-Köszönöm, hogy elhoztál, igazán remekül szórakoztam. –
nézett Gabriela a szemben ülő férfira, miután kitárgyalták már a darab
legemlékezetesebb pillanatait és az alakításokat. A színház után Rowan el
akarta kápráztatni és mindenáron meg akarta hívni a város egyik legjobb és legelegánsabb éttermébe. A ruhája
tökéletesen meg is felelt volna, és mégis … itt ültek egy gyorsétterem műanyag
bevonatú ülésein és szopogatták az ujjaikról a csípős csirkeszárnyak szószát.
Olyanok voltak, mint két izgalomra vágyó ember a felső tízezer köreiből, akik
kimerészkednek a való világba. Bár, ehhez képest nagyon otthonosan mozogtak ebben
a világban. A kopott műanyag tálcák, amiken a hihetetlen mennyiségben keletkező
hulladék gyűlt össze, éles ellentétben álltak a szatén kisestélyivel és a férfi
méretre szabott Barrie Chester öltönyével. Valószínűleg Hilditch & Key inge
többe került, mint a mellettük ülő fiatal pár komplett ruhatára, mégis a
mozdulatok, ahogy egymást etették és egymás ujjait tisztogatták, egyetemesen
azonosak voltak. Egy fiatal – valószínűleg még egyetemista - és egy már nem a
huszas éveikben járó pár… csak ők négyen osztoztak éppen az éjszakai
kiszolgáláson a neonfényes helyiségben, miközben a fali tv-ben egy zenecsatorna
klipjei forogtak. Egészen mások, s közben teljesen egyformák voltak. Vágyakozók
és játékosak. Akik nem akarták, hogy véget érjen a varázslat, amely körbeölelte
őket.
-A darab tetszett, vagy az az idióta, akivel összehozott
minket az ördög? – nyalta le éppen a férfi az ujja hegyéről a vörös szószt és
Gabriela megbűvölve nézte, ahogy szép formájú körme eltűnik szabályos, hófehér
fogsora mögött.
-Milyen idióta? – motyogta a látvány hatása alá kerülve,
mire Rowan felnézett és elvigyorodott.
-Harrynak ez lett volna a kegyelemdöfés, ha hallja… hogy már
idiótának se jó. Nem tudom, volt-e már rá precedens, hogy egy nő ne emlékezett
volna rá alig másfél órával a találkozásuk után. –dőlt hátra elégedetten a
férfi. Kinyújtotta az asztal alatt a lábát, s közben érezte, hogy súrolja a nő
vádliját. Atyaúristen! Még a nadrág szárán át is olyan érzés volt, mintha már a
hálószobájában lennének, és nem választaná el a bőrüket semmi.
-Ne mondd el neki, hogy tőlem hallottad, de szerintem messze
nem olyan emlékezetes pasi. – lehelte Gabriela a tüzes falatoktól – vagy a
váratlan asztal alatti érintéstől - kimelegedve, ahogy az olcsó vörösbort
kortyolgatta, amit ráadásul túlhűtöttek az étkezde hűtőpultjában.
-Miért, számodra milyen egy emlékezetes pasi? – hunyorgott
rá a férfi látszólag póker arccal és megköszörülte a torkát, mert a hangja még
az előbbi érintéstől rekedten csengett, majd kipattintotta a sörös doboza
nyitóját. Görcsösen, a választ várva azonban egyelőre képtelen volt kortyolni a
hideg habzó italból.
-Hát, …először is …nem arra hajt, hogy az ágyába szédüljek,
amikor még azt sem tudja rólam, hogy mi a kedvenc csemegém. Aztán … nem ijed
meg a szótól, hogy gyerek… és végül
szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, ha áthúzom az elkápráztatásomra szőtt
terveit. – sorolta a nő, kissé még ragacsos ujjain számolva a pontokat, és
kerülve a férfi tekintetét. Ennél nem mert volna őszintébb lenni, mert akkor
csak annyit mondhatott volna: Olyan, mint
Te.
-Hm, a pasi vagy nem is létezik… vagy … esetleg egy ilyet ismerek… azt hiszem… bár, nem
minden pontban felel meg az elvárásaidnak. – húzta meg a dobozt a férfi.
-Melyik pontnál bukna el? – kérdezte Gabriela halkan, mert
elszorult a torka, ahogy attól tartott, Rowan most fogja finoman a tudomására
hozni, egy gyerek hosszú távon nem szerepel a tervei között. Legalábbis egy
idegen gyerek.
