Túl az Óperencián 48.

-Miss Brighton, mi van magával? Kiharcolta, hogy vizsgázhasson, de lássa be, ez nem teljesítmény! – dorgálta meg szelíden Mr.Cormack kedvenc tanítványát.

-Sajnálom, Mr. Cormack! Pedig annyira  …  szóval, sajnálom! – hajtotta le a fejét a lány, aztán elkeseredetten sóhajtva felállt, hogy elhagyja dicstelen szereplésének színhelyét.

-Még nem végeztünk Sabrina! – szólt rá az idős professzor. –És addig nem is megy el, amíg el nem mondja, mi a baj. Hetek óta gyűjti a hiányzásokat, mert nehogy azt higgye, nem vettem észre…, sápadt, nyúzott, képtelen az összpontosításra. Ha nem bíznék magában, azt hinném …drogozik.

-Jézusom, dehogy! – pirult el a lány, aztán úgy döntött, rosszabb a helyzet már úgysem lehet. –A barátomat baleset érte, muszáj volt segítenem neki, és ráadásul kiderült, hogy … terhes vagyok. – sóhajtott akkorát, hogy a professzor a meglibbenő jegyzetlapok után nyúlt maga előtt.

-Khm. Értem. – köszörülte meg zavartan  a torkát a férfi, aztán a lány leckekönyvét maga elé húzta. Beleírta az érdemjegyet, becsukta és visszatolta Sabrina elé. 

-Menjen, pihenjen, aztán keresse meg Rebecca Normann-t a tanulmányi osztályon. Ilyen esetekre vannak kedvezmények a női hallgatóknak, de erről ő tud alaposabb felvilágosítást nyújtani. …Mikorra várja?

-Szilveszterre. – mosolyodott el a lány.

-Akkor mindenképpen beszéljen vele, találjanak valami megoldást a következő félévére!

Sabrina szomorúan forgatta a kezében a kis könyvet. Biztos volt benne, hogy egy elégtelennel és a lecsúszott vizsgaidőpontokkal neki nem sok babér terem a következő félévben, aztán mazochista módon belepillantott a könyvbe, amely a legutóbbi bejegyzésnél nyílt ki. A szája hangtalanul elnyílt és döbbenten a férfira nézett. Egy négyes?

-Miközben pihenget, olvasgassa a témához tartozó könyveket, rendben? – hunyorított rá a férfi, aztán kezének egy finom mozdulatával elbocsátotta a még mindig lemerevedve álló lányt.

-Nagyon köszönöm, Mr. Cormack, nem fog bennem csalódni, ígérem! – suttogta meghatottan a lány, aztán örömkönnyekkel a szemében kilibbent az ajtón. 

Odakint Rick ült az egyik ablakmélyedésben a párkányon és a nyíló ajtóra odakapta a tekintetét.

-Na, mi volt?

-Teljes csőd. – húzta el a száját Sabrina.

-Akkor ez most azt jelenti, hogy meg kell ismételned a félévet? – nézte együttérzően a lány fancsali képét, de Sabrina arcán hirtelen elomlott egy boldog mosoly.

-Nem. Az öreg megkegyelmezett. Megkérdezte, mi van velem mostanában, mert ő is tudja, hogy nem így szoktam produkálni magam, én meg őszintén elmondtam, erre adott egy négyest, hogy a következő félévig pótoljam be az anyagot; és így az ösztöndíjam se ugrott.

-Na, látod? – ölelte magához a fiú óvatosan, nehogy a műanyag kötéssel túl keményre sikerüljön a mozdulat. –Nemcsak én lágyulok el az őzike szemeidtől, még az öreg is a lábaid előtt hever. A nagyon formás lábaid előtt – tolta el magától a lányt, hogy alaposan megnézze. A magassarkú szürke cipő régi kedvence volt és a rövid szoknyával igazán izgalmas hatást keltett. –Erről jut eszembe – mormolta, és hátizsákjából előkotorta a lány papucscipőit, aki hálás mosollyal cserélte le a csinos, de életveszélyes lábbeliket. –És a szolgáltatás ezzel még nem ért véget – vigyorgott a fiú, aztán a feneketlen táska mélyéről egy pirosló folyadékkal teli kis üveget halászott elő. –Gránátalmalé – nyújtotta a lánynak. –Anyám szerint az agydaganattól a lúdtalpig mindenre jótékony hatással van, de csak egy kortyot igyál belőle, mert egy hónap alatt egy liter ajánlott ilyen töményen. 

