Szürkeszem 18.

-Köszönöm, hogy elhoztál, igazán remekül szórakoztam. – nézett Gabriela a szemben ülő férfira, miután kitárgyalták már a darab legemlékezetesebb pillanatait és az alakításokat. A színház után Rowan el akarta kápráztatni és mindenáron meg akarta hívni a város egyik  legjobb és legelegánsabb éttermébe. A ruhája tökéletesen meg is felelt volna, és mégis … itt ültek egy gyorsétterem műanyag bevonatú ülésein és szopogatták az ujjaikról a csípős csirkeszárnyak szószát. Olyanok voltak, mint két izgalomra vágyó ember a felső tízezer köreiből, akik kimerészkednek a való világba. Bár, ehhez képest nagyon otthonosan mozogtak ebben a világban. A kopott műanyag tálcák, amiken a hihetetlen mennyiségben keletkező hulladék gyűlt össze, éles ellentétben álltak a szatén kisestélyivel és a férfi méretre szabott Barrie Chester öltönyével. Valószínűleg Hilditch & Key inge többe került, mint a mellettük ülő fiatal pár komplett ruhatára, mégis a mozdulatok, ahogy egymást etették és egymás ujjait tisztogatták, egyetemesen azonosak voltak. Egy fiatal – valószínűleg még egyetemista - és egy már nem a huszas éveikben járó pár… csak ők négyen osztoztak éppen az éjszakai kiszolgáláson a neonfényes helyiségben, miközben a fali tv-ben egy zenecsatorna klipjei forogtak. Egészen mások, s közben teljesen egyformák voltak. Vágyakozók és játékosak. Akik nem akarták, hogy véget érjen a varázslat, amely körbeölelte őket. 

-A darab tetszett, vagy az az idióta, akivel összehozott minket az ördög? – nyalta le éppen a férfi az ujja hegyéről a vörös szószt és Gabriela megbűvölve nézte, ahogy szép formájú körme eltűnik szabályos, hófehér fogsora mögött.

-Milyen idióta? – motyogta a látvány hatása alá kerülve, mire Rowan felnézett és elvigyorodott.

-Harrynak ez lett volna a kegyelemdöfés, ha hallja… hogy már idiótának se jó. Nem tudom, volt-e már rá precedens, hogy egy nő ne emlékezett volna rá alig másfél órával a találkozásuk után. –dőlt hátra elégedetten a férfi. Kinyújtotta az asztal alatt a lábát, s közben érezte, hogy súrolja a nő vádliját. Atyaúristen! Még a nadrág szárán át is olyan érzés volt, mintha már a hálószobájában lennének, és nem választaná el a bőrüket semmi.

-Ne mondd el neki, hogy tőlem hallottad, de szerintem messze nem olyan emlékezetes pasi. – lehelte Gabriela a tüzes falatoktól – vagy a váratlan asztal alatti érintéstől - kimelegedve, ahogy az olcsó vörösbort kortyolgatta, amit ráadásul túlhűtöttek az étkezde hűtőpultjában.

-Miért, számodra milyen egy emlékezetes pasi? – hunyorgott rá a férfi látszólag póker arccal és megköszörülte a torkát, mert a hangja még az előbbi érintéstől rekedten csengett, majd kipattintotta a sörös doboza nyitóját. Görcsösen, a választ várva azonban egyelőre képtelen volt kortyolni a hideg habzó italból.

-Hát, …először is …nem arra hajt, hogy az ágyába szédüljek, amikor még azt sem tudja rólam, hogy mi a kedvenc csemegém. Aztán … nem ijed meg a szótól, hogy gyerek… és végül szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, ha áthúzom az elkápráztatásomra szőtt terveit. – sorolta a nő, kissé még ragacsos ujjain számolva a pontokat, és kerülve a férfi tekintetét. Ennél nem mert volna őszintébb lenni, mert akkor csak annyit mondhatott volna: Olyan, mint Te.

-Hm, a pasi vagy nem is létezik… vagy … esetleg egy ilyet ismerek… azt hiszem… bár, nem minden pontban felel meg az elvárásaidnak. – húzta meg a dobozt a férfi.

