Szürkeszem 17.

December 30-án reggel Rowan már ott tartott, hogy gyűlölte a valaha oly kedves épületet, a munkáját, de elsősorban a kollégáit. Na igen, nem mindenkit, de néhány embert. Sosem gondolta volna róluk, hogy egy napon hátba szúrják, de most határozottan olyan érzése volt; és a nemrégiben lezajlott családias karácsonyi ünnepség után valahogy kétszeresen fájt a csalódás. Nem volt annyira naív, hogy azt képzelje, a szállodák életében nincsenek apróbb stiklik, amikkel az amúgy nem túl magas fizetésüket egészítik ki a dolgozók; képtelenség és igazából igazságtalanság is lenne annyira megszorongatnia őket, hogy még a borravalójukkal is elszámoljanak, de azt sosem gondolta volna, hogy az emberei, akiknek egy részét személyesen vette fel, módszeresen meglopják a ház készleteit. 

Felnézett a jegyzeteiből és Almát nézte, aki békésen szuszogott a bőrkanapén. Arra gondolt, hogy igazán irigylésre méltó élete van. Etetik, itatják, gondoskodnak a szórakoztatásáról, szeretgetik és annyit alhat, amennyit csak akar. Talán ez utóbbi hiányzott neki az elmúlt három napból a legjobban. Az alvás. Szinte egész nap idebent volt, de még éjszakánként is kimutatásokat bújt, amikből szép lassan összeállt a kép. Mario Ascoli, a főportás nemcsak a neve szerint volt olasz, de a a módszerei, amikkel a házon belül irányította a már-már intézményes lopkodást, a leghatékonyabb maffiózókat idézték. 

Az elmúlt egy órában pedig az összehívott dolgozók előtt lezajlott a legkellemetlenebb beszélgetés, amiben valaha része volt. Mario-t szembesítette a tényekkel, a többiek pedig bűnbánóan és kissé rettegve várták, hogy a főnökkel együtt ők is lapátra kerülnek-e. Világossá tette az egész társaság előtt, hogy éppen elég bizonyítékkal rendelkezik a rendőrségi feljelentéshez, de eltekint tőle, amennyiben a dolgok itt és most azonnal véget érnek. Ebben az esetben egyedül Mario-nak kell távoznia, ami ugyan okozott kemény pillanatokat, de végül minden érintett belenyugodott a döntésébe. Megírta a jelentését a tulajdonosok felé, kihangsúlyozva, hogy véleménye szerint a szálloda zavartalan és eredményes működése érdekében el kellene tekinteni a feljelentésektől; miközben az epét nyelte a keserű tapasztalat miatt.

Pedig a reggel még olyan jól indult. Magához vette a nyeremény-jegyeket rejtő borítékot és vetett egy pillantást a tartalmára, hogy tudja, az előadás hol és mikor kezdődik; egyáltalán mit néznek meg. A cím láttán elmosolyodott: Szex az idegennel. Hiszen már nem is idegen, úgyhogy akár… - játszott el a gondolattal. Mindenesetre a telefonbeszélgetésük alatt igyekezett jófiúként csak arra szorítkozni, hogy biztosítsa róla a nőt, hogy már alig várja a találkozásukat, és mindenképpen felveszi a taxival. Alig várta már, hogy a hátsó ülésen összesimulva első igazi randijuk helyszínére tartsanak. 

Azóta az este óta nem látta Gabrielát, amikor meglepetésként látogatást tettek nála Almával. Az biztos, hogy utólag a legjobb döntés volt, amit akkor hozott. A kutya elvarázsolta Vickyt és kellőképpen lefoglalta ahhoz, hogy ők is megoszthassanak néhány meghitt pillanatot. Meglehetősen keveset – pörölt vele újfent a libidója, de bízott benne, hogy a házon belüli idegesítő probléma lezárása után újra sokkal több időt szentelhetnek majd egymásnak. Már alig várta a napot, amikor Dora asztalát elfoglalja odakint Gabriela. Egyelőre úgy képzelte, hogy ez remek dolog lesz, mert napjában többször is láthatja majd. Agyának egy eldugott, örökké lázongó kis része azonban ördögi kacajjal biztosította róla, hogy ez nem biztos, hogy olyan remek móka lesz. Leginkább állandósuló szexuális feszültségre számítson a nő érzékeit megmozgató közelségében. 

