Szürkeszem 16.

-Van valami programod Szilveszterre? – nyúlt Carole a fia keze után.

-Semmi, azt hiszem. – ráncolta a homlokát Rowan, miközben arra gondolt, hogy még ki tudja, a 30-i színháznak mi lesz a folytatása.

-Apád egy párizsi szilveszterrel lepett meg karácsonyi ajándékként, és remek lenne, ha magaddal vinnéd Almát egy hétre. Az ő állapotában talán jobb, ha olyannal van, akit jól ismer. De ha gond, akkor majd beszélünk Josh-sal, ő biztosan vállalná a kisasszonyt, amíg mi nem vagyunk itthon. – utalt a szomszédjukra, az özvegy Josh Hardiganra az asszony.

-Nem, persze, nem probléma, viszem magammal… ha van egy jó vastag takarótok, mert ha kikaparja a bőrhuzatomat, akkor nem éri meg a kölykei születését – intette játékosan fenyegető ujjal a kutyát Rowan, mire a lelkes eb heves farokcsóválással válaszolt. Hiába, nem lehetett rá haragudni, amikor ilyen ártatlan csupa fül és figyelem vagyok pofát vágott. 

-Nemhogy vastag takarónk, hanem egy kifejezett kutyatakarónk van – vigyorgott az apja. –Anyád azonnal tudta, hogy a kocsid miatt aggódnál, úgyhogy beszerzett valami spéci darabot, ami – legalábbis az ára alapján – biztosan megvédi az imádott autódat. Szerintem maga az Aston Martin cég tervezte, mert aranyárban adták. – fintorgott csúfolódva a feleségére, aki megrántotta a vállát.

-Még mindig olcsóbb, mint újrakárpitoztatni ezt a gyönyörű autót.

-30-án este színházba megyek Gabrielával, de annyit egészen biztosan ellesz magában őladysége – simogatta meg a kutya puha szőrét Rowan, aki megérezve, hogy a következő napokban a férfi szeretetére hagyatkozhat csupán, máris elkezdte a behízelgő akcióját azzal, hogy az ölébe fektette a fejét.

-Ó, persze, itt sincs huszonnégy órában velünk. – nyugtatta meg az anyja. –Majd összepakolom az oltási könyvét, a kedvenc játékait, a táljait, az ágyát, a pórázt és a sétáltatáshoz szükséges dolgokat, konzerveket és a fogtisztító rágcsáját... – sorolta erősen koncentrálva, ki ne felejtsen valami nagyon fontosat.

-Anya, nem örökre viszem el, csak egy hétre. Másrészt már van nálam takarója, edénye, labdája, sőt még másik póráza is, nyugi. Elég ha az oltási könyvét kikészíted, a többit majd én megoldom. – sóhajtott a fia, ahogy Carole máris úgy tervezgette a szőrös négylábú családtag utazásának előkészületeit, mint annak idején az övét, amikor táborba indult. –Inkább arról meséljetek, honnan jött a párizsi szilveszter ötlete, mikor indultok és melyik szállodába mentek. Ha szóltatok volna előre, talán még némi kedvezményt is tudtam volna elérni a kollégáknál. De talán még nem késő.

-Nem kell emiatt szívességet kérned! – legyintett az apja. -Még a nyáron lefoglaltam és mivel már akkor kifizettem előre a teljes összeget, akkora kedvezményt adtak, hogy el sem hinnéd. Egyébként 26-án indulunk és majd csak 2-án jövünk haza. Tengernyi időnk lesz végre bebarangolni a várost. Már ezer éve tervezgettük, de most végre meg is valósítjuk; megnézünk mindent, megkóstolunk mindent és lefotózunk mindent. – emelte fel a vadonatúj Nikont Jonathan, amit a fiától kapott. 

Rowan nézte a szüleit, akik fiatalon vállalták a gyerekkel járó felelősséget, így aztán még most is jó erőben vághattak neki életük nagy kalandjának; és a kanapén összekulcsolódó kezüket nézve látta, hogy az együtt töltött sok-sok év cseppet sem homályosította el az egymás iránt érzett szerelmüket. Talán ma már inkább szeretet volt ez, de valamiért biztos volt benne, hogy a szerelem városában nemcsak a camembert és a finom francia borok ízét ízlelgetik majd, hanem a valaha volt szenvedélyükét is. Elnyomott egy mosolyt, meg azt a legbelül éledező halvány reményt is, hogy valaha még ő is így nézhet egy asszonyra, aki a társa lesz, a gyermekei anyja, az örök szerelme. Ez az utóbbi gondolat talán még túlságosan utópisztikus volt, de hiába is próbálta lecsendesíteni magában az érzést, az már meggyökeresedett és meglepő erővel igyekezett szárba szökni. Talán Gabriela felbukkanása az életében volt rá ilyen hatással, talán a már maga mögött tudott harmincöt év, de szíve mélyén még hinni akart benne, hogy létezik az ő számára is ez a fajta csendes, elégedett boldogság.