-Melyik pontnál bukna el? – kérdezte Gabriela halkan, mert elszorult a torka, ahogy attól tartott, Rowan most fogja finoman a tudomására hozni, egy gyerek hosszú távon nem szerepel a tervei között. Legalábbis egy idegen gyerek.

-Azt hiszem, a fickó hamarabb szeretne az ágyában tudni, mintsem kiderítse a kedvenc csemegéd.

A megkönnyebbülés úgy söpört végig a nőn, hogy még a szeme is könnybe lábadt.

-Azt hiszem, egy ilyen erős kívánás felülírná a nassolási vágyamat.

-Gyere velem haza! – suttogta Rowan hirtelen félresöpörve az este játékos hangulatát, és a nő keze után nyúlt. Szavaiból olyan szenvedély sugárzott, hogy Gabriela képtelen volt kimondani a választ, de a bólintása önmagáért beszélt. El sem engedték egymást, ahogy felálltak. Rowan félkézzel a lányra borította a kabátot, a magáét a hóna alá csapta és sietve megindult a kijárat felé. Kilépve leintette az első taxit, ami közeledett és bemondta a saját címét. Aztán magához húzta Gabrielát és a szájára tapadt.

*

A Byron Road sorházai kívülről tökéletesen egyformának tűntek az éjszakában. Gabriela szinte álomból ébredve bújt elő a taxiból és fázósan húzta össze magán a kabátot. Az arca forró volt, mintha láza lenne és most hálás volt a hideg levegőért, ami kitisztította kicsit a fejét. Úgy el volt veszve a csókolózásban, hogy észre sem vette, amikor eljöttek a lakása előtt, megkerülve a Gladstone Parkot.

A zárban kotorászva Rowan már teljesen megfeledkezett arról, hogy a nappaliban miért hagyta égve a lámpát. Csak az járt a fejében, hogy azt a duzzadt ajkat, amelyet már a taxiban is fényesre csókolt, mielőbb újra birtokba vehesse. Most azonban egy aggodalmas érzés suhant át rajta. Az nem lehet, hogy egy kellemetlen közjáték tönkretegye ezt az estét! Az első reakciója egy ideges pillantás volt körben, a nyitott terek felé, hogy meggyőződjön róla, az illetéktelen betolakodó vajon még idebent tartózkodik-e, aztán megjelent Alma kissé álmos fejjel, de barátságos farokcsóválással, és ettől kipukkadt belőle a nevetés. 

-Jézusom, teljesen megfeledkeztem rólad. Azt hittem, egy betörő gyújtott lámpát. Na, gyere, gyorsan kiengedlek, aztán sipirc aludni – nyitotta ki a kutya előtt az ajtót, s közben magához húzta Gabrielát.

-Egy perc az egész és utána a tied vagyok.

A nő nevetve nézett utánuk, ahogy a kutya boldog viháncolással ugrálja körbe Rowant, aki momentán nem tűnt játékra foghatónak. Legalábbis egy négylábú nőszeméllyel nem. Volt egy olyan érzése, hogy vele sokkal együttműködőbb lenne. Kibújt a kabátjából és magassarkú cipőjéből, aztán a nappali puha szőnyegén megállva körbenézett. A modern és kifejezetten férfias berendezés harmonikus összképét itt-ott egy láthatóan kedves, régi darab törte meg. A megkopott, de nyilván   

kényelmes bőr fotel, a régi utazóláda az előszobában szintén bőrből és csillogó veretekkel… akár Indiana Jones lakásából is előkerülhettek volna. Önkéntelenül is az előszobafalra pillantott, vajon a puha panama-kalap is ott lóg-e, a gazdájára várva. Kicsit dévaj gondolattal átszáguldott a gondolata az összetekert ostoron… nem, az azért nem lenne Rowan stílusa… Ennek a néhány darabnak a felbukkanása azonban mégsem volt zavaró ebben az elegáns közegben, sokkal inkább személyesebbé tette a teret, apró bepillantást engedve a férfi kalandvágyó és régiség kedvelő lelkébe. A nappali egyik falát láthatóan a férfi igényei alapján tervezett egyedi könyvespolc foglalta el, nem olyan egyen polc, mint amin Gaby sakkozgatott a különböző méretű könyveivel, albumjaival. A nő elmosolyodott, ahogy elképzelte Rowant, ahogy a fotelben ülve, hosszú lábait maga elé nyújtva elmélyül az olvasásban. Megrázta a fejét, mintha ezzel szabadulni tudna a képtől, és megfordult.

