-Miss Brighton, mi van magával? Kiharcolta, hogy
vizsgázhasson, de lássa be, ez nem teljesítmény! – dorgálta meg szelíden
Mr.Cormack kedvenc tanítványát.
-Sajnálom, Mr. Cormack! Pedig annyira … szóval, sajnálom! – hajtotta le a fejét a
lány, aztán elkeseredetten sóhajtva felállt, hogy elhagyja dicstelen
szereplésének színhelyét.
-Még nem végeztünk Sabrina! – szólt rá az idős professzor.
–És addig nem is megy el, amíg el nem mondja, mi a baj. Hetek óta gyűjti a
hiányzásokat, mert nehogy azt higgye, nem vettem észre…, sápadt, nyúzott, képtelen
az összpontosításra. Ha nem bíznék magában, azt hinném …drogozik.
-Jézusom, dehogy! – pirult el a lány, aztán úgy döntött,
rosszabb a helyzet már úgysem lehet. –A barátomat baleset érte, muszáj volt
segítenem neki, és ráadásul kiderült, hogy … terhes vagyok. – sóhajtott
akkorát, hogy a professzor a meglibbenő jegyzetlapok után nyúlt maga előtt.
-Khm. Értem. – köszörülte meg zavartan a torkát a férfi, aztán a lány leckekönyvét
maga elé húzta. Beleírta az érdemjegyet, becsukta és visszatolta Sabrina elé.
-Menjen, pihenjen, aztán keresse meg Rebecca Normann-t a
tanulmányi osztályon. Ilyen esetekre vannak kedvezmények a női hallgatóknak, de
erről ő tud alaposabb felvilágosítást nyújtani. …Mikorra várja?
-Szilveszterre. – mosolyodott el a lány.
-Akkor mindenképpen beszéljen vele, találjanak valami
megoldást a következő félévére!
Sabrina szomorúan forgatta a kezében a kis könyvet. Biztos
volt benne, hogy egy elégtelennel és a lecsúszott vizsgaidőpontokkal neki nem
sok babér terem a következő félévben, aztán mazochista módon belepillantott a
könyvbe, amely a legutóbbi bejegyzésnél nyílt ki. A szája hangtalanul elnyílt
és döbbenten a férfira nézett. Egy négyes?
-Miközben pihenget, olvasgassa a témához tartozó könyveket,
rendben? – hunyorított rá a férfi, aztán kezének egy finom mozdulatával
elbocsátotta a még mindig lemerevedve álló lányt.
-Nagyon köszönöm, Mr. Cormack, nem fog bennem csalódni,
ígérem! – suttogta meghatottan a lány, aztán örömkönnyekkel a szemében
kilibbent az ajtón.
Odakint Rick ült az egyik ablakmélyedésben a párkányon és a
nyíló ajtóra odakapta a tekintetét.
-Na, mi volt?
-Teljes csőd. – húzta el a száját Sabrina.
-Akkor ez most azt jelenti, hogy meg kell ismételned a
félévet? – nézte együttérzően a lány fancsali képét, de Sabrina arcán hirtelen
elomlott egy boldog mosoly.
-Nem. Az öreg megkegyelmezett. Megkérdezte, mi van velem
mostanában, mert ő is tudja, hogy nem így szoktam produkálni magam, én meg
őszintén elmondtam, erre adott egy négyest, hogy a következő félévig pótoljam
be az anyagot; és így az ösztöndíjam se ugrott.
-Na, látod? – ölelte magához a fiú óvatosan, nehogy a
műanyag kötéssel túl keményre sikerüljön a mozdulat. –Nemcsak én lágyulok el az
őzike szemeidtől, még az öreg is a lábaid előtt hever. A nagyon formás lábaid
előtt – tolta el magától a lányt, hogy alaposan megnézze. A magassarkú szürke
cipő régi kedvence volt és a rövid szoknyával igazán izgalmas hatást keltett.
–Erről jut eszembe – mormolta, és hátizsákjából előkotorta a lány papucscipőit,
aki hálás mosollyal cserélte le a csinos, de életveszélyes lábbeliket. –És a
szolgáltatás ezzel még nem ért véget – vigyorgott a fiú, aztán a feneketlen
táska mélyéről egy pirosló folyadékkal teli kis üveget halászott elő.
–Gránátalmalé – nyújtotta a lánynak. –Anyám szerint az agydaganattól a
lúdtalpig mindenre jótékony hatással van, de csak egy kortyot igyál belőle,
mert egy hónap alatt egy liter ajánlott ilyen töményen.
