Szürkeszem 20.

A repülőgépen ülve Rowannak már sokadszor jutott eszébe, mennyi minden történt vele az elmúlt két hónapban. Megismerte álmai nőjét, a vonzalmuk kölcsönös volt és egyelőre úgy tűnt, dolgozni is nagyon jól tudtak együtt. A szilvesztert együtt töltötték és megtalálták a módját, hogy kettesben ünnepelhessék az új év… és egy új élet kezdetét. A szállodában könnyes búcsút vettek Dorától, aki megígérte, hogy időnként meglátogatja őket, és elsőként velük fogja megosztani a hírt is, ha a piciről valami újdonságot megtudnak. Segítettek a sok apró ajándékot hazavinni az asszonynak, aztán siettek haza Vickyhez és a nagyszülőkhöz. A hó beborította a várost, így aztán délután nagyot hancúroztak Vickyvel és Almával a parkban, aztán arra való hivatkozással, hogy Gabriela nagyon szeretné megnézni végre élőben a tűzijátékot, a kislányt átvitték a nagyszülőkhöz. Az éjfél a Temze parton érte őket az óriási tömegben, csókkal köszöntötték az új évet, aztán Rowanhoz mentek, ahol a kissé nyugtalan Alma izgatott szuszogásától kísérve együtt töltötték az éjszakát. 

2-án megérkeztek a férfi szülei Párizsból. Azonnal Almáért jöttek, hogy magukkal vihessék haza; és összetalálkoztak Gabrielával is. Mivel a színhely a szálloda igazgatói irodája volt, így mindannyiukban volt egy kis feszengés, amit végül egy sürgős telefonhívás szakított félbe. Attól a naptól kezdve csak hétvégenként találkoztak magánemberként, és bár nap mint nap látták egymást, beszélgettek, megérinthették egymást, mégis hiányérzet dolgozott mindkettőjükben, amikor a munkaidő végeztével Gabriela mögött becsukódott az ajtó. És túl voltak az első nagyobb veszekedésen is…

Rowan a frusztrált hétköznapokban egyébként is roppant kellemetlen helyzetben találta magát, mert időközben fény derült arra is, hogy régi jó barátja, Peter Monroe olyan ügyeket hagyott hátra, amelyek anyagilag és presztízsben is megviselték a szállodát. A belső vizsgálat végül kiderítette, hogy Mario csak végrehajtója, de nem értelmi szerzője volt a sorozatos csalásoknak és lopásoknak, az ész Peter volt. És hogy a kegyelemdöfést is megkapja, világossá vált az is, hogy Julia Monroe érdeklődése sem feltétlenül a férfinak, sokkal inkább a gyanakvó főnöknek szólt, a nő így akarta eltüntetni férje nyomait ebben az egész ügyben.

Rowan néhány éjszakát ébren és nem kevés alkohol elfogyasztásával töltött, amikor végre döntött és feljelentést tett. A lelke egy része belehalt abba, hogy ezt egy halott barát ellen kellett megtegye. Ezekben a nehéz napokban jó lett volna legalább otthon egy barát, egy szerető társ megnyugtató jelenléte, de Vicky akkoriban állandóan beteg volt és Gabriela minden figyelme a kislány felé fordult. Julia Monroe pedig nem is maradt a férfi adósa. Fúriaként rontott az irodába, ahol meglepve látta az új titkárnőt. Nem kellett sok ész hozzá, hogy Gabriela-ban meglássa a vetélytársat és úgy döntött, a maga módján bosszút áll. Kihasználva, hogy a férfi éppen az irodáján kívül van, roppant érzékletesen ecsetelte Gabrielának, hogy ő és Rowan szeretők voltak már a férje életében is, de azóta aztán végképp, szabadon. És ha nem kellett volna elutaznia, a szilvesztert is együtt töltötték volna. …Látta a fiatal nő szemén, hogy a mérgezett fullánkok – ha nem is mélyre – de befúródtak a bőre alá, és neki pillanatnyilag ennyi elég is volt. 