Az étkező padlóján nagy halom összetépett papír hevert, közelebbről megnézve egy Metro-újság, cafatokra tépve. Aha, alighanem Alma űzte el vele a magányos órákat, mosolyodott el, aztán gyorsan összekapkodta, hogy eltüntesse a bűnjelet. Mégiscsak van női szolidaritás is a világon! Mint talán minden háztartásban, itt is a mosogató alatt akadt rá a szemetesre és még időben szórta bele a papírhalmot, aztán úgy tett, mint aki csak egy pohár vízre vágyott a mosogatónál.

Rowan hátulról átölelte és a nyakába suttogva megszólalt, miközben mellettük Alma lefetyelte hangosan a vizet. .

-Mivel kínálhatlak meg? Látom, te is szomjas vagy.

-Kösz, ennyi elég, csak … szóval egy kortyra volt csak szükségem. – vonta meg a vállát, és közben akkorát sóhajtott, mint akinek a világ gondjai nyomják a vállát. Egész úton tisztában volt vele, hova tartanak és miért, de most, hogy itt volt, hirtelen nem is tudta, hogyan viselkedjen. Az egy dolog, ha színházba mennek, ha csókolóznak, de az ágyban kikötni … a főnökével, … amíg a férfi a kutyával volt, józansága kezdett visszatérni a mámorító csókolózás okozta ködből, és valahogy megriasztotta a gondolat. 

-Basszus, tudtam, hogy nem lett volna szabad Almát kiengednem. Agyalni kezdtél. – sóhajtott a férfi megérezve az elbizonytalanodását, és elengedte. A hűtőből kivett egy üveg pezsgőt, és már lebontotta a kupakról a csillogó fóliát, amikor a nő lefogta kényszeresen ténykedő kezeit.

-Lásd be, van a helyzetben némi … pikantéria. – suttogta feléje fordulva.

Rowan végignézett rajta. Mondhatta volna, hogy ebben az átkozott ruhában, na, ebben van pikantéria, de nem akarta elbagatellizálni a nő félelmeit, … aztán egy mély sóhajjal letette az üveget.

-Nem kéne ezen törnünk a fejünket. Én még azt sem döntöttem el, hogy ez a fordulat szerencsés vagy szerencsétlen, egyelőre csak örülhetek, hogy találkoztunk egyáltalán. Amikor a lányod leszólított, aznap éjjel az arcoddal a fejemben aludtam el, de azt hittem, soha többé nem látlak.

-Nekem is megfordult aznap este a fejemben, hogy Vickynek igazán jó érzéke van a jóképű pasik leszólításához. – mosolyodott el Gabriela. –Mégiscsak innék egy kortyot – biccentett az üveg felé.

-Ha innod kell ahhoz, hogy megtegyük… - grimaszolt Rowan, mire a nő a szemeit forgatva maga felé fordította a férfit.

-Jézusom, Rowan Marshall! Csak megkívántam. Nem mindennap jön szembe velem egy Moet Imperial, de ha sajnálod… - szusszantott mérgesen, amiért a férfi képes félreérteni egy ilyen egyszerű kérést.

-Én is megkívántalak. Nem mindennap jön velem szembe egy Gabriela Harmon – suttogta a férfi, mire a nő elmosolyodott, döntött, és szinte hozzátapadt, hogy megcsókolhassa.

-És én nem is vagyok irigy. 

