December 30-án reggel Rowan már ott tartott, hogy gyűlölte a
valaha oly kedves épületet, a munkáját, de elsősorban a kollégáit. Na igen, nem
mindenkit, de néhány embert. Sosem gondolta volna róluk, hogy egy napon
hátba szúrják, de most határozottan olyan érzése volt; és a nemrégiben lezajlott
családias karácsonyi ünnepség után valahogy kétszeresen fájt a csalódás. Nem
volt annyira naív, hogy azt képzelje, a szállodák életében nincsenek apróbb
stiklik, amikkel az amúgy nem túl magas fizetésüket egészítik ki a dolgozók; képtelenség
és igazából igazságtalanság is lenne annyira megszorongatnia őket, hogy még a
borravalójukkal is elszámoljanak, de azt sosem gondolta volna, hogy az emberei,
akiknek egy részét személyesen vette fel, módszeresen meglopják a ház
készleteit.
Felnézett a jegyzeteiből és Almát nézte, aki békésen
szuszogott a bőrkanapén. Arra gondolt, hogy igazán irigylésre méltó élete van.
Etetik, itatják, gondoskodnak a szórakoztatásáról, szeretgetik és annyit alhat,
amennyit csak akar. Talán ez utóbbi hiányzott neki az elmúlt három napból a
legjobban. Az alvás. Szinte egész nap idebent volt, de még éjszakánként is
kimutatásokat bújt, amikből szép lassan összeállt a kép. Mario Ascoli, a
főportás nemcsak a neve szerint volt olasz, de a a módszerei, amikkel a házon
belül irányította a már-már intézményes lopkodást, a leghatékonyabb maffiózókat
idézték.
Az elmúlt egy órában pedig az összehívott dolgozók előtt
lezajlott a legkellemetlenebb beszélgetés, amiben valaha része volt. Mario-t
szembesítette a tényekkel, a többiek pedig bűnbánóan és kissé rettegve várták,
hogy a főnökkel együtt ők is lapátra kerülnek-e. Világossá tette az egész
társaság előtt, hogy éppen elég bizonyítékkal rendelkezik a rendőrségi
feljelentéshez, de eltekint tőle, amennyiben a dolgok itt és most azonnal véget
érnek. Ebben az esetben egyedül Mario-nak kell távoznia, ami ugyan okozott
kemény pillanatokat, de végül minden érintett belenyugodott a döntésébe. Megírta
a jelentését a tulajdonosok felé, kihangsúlyozva, hogy véleménye szerint a
szálloda zavartalan és eredményes működése érdekében el kellene tekinteni a
feljelentésektől; miközben az epét nyelte a keserű tapasztalat miatt.
Pedig a reggel még olyan jól indult. Magához vette a
nyeremény-jegyeket rejtő borítékot és vetett egy pillantást a tartalmára, hogy
tudja, az előadás hol és mikor kezdődik; egyáltalán mit néznek meg. A cím
láttán elmosolyodott: Szex az idegennel. Hiszen már nem is idegen, úgyhogy akár… - játszott el a gondolattal. Mindenesetre a
telefonbeszélgetésük alatt igyekezett jófiúként csak arra szorítkozni, hogy
biztosítsa róla a nőt, hogy már alig várja a találkozásukat, és mindenképpen
felveszi a taxival. Alig várta már, hogy a hátsó ülésen összesimulva első igazi
randijuk helyszínére tartsanak.
Azóta az este óta nem látta Gabrielát, amikor meglepetésként
látogatást tettek nála Almával. Az biztos, hogy utólag a legjobb döntés volt,
amit akkor hozott. A kutya elvarázsolta Vickyt és kellőképpen lefoglalta ahhoz,
hogy ők is megoszthassanak néhány meghitt pillanatot. Meglehetősen keveset – pörölt vele újfent a libidója, de bízott
benne, hogy a házon belüli idegesítő probléma lezárása után újra sokkal több
időt szentelhetnek majd egymásnak. Már alig várta a napot, amikor Dora asztalát
elfoglalja odakint Gabriela. Egyelőre úgy képzelte, hogy ez remek dolog lesz,
mert napjában többször is láthatja majd. Agyának egy eldugott, örökké lázongó
kis része azonban ördögi kacajjal biztosította róla, hogy ez nem biztos, hogy
olyan remek móka lesz. Leginkább állandósuló szexuális feszültségre számítson a
nő érzékeit megmozgató közelségében.