*

-Anya! Úúúúgy szeretnék egy kiskutyát! – csicsergett Vicky már korán reggel a karácsonyfa előtt állva. Kis kezével óvatosan fogta a díszt, amit a nő Rowantól kapott. Az izgatottság kiűzte a kislányt az ágyából és a régi hagyományt követve, ma reggel bontotta ki a második ajándékát. Még pizsamában volt, apró lábán meleg – kutyust formázó – kis mamusz volt, haja még kócosan meredezett az éjszakától. A Barbie hajfestő készlet egészen tűzbe hozta és már sorba is ültette a babáit azon tűnődve, melyiken kezdje a fodrászati beavatkozást, amikor a szemébe ötlött a kutyás dísz. 

-Kincsem, egy kutyát nem lehet bezárva tartani egész nap. Reggelenként így is alig tudunk elkészülni időben. Ha lenne egy kutyánk, akkor még korábban kéne kelni, hogy levihessük a parkba játszani. És valakinek adnunk kéne egy kulcsot, hogy délben is vigye le. Aztán este, amikor fáradtan hazajövünk, akkor megint elvinni sétálni. Lásd be, egyikünk se szeretne télen, a hideg sötétben odakint fagyoskodni! – borzongott meg Gabriela önkéntelenül is a gondolatra, hogy hóban, esőben fogja a pórázt és vigye a kutyát. Mert az nyilvánvaló volt, hogy Vickynek csak addig kéne a szőrös játékszer, amíg kicsi és aranyos, és dögönyözni lehet. Amint feladat is lenne vele, a lánya azonnal a nyakába varrná még ezt a feladatot is.

Vicky átmenetileg elfeledkezett a kiskutya-kérdésről, talán éppen azért, mert eszébe jutott, mi lenne, ha szőrös kis barátja pont olyankor vágyna a szabadba, amikor ő játszani akar a babáival, vagy a Barbie hercegnőket szeretné megnézni a tv-ben.

Gabriela megnyugodva látta, hogy a lánya visszatér a babáihoz és nem nyaggatja tovább ezzel a kívánságával. A legutóbbi alkalommal már odáig fajult a dolog, hogy titokban az édesanyját kezdte győzködni, vegyenek egy kiskutyát. Nyugdíjasok, otthon vannak, igazán jót tenne nekik egy kis háziállat, de az anyja mereven elzárkózott a dolog elől, úgyhogy feladta a próbálkozást.

Arra gondolt, Rowan azt mondta, 25-én hazajön a szüleitől. A férfi nevetve mesélte, hogy ennél több időt nem is szabad ott töltenie, mert az anyja meg van győződve róla, hogy a főztje nélkül éhen halhat, ezért aztán egész idő alatt a legjobb falatokkal traktálja, amíg ott van. Gabriela ugyan nem nagyon hitte, hogy Rowan ne tudna megbirkózni néhány napos nassolással, de hagyta, hogy a férfi ezzel magyarázza a sietős hazatérését. Sokkal inkább hitte, hogy őt is annyit nyaggathatják a szülei azzal, hogy miért él magányosan, mint őt az ő szülei. Ez a kérdés minden alkalommal előkerült; vagy az anyja, vagy az apja figyelmeztette, hogy az ő korában már egyre nehezebben talál magának társat és egészen biztosan nem akarhatja egyedül leélni az életét. Mert eljön majd az a nap, amikor Vicky is a maga lábára áll és elmegy, akkor pedig belőle nem lesz más, mint egy megkeseredett, magányos öregasszony. Na, akkor aztán vehet majd egy kutyát. 

Nem mintha néha nem gondolt volna ő is ilyen frusztráló jövőképre, de azért összességében sokkal bizakodóbban látta az életét. Azzal nyugtatta magát, hogy nincs neki szüksége férfira ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Ma már egy egyedülálló nő is elmehet színházba, egy kiállításra, a mozi pedig házhoz jön a dvd-k segítségével. Vannak barátai, akikkel néha-néha összejöhet és mindenekelőtt ott a lánya, aki minden percét képes beosztani az életében. Ha egyszer majd önállósodik, Gabriela bízott benne, hogy akkor is szüksége lesz az anyjára. …És most belépett az életébe Rowan. Még nem tudta, hogy mit hoz számukra a jövő, de bizakodó volt. A start máris minden elképzelését felülmúlóan jól sikerült.

*

-Alma, kupán váglak, ha nem viselkedsz rendesen! – fenyegette meg Rowan az izgatottan helyét kereső ebet, ahogy arra várt, hogy végre lefeküdjön a hátsó ülésre. Az anyja által vásárolt takaró valóban profi volt. Az első ülések fejtámláihoz kellett beakasztani és a  hátsókéhoz, így aztán szinte vízhatlan bölcsőként várta, hogy a szuka beugorjon és a hámjának csatját Rowan bekattinthassa a biztonsági öv zárjába. Amikor végre mindenki lenyugodott és Carole egy utolsó puszit nyomott kedvence buksijára, Rowan végre rácsukta az ajtót.

-Gyertek korábban és aludjatok nálam! Akkor nem kell nagyon korán kelnetek, hogy elérjétek a gépet. – ölelte meg az apját, aki megrázta a fejét.

-Nem, már mindent megszerveztem. A taxi itt lesz értünk korán, a gépünk úgyis csak délben indul. Ez is hozzátartozik a kalandhoz. Te csak csináld a dolgodat. Az ünnepek között is dolgozol, nem?

-De, sajnos. –sóhajtott a fia. –Almát majd beviszem magammal, hogy ne legyen otthon egyedül. Szereti az irodámat és ne áruld el senkinek, ott még a bőrgarnitúrára is felengedem. Van egy takarója, amit én eredetileg a földre terítettem volna, de ő mániákusan felpakolta mindig a kanapéra, én meg egyszer viccből ott terítettem le neki. Azonnal felmászott rá és nyugodtan végig aludta a délelőttöt. Úgyhogy ott az lett a helye. 

-Vigyázz majd rá! – szipogott az anyja. –Nehogy a többi szuka megtámadja, mert megérzik rajta, hogy vemhes.

-Anya! Mint a szemem világára, tudod … - vigyorgott a fia és megölelte az édesanyját. -Érezzétek nagyon jól magatokat és néha azért adjatok hírt magatokról! Világcsavargók! – nevetett rájuk szeretettel, aztán néhány puszi után beszállt a kocsiba és a visszapillantó tükörben Alma várakozó pofázmányára vigyorgott. –Na, kislány, csapjunk a lovak közé! Ha jó leszel, bemutatlak valakinek… nem pasi, nyugi – kacsintott a kutyára, aztán lassan lemanőverezett a kocsibeállóról. Két rövid dudálás után pedig finoman a gázra lépett és az elegáns erőgép meglódult alatta. Irány London! Irány Gabriela!

*

-Meglepetés! – szólt bele vidáman Rowan a kaputelefonba, amikor már azt hitte Gabriela nincs is itthon, de végül mégis megszólalt a nő enyhén ingerült hangja. Upsz, lehet, hogy rosszkor zavar? Vagy a karácsony este nem úgy sikerült, ahogy tervezte? – nézett tanácstalanul Alma rendületlenül vigyorgó képére. A kutya az érkezésük óta eltelt időt kifejezetten élvezte, mert ahogy kiszálltak a kocsiból és behurcolkodtak a házba, Rowan vette a pórázt és sétálni indultak. Ha futva legyűrte a nő lakásáig lévő távolságot, akkor kutyával kész élvezet lesz – gondolta akkor, nem is sejtve, hogy idegen környezetben Alma kifejezetten ráérősen caplat majd, megszagolva minden nyomot, amit a kutyatársak hagytak hátra. De végre ideértek!

Gabriela hangulata pedig rohamtempóban látszott javulni, ahogy a férfi hangját meghallotta. Éppen Vickyvel pörölt, mert a kislány nem akart sétálni menni, pedig az ünnepek alatt sem tervezte minden idejét a négy fal között tölteni. Mire végre ráimádkozta a kabátot, csengettek. Kinyitotta az ajtót és várta, hogy a férfi magas alakja töltse be az ajtókeretet, de ehelyett egy lihegő kutya barátságos pofája nézett be a nyitott ajtón. 

-Egy kutya! – sikkantott boldogan a lánya és minden tartózkodás nélkül megsimogatta a láthatóan békés ebet. A következő pillanatban felbukkant mögötte Rowan mosolygó arca.

-Zavarunk? Indultok valahova?            

-Csak a parkba akartunk kimenni levegőzni egy kicsit, mielőtt besötétedik. – nézte Gabriela, ahogy a lánya a dohányzó asztalról felemeli a kedvenc piros kerámia tálját és a mosogatóhoz szalad vele, hogy vizet eresszem bele. –Vick! Mit csinálsz?

-Szomjas, mama, nem látod? – buzgólkodott a kicsi és az anyja inkább odalépett segíteni, mielőtt a lánya végigönti az étkező szőnyegét. A konyhakövön letette a tálat a kutya elé, aki úgy követte Vickyt, mintha régi ismerősök lennének. Hangos lefetyeléssel ivott, aztán visszament a gazdájához, aki még mindig az ajtóban állva nézte a jelenetet.

-Kösz a vizet! – paskolta meg közben a kutya fejét. Kicsit tartott tőle, hogy vajon hogy reagál idegen emberek jelenlétére, de láthatóan semmi oka nem volt az idegeskedésre. –Akkor indulunk? Ha van egy labdád, amit nem sajnálsz, akkor hozhatnád azt is. De előre szólok, Alma valószínűleg ki fogja harapni; de akkor majd kapsz helyette egy másikat. Vicky némi tétovázás után felkapta a szobájában a Barbie-s labdáját.

–Hogy hívják? – simogatta meg a kutya fejét.

-Almának. – válaszolt a férfi és a kislány kezébe nyomta a póráz végét. Amíg Vicky óvatosan a kijárathoz vezette a kutyát, megvárta, hogy Gabriela elfordítsa a zárban a kulcsot, aztán magához húzta és megcsókolta.- Istenem! Mennyire hiányzott ez! – sóhajtott nagyot a végén, ahogy elengedte a nőt. –Na, menjünk, mielőtt kiküldöm az ötéves lányodat Almával a parkba… - mondta és a kis csapat hamarosan már a parkban háromszögezve cicázott a játékra mindig kész kutyával.

Egy idő után Alma szemfogának nyomán éles szisszenéssel távozott a levegő a színes kis labdából. Meglepő módon Vicky egyáltalán nem búslakodott a veszteség miatt, hanem a park hatalmas fenyőinek lehullott tobozaival csalogatta további játékra új keletű ismerősét. Rowan leroskadt az egyik padra és lehúzta maga mellé Gabrielát. 

-Nem baj, hogy átjöttünk?

-Istenem, dehogy! – nyögött fel a nő. Még hogy baj? Olyan volt ez, mint egy valóra vált álom. Azért is akart kimenni a kicsivel a levegőre, hogy végre ne azzal foglalkozzon gondolatban, hogy a férfi vajon hol van és mit csinál. –De hogyhogy kutyával? A tied?

-Egy hétig igen. – mosolyodott el a férfi, ahogy Vicky éppen hangos visongással vetette magát a fáradhatatlan kutya után. –A szüleimé, de Párizsban szilvesztereznek és addig én vigyázok rá. Azt hiszem, lassan haza is mehetnénk, nehogy túlpörögjön, ugyanis ha gyereket lát, képtelen abbahagyni a játékot. Remélem, a saját kölykeivel is ilyen játékos lesz. 

-Kölykeivel? – visszhangozta a nő jobban megnézve a kutyát, de nem látta, hogy a lógna a hasa, mint egy frissen szült szukának. Arról nem is beszélve, hogy nincs az az anyakutya, amelyik ennyi időre magára merné hagyni a kölykeit.

-Még nincsenek, de vemhes. Anyám nem vigyázott rá eléggé és az egyik szomszéd  kanja beikszelte.

-Beikszelte… ezt kutyáéknál így hívják? – nézett rá rosszallóan a nő. –Szerintem ez egy meglátni és megszeretni pillanat lehetett. Nem is csodálom, olyan szép… - lágyult el a tekintete, ahogy Vicky éppen megpuszilta a kutyát a két szeme között. –Na jó, menjünk haza! Iszunk valami meleget, a kismama is kipihenheti magát, amíg mi mindannyian megvacsorázunk. Vélemény? – nézett a férfira, aki sokat sejtetően elmosolyodott.

-A nap legjobb ajánlata.