Sabrina enyhe idegenkedéssel nézte az üveget, aztán elnevette magát. –Ha mindent beveszek, megeszek és megiszok, amit anyám és a te mamád ajánlanak, olyan egészséges leszek, hogy a balta se fog. De erről én is olvastam, úgyhogy majd együtt koccintgatunk reggelenként. … Na, menjünk, mert lassan indulni kell a kórházba.

-Nem kell! – komorodott el a fiú arca. -A doki felhívott, hogy rossz időpontot adott, még egy hétig viseljem el ezt a vacakot.

-Ó, szegénykém! – nyomott egy csókot Sabrina a durcásan biggyesztő szájra. –Akkor majd én kárpótollak valamivel. – búgott érzéki hangon, mire Rick magához húzta a blúz kivágásába akasztott ujjával.

-Érdekes ajánlat. – suttogott a szemébe nézve, és a lány érezte, ahogy a hőség megindul a teste mélyéről és a pír elönti minden porcikáját. A gomb átbukott a lyukon, mire Sabrina elkuncogta magát, aztán ijedten rezzent össze, ahogy a háta mögött kinyílt a nagy előadó ajtaja. Fülig pirulva összekapta a blúza tetejét. Dr.Cormack egy pillanatra rajtuk felejtette a szemét, megcsóválta a fejét, de arcán egy mosoly suhant át, ahogy a szobája felé tartott. Még jól emlékezett, milyen érzés szerelmesnek lenni, ezek a fiatalok pedig nyilvánvalóan a legszebb időszakukat élik. Miután a kis Sabrina Brighton kiment, egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy túlságosan lágyszívű volt vele, de látva a gyengéd ölelkezésüket, és felismerve a barátban Richard Maitland-et, úgy döntött, valamikori kitűnő tanítványa biztosan segíteni fogja a lányt, hogy pótolja a hiányosságait. Tulajdonképpen mindig is sajnálta, hogy a fiú nem akart az egyetemen maradni, vonzotta a terepmunka, de most tudva, hogy hamarosan gyermekáldás elé néznek, egy gondolat vert fészket a fejében. Talán vissza tudná csábítani az egyetemre, remek segítség lenne a kutatásaiban és felidézve a régi vizsgákon nyújtott teljesítményét, biztos volt benne, hogy tanársegédként is kiválóan megállná a helyét.

*

Olivia gyors mozdulatokkal öltözött a hat hetes kontrollvizsgálat után. Az orvos elégedetten zökkent le az íróasztala mögé, hogy az asszony lapjára feljegyezze az eredményeket. Ma May, az asszisztense szabadnapot vett ki, így ő pötyögte be a gépbe az adatokat. Írás közben felnézett és a csinos nőn végigszaladt a tekintete. Amikor jelentkezett nála, hogy az osztályán szülje meg a gyerekét, és átolvasta a korábbi terhességeit, és a családot sújtó kórelőzményeket, szívta a fogát, mert már csak a nő kora miatt sem számított egyszerű terhességre és szülésre. De ezt az asszonyt és a férjét – úgy látszik – kegyeibe fogadta a sors,  minden a lehető legsimábban zajlott; és most az életük minden tekintetben boldogan folytatódhat tovább. Az „ifjú” apa, aki valószínűleg nála is idősebb lehetett, mindenesetre olyan felcsillanó szemmel fogadta a paraván mögül kilépő feleségét, hogy dr. Eisberg némi lelkiismeret furdalással gondolt a saját feleségével való – mostanában elég lapos – kapcsolatára.