A csókból repülés lett, ahogy a nő lábai a levegőben kalimpáltak, és a férfi nyakába kapaszkodva megbújt a karjai között, miközben Rowan határozottan tartott a célja felé. Belökte a hálószobája ajtaját, aztán a kintről beszűrődő fényben az ágyhoz lépett. Lassan leeresztette maga mellé az izgatottságtól szinte remegő női testet és megkereste az izgató ruha hátán a cipzárt. A szájától el sem válva húzta lefelé, egészen addig, míg a fenekénél véget nem ért a kínzóan lassú mozdulat. De még mindig nem bontotta ki belőle, csak masszírozta, gyűrte a selymes érintésbe csomagolt puha gömbölyűséget.

-Egészen káprázatos voltál ma este. A színházban is többet néztem a nyakadban göndörödő apró pihéket, mint azt, ami a színpadon zajlott. Fogalmam sem volt, hogy mondjam el neked, hogy akarlak és szeretném veled tölteni az éjszakát. Olyan régen volt már, hogy … szóval, azt hiszem, eléggé kijöttem a gyakorlatból.

-Nem voltál senkivel a feleséged halála óta? – kerekedett el Gabriela szeme, és megérezte, ahogy a férfi keze megremeg a hátán.

-De, voltak azóta… néhányan… persze, nem sokan, a legutóbbi is valamikor nyáron, de az szex volt, nem… szóval, ez más… ha érted hova akarok kilyukadni ezzel a dadogással. – motyogta Rowan.

-Akkor előnyben vagy velem szemben – sóhajtott Gabriela és csendesen megbújt a férfi ziháló mellkasán. –Én nem voltam férfival, amióta … szóval, Daniel óta, de azt hiszem, nemcsak ez lesz az oka annak, hogyha túlságosan merevnek találsz majd. Azt hiszem, én nem igazán tudom elengedni magam, … úgy értem, ne is törődj vele, ha úgy érzed, te már a célnál jársz… istenem, annyira kínos erről beszélni. Nem kezdhetnénk az egészet elölről? – nevette el magát, de érezhető volt a hangjában, hogy mennyire zavarban van. 

Rowan egy kicsit eltolta magától és figyelmesen a szemébe nézett.

-Akkor nem is szedsz gyógyszert, igaz?

-Hát, nem. – motyogta Gabriela.

-Oké, nem baj, megoldjuk… de az ötlet jó… kezdjük elölről, mert ezzel a sok dumával kicsit félrevittük a dolgok könnyed alakulását. De még helyrehozhatjuk. Helyezd magad kényelembe, én meg behozom a …pezsgőt! – toporgott a férfi, aztán hosszú léptekkel kisietett a szobából. Gabriela megborzongott, ahogy a forró férfitest eltűnt mellőle, szinte azonnal hűvösebbnek érezte még a szoba levegőjét is. Ennek ellenére csípőjének egy könnyed mozdulatával lerázta magáról a ruhát, aztán nem is törődve vele, kilépett belőle és felhajtotta az ágytakarót. Bemásszon a takaró alá? Így ahogy van, vagy vetkőzzön le? Édes istenem, miért olyan körülményes, amikor már az öltözködése pillanatában is arra készült, hogy talán már ma este eljutnak eddig a pontig? Végül leült az ágy szélére és az ölébe húzta az egyik párnát. Meglepően selymes volt az ágynemű huzat érintése, pedig arra számított, hogy ropogós lesz a nyilvánvalóan frissen felhúzott anyag. Rowan is készült… hacsak nem volt amúgy is aktuális az ágynemű csere – rágta a szája szélét. 

Ebben a pillanatban megérezte, hogy figyelik. Felnézett, és az ajtókeretben a férfit látta, aki valahol elhagyta időközben a zakóját és kirángatta az ingét a nadrágjából. Észbontóan szexis volt a kissé merev eleganciájától megszabadulva. A nyakkendője már kibontva lógott a nyakában és a lábán sem volt már cipő. Isten az égben, de zokni sem! – nyelt nagyot Gabriela, ahogy a férfi meztelen lábujjait fixírozta.

