

-Terhes vagyok.

A fiú keze megmerevedett a fején, ujjai önkéntelenül is begörbültek és ahogy a lány hajába túrtak, fájdalmasan húzták meg azt.  Aztán a lány szinte érzete, ahogy a görcsös szorításból egyenként lazulnak el a fiú ujjai.

-Terhes vagy. – sóhajtás volt ez a csendes kijelentés és a hangsúly nem adott eligazodási pontot Sabrinának, vajon Rick következő mondata mi lesz. Olivia szavaira próbált gondolni, aki azt kérte, ne haragudjon meg, ha a fiú elsőre nem megfelelően reagál. Adjon neki időt, hogy megeméssze a hírt és rájöjjön, hogy ez nem átok, hanem áldás. Nehezen tudta elképzelni, hogy a fiú így érezzen, amikor még ő maga is bizonytalan volt, hogyan érezzen ezzel az egésszel kapcsolatban.

-Az influenza tett be? – kérdezte váratlanul Rick és Sabrina meglepve nézett fel rá. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan ráérez az összefüggésekre.

-Valószínűleg.

-Akkor ezért lettél rosszul a kórházban is, igaz?

Sabrina már csak bólintani volt képes.

-De miért nem mondtad el? Már rémálmaim voltak, hogy el akarsz hagyni, meg ilyenek… ha mondtad volna, hogy mi van, megtakaríthattunk volna magunkat egy csomó idegességet. Én legalábbis nem fantáziáltam volna össze-vissza.

-Azt hittem, ki fogsz akadni. – motyogta halkan Sabrina.

-Hát, nyilván holnapra ki is fogok akadni, de most túlságosan tompa vagyok hozzá. …Ne haragudj, hogy elbasztam. …Nyilván szó szerint is – kacarászott Rick és Sabrina homlokráncolva nézett rá.

-Rick! Jól érzed magad?

-Nem, Rina, nem érzem jól magam. Összevertem magam, eltörtem a kezem, lemaradok egy, a karrierem szempontjából fontos útról, és mindennek a tetejébe még hamarosan apa is leszek. Azt hiszem, a történtek után nem úgy fejezném ki a pillanatnyi állapotomat, hogy jól vagyok. De férfiként meg fogok birkózni a dologgal. Tudom, hogy most azt várod tőlem, hogy előálljak a megoldással, és mindenféle romantikus gesztusokkal, azt mondjam, hogy de jó, erről álmodtam már egy ideje, de erre azt hiszem, jelen állapotomban képtelen vagyok, úgyhogy segíts mosakodni, aztán aludjunk. Holnap meg kitaláljuk, hogy csináljuk, hogy jó legyen.

-Oké! – suttogta Sabrina és megnyitotta a vizet, aztán egy ollóval levágta a fiúról az amúgy is koszos, vérfoltos trikót.

Miután a lány tetőtől talpig lemosta egy forróvizes törülközővel, Rick szinte újjászületett. Egy pohár vízzel bevette az orvostól kapott fájdalomcsillapítót, aztán meztelenül hanyatt feküdt az ágyon. Rina egy könnyű takaróval betakarta és már indult volna ő is a fürdőszobába, amikor a fiú megszólalt.

-Gyere ide! – hívta halkan a lányt, aki a szokott oldalon, Rick sérült keze mellett  leült az ágy szélére. –Nem, ez így nem jó, még véletlenül megütnélek ezzel a vacakkal. Gyere át a másik oldalra!

Sabrina készségesen körbesétált az ágy körül és újra leült a fiú mellé. Az óvatosan, ép kezével lehúzta magához és a hajába temette az arcát.

-Ez az, így menni fog. …Ne félj, nem lesz semmi baj! Majd kitaláljuk, hogy fejezd be a sulit a babával nehezítve, legfeljebb halasztasz, ha túl sok lenne, volt már ilyenre példa. Én meg olyan munkát kérek, amivel nem kell utaznom. Van egy kis pénzem, amikor anyám örökölt, egy részét azonnal a nevemre írták, még sosem nyúltam hozzá… abból vehetünk egy nagyobb lakást itt lent a parton. 

Sabrina csendben hallgatta. Egyrészt megkönnyebbült, mert Rick sokkal jobban fogadta a hírt, mint számított rá, másrészt kicsit csalódott volt, mert ez a hideg tervezgetés az ész tervezgetése volt, nem a szívé. Szó nem esett esküvőről például, szerelmes fogadkozásokról. Egy gyerek ugyan elég szoros kapocs, de azért romantikus énje örült volna egy lánykérésnek is. Eszébe jutott Rick egy fél mondata a kórházban a kárenyhítésről… , nyilván gyakorlatias agya most ezen dolgozik. Mindenesetre végre kimondta, nem kell tovább egyedül cipelnie a titkot és ez annyira felszabadító érzés volt, hogy szinte azonnal letaglózta a fáradtság, ami a napok óta tartó zaklatott éjszakák után érthető is volt. A férfi halkan tervezgető testéhez símult, úgy gondolva, hogy majd lezuhanyozik, ha a fiú elaludt, aztán nem törődve a fürdőszobából éppen a testükre vetülő fénynyalábbal, őt nyomta el az álom.

*

-Hogy micsodaaa? – hördült fel Tony és Sandra megnyugtatóan kapott utána, ahogy felpattant a vacsora mellől.

-Véletlenül alakult így, de hát szeretik egymást, nem olyan nagy probléma ez. Ők sem így tervezték, de most már ez van.

-Az ember nem lesz véletlenül terhes. Ez marhaság. – szögezte le Tony, miközben eszébe jutott, hogy Olivia is ötven éves korában esett teherbe „véletlenül”.