Dora! – jutott eszébe  kedvenc titkárnője holnap délelőtti búcsúztatója, és talán életében először ő emelte fel a telefont, hogy egy hatalmas csokor virágot rendeljen az alkalomra, aztán Ulf mellékét tárcsázta, hogy egyeztessen vele a tortáról, amit már karácsonykor megemlített neki. Furcsa lesz majd a ma reggeli dörgedelme után jópofizni a többiekkel, de Dora megérdemli, hogy tisztességesen vegyenek búcsút tőle. Talán Gabrielát is meg kéne hívnia – jutott eszébe és újra felkapta a telefonját.

*

-Anya, nagyon köszönöm, hogy itt maradtok ma Vickyvel. – hálálkodott Gabriela az anyjának, miközben az asszony segített

felhúzni a hátán a cipzárt. A váll nélküli fekete szatén miniruha úgy simult a testére, mintha a második bőre lett volna. Rowan azt mondta, a színház után még beülnek valahova, ezért aztán úgy döntött, semmi túlzás nincs a feltűnő darabban. -Úgy terveztem, hogy átviszem hozzátok, de a kisasszony nem hajlandó megválni a karácsonyfájától, azért kértem, hogy aludjatok itt. Természetesen a szobámban, már áthúztam az ágyneműt. Én majd elleszek itt a kanapén, ha éjjel hazaérek. – mutatott körbe Gabriela. Az anyja viszont nem az unalomig ismert nappalit figyelte, hanem őt.

-Ezzel a Rowannal mész a színházba?

-Igen, mama.

-Lefeküdtél már vele? – suttogta halkan az anyja, hogy Vicky ne hallja meg a még nem az ő füleinek való kérdést.

-Na de mama! – fortyant fel Gabriela a szemeit forgatva. –Egyrészt még alig ismerjük egymást, másrészt ez nem az a téma, amit veled fogok kitárgyalni. 

-Jaj, ne legyél már ilyen álszemérmes! – puffogott az anyja. –Egyrészt én sem vagyok olyan vaskalapos, hogy ne fogadjam el, ha az emberben fellobban a láng, akkor hajlamos engedni neki. Mit gondolsz, mi apáddal nem voltunk fiatalok? Téged sem a gólya hozott. Függetlenek vagytok mind a ketten, miért ne tehetnétek meg? Segít levezetni a feszültséget, és te mostanában túlságosan is feszült vagy. … És ha már róla beszélünk… mikor szándékozol bemutatni nekünk?

-Ma értem jön. – sóhajtott lemondóan Gaby, mire Carole Harmon elmosolyodott. Vickytől már elég sokat megtudott erről a titokzatos fickóról, és annak alapján úgy érezte, a lánya végre találkozott a megfelelő férfival. Amit még a férjének sem mondott el, hogy az interneten rákeresett a szállodára, és néhány kattintás után eljutott az igazgatóig is. Megállt benne a levegő egy pillanatra, ahogy a  jóképű arcot nézte, és ezek után végképp nem értette, a lánya hogy tudott ellenállni a fickónak. Talán csak egy csinos arc, és  biztosan nem véletlenül magányos még 35 évesen is? De nem, akkor Gaby nem lenne így megkeveredve, valahányszor csak szóba hozza. Talán csak egy csúnya csalódáson van túl és fél, hogy újra megégeti magát. Lehet, hogy egy határozott fellépésű nő kellene neki, aki megmutatja, mit tartogathat neki az élet. A playboyt azonnal elvetette, ahogy megbizonyosodott róla, hogy a bál éjszakáján nem fektette le a lányát. 

-Anya? – fordult feléje a lánya. –Ugye nem töröd a fejed semmi olyasmiben, ami miatt itt fogok elsüllyedni a küszöbön? Ne akard megfogni nekem Rowant! Hagyd, hogy a dolgok szép lassan alakuljanak ki köztünk!