Alex azonnal Olivia keze után nyúlt, ahogy helyet foglalt mellette az orvos asztala előtt, megszorította és egy csókot nyomott az asszony ujjaira, aztán egy bocsánatkérő  mosollyal felállt, amikor Caro ezt a pillanatot választotta, hogy szendergéséből felébredve azonnal reklamálni kezdjen valamiért. Gyengéden ringatni kezdte a bébiülésből kiemelt gyereket és a kislány azonnal elcsendesedett. Dr. Eisberg mosolyogva csóválta meg a fejét. A sors  igazán igazságtalan, a fickó remek férj lehet és még kiválóbb apa; az ilyenek társaságában azonnal kisebbségi érzése lett, függetlenül az irodája falán sorakozó különböző diplomáktól…

*

Sabrina kedvetlenül turkálta maga előtt a tegnapi vacsora maradékát. Rick meghagyta neki, hogy délben ebédeljen, de semmi étvágya nem volt. A fiú egy barátjánál bűvölte a tönkrement laptopot és a most vásárolt újra próbálták lementeni a rengeteg adatot, amin az utóbbi időben dolgozott.

A lányt igazából egy gondolat foglalkoztatta már napok óta. Azóta, hogy Rick Tonyt a leendő apósának nevezte, nem került szóba eljegyzés vagy esküvő. Nem mintha attól félt volna, hogy a fiú lelép a felelősség elől, hiszen Rick napról napra tett valamit, ami a jövőjüket megkönnyítheti majd. A kocsit, egy Jeepet, két napja vették át, miután Rick egy hosszú beszélgetést folytatott a szüleivel és vázolta nekik a lakás- és kocsivásárlási terveit. Egy gyereket nem vihetnek abba a pici lyukba, ez nem is volt kérdés, és egy családnak családi autó is dukál. Olivia egyetértően bólintott rá a lekötött összeg felszabadítására, Alex pedig még aznap elkísérte a fiát, hogy  kiválasszák az ideális családi autót. Ha már ott volt, ő is vett egy ugyanolyat az ütött-kopott kombi helyett, amit a városba érkezésük óta bérelt. A garázsban pedig ott állt a Porscheja, letakarva és a döntésre várva… egy kisgyerekes apa játékszere, amire végül is már semmi szüksége sincs.

A kocsi tehát már megvolt, Rick ügyesen manőverezett begipszelt kezével. Új laptopjával pedig esténként lakáshirdetéseket vadásztak. A téma tehát állandóan terítéken volt, mégsem került még sor lánykérésre. Oké, sok gyerek születik házasság nélkül egy kapcsolatba – próbálta vigasztalni magát a lány, de azért a szíve mélyén legalább ebben szerette volna követni a hagyományokat. Ő kérdezzen rá? – gondolta néha, de aztán le is beszélte magát gyorsan, mert úgy érezte, hogy az nem lenne az igazi. Az szinte már olyan lenne, mintha ki akarná kényszeríteni Rickből, pedig erről szó sem volt.

Az idő azonban telt, és azt mindenki tudja, hogy egy esküvőt nem lehet egyik napról a másikra lebonyolítani. Szerette volna, ha még addig lezajlik a nagy esemény, amíg a pocakja nem nő meg látványosan. De ahogy jelenleg álltak a dolgok, jó esély volt rá, hogy a baba megérkezik, mielőtt a szülei hivatalosan is összekötnék az életüket.

*

Rick elgémberedett ujjait tornáztatva, izmait megfeszítve nézte a jobb karját, amely mintha vékonyabb lett volna, mint a bal. Az orvos ugyan figyelmeztette, hogy egyelőre kímélje még a kezét, mégse tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a vizsgáló asztalára tenyerelve rá ne nehezedjen.

-A fekvőtámaszokat még ne erőltesse! – szólalt meg mintegy mellékesen a fickó, aki éppen az ellenőrző röntgenfelvételeket  tanulmányozta. –A masszázs viszont hasznos lehet. – fűzte hozzá az orvos, mire Rick szeme előtt felrémlett a közelmúlt egyik estéje, amikor ezen a karján kívül a teste valamennyi porcikáját alaposan átgyúrta alkalmi ápolónője, és az emlékezéstől dévaj vigyor kúszott az arcára. 

Sabrina az orvosi asztal előtt ülve alighanem ugyanerre gondolt, mert még a tarkója is elpirult. Amikor végre elköszöntek, nem is állta meg szó nélkül és a liftben Rickhez simult.

-Mondtam neked, hogy a masszázs hasznos, látod?

Rick, a lány háta mögött állva magához ölelte mindkét kezével.

-Mondtad, de nem hiszem, hogy a jó doki arra a masszázsra gondolt, aminek a végén egyes testrészeimben zsibongott a vér, másokban pedig lényegében megszűnt a keringés. Nyilván ez az utóbbi lehetett az oka, hogy hagytam magam rábeszélni, hogy ha fiú lesz, akkor Jeremy Maitland legyen a neve. – tette a tenyerét a lány még alig kerekedő hasára.  –Majdnem hazavágta az emléke az életemet, most meg a fiamat nevezzük el róla?

-Rick, nem Jeremy emléke fájt, hanem a tehetetlenség, hogy nem segíthettél rajta. Jeremy a legjobb barátod volt, a képét is előkotortad a komódból, ahova eldugtam, úgyhogy nem kell a műbalhé, a Jeremy Maitland igazán jól hangzó név egy fiúnak. Most már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mi legyen a neve, ha esetleg mégis lány lenne.

-Az biztos, én résen leszek, és nem hagyom, hogy szegény kislány egy sztriptíztáncosnő nevét kapja. Risa Carmen – apáméknak elment a józan eszük, amikor ezt kitalálták. Szegény gyerek, egész életében magyarázkodhat majd a neve miatt.

-Én azt sem bánom, ha Corinna lesz, ha ez neked nem túl fájdalmas… vagy apádéknak. Őket megértem, hogy nem adhatták még egy gyereknek ugyanazt a nevet, de az unokájuk miért ne lehetne az? – kérdezte halkan a lány. Rick némán, elgondolkodva szorította meg a lány kezét.

A lift zökkenve állt meg a mélygarázsban, ahol Rick a csillogó Jeephez vezette Sabrinát. Amikor beültek, a fiú előrehajolt, hogy kinyissa a kesztyűtartót. Valamit kivett, aztán Sabrina felé fordulva a kezéért nyúlt.

-Tudom, hogy már rég meg kellett volna tennem, akartam is egy nagy meglepetést szerezni neked, de a doki nem volt túl együttműködő. Úgyhogy kénytelen vagyok ilyen teljesen hétköznapi módon feltenni a nagy kérdést… Sabrina Brighton, megtisztelnél azzal, hogy tisztességes családapát csinálsz belőlem, akinek nem a barátnője, hanem a felesége várja az első közös gyereküket?

-Semmit sem szeretnék jobban. – vigyorgott a lány. Istenem, de jó, hogy mégse hozta szóba Ricknek,

így sokkal boldogabbá tette a kérdés, már csak a kíváncsiság furdalta az oldalát, vajon Ricknek mi volt az eredeti elképzelése.

Rick felhúzta az ujjára a gyémántberakásos karikát.

-Nem akartam olyan köves gyűrűt, mint a mamádé vagy anyué, mert búvárkodásnál nem túl praktikus és nem akarom, hogy valaha is le kelljen venned, azért lett ilyen, de ha mégis inkább olyat szeretnél...

-Tökéletes – suttogta Sabrina és boldogan simult a fiú karjába, aki magához húzta és megcsókolta. 

Amikor szétváltak, nem bírt tovább a kíváncsiságával. –Hogy akartad eredetileg megkérni a kezem?

-Hát, azt akartam, hogy amikor a gipszet leveszik, akkor ott lett volna a tenyeremben, mintha egész idő alatt a gipsz alatt lett volna, de a röntgen miatt sem lehetett, meg te is úgy figyeltél, amikor a körfűrésszel vágták a gipszet, hogy úgysem tudtam volna feltűnés nélkül odacsempészni, ráadásul az okostojás doki is azt mondta, hogy az ilyesmit inkább kettesben kell csinálni, hátha a boldog ara mégiscsak nemet mond. Úgyhogy megragadtam az első pillanatot, amikor végre kettesben vagyunk. – mondta a szemébe nézve a fiú, aztán annyi szerencsétlen hét után végre két kézzel kalandozhatott Sabrina testén, amíg csókolta kifulladásig.

A következő pillanatban kopogtak az ablakon.

-Azonnal fejezzék be és szálljanak ki a kocsiból!