Sabrina enyhe idegenkedéssel nézte az üveget, aztán
elnevette magát. –Ha mindent beveszek, megeszek és megiszok, amit anyám és a te
mamád ajánlanak, olyan egészséges leszek, hogy a balta se fog. De erről én is
olvastam, úgyhogy majd együtt koccintgatunk reggelenként. … Na, menjünk, mert
lassan indulni kell a kórházba.
-Nem kell! – komorodott el a fiú arca. -A doki felhívott,
hogy rossz időpontot adott, még egy hétig viseljem el ezt a vacakot.
-Ó, szegénykém! – nyomott egy csókot Sabrina a durcásan
biggyesztő szájra. –Akkor majd én kárpótollak valamivel. – búgott érzéki
hangon, mire Rick magához húzta a blúz kivágásába akasztott ujjával.
-Érdekes ajánlat. – suttogott a szemébe nézve, és a lány érezte,
ahogy a hőség megindul a teste mélyéről és a pír elönti minden porcikáját. A
gomb átbukott a lyukon, mire Sabrina elkuncogta magát, aztán ijedten rezzent
össze, ahogy a háta mögött kinyílt a nagy előadó ajtaja. Fülig pirulva
összekapta a blúza tetejét. Dr.Cormack egy pillanatra rajtuk felejtette a
szemét, megcsóválta a fejét, de arcán egy mosoly suhant át, ahogy a szobája
felé tartott. Még jól emlékezett, milyen érzés szerelmesnek lenni, ezek a
fiatalok pedig nyilvánvalóan a legszebb időszakukat élik. Miután a kis Sabrina
Brighton kiment, egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy túlságosan lágyszívű
volt vele, de látva a gyengéd ölelkezésüket, és felismerve a barátban Richard
Maitland-et, úgy döntött, valamikori kitűnő tanítványa biztosan segíteni fogja
a lányt, hogy pótolja a hiányosságait. Tulajdonképpen mindig is sajnálta, hogy
a fiú nem akart az egyetemen maradni, vonzotta a terepmunka, de most tudva,
hogy hamarosan gyermekáldás elé néznek, egy gondolat vert fészket a fejében.
Talán vissza tudná csábítani az egyetemre, remek segítség lenne a kutatásaiban
és felidézve a régi vizsgákon nyújtott teljesítményét, biztos volt benne, hogy
tanársegédként is kiválóan megállná a helyét.
*
Olivia gyors mozdulatokkal öltözött a hat hetes kontrollvizsgálat
után. Az orvos elégedetten zökkent le az íróasztala mögé, hogy az asszony lapjára
feljegyezze az eredményeket. Ma May, az asszisztense szabadnapot vett ki, így ő
pötyögte be a gépbe az adatokat. Írás közben felnézett és a csinos nőn
végigszaladt a tekintete. Amikor jelentkezett nála, hogy az osztályán szülje
meg a gyerekét, és átolvasta a korábbi terhességeit, és a családot sújtó
kórelőzményeket, szívta a fogát, mert már csak a nő kora miatt sem számított
egyszerű terhességre és szülésre. De ezt az asszonyt és a férjét – úgy látszik
– kegyeibe fogadta a sors, minden a
lehető legsimábban zajlott; és most az életük minden tekintetben boldogan
folytatódhat tovább. Az „ifjú” apa, aki valószínűleg nála is idősebb lehetett,
mindenesetre olyan felcsillanó szemmel fogadta a paraván mögül kilépő
feleségét, hogy dr. Eisberg némi lelkiismeret furdalással gondolt a saját
feleségével való – mostanában elég lapos – kapcsolatára.
Alex azonnal Olivia keze után nyúlt, ahogy helyet foglalt
mellette az orvos asztala előtt, megszorította és egy csókot nyomott az asszony
ujjaira, aztán egy bocsánatkérő
mosollyal felállt, amikor Caro ezt a pillanatot választotta, hogy
szendergéséből felébredve azonnal reklamálni kezdjen valamiért. Gyengéden
ringatni kezdte a bébiülésből kiemelt gyereket és a kislány azonnal
elcsendesedett. Dr. Eisberg mosolyogva csóválta meg a fejét. A sors igazán igazságtalan, a fickó remek férj lehet
és még kiválóbb apa; az ilyenek társaságában azonnal kisebbségi érzése lett,
függetlenül az irodája falán sorakozó különböző diplomáktól…
*
Sabrina kedvetlenül turkálta maga előtt a tegnapi vacsora
maradékát. Rick meghagyta neki, hogy délben ebédeljen, de semmi étvágya nem
volt. A fiú egy barátjánál bűvölte a tönkrement laptopot és a most vásárolt
újra próbálták lementeni a rengeteg adatot, amin az utóbbi időben dolgozott.