-Én? – nézett rá őszintén felháborodva az anyja. -Én csak az unokámra vigyázok… és esetleg kimosok pár dolgot, mert látom az utóbbi időben nem volt időd ezzel foglalkozni – biccentett a fejével a fürdőszoba irányába, ahol Gaby emlékei szerint egy csordultig tele szennyestartó várta, hogy szétválogassa.

*

A Szex egy idegennel, Stefan Golaszewski sikeres darabja a Trafalgar Studios-ban,remek évbúcsúztató program volt. Attól eltekintve, hogy Rowan a cím elolvasása óta vigyorgott, mint egy idióta, és ezen még Gabriela fürkésző szemű édesanyjának kicsit váratlan felbukkanása sem változtatott. Valamiért úgy képzelte, hogy a kislány a nagyszülőknél éjszakázik, az, hogy azok aludjanak Gabynál, valamiért fel sem merült benne. A mama tekintete pontosan azt az anyai figyelmet ígérte, amitől kamasz korában a hideg is kirázta, amikor egy lányhoz indult, hogy elhívja moziba; a papa szemeiben azonban csillogott valami férfias együttérzés, amiből talán idővel rokonszenv és támogatás is lehet, bár, arról sem szabad elfeledkeznie, hogy a kicsinyét féltő nősténynél csak a családját féltő hím lehet veszélyesebb. A bemutatkozás kicsit sutára sikerült, mindannyian zavarban voltak és idejük sem volt túllendülni ezen, mert Gabriela már felöltözve, kabátban várta, mire az ajtajához ért. Így aztán a színházban érte a sokk, amikor lesegítette róla a kabátot. A fekete miniruha egész egyszerűen észbontó volt. Gabriela laza kontyba feltekert haja szabaddá tette a vállait és a háta nagy részét, ő pedig egész idő alatt azon agyalt, hogy ez most egy jól sikerült színházi szórakozás vagy egy egész estét betöltő inkvizítori kínszenvedés. 

Russell Tovey a bűntudatosan áruló Ádám és Jaime Winstone a kuncogó, ideges Grace szerepében egyaránt nagyon jók voltak, és meglepő tanulság volt, hogy Golaszewski személyében egy férfi drámaíró mutasson ritka megértést a női szorongással kapcsolatban. Mert a férfiak legtöbbször még egymás lelki rezdüléseit sem képesek fogni, erre a legjobb példa Harry felbukkanása volt. 

Harold Phillips-szel együtt végezték a főiskolát, aztán egészen véletlenül együtt csináltak végig Svájcban egy két éves mesterképzést. Tulajdonképpen a barátságukat ott alapozták meg igazán. Az eltelt évek során ritkán találkoztak, de Harry ott volt Melanie temetésén és fél évre rá Rowan is ott volt a barátja esküvőjén. Aztán alig egy év elteltével együtt itták le magukat a sárga földig, amikor a bíróság felbontotta Harry házasságát. Harry tagadhatatlanul megzabolázhatatlan lélek volt; legalábbis Savannah-nak nem sikerült a bravúr, hogy a férfiból tisztes férjet és családapát faragjon, a köztük dúló lángoló érzelmek és csatározások ellenére sem. Harry kis túlzással gátlások nélkül összejött bárkivel, aki szoknyát hordott. Még Dora-nak is csapta a szelet, amikor egyszer a szállodában járt, és talán ő volt az első nő, aki nem ájult el a sima modorától, hanem alaposan beolvasott neki. Rowan másnap egy nagy csokor virággal honorálta a titkárnője éleslátását és bátorságát, amiért a véleményét őszintén a fickó arcába mondta. 

A szünetben futottak össze a büfé előtt, amikor Rowan két pohár pezsgővel egyensúlyozva

igyekezett vissza a páholyba, ahol Gabriela várt rá. Harry vele tartott, mert őszintén kíváncsi volt a nőre, aki miatt a barátja végre kibújt begubózott életének bástyái mögül. Gabrielát meglátva pedig azonnal tenni kezdte neki a szépet. Nem mintha bántani akarta volna a barátját, nem. Egyszerűen csak ilyen volt, de most történt először, hogy Rowan nem mutatott megértést barátja ezen hiányosságával kapcsolatban.