-Mit értesz te ehhez? – fortyant fel a felesége. –Sabrina szedte a gyógyszert, csak a betegség miatt nem hatott.

-Aki beteg, ne keféljen, aztán nem lesz terhes. – lökte vissza a választ a férfi, maga is elcsodálkozva a kemény szavakon, amiket talán még sosem használt a felesége előtt, főleg nem annak a lányával kapcsolatban. Sandra abban a pillanatban változott a kicsinyét védelmező anyatigrissé. 

-Anthony Adams! Megtiltom neked,hogy ilyen hangon beszélj a lányomról! Szeretik egymást Rick-kel, természetes a köztük lévő testi vonzalom. Nem volt szerencséjük, de ez csak annyit jelent, hogy hamarabb leszek nagymama, mint számítottam rá.

-Fogadni mernék, hogy az a szélhámos amint megtudja a jó hírt, olyan hamar lelécel, hogy a lányodnak még körbenézni sem lesz ideje.

-Na, ezt most Olivia és Alex nevében is kikérem magamnak! – kiabált most már vele az asszony. Rick becsületes fiú és imádja a lányomat, sosem hagyná cserben. Azért, mert még mindig szerelmes vagy az anyjába és nem tudod megbocsátani neki, hogy nem téged választott, ne gonoszkodj a fiával! 

A beálló csendben fülsértően hangosan lehetett hallani az odakint hulló csendes esőt.

-Jézusom, Sandra! Te azt hiszed…? De hiszen én soha… oké, mielőtt még a férje visszatért volna hozzá, talán azt gondoltam, lehetne köztünk valami, de amióta téged megismertelek soha egyetlen pillanatra sem gondoltam úgy rád, mint az ő pótlékára. Sandra! Könyörgöm, mondd, hogy nem gondoltad ezt komolyan!

-Nem tudom, Tony! Néha olyan megszállottan tudsz viselkedni, ha a Maitland családról van szó. Leglább magadhoz legyél őszinte, és ismerd be, hogy az Alex iránti ellenszenvedet átörökítetted a fiára. Amióta Sabrina hazahozta bemutatni, te folyamatosan puffogsz rá, pedig bebizonyította már, hogy tényleg szereti a lányunkat.

-Oké, bocsánatot kérek, ha úgy érezted, hogy nem bízom a kölyökben. Én bízom. De ha átveri Sabrinát, megbánja még azt is, hogy a világra jött. Így megfelel?

-Így meg, te … te apatigris. – húzta magához a férfit az asszony, és magában némán fohászkodott, hogy a máskor oly megbízható emberismerete most se hagyja cserben.

*

Sabrina szeme kipattant, de túl jó érzés volt a füle alatt doboló szívverést hallgatni, így aztán moccanás nélkül feküdt tovább. Hát, végül csak elmondta, és Rick nem is reagált olyan rosszul, mint várta. Igaz, nem is repesett az örömtől, jutott eszébe ahogy a fiú ujjai megfeszültek a hajában.

-Felébredtél? – érkezett a halk kérdés a sötétben, és erről azonnal eszébe jutott, hogy amikor elaludt a fürdőszobai lámpa a szemébe világított, azért is csukta be, aztán…

-Fel… de hogyhogy ilyen sötét van? – motyogta még mindig álmos hangon, mire a fiú elkuncogta magát.

-Hát, egyik pillanatról a másikra úgy kiütötted magad, hogy észre sem vetted, amikor felkeltem és lekapcsoltam. Nem igazán tudok aludni ezzel a vacakkal, mert ahogy elszenderedek, fordulni akarok, ez meg azonnal figyelmeztet, hogy azt nem szabad. Mondjuk, nem is tudok. Inkább csak bóbiskoltam idáig, meg járt az agyam. … Szóval, apa leszek? 

Sabrina egy csókot nyomott a fiú meztelen mellkasára.

-Ne haragudj! Nem Így akartam.

-Hát, hogy? – kuncogott a fiú és ép kezével megsimogatta a haját. –Oké, nem kell válaszolnod, tudom, mire gondolsz. Azt hittem, még van időm… elvégzed a sulit, megkérem a kezed, összehozunk egy babát, aztán élünk vidáman. Hát, kicsit megkevertük a dolgokat. Azon gondolkodom, hogy be is perelhetnénk a gyógyszer gyártóját, ha már egy enyhe lefolyású influenza is kifogott rajta. De legalább remek hetünk volt. – mosolyodott el a sötétben.

-Az biztos. Imádtam minden percét. – mosolyodott el Sabrina is.

-Szerintem azért is jött össze, igazi szerelemgyerek lesz. – cirógatta a fiú ujja Sabrina vállát. –Apám imádni fogja a tényt, hogy én is ráfáztam.

-Úgy érzed? – merevedett meg a lány az ölelésében, mire még szorosabban húzta magához.

-Tudod, hogy nem úgy értem, hogy ez rossz… hanem, hogy még én dumáltam neki, hogy milyen óvatlanok voltak, aztán erre nekem is ezt osztotta a sors. Csak vicces.

-Szerintem tudja. A mamád mindenesetre már ott a kórházban megérezte.

-Tony ki fog herélni. Annyira utál, erre még ez is… Szeretni fogsz golyók nélkül is?

-Olyan hülye vagy! – nevette el magát a lány. –Tony már nem utál. Azt hiszem, ott Gran Canarián tudomásul vette, hogy szeretjük egymást. Azóta még apáddal is mintha jóban lennének.

-Hát, reméljük! Idétlen dolog lenne, ha az apósommal ki nem állhatnánk egymást. – nyomott egy puszit a lány hajára, aki ettől az apró utalástól megnyugodva újra hozzásimult és lassan újra álomba merült.