Dora! – jutott eszébe kedvenc titkárnője holnap délelőtti
búcsúztatója, és talán életében először ő emelte fel a telefont, hogy egy
hatalmas csokor virágot rendeljen az alkalomra, aztán Ulf mellékét tárcsázta,
hogy egyeztessen vele a tortáról, amit már karácsonykor megemlített neki.
Furcsa lesz majd a ma reggeli dörgedelme után jópofizni a többiekkel, de Dora
megérdemli, hogy tisztességesen vegyenek búcsút tőle. Talán Gabrielát is meg
kéne hívnia – jutott eszébe és újra felkapta a telefonját.
*
-Anya, nagyon köszönöm, hogy itt maradtok ma Vickyvel. –
hálálkodott Gabriela az anyjának, miközben az asszony segített
felhúzni a hátán
a cipzárt. A váll nélküli fekete szatén miniruha úgy simult a testére, mintha a
második bőre lett volna. Rowan azt mondta, a színház után még beülnek valahova,
ezért aztán úgy döntött, semmi túlzás nincs a feltűnő darabban. -Úgy terveztem,
hogy átviszem hozzátok, de a kisasszony nem hajlandó megválni a karácsonyfájától,
azért kértem, hogy aludjatok itt. Természetesen a szobámban, már áthúztam az
ágyneműt. Én majd elleszek itt a kanapén, ha éjjel hazaérek. – mutatott körbe
Gabriela. Az anyja viszont nem az unalomig ismert nappalit figyelte, hanem őt.
-Ezzel a Rowannal mész a színházba?
-Igen, mama.
-Lefeküdtél már vele? – suttogta halkan az anyja, hogy Vicky
ne hallja meg a még nem az ő füleinek való kérdést.
-Na de mama! – fortyant fel Gabriela a szemeit forgatva.
–Egyrészt még alig ismerjük egymást, másrészt ez nem az a téma, amit veled
fogok kitárgyalni.
-Jaj, ne legyél már ilyen álszemérmes! – puffogott az anyja.
–Egyrészt én sem vagyok olyan vaskalapos, hogy ne fogadjam el, ha az emberben
fellobban a láng, akkor hajlamos engedni neki. Mit gondolsz, mi apáddal nem
voltunk fiatalok? Téged sem a gólya hozott. Függetlenek vagytok mind a ketten,
miért ne tehetnétek meg? Segít levezetni a feszültséget, és te mostanában
túlságosan is feszült vagy. … És ha már róla beszélünk… mikor szándékozol
bemutatni nekünk?
-Ma értem jön. – sóhajtott lemondóan Gaby, mire Carole
Harmon elmosolyodott. Vickytől már elég sokat megtudott erről a titokzatos
fickóról, és annak alapján úgy érezte, a lánya végre találkozott a megfelelő
férfival. Amit még a férjének sem mondott el, hogy az interneten rákeresett a szállodára,
és néhány kattintás után eljutott az igazgatóig is. Megállt benne a levegő egy
pillanatra, ahogy a jóképű arcot nézte,
és ezek után végképp nem értette, a lánya hogy tudott ellenállni a fickónak. Talán
csak egy csinos arc, és biztosan nem
véletlenül magányos még 35 évesen is? De nem, akkor Gaby nem lenne így
megkeveredve, valahányszor csak szóba hozza. Talán csak egy csúnya csalódáson
van túl és fél, hogy újra megégeti magát. Lehet, hogy egy határozott fellépésű
nő kellene neki, aki megmutatja, mit tartogathat neki az élet. A playboyt
azonnal elvetette, ahogy megbizonyosodott róla, hogy a bál éjszakáján nem
fektette le a lányát.
-Anya? – fordult feléje a lánya. –Ugye nem töröd a fejed
semmi olyasmiben, ami miatt itt fogok elsüllyedni a küszöbön? Ne akard megfogni
nekem Rowant! Hagyd, hogy a dolgok szép lassan alakuljanak ki köztünk!
-Én? – nézett rá őszintén felháborodva az anyja. -Én csak az
unokámra vigyázok… és esetleg kimosok pár dolgot, mert látom az utóbbi időben
nem volt időd ezzel foglalkozni – biccentett a fejével a fürdőszoba irányába,
ahol Gaby emlékei szerint egy csordultig tele szennyestartó várta, hogy
szétválogassa.