A lányt igazából egy gondolat foglalkoztatta már napok óta.
Azóta, hogy Rick Tonyt a leendő apósának nevezte, nem került szóba eljegyzés
vagy esküvő. Nem mintha attól félt volna, hogy a fiú lelép a felelősség elől,
hiszen Rick napról napra tett valamit, ami a jövőjüket megkönnyítheti majd. A
kocsit, egy Jeepet, két napja vették át, miután Rick egy hosszú beszélgetést
folytatott a szüleivel és vázolta nekik a lakás- és kocsivásárlási terveit. Egy
gyereket nem vihetnek abba a pici lyukba, ez nem is volt kérdés, és egy
családnak családi autó is dukál. Olivia egyetértően bólintott rá a lekötött
összeg felszabadítására, Alex pedig még aznap elkísérte a fiát, hogy kiválasszák az ideális családi autót. Ha már
ott volt, ő is vett egy ugyanolyat az ütött-kopott kombi helyett, amit a
városba érkezésük óta bérelt. A garázsban pedig ott állt a Porscheja, letakarva
és a döntésre várva… egy kisgyerekes apa játékszere, amire végül is már semmi
szüksége sincs.
A kocsi tehát már megvolt, Rick ügyesen manőverezett
begipszelt kezével. Új laptopjával pedig esténként lakáshirdetéseket vadásztak.
A téma tehát állandóan terítéken volt, mégsem került még sor lánykérésre. Oké,
sok gyerek születik házasság nélkül egy kapcsolatba – próbálta vigasztalni
magát a lány, de azért a szíve mélyén legalább ebben szerette volna követni a
hagyományokat. Ő kérdezzen rá? – gondolta néha, de aztán le is beszélte magát
gyorsan, mert úgy érezte, hogy az nem lenne az igazi. Az szinte már olyan
lenne, mintha ki akarná kényszeríteni Rickből, pedig erről szó sem volt.
Az idő azonban telt, és azt mindenki tudja, hogy egy esküvőt
nem lehet egyik napról a másikra lebonyolítani. Szerette volna, ha még addig
lezajlik a nagy esemény, amíg a pocakja nem nő meg látványosan. De ahogy
jelenleg álltak a dolgok, jó esély volt rá, hogy a baba megérkezik, mielőtt a
szülei hivatalosan is összekötnék az életüket.
*
Rick elgémberedett ujjait tornáztatva, izmait megfeszítve
nézte a jobb karját, amely mintha vékonyabb lett volna, mint a bal. Az orvos
ugyan figyelmeztette, hogy egyelőre kímélje még a kezét, mégse tudott
ellenállni a kísértésnek, hogy a vizsgáló asztalára tenyerelve rá ne nehezedjen.
-A fekvőtámaszokat még ne erőltesse! – szólalt meg mintegy
mellékesen a fickó, aki éppen az ellenőrző röntgenfelvételeket tanulmányozta. –A masszázs viszont hasznos
lehet. – fűzte hozzá az orvos, mire Rick szeme előtt felrémlett a közelmúlt
egyik estéje, amikor ezen a karján kívül a teste valamennyi porcikáját alaposan
átgyúrta alkalmi ápolónője, és az emlékezéstől dévaj vigyor kúszott az arcára.
Sabrina az orvosi asztal előtt ülve alighanem ugyanerre
gondolt, mert még a tarkója is elpirult. Amikor végre elköszöntek, nem is állta
meg szó nélkül és a liftben Rickhez simult.
-Mondtam neked, hogy a masszázs hasznos, látod?
Rick, a lány háta mögött állva magához ölelte mindkét
kezével.
-Mondtad, de nem hiszem, hogy a jó doki arra a masszázsra
gondolt, aminek a végén egyes testrészeimben zsibongott a vér, másokban pedig
lényegében megszűnt a keringés. Nyilván ez az utóbbi lehetett az oka, hogy
hagytam magam rábeszélni, hogy ha fiú lesz, akkor Jeremy Maitland legyen a
neve. – tette a tenyerét a lány még alig kerekedő hasára. –Majdnem hazavágta az emléke az életemet,
most meg a fiamat nevezzük el róla?
-Rick, nem Jeremy emléke fájt, hanem a tehetetlenség, hogy
nem segíthettél rajta. Jeremy a legjobb barátod volt, a képét is előkotortad a
komódból, ahova eldugtam, úgyhogy nem kell a műbalhé, a Jeremy Maitland igazán
jól hangzó név egy fiúnak. Most már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mi
legyen a neve, ha esetleg mégis lány lenne.