-Azt hiszem, a fickó hamarabb szeretne az ágyában tudni,
mintsem kiderítse a kedvenc csemegéd.
A megkönnyebbülés úgy söpört végig a nőn, hogy még a szeme
is könnybe lábadt.
-Azt hiszem, egy ilyen erős kívánás felülírná a nassolási
vágyamat.
-Gyere velem haza! – suttogta Rowan hirtelen félresöpörve az
este játékos hangulatát, és a nő keze után nyúlt. Szavaiból olyan szenvedély
sugárzott, hogy Gabriela képtelen volt kimondani a választ, de a bólintása
önmagáért beszélt. El sem engedték egymást, ahogy felálltak. Rowan félkézzel a
lányra borította a kabátot, a magáét a hóna alá csapta és sietve megindult a kijárat
felé. Kilépve leintette az első taxit, ami közeledett és bemondta a saját
címét. Aztán magához húzta Gabrielát és a szájára tapadt.
*
A Byron Road sorházai kívülről tökéletesen egyformának
tűntek az éjszakában. Gabriela szinte álomból ébredve bújt elő a taxiból és
fázósan húzta össze magán a kabátot. Az arca forró volt, mintha láza lenne és
most hálás volt a hideg levegőért, ami kitisztította kicsit a fejét. Úgy el
volt veszve a csókolózásban, hogy észre sem vette, amikor eljöttek a lakása
előtt, megkerülve a Gladstone Parkot.
A zárban kotorászva Rowan már teljesen megfeledkezett arról,
hogy a nappaliban miért hagyta égve a lámpát. Csak az járt a fejében, hogy azt
a duzzadt ajkat, amelyet már a taxiban is fényesre csókolt, mielőbb újra birtokba
vehesse. Most azonban egy aggodalmas érzés suhant át rajta. Az nem lehet, hogy
egy kellemetlen közjáték tönkretegye ezt az estét! Az első reakciója egy ideges
pillantás volt körben, a nyitott terek felé, hogy meggyőződjön róla, az illetéktelen
betolakodó vajon még idebent tartózkodik-e, aztán megjelent Alma kissé álmos
fejjel, de barátságos farokcsóválással, és ettől kipukkadt belőle a nevetés.
-Jézusom, teljesen megfeledkeztem rólad. Azt hittem, egy
betörő gyújtott lámpát. Na, gyere, gyorsan kiengedlek, aztán sipirc aludni –
nyitotta ki a kutya előtt az ajtót, s közben magához húzta Gabrielát.
-Egy perc az egész és utána a tied vagyok.
A nő nevetve nézett utánuk, ahogy a kutya boldog
viháncolással ugrálja körbe Rowant, aki momentán nem tűnt játékra foghatónak.
Legalábbis egy négylábú nőszeméllyel nem. Volt egy olyan érzése, hogy vele
sokkal együttműködőbb lenne. Kibújt a kabátjából és magassarkú cipőjéből, aztán
a nappali puha szőnyegén megállva körbenézett. A modern és kifejezetten férfias
berendezés harmonikus összképét itt-ott egy láthatóan kedves, régi darab törte
meg. A megkopott, de nyilván
kényelmes bőr fotel, a régi utazóláda az
előszobában szintén bőrből és csillogó veretekkel… akár Indiana Jones lakásából
is előkerülhettek volna. Önkéntelenül is az előszobafalra pillantott, vajon a
puha panama-kalap is ott lóg-e, a gazdájára várva. Kicsit dévaj gondolattal
átszáguldott a gondolata az összetekert ostoron… nem, az azért nem lenne Rowan
stílusa… Ennek a néhány darabnak a felbukkanása azonban mégsem volt zavaró
ebben az elegáns közegben, sokkal inkább személyesebbé tette a teret, apró
bepillantást engedve a férfi kalandvágyó és régiség kedvelő lelkébe. A nappali
egyik falát láthatóan a férfi igényei alapján tervezett egyedi könyvespolc
foglalta el, nem olyan egyen polc, mint amin Gaby sakkozgatott a különböző
méretű könyveivel, albumjaival. A nő elmosolyodott, ahogy elképzelte Rowant,
ahogy a fotelben ülve, hosszú lábait maga elé nyújtva elmélyül az
olvasásban. Megrázta a fejét, mintha
ezzel szabadulni tudna a képtől, és megfordult.