Rowan egy gépiesen a dolgát intéző titkárnőt talált az asztalánál.Még az életben nem látta ilyen merevnek és önmagát minden áron fegyelmezőnek Gabrielát, pedig amikor elment még viccelődve nyomott egy puszit a nyakszirtjére, miközben a nő az új étlapokat nyomtatta. Behívta magához, és nem értette a hűvös távolságtartást. Gabriela igyekezett tartani magát, rövid, semmitmondó válaszokat adott, de a szőke démon által okozott seb túlságosan is sajgott, így aztán egy idő után kibukott belőle a sértettsége, aztán kirohant és mire az elképedt, és kissé sértett férfi utána indult, a nő már elhagyta az épületet. Barangolt a parkban, amíg Vickyért indulhatott, aztán otthon érte a meglepetés, mert a férfi a ház előtt várt rá. Elküldte, nem engedte, hogy elmondja a saját verzióját, aztán egész éjjel itatta az egereket és püfölte a párnáját. Reggelre annyit már tudott, hogy esélyt kellett volna adjon a férfinak a magyarázkodásra, hiszen soha nem adott rá okot, hogy bizalmatlan legyen vele szemben, és talán hiba volt a szőke fúria szavait komolyan vennie. 

Másnap az irodában két kialvatlan ember kerülgette egymást, mígnem Rowan teljesen érzelemmentes hangon be nem hívta magához. Akkor aztán bezárta mögötte az ajtót és addig nem is nyitotta ki, amíg Gabriela lényegében bocsánatot nem kért azért, hogy a férfival szemben egy csaló feleségének hitt. A bocsánatkérés teljeskörű és roppant alapos volt, mindkettőjük teljes megelégedésére. 

És most itt ült a New York felé tartó gép fedélzetén, hogy részt vegyen egy konferencián, ahova most egyáltalán nem vágyott, már csak azért sem, mert Gabriela nem kísérte el. Egyrészt semmi nem indokolta, hogy vele tartson – már a személyes érzelmeiken túl -, másrészt Vickyt sem tudta a szüleire hagyni. Rowan ezért úgy érzete magát, mint akit igazságtalanul büntetésbe küldtek. Tárcájából előkotorta a képet, amit szilveszterkor egy automatában készítettek valahol egy belvárosi metróaluljáróban. Amíg a gép ellőtte az öt képet, a hideg ellen elfogyasztott alkoholtól vidáman bohóckodtak, csókolóztak a kamera előtt. A kis sorozatban így aztán minden volt, ami egy kicsit jobb kedvre deríthette a férfit.

Nézte a vidáman csillogó szemeket és szinte érezte a bőre bársonyosságát. Lehunyta a szemét, hogy képzeletben újraélje a legutóbbi szeretkezésüket, amikor Gabriela nála is aludt. Régen, ha lefeküdt valakivel, sosem a saját ágyában kerített rá sort, és utána, ha tehette, nem is maradt a partnerével. Az szex volt, bármennyire is kölcsönös szimpátián alapult, de mégiscsak a pillanatnyi vágynak engedelmeskedő, rutinos szex. Most először akart úgy ébredni, hogy Gabriela lábai, karjai fonják körbe. Rettenetesen hiányzott neki a közelsége a hétköznapok éjszakáin.

A stewardess halkan szólította és megkínálta egy kávéval, így visszacsúsztatta a képet a tárcájába, és hálásan rámosolygott a kedves arcú, szolgálatkész utaskísérőre.

*

Gabriela az első alkalmat követően még napok múlva is kimelegedett, valahányszor a gyönyört hozó, éhesen kutakodó ujjak érintésére gondolt. Igyekezett a feladatára koncentrálni, de nehéz volt, mert valahányszor Rowan valami munkát tett le eléje, talált rá alkalmat, hogy megcirógassa a nyakát, ahogy átvette tőle a kávét, gyengéden megszorította az ujjait… és ezek az óvatlan érintések felidézték a férfi forró leheletét, ahogy zihálva a fülébe suttogja, mennyire kívánatosnak tartja és milyen fontos neki a kapcsolatuk.

A szállodában szinte fizikai fájdalmat okozott a másik jelenléte, kombinálva az emlékezéssel, de még ennél is rosszabbak voltak a magányos esték és éjszakák. Egyiküknek sem volt elég a szerető státusza, de a megoldást nem tudták, nem merték szavakba foglalni. Túl nagy lépés lett volna, hiszen még csak rövid ideje ismerték egymást, és nemcsak kettőjükről volt szó, hanem egy kisgyerekről is. Egy gyerekről, aki talán túlságosan is könnyedén fogadta el a férfi mind gyakoribb jelenlétét a maga kis világában.