*
A Szex egy idegennel,
Stefan Golaszewski sikeres darabja a Trafalgar Studios-ban,remek évbúcsúztató
program volt. Attól eltekintve, hogy Rowan a cím elolvasása óta vigyorgott,
mint egy idióta, és ezen még Gabriela fürkésző szemű édesanyjának kicsit
váratlan felbukkanása sem változtatott. Valamiért úgy képzelte, hogy a kislány
a nagyszülőknél éjszakázik, az, hogy azok aludjanak Gabynál, valamiért fel sem
merült benne. A mama tekintete pontosan azt az anyai figyelmet ígérte, amitől
kamasz korában a hideg is kirázta, amikor egy lányhoz indult, hogy elhívja
moziba; a papa szemeiben azonban csillogott valami férfias együttérzés, amiből
talán idővel rokonszenv és támogatás is lehet, bár, arról sem szabad
elfeledkeznie, hogy a kicsinyét féltő nősténynél csak a családját féltő hím
lehet veszélyesebb. A bemutatkozás kicsit sutára sikerült, mindannyian zavarban
voltak és idejük sem volt túllendülni ezen, mert Gabriela már felöltözve,
kabátban várta, mire az ajtajához ért. Így aztán a színházban érte a sokk,
amikor lesegítette róla a kabátot. A fekete miniruha egész egyszerűen észbontó
volt. Gabriela laza kontyba feltekert haja szabaddá tette a vállait és a háta
nagy részét, ő pedig egész idő alatt azon agyalt, hogy ez most egy jól sikerült
színházi szórakozás vagy egy egész estét betöltő inkvizítori kínszenvedés.
Russell Tovey a bűntudatosan áruló Ádám és Jaime Winstone a
kuncogó, ideges Grace szerepében egyaránt nagyon jók voltak, és meglepő
tanulság volt, hogy Golaszewski személyében egy férfi drámaíró mutasson ritka
megértést a női szorongással kapcsolatban. Mert a férfiak legtöbbször még
egymás lelki rezdüléseit sem képesek fogni, erre a legjobb példa Harry
felbukkanása volt.
Harold Phillips-szel együtt végezték a főiskolát, aztán
egészen véletlenül együtt csináltak végig Svájcban egy két éves mesterképzést.
Tulajdonképpen a barátságukat ott alapozták meg igazán. Az eltelt évek során
ritkán találkoztak, de Harry ott volt Melanie temetésén és fél évre rá Rowan is
ott volt a barátja esküvőjén. Aztán alig egy év elteltével együtt itták le
magukat a sárga földig, amikor a bíróság felbontotta Harry házasságát. Harry
tagadhatatlanul megzabolázhatatlan lélek volt; legalábbis Savannah-nak nem
sikerült a bravúr, hogy a férfiból tisztes férjet és családapát faragjon, a
köztük dúló lángoló érzelmek és csatározások ellenére sem. Harry kis túlzással
gátlások nélkül összejött bárkivel, aki szoknyát hordott. Még Dora-nak is
csapta a szelet, amikor egyszer a szállodában járt, és talán ő volt az első nő,
aki nem ájult el a sima modorától, hanem alaposan beolvasott neki. Rowan másnap
egy nagy csokor virággal honorálta a titkárnője éleslátását és bátorságát,
amiért a véleményét őszintén a fickó arcába mondta.
A szünetben futottak össze a büfé előtt, amikor Rowan két
pohár pezsgővel egyensúlyozva
igyekezett vissza a páholyba, ahol Gabriela várt
rá. Harry vele tartott, mert őszintén kíváncsi volt a nőre, aki miatt a barátja
végre kibújt begubózott életének bástyái mögül. Gabrielát meglátva pedig
azonnal tenni kezdte neki a szépet. Nem mintha bántani akarta volna a barátját,
nem. Egyszerűen csak ilyen volt, de most történt először, hogy Rowan nem
mutatott megértést barátja ezen hiányosságával kapcsolatban.
Gabriela kecses ujjai könnyedén fogták az olcsó ikeás
pezsgős poharat, Rowan pedig a tulajdonos mozdulatával ölelte magához a
derekát, miközben bemutatta őket egymásnak.