Az étkező padlóján nagy halom összetépett papír hevert,
közelebbről megnézve egy Metro-újság, cafatokra tépve. Aha, alighanem Alma űzte
el vele a magányos órákat, mosolyodott el, aztán gyorsan összekapkodta, hogy
eltüntesse a bűnjelet. Mégiscsak van női szolidaritás is a világon! Mint talán
minden háztartásban, itt is a mosogató alatt akadt rá a szemetesre és még
időben szórta bele a papírhalmot, aztán úgy tett, mint aki csak egy pohár vízre
vágyott a mosogatónál.
Rowan hátulról átölelte és a nyakába suttogva megszólalt,
miközben mellettük Alma lefetyelte hangosan a vizet. .
-Mivel kínálhatlak meg? Látom, te is szomjas vagy.
-Kösz, ennyi elég, csak … szóval egy kortyra volt csak
szükségem. – vonta meg a vállát, és közben akkorát sóhajtott, mint akinek a
világ gondjai nyomják a vállát. Egész úton tisztában volt vele, hova tartanak
és miért, de most, hogy itt volt, hirtelen nem is tudta, hogyan viselkedjen. Az
egy dolog, ha színházba mennek, ha csókolóznak, de az ágyban kikötni … a főnökével,
… amíg a férfi a kutyával volt, józansága kezdett visszatérni a mámorító
csókolózás okozta ködből, és valahogy megriasztotta a gondolat.
-Basszus, tudtam, hogy nem lett volna szabad Almát
kiengednem. Agyalni kezdtél. – sóhajtott a férfi megérezve az
elbizonytalanodását, és elengedte. A hűtőből kivett egy üveg pezsgőt, és már
lebontotta a kupakról a csillogó fóliát, amikor a nő lefogta kényszeresen
ténykedő kezeit.
-Lásd be, van a helyzetben némi … pikantéria. – suttogta feléje
fordulva.
Rowan végignézett rajta. Mondhatta volna, hogy ebben az
átkozott ruhában, na, ebben van pikantéria, de nem akarta elbagatellizálni a nő
félelmeit, … aztán egy mély sóhajjal letette az üveget.
-Nem kéne ezen törnünk a fejünket. Én még azt sem döntöttem
el, hogy ez a fordulat szerencsés vagy szerencsétlen, egyelőre csak örülhetek,
hogy találkoztunk egyáltalán. Amikor a lányod leszólított, aznap éjjel az
arcoddal a fejemben aludtam el, de azt hittem, soha többé nem látlak.
-Nekem is megfordult aznap este a fejemben, hogy Vickynek
igazán jó érzéke van a jóképű pasik leszólításához. – mosolyodott el Gabriela.
–Mégiscsak innék egy kortyot – biccentett az üveg felé.
-Ha innod kell ahhoz, hogy megtegyük… - grimaszolt Rowan,
mire a nő a szemeit forgatva maga felé fordította a férfit.
-Jézusom, Rowan Marshall! Csak megkívántam. Nem mindennap
jön szembe velem egy Moet Imperial, de ha sajnálod… - szusszantott mérgesen,
amiért a férfi képes félreérteni egy ilyen egyszerű kérést.
-Én is megkívántalak. Nem mindennap jön velem szembe egy
Gabriela Harmon – suttogta a férfi, mire a nő elmosolyodott, döntött, és szinte
hozzátapadt, hogy megcsókolhassa.
-És én nem is vagyok irigy.
A csókból repülés lett, ahogy a nő lábai a levegőben
kalimpáltak, és a férfi nyakába kapaszkodva megbújt a karjai között, miközben Rowan
határozottan tartott a célja felé. Belökte a hálószobája ajtaját, aztán a
kintről beszűrődő fényben az ágyhoz lépett. Lassan leeresztette maga mellé az
izgatottságtól szinte remegő női testet és megkereste az izgató ruha hátán a cipzárt.
A szájától el sem válva húzta lefelé, egészen addig, míg a fenekénél véget nem
ért a kínzóan lassú mozdulat. De még mindig nem bontotta ki belőle, csak
masszírozta, gyűrte a selymes érintésbe csomagolt puha gömbölyűséget.
-Egészen káprázatos voltál ma este. A színházban is többet
néztem a nyakadban göndörödő apró pihéket, mint azt, ami a színpadon zajlott.
Fogalmam sem volt, hogy mondjam el neked, hogy akarlak és szeretném veled
tölteni az éjszakát. Olyan régen volt már, hogy … szóval, azt hiszem, eléggé
kijöttem a gyakorlatból.
-Nem voltál senkivel a feleséged halála óta? – kerekedett el
Gabriela szeme, és megérezte, ahogy a férfi keze megremeg a hátán.
-De, voltak azóta… néhányan… persze, nem sokan, a legutóbbi
is valamikor nyáron, de az szex volt, nem… szóval, ez más… ha érted hova akarok
kilyukadni ezzel a dadogással. – motyogta Rowan.
-Akkor előnyben vagy velem szemben – sóhajtott Gabriela és
csendesen megbújt a férfi ziháló mellkasán. –Én nem voltam férfival, amióta …
szóval, Daniel óta, de azt hiszem, nemcsak ez lesz az oka annak, hogyha
túlságosan merevnek találsz majd. Azt hiszem, én nem igazán tudom elengedni
magam, … úgy értem, ne is törődj vele, ha úgy érzed, te már a célnál jársz…
istenem, annyira kínos erről beszélni. Nem kezdhetnénk az egészet elölről? –
nevette el magát, de érezhető volt a hangjában, hogy mennyire zavarban van.
Rowan egy kicsit eltolta magától és figyelmesen a szemébe
nézett.
-Akkor nem is szedsz gyógyszert, igaz?
-Hát, nem. – motyogta Gabriela.
-Oké, nem baj, megoldjuk… de az ötlet jó… kezdjük elölről,
mert ezzel a sok dumával kicsit félrevittük a dolgok könnyed alakulását. De még
helyrehozhatjuk. Helyezd magad kényelembe, én meg behozom a …pezsgőt! –
toporgott a férfi, aztán hosszú léptekkel kisietett a szobából. Gabriela
megborzongott, ahogy a forró férfitest eltűnt mellőle, szinte azonnal
hűvösebbnek érezte még a szoba levegőjét is. Ennek ellenére csípőjének egy
könnyed mozdulatával lerázta magáról a ruhát, aztán nem is törődve vele,
kilépett belőle és felhajtotta az ágytakarót. Bemásszon a takaró alá? Így ahogy
van, vagy vetkőzzön le? Édes istenem, miért olyan körülményes, amikor már az
öltözködése pillanatában is arra készült, hogy talán már ma este eljutnak eddig
a pontig? Végül leült az ágy szélére és az ölébe húzta az egyik párnát.
Meglepően selymes volt az ágynemű huzat érintése, pedig arra számított, hogy
ropogós lesz a nyilvánvalóan frissen felhúzott anyag. Rowan is készült… hacsak
nem volt amúgy is aktuális az ágynemű csere – rágta a szája szélét.
Ebben a pillanatban megérezte, hogy figyelik. Felnézett, és
az ajtókeretben a férfit látta, aki valahol elhagyta időközben a zakóját és
kirángatta az ingét a nadrágjából. Észbontóan szexis volt a kissé merev
eleganciájától megszabadulva. A nyakkendője már kibontva lógott a nyakában és a
lábán sem volt már cipő. Isten az égben, de zokni sem! – nyelt nagyot Gabriela,
ahogy a férfi meztelen lábujjait fixírozta.
Két karcsú poharat lóbált az egyik kezében, a másikban a
kinyitott üveget és olyan ruganyosan közelített felé, mint egy áldozatára
vadászó nagymacska. Gaby a csontjaiban, a sejtjeiben érezte a pillantásának
hevét, és sírni tudott volna, ahogy arra gondolt, majd Rowan is azt vágja a
szemébe a végén, hogy lehetne kicsit szenvedélyesebb. De egyelőre tényleg olyan
volt, mint egy nyuszi a reflektor fényében megvakulva. Csak nézte, ahogy a
másik közeledik és lassan ráébredt, hogy a vére száguldása lehet az oka, amiért
szinte zihálva veszi a levegőt és a melle úgy hullámzik a parányi csipke
melltartóban, mint a viharos tenger.
Szürke szeme van! – nézte a csillogó tekintetet, amely olyan
volt, mint az ablakon túl a környéket ezüstös fénybe borító Hold, és amely
előtt nem maradt rejtve egyetlen izgatott porcikájának remegése sem. Hogy a
fenébe tud ennyire uralkodni magán? – irigykedett Rowan látszólagos
higgadtságára, amit azonban alaposan megcáfolt a pohár mellé freccsenő pezsgő,
ahogy remegő kezével öntött. A poharat a nő felé nyújtotta, aki egyik kezével
elvette a törékeny kristályt, a másikkal magához húzta a férfi kezét és egy
könnyed – megmagyarázhatatlanul ösztönös - nyalintással lenyalta róla a még ott
is pezsgő cseppet. A hatás elsöprően elementáris volt. Mindkettőjükre. Rowan hangos
koccanással letette az üveget és kivette a nő kezéből a poharat, még mielőtt
ihatott volna, hogy azt is az üveg mellé állítsa.
-Jézusom Gaby, ha ilyen vagy, amikor nem tudod elengedni
magad, akkor szerencsém van, hogy nem ismersz extra trükköket, mert még
kicsinálnál velük. Már így is alig tudom visszafogni magam.
Ennyi kellett, ez a néhány rövid viccelődős, mégis robbanni
készülő szenvedéllyel kiejtett mondat, és már egyiküknek sem volt szüksége
pezsgőre vagy szusszanásnyi időre a folytatáshoz. Rowan felhúzta Gabrielát az
ágyról, hogy olyan szorosan ölelhesse magához, amennyire csak lehet. Eközben a nő
sem volt tétlen, lesodorta a férfi vállairól az inget, amin a gombok csodás
módon, szinte maguktól buktak át a lyukakon, nem nehezítve meg a dolgát, hogy
minél hamarabb a bőrét selymesen csiklandozó szőrszálakhoz simulhasson. A
nadrágot gombolva már nem volt egyetlen józan gondolata sem, csak érezni akart,
reszketni és élvezni a hatalmát, amiért ezt képes művelni ezzel a férfival. Az
még a szenvedély ködén át is teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy tőle
érkezett el a férfi az önuralma végső határára, amikor még éppen csak képes
kontrollálni a mozdulatait és az erejét, hogy össze ne törje a már alatta
vonagló testét.
A pillanatot, amikor összeolvadtak, úgy érezte, egész
életében megőrzi majd. Az a percnyi csend, a vihar előtti megtévesztő nyugalom,
ahogy csak feküdtek összesimulva és egymás száját harapva finoman, érzékien, az
maga volt a boldogság, a hazatalálás. Mindkettőjük számára. Már egy ideje nem
volt képes érzékelni a külvilág apró neszeit, az óvszer tasakjának reccsenését,
így fogalma sem volt róla, hogy a férfi vigyáz-e rá, de ebben a pillanatban már
nem is volt érdekes. A könny kicsordult a szeme sarkán, ahogy megszületett a
nőisége öt évvel azután, hogy világra hozta a lányát. Eddig a pillanatig még
csak nem is sejtette, hogy a szex ilyen is lehet, amikor nemcsak a testük forr
össze, de a lelkük is; és ez annyira megrázta, hogy csak folytak a könnyei és
úgy szorította magához a férfi lassan elcsituló testét, mintha örökre össze
akarna olvadni vele.
6 megjegyzés:
Azt se tudom hol kezdjem.... :o
Kvázi szóhoz sem jutok, jucus! Elejétől a végéig teljesen lekötött és lázban tartott (talán csak a kalimpáló lábas nyakbakapaszkodás akasztott meg egy pillanatra ;P )
És én igenis irígy vagyok! ;)
Az éttermes fílingre például egészen biztosan, az volt a kedvencem ;)
De nehéz ilyet választani / inggombok, kiloccsant pezsgő... O.o
Jelentem: full K.O.!
Tök szép bennük ez az őszinteség! És vicces volt!
Ennek így már se füle..., úgyhogy befogtam, imádtam!
K&P
zso-tól idézet már megint: "Jaaj Juci, bakker!!!!!! Ez annnnyira jó rész volt."
ez volt az irodalmibb része, a többit inkább nem osztanám meg a nagyérdeművel XD
Elnezest a tobbiektol a bennfentes komiért! <3
15 BMG jucus ;)
Na, én megosztottam XDDDDD
Khmm....ezt így reggel?! :) Édes tököm, totál kikészültem. XDD Igyekszem összeszedni magam, és szépen leírni amit kell! XDDDD Jutkám ez maga volt a tökély! Imádtam az első szótól, az utolsóig! Teljesen magával ragadott, és én élvezettel hagytam, hogy magával sodorjon.
Szerettem nagyon, köszönöm. <3
pusza
Azt a ..... mindenit!
Ez nagyon jó lett.
Olyan szépen felépítetted a végére az egész csábítósdit, a bizonytalanságon át, hogy jó-e, helyes-e amit tesznek, egészen az összebújásig, amikor már minden mindegy, elfogynak az észérvek, és marad az önkívület, és a vágy a másik iránt. Jahajj, nagyon ott volt, minden a helyén!
Gratula! :P
Megjegyzés küldése