*

A konferencia nyitó programját követő este a szálloda bárjában gyűltek össze néhányan, hogy a lassan múló időt kicsit kellemesebbé tegyék.  Rowan a szája szélét rágva ismerte fel Lorna Hamiltont. Ha volt valaki, akit szívesen elkerült volna, akkor az a miami kolléganő volt. Nem mintha a kísértéstől tartott volna, egyszerűen a valaha volt kielégülés mostanra kellemetlen közjátékká amortizálódott. Szerencsére a nő nem volt egyedül, egy szőke, negyven körüli fickóval beszélgetett. Nem egy friss hódítás volt, ez Lorna testbeszédéből is világos volt, csak beszélgettek, s amikor a nő felfedezte Rowant, már messziről odaintegetett neki.

-Rowan! Magát mindig öröm látni! – mosolygott rá a nő és szeme villanása volt csak az apró utalás, hogy kellemes emlékeket őriz a férfiról. –Jöjjön, épp egy honfitársával szídjuk ezt a várost, igaz más-más bajunk van vele! Daniel Burns – Rowan Marshall … Daniel egy kedves barátnőmmel él, Rowan pedig kollégám itt a konferencián… és most uraim, igyunk erre a nagyszerű találkozásra!

Rowan úgy érezte, most valóban innia kell. Daniel Burns! Ennyire nem lehet kicsi ez a sárgolyó! A férfi pontosan úgy nézett ki még mindig, ahogy Gaby leírta: szőke, szürke szemű, férfiasan jóképű. A francba, igazán összeszedhetett volna az eltelt években legalább egy kis sörpocakot, nézte a férfi előtti poharat. Daniel barátságosan biccentett neki, Rowan pedig hogy elkerülje a kézfogást a férfival, a csapos felé fordult és kért egy újabb kört mindannyiuknak. A fickó letette elé az italokat és várakozóan ránézett. Nyilván nem akarta megkockáztatni ebben a tömegben, hogy fizetés nélkül lelépjenek. Rowan elővette a tárcáját és mivel csak fontja volt, előkapta a bankkártyáját. A mozdulattól kiesett a fotó a pultra és Daniel Burns kíváncsian nyúlt utána.

-A felesége?

-Nem, egy nagyon kedves barátnőm. – nézett Rowan mereven a másik férfi kezében megremegő fotóra.

-Akkor biztosan tudja, van egy gyereke? – kérdezte Daniel kissé rekedten.

-Van. – keletkezett gombóc Rowan torkában.

-Akkor mégiscsak ő az… Gabriela Harmon, igaz?

-Igen. Maga az apja Vickynek? – kérdezte Rowan, miközben lehajtotta a méregerős whiskyt és azonnal kért is egy újat.

-Szóval így hívják? …Hm, lány lett. …Igen, a lányom. Bár, … Gabynak erről nyilván más lenne a véleménye. Mesélt rólam?

-Mesélt Vicky apjáról. Általánosságokat… hogy nem vállalta. – mondta Rowan és egy cseppet sem érdekelte, hogy a hangjából kihallatszik az ellenszenve. Daniel pedig enyhén el is pirult a leplezetlen elítélő véleményen.

Lorna kissé elnyílt szájjal figyelte a beszélgetésüket. Már lassan két éve ismerte Danielt, de nem tudta róla, hogy gyereke lenne. Sőt, … a barátnője Norma Warner, a neves írónő, akivel a férfi egy ideje együtt élt, sem valószínű, hogy tudna róla. Normának nem lehetett gyereke és imádta Danielt. Ha tudta volna róla, hogy egy tündéri kislány apja, már nyilván rávette volna, hogy tegyen meg mindent, hogy a gyereket magukhoz vehessék, vagy legalább időnként láthassák.

-Nincs róla fényképe? – kérdezte Daniel éppen Rowant és nem kellett magyarázkodnia, hogy a kislányra gondol.

-Nincs. – vágta rá a férfi, és enyhe bűntudattal gondolt a laptopjában lévő sorozatokra, amiket az Almával játszó kislányról készített. Aztán megacélozta a lelkét… ez a férfi a poklot járatta meg Gabrielával, nem érdemli meg, hogy láthassa, micsoda kincset dobott el magától.