Gabriela kecses ujjai könnyedén fogták az olcsó ikeás pezsgős poharat, Rowan pedig a tulajdonos mozdulatával ölelte magához a derekát, miközben bemutatta őket egymásnak. 

-Örülök, hogy megismerhettem, Gaby! – hunyorított rá Harry a nőre és szabad kezét a szájához emelve, forró csókot lehelt a kézfejére. Gabriela igyekezett nem feltűnést keltve visszahúzni a kezét, de Rowan észrevette, hogy maga mellé leengedve, kifordítja a tenyerét és a ruhája aljába törli a kezét. Elvigyorodott és az ölelése kissé szorosabbra váltott. Ezzel az apró és szinte láthatatlan mozdulattal a nő kifejezte az idegenkedését a másik férfi hódolatával szemben. Neki ennyi elég volt, de Harry nyilván nem értett a testbeszédből.

-Ha megunná ezt a savanyú alakot, hívjon fel bátran! Életcélom, hogy az ilyen csinos nőknek kellemesebbé tegyem az estéit. – búgott a barátja, és Rowan magában azon csodálkozott, hogy ezzel a bájgúnár stílussal hogyan tud egyáltalán érvényesülni. Részéről inkább nevetségesnek tartotta, mint lehengerlőnek. Közben a szemeit forgatta. Harry nem szokott ennyire rámenős lenni. Most vagy Gabriela tetszik neki mindenki másnál jobban, vagy csak őt teszteli, mikor tudja kiugrasztani a nyulat a bokorból. Nem tette meg neki azt a szívességet, hogy ő utasítsa rendre. Nem is volt szükség rá. 

-Az estéimet a lányom teszi kellemesebbé… meg a reggeleimet is. – mosolygott hidegen a nő Harryra, aki megrándult a lányom szó hallatán. Huh, szegény Rowan! Alaposan belefuthatott valami csapdába, ha egy gyerekes nőt kísérget. Tőle ez teljesen távol állt. A gyerekes nők társra vágytak, segítségre, nem egy alkalmi hancúrpartnerre, ő pedig úgy érezte, ebbe a csapdába sosem lenne hajlandó belesétálni. Volt olyan nyers és őszinte, hogy ezt hangosan ki is mondta. Gabrielának a szeme sem rebbent, amikor válaszolt:

-A lányom apja is pontosan így gondolkodott, én pedig megtanultam a leckét. Soha többé nem kezdenék olyan gyenge férfival, aki nem tudja, hogy mi a szex és a szerelem közti különbség, aki fél az elköteleződéstől.

Harry nem vette magára a sértéssel felérő kritikát. Elgondolkodva nézte őket néhány pillanatig, aztán megszólalt a második felvonást jelző csengetés.

-Hát, akkor örültem a találkozásnak. Remélem az esküvőre engem is meghívtok. – mondta vidáman, és már fél lábbal kívül volt a páholyon, amikor visszaszólt: -Már ha lesz esküvő egyáltalán. - Majd egy kacsintással eltűnt a folyosón. 

-Bocs, nem szokott ilyen idióta lenni! – sóhajtott Rowan, és komolyan így is gondolta… aztán eszébe jutott Harry néhány korábbi húzása, a válásához vezető kalandjai és helyesbített: -De, Harry ekkora idióta, de mivel eddig még nem bosszantott fel, nem is nagyon foglalkoztam vele. De erről a ma esti produkciójáról még elbeszélgetek vele valamikor. Szóval, bocs, ha megsértett. Alkalomadtán leverem rajta.

Mivel az utolsó mondatot mosolyogva mondta, Gabriela úgy döntött, nem kell minden szavát szó szerint venni. Mosolygott ő is, és miután elfoglalták a székeiket egy csókot nyomott a férfi szájára. A csókban még ott érződött a pezsgő íze, és valami más is.. mintha ígéret lett volna. Rowan még nem értette pontosan, mire is… de biztos volt benne, hogy mire éjfélt üt az óra, ki fogja deríteni.