-Örülök, hogy megismerhettem, Gaby! – hunyorított rá Harry a
nőre és szabad kezét a szájához emelve, forró csókot lehelt a kézfejére.
Gabriela igyekezett nem feltűnést keltve visszahúzni a kezét, de Rowan
észrevette, hogy maga mellé leengedve, kifordítja a tenyerét és a ruhája aljába
törli a kezét. Elvigyorodott és az ölelése kissé szorosabbra váltott. Ezzel az
apró és szinte láthatatlan mozdulattal a nő kifejezte az idegenkedését a másik
férfi hódolatával szemben. Neki ennyi elég volt, de Harry nyilván nem értett a
testbeszédből.
-Ha megunná ezt a savanyú alakot, hívjon fel bátran!
Életcélom, hogy az ilyen csinos nőknek kellemesebbé tegyem az estéit. – búgott
a barátja, és Rowan magában azon csodálkozott, hogy ezzel a bájgúnár stílussal
hogyan tud egyáltalán érvényesülni. Részéről inkább nevetségesnek tartotta,
mint lehengerlőnek. Közben a szemeit forgatta. Harry nem szokott ennyire
rámenős lenni. Most vagy Gabriela tetszik neki mindenki másnál jobban, vagy
csak őt teszteli, mikor tudja kiugrasztani a nyulat a bokorból. Nem tette meg
neki azt a szívességet, hogy ő utasítsa rendre. Nem is volt szükség rá.
-Az estéimet a lányom teszi kellemesebbé… meg a reggeleimet
is. – mosolygott hidegen a nő Harryra, aki megrándult a lányom szó hallatán. Huh, szegény Rowan! Alaposan belefuthatott
valami csapdába, ha egy gyerekes nőt kísérget. Tőle ez teljesen távol állt. A
gyerekes nők társra vágytak, segítségre, nem egy alkalmi hancúrpartnerre, ő
pedig úgy érezte, ebbe a csapdába sosem lenne hajlandó belesétálni. Volt olyan
nyers és őszinte, hogy ezt hangosan ki is mondta. Gabrielának a szeme sem
rebbent, amikor válaszolt:
-A lányom apja is pontosan így gondolkodott, én pedig
megtanultam a leckét. Soha többé nem kezdenék olyan gyenge férfival, aki nem
tudja, hogy mi a szex és a szerelem közti különbség, aki fél az
elköteleződéstől.
Harry nem vette magára a sértéssel felérő kritikát.
Elgondolkodva nézte őket néhány pillanatig, aztán megszólalt a második
felvonást jelző csengetés.
-Hát, akkor örültem a találkozásnak. Remélem az esküvőre
engem is meghívtok. – mondta vidáman, és már fél lábbal kívül volt a páholyon,
amikor visszaszólt: -Már ha lesz esküvő egyáltalán. - Majd egy kacsintással
eltűnt a folyosón.
-Bocs, nem szokott ilyen idióta lenni! – sóhajtott Rowan, és
komolyan így is gondolta… aztán eszébe jutott Harry néhány korábbi húzása, a
válásához vezető kalandjai és helyesbített: -De, Harry ekkora idióta, de mivel
eddig még nem bosszantott fel, nem is nagyon foglalkoztam vele. De erről a ma
esti produkciójáról még elbeszélgetek vele valamikor. Szóval, bocs, ha
megsértett. Alkalomadtán leverem rajta.
Mivel az utolsó mondatot mosolyogva mondta, Gabriela úgy
döntött, nem kell minden szavát szó szerint venni. Mosolygott ő is, és miután
elfoglalták a székeiket egy csókot nyomott a férfi szájára. A csókban még ott
érződött a pezsgő íze, és valami más is.. mintha ígéret lett volna. Rowan még
nem értette pontosan, mire is… de biztos volt benne, hogy mire éjfélt üt az
óra, ki fogja deríteni.
1 megjegyzés:
Csak aztán ne hagyja elszelelni Hamupipőt :P ;)
Anyu állának koppanására azért kiváncsi lettem volna, mikor a fénykép valósággá vált ;) /bemutatkozás
Hmmm, Rowan nem hökkent meg Gabriela riposztján?! :P /szerelem
Várom azt az ígéretet!
Tetszett, jucus!
K&P
Megjegyzés küldése