Perlekedők 71. és 72. fejezet

71.

Anna kicsit nyugodtabban nyomta ki a telefont most, hogy sikerült beszélnie a férfival. Donald hívta fel, amíg Simon a műtőben volt, hogy történt egy kisebb baleset, és csak azért szól, mert ha az újságból tudja meg, esetleg többet képzel a valóban történteknél, és nyugodjon meg, semmi ok az aggodalomra. Fáj a srácnak, de holnapra már mehet is vissza a forgatásra. Hiába voltak a határozott, megnyugtató szavak, igazából csak akkor oldódott a görcs a szívén, amikor Simon bársonyos hangját meghallotta. Persze, a férfi – nem is ő lett volna, ha nem teszi - eljátszotta neki a nagyhalált, amit ő egy pontig jogosnak is tartott, hiszen egy balta csúnya dolgokat is művelhetett volna vele, aztán mindenféle gyógykezeléseket ígért be neki a közelgő viszontlátás reményében, majd meghallotta az erélyes női hangot, ahogy figyelmezteti Simont, hogy első a gyógyulás, udvarolni ráér majd otthon és akkor kuncogva elbúcsúztak. Ahogy bontották a vonalat, eszébe jutott, hogy a nagy hírt meg sem osztotta a férfival. Na, nem baj, majd holnap! – gondolta vidáman.

*

Simon nyűgösen ébredt, mert a sebe lüktetett és a szemhéja is nehéz volt a korai órán. Oldalra nézett, hogy az órát láthassa és akkor észrevette a laptopot, amit az este elfelejtett kikapcsolni. Szerencsére be volt dugva a konnektorba, így nem merült le. Feljebb húzódszkodott és a gépet az ölébe emelte, aztán frissítette a pletykaoldalt. A vezető hírtől a homlokán kidudorodott az ér, bassza meg! A kis ártatlanság tegnap este merő aggodalom volt, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy ő közben odahaza bepasizott! A cikket végigolvasva elkerekedett a szeme, ne már! … Anna, főszerep? Oké, hogy Amerika a lehetőségek országa, de ennyire? Hiszen nem is színésznő! … Állj! – intette önmagát. Te most komolyan meg vagy lepve? Netán némi irigységet érzel, amiért a filmes múltaddal most mellékszereplő vagy, ő meg hirtelen egy főszerepet kapott a nyakába? – rótta meg nekilóduló gondolatait. Aztán visszatalált a szerető kedves szerepéhez és összehúzott szemöldökkel próbálta elképzelni, mennyire lehet megrémülve Anna ettől a hirtelen jött kihívástól. Közben tekintete újra a fotókra tévedt és elkomorodott. Azért Zac-kal is lesz miről beszélniük, ha hazaér, mert arra mindenképpen figyelmeztetni fogja, hogy Anna nem szingli, úgyhogy ne fogdossa a kis kacsóit, csak ha a szerep tényleg megkívánja. Egyébként meg dugja zsebre a mancsát, ne a más barátnőjét tapperolja! Aztán mielőtt ebbe a témába nagyon belelovalhatta volna magát, nyílt az ajtó és Molly nővér jelent meg egy valószínűtlenül nagy injekcióval a kezében. A mosoly az arcán a spanyol inkvizíciót idézte.

*

Kösz Zac, ez nagyon kedves volt tőled! – motyogta Anna a hatalmas virágcsokrot nézve, amit a srác nem sokkal korábban a kezébe nyomott.

-Régimódi marhaság tudom, de az anyám azt mondta, a lányoknál ez még mindig működik, csak be nem vallanák soha. Gondoltam, ha már bedobnak a mélyvízbe, akkor örülnél valami kis kedvességnek. Bár, egyáltalán nem látszol rémültnek.

-Pedig halálosan félek – motyogta Anna.

-Felesleges! – legyintett nagystílűen a férfi. –Valljuk be, azért ez nem a Rómeó és Júlia, olyan kis egyszerű párbeszédek vannak benne, hogy helyenként szinte kínos. Még a legjobbak benne a dalok, azokkal meg nem lehet gondod. A prózai részeknél meg simán csak add önmagadat és már meg is van a karakter.

-Ennyire naív libának látszom? – húzta el a száját a lány, mire Zac felnevetett.

-Már az, hogy megkérdezted, mutatja, hogy nem vagy az, nyugi. …Na, én megyek, mert Caroline ma azokat a részeket kezdi veled újravenni, amiket már Leával megcsináltak. De ha végzel, szívesen elvinnélek vacsorázni. Beszélgethetnénk, ismerkedhetnénk, ha már én leszek életed nagy szerelme.

-Nem akarlak elkeseríteni, de azt már megtaláltam – kacsintott Anna.

-Ja, tényleg, dumálták a lányok a stábból. Szóval, Simon már megint kihúzta a főnyereményt? Lassan be kéne rágnom rá, mert sorra halássza el előlem a szerepeket és most már téged is; hiába na, igazságtalan az élet – viccelődött a fiú, aztán búcsút intve kiment az öltözőből.  Anna merengve nézte a becsukódó ajtót:

-Én meg a főnyeremény…, én csak egy zűrös, betoji naíva vagyok, de lehet, hogy mégiscsak jó színésznő leszek, ha erre még senki nem jött rá – mormolta az orra alatt, aztán a zölddel megjelölt oldalakat kiszedte a paksamétából és a lapokat görcsösen szorongatva kiballagott ő is. Emily a maradékot felnyalábolva követte.