-Az biztos, én résen leszek, és nem hagyom, hogy szegény
kislány egy sztriptíztáncosnő nevét kapja. Risa Carmen – apáméknak elment a
józan eszük, amikor ezt kitalálták. Szegény gyerek, egész életében
magyarázkodhat majd a neve miatt.
-Én azt sem bánom, ha Corinna lesz, ha ez neked nem túl
fájdalmas… vagy apádéknak. Őket megértem, hogy nem adhatták még egy gyereknek
ugyanazt a nevet, de az unokájuk miért ne lehetne az? – kérdezte halkan a lány.
Rick némán, elgondolkodva szorította meg a lány kezét.
A lift zökkenve állt meg a mélygarázsban, ahol Rick a
csillogó Jeephez vezette Sabrinát. Amikor beültek, a fiú előrehajolt, hogy
kinyissa a kesztyűtartót. Valamit kivett, aztán Sabrina felé fordulva a kezéért
nyúlt.
-Tudom, hogy már rég meg kellett volna tennem, akartam is
egy nagy meglepetést szerezni neked, de a doki nem volt túl együttműködő.
Úgyhogy kénytelen vagyok ilyen teljesen hétköznapi módon feltenni a nagy
kérdést… Sabrina Brighton, megtisztelnél azzal, hogy tisztességes családapát
csinálsz belőlem, akinek nem a barátnője, hanem a felesége várja az első közös
gyereküket?
-Semmit sem szeretnék jobban. – vigyorgott a lány. Istenem,
de jó, hogy mégse hozta szóba Ricknek,
így sokkal boldogabbá tette a kérdés,
már csak a kíváncsiság furdalta az oldalát, vajon Ricknek mi volt az eredeti
elképzelése.
Rick felhúzta az ujjára a gyémántberakásos karikát.
-Nem akartam olyan köves gyűrűt, mint a mamádé vagy anyué,
mert búvárkodásnál nem túl praktikus és nem akarom, hogy valaha is le kelljen
venned, azért lett ilyen, de ha mégis inkább olyat szeretnél...
-Tökéletes – suttogta Sabrina és boldogan simult a fiú
karjába, aki magához húzta és megcsókolta.
Amikor szétváltak, nem bírt tovább a
kíváncsiságával. –Hogy akartad eredetileg megkérni a kezem?
-Hát, azt akartam, hogy amikor a gipszet leveszik, akkor ott
lett volna a tenyeremben, mintha egész idő alatt a gipsz alatt lett volna, de a
röntgen miatt sem lehetett, meg te is úgy figyeltél, amikor a körfűrésszel
vágták a gipszet, hogy úgysem tudtam volna feltűnés nélkül odacsempészni,
ráadásul az okostojás doki is azt mondta, hogy az ilyesmit inkább kettesben
kell csinálni, hátha a boldog ara mégiscsak nemet mond. Úgyhogy megragadtam az
első pillanatot, amikor végre kettesben vagyunk. – mondta a szemébe nézve a
fiú, aztán annyi szerencsétlen hét után végre két kézzel kalandozhatott Sabrina
testén, amíg csókolta kifulladásig.
A következő pillanatban kopogtak az ablakon.
-Azonnal fejezzék be és szálljanak ki a kocsiból!
5 megjegyzés:
Hja, hja & sóhajok.... ;)
Tetszett jucus!
A tanársegédi ötlet kifejezetten ;)
Mivel a végére okafogyottá vált a dolog, nem kardoskodok amellett, hogy miért ne hozhatná szóba Rina ;) oké-oké, nem az igazi... XDDD
K&P
U.i.: kié a porsche? ;)
apáé XDDD
Szépen haladunk a boldogító igen kimondása felé. MM az esküvőn! XD
A fészekrakási ösztönét lájkoltam Ricknek. Lakás, családi autó vásárlása, gyereknéven gondolkodás! :P
Mondjuk lehet én vagyok csak ilyen dinka, de én nem szeretném a gyerekemet megterhelni valami ismerősöm,rokonom nevével.
A gyerek tisztalap, önálló, saját személyiséggel. Én meg emlékezzek arra a kedves barátra, rokonra másról...mondjuk képről, közös kirándulásról stb.
ezt csak margóra!
Egyébként imádtam! <3
nyilván befolyásolt, hogy a családban igen magas az egy négyzetméterre jutó azonos nevűek száma XD
XDDDDDDDDDDD *mardell
Ne hagyd magad!
Megjegyzés küldése