Két karcsú poharat lóbált az egyik kezében, a másikban a kinyitott üveget és olyan ruganyosan közelített felé, mint egy áldozatára vadászó nagymacska. Gaby a csontjaiban, a sejtjeiben érezte a pillantásának hevét, és sírni tudott volna, ahogy arra gondolt, majd Rowan is azt vágja a szemébe a végén, hogy lehetne kicsit szenvedélyesebb. De egyelőre tényleg olyan volt, mint egy nyuszi a reflektor fényében megvakulva. Csak nézte, ahogy a másik közeledik és lassan ráébredt, hogy a vére száguldása lehet az oka, amiért szinte zihálva veszi a levegőt és a melle úgy hullámzik a parányi csipke melltartóban, mint a viharos tenger. 

Szürke szeme van! – nézte a csillogó tekintetet, amely olyan volt, mint az ablakon túl a környéket ezüstös fénybe borító Hold, és amely előtt nem maradt rejtve egyetlen izgatott porcikájának remegése sem. Hogy a fenébe tud ennyire uralkodni magán? – irigykedett Rowan látszólagos higgadtságára, amit azonban alaposan megcáfolt a pohár mellé freccsenő pezsgő, ahogy remegő kezével öntött. A poharat a nő felé nyújtotta, aki egyik kezével elvette a törékeny kristályt, a másikkal magához húzta a férfi kezét és egy könnyed – megmagyarázhatatlanul ösztönös - nyalintással lenyalta róla a még ott is pezsgő cseppet. A hatás elsöprően elementáris volt. Mindkettőjükre. Rowan hangos koccanással letette az üveget és kivette a nő kezéből a poharat, még mielőtt ihatott volna, hogy azt is az üveg mellé állítsa.

-Jézusom Gaby, ha ilyen vagy, amikor nem tudod elengedni magad, akkor szerencsém van, hogy nem ismersz extra trükköket, mert még kicsinálnál velük. Már így is alig tudom visszafogni magam. 

Ennyi kellett, ez a néhány rövid viccelődős, mégis robbanni készülő szenvedéllyel kiejtett mondat, és már egyiküknek sem volt szüksége pezsgőre vagy szusszanásnyi időre a folytatáshoz. Rowan felhúzta Gabrielát az ágyról, hogy olyan szorosan ölelhesse magához, amennyire csak lehet. Eközben a nő sem volt tétlen, lesodorta a férfi vállairól az inget, amin a gombok csodás módon, szinte maguktól buktak át a lyukakon, nem nehezítve meg a dolgát, hogy minél hamarabb a bőrét selymesen csiklandozó szőrszálakhoz simulhasson. A nadrágot gombolva már nem volt egyetlen józan gondolata sem, csak érezni akart, reszketni és élvezni a hatalmát, amiért ezt képes művelni ezzel a férfival. Az még a szenvedély ködén át is teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy tőle érkezett el a férfi az önuralma végső határára, amikor még éppen csak képes kontrollálni a mozdulatait és az erejét, hogy össze ne törje a már alatta vonagló testét. 

A pillanatot, amikor összeolvadtak, úgy érezte, egész életében megőrzi majd. Az a percnyi csend, a vihar előtti megtévesztő nyugalom, ahogy csak feküdtek összesimulva és egymás száját harapva finoman, érzékien, az maga volt a boldogság, a hazatalálás. Mindkettőjük számára. Már egy ideje nem volt képes érzékelni a külvilág apró neszeit, az óvszer tasakjának reccsenését, így fogalma sem volt róla, hogy a férfi vigyáz-e rá, de ebben a pillanatban már nem is volt érdekes. A könny kicsordult a szeme sarkán, ahogy megszületett a nőisége öt évvel azután, hogy világra hozta a lányát. Eddig a pillanatig még csak nem is sejtette, hogy a szex ilyen is lehet, amikor nemcsak a testük forr össze, de a lelkük is; és ez annyira megrázta, hogy csak folytak a könnyei és úgy szorította magához a férfi lassan elcsituló testét, mintha örökre össze akarna olvadni vele.