*

-Most nézd meg Don! Nem elég, hogy megjelenik  a semmiből, rögtön meg is kínálják egy jó kis szereppel. És nem Quasimodo lesz a partnere, nem, hanem a szépszemű Zac Efron, hogy nekem meg alaposan alám vágjanak és ne bírjak odafigyelni az utolsó két nap jeleneteire. Nem elég, hogy a balta majdnem levágta a lábam, még ez is – fortyogott Simon a hátsó ülésen egy színes magazint lapozgatva, miközben a forgatási helyszínre siettek. Donald a szemeit forgatva figyelte a forgalmat. Forgalmat? Otthon még éjjel is többen járnak a mellékutcákban, mint itt a késő reggeli csúcsforgalomban a főutcán. Na igen, a baltás bénázás időközben már szinte halálos csapássá nőtte ki magát, a napokban megjelent újságcikkeknek köszönhetően meg újra előbújt a hisztis Simon is, aki ideges, mert nem lehet otthon, hogy körbepisilje a territóriumát. Pedig Anna tényleg nem úgy festett a cikkbeli fotókon, mint aki olvadozik annak a Zac gyereknek a láttán, de Simon soha nem az eszéről volt híres, amikor a vér éppen a nadrágjában hordott szervében keringett. Bárcsak akkor lett volna ennyi öntudata, amikor a kórházból elhozta, mert ha az akkor készült fotókkal Anna szembesül, hát, nem lesz boldog. Még élénken előtte volt az a pillanat, amikor a védence megtudta az otthoni híreket. Még a kórházban volt, amikor Anna felhívta a hírrel, és Simon  akkorát ordított, hogy ő is ijedten nyitott be, attól tartva, hogy az idős főnővér vetette magát esetleg a védtelen kölyökre. Nem akart hallgatózni, de a kölyök nem tett lakatot a szájára, így aztán nemcsak ő, hanem a folyosó összes lakója jól hallhatta, ahogy örömmel gratulál… az első percben, aztán vehemensen igyekszik lebeszélni … a másodikban, végül mentegetőzik és megint kiabál a harmadikban. Egészen addig, amíg a lány a túloldalon alighanem le nem tette, mert akkor meg csúnyán káromkodott.

Miután lehiggadt, őt kérte meg, hogy hívja fel Annát, aztán amikor a lány már vonalban volt, átvette a telefonját és elővette azt a hangját, amivel nyilván még néhány ezer mérföldről is képes levarázsolni a bugyiját. Akkor azért kiment a szobából és becsukta az ajtót, mert érezte, hogy a beszélgetés olyan irányba fog elmenni, ami végképp nem rá tartozik. A srác próbálkozása alighanem sikeres volt, mert amikor visszament hozzá, olyan földöntúli vigyorral az arcán üldögélt az ágyban, mint akit a legcsinosabb ápolónő kényeztetett korábban.

*

Viktória Vámos már azt is hallatlan szerencsének érezte, hogy annyi tehetséges színésznő mellett őt, a volt modellt választották Anthony Hopkins filmbeli feleségének szerepére. Nem volt igazán nagy szerep, néhány jelenet csupán, amikből a nézők megsejthették, hogy mi csábította az idős férfihez, és mi volt az, amiért aztán fiatalabb szeretőt keresett magának; de mégis fontos pillanatok voltak a történet megértéséhez. Aztán egy sejtelmes szexjelenet, finom képekkel, majd a hisztérikus összeomlás, amikor kiderült, hogy a szeretője talán örökre eltűnt a vadonban. A szeretője, akit ez a jóképű fickó alakít, aki a forgatáson majdnem levágta a saját lábát. Elmosolyodott, valahányszor az eszébe jutott, hogy pasi bénázása ennyire még nem volt szexi. Péter, a barátja ott keringett a forgatáson, de még ez sem tudta visszatartani, hogy egy hirtelen ötlettel meglátogassa sérült partnerét a kórházban. Ha vonzó volt a férfi felöltözve és vonzó volt meztelen felsőtesttel a közös jelenetük során, hát, ezerszeresen vonzó volt, ahogy kócosan ott ült az ágyban, jobb csuklóján a kórházi szalaggal, abban a babakék, aprómintás kórházi hálóingben, amit nyilván nem arra szántak, hogy valaki hódítson benne. De Simonnak még ez is sikerült, és csak örülhetett, hogy a férfi nem mászott ki az ágyból, hogy a pucér fenekét is megvillantsa.

Arra nem számított, hogy már ma reggel ki is engedik a kórházból, de izgalmas volt várni rá, amíg felöltözött, aztán a testőrének, Donaldnak a takarásában a kocsihoz kísérni a bicegő férfit. Péternek azt mondta, hogy azért megy be a kórházba, mert a torka fáj, mintha valami felkarcolta volna, talán az a pattogatott kukorica, amit az egyik este filmnézés közben majszoltak el. Aztán amikor Simon csodálkozva fogadta, neki is ezt adta elő indokul a meglepő látogatásra. Végül aztán nyilvánvalóvá vált a számára, amikor a férfi rajongva beszélt a kedveséről, aki szintén magyar lány, hogy esélytelen a figyelmét felkeltenie, így aztán meg sem próbálkozott vele, hogy magára vonja az érdeklődését. Sem Péter, sem a másik magyar lány haragját nem akarta kivívni, mert nem hiányzott a botrány, amikor végre úgy tűnt, hogy felfigyelnek rá a filmvilágban. A kocsiban Magyarországról beszélgetve, magában már a magyarázatot fogalmazta, hogy miért is ül abban a kocsiban, mert annyira már ismerte ezt a világot, hogy a kérdést fel fogják tenni. Főleg, ha a kórház előtt várakozó fotósok feltöltik a képeiket a megfelelő fórumokra.

*

Anna pirulva fordult el, ahogy Carole kiejtette a „cut” szócskát. Na igen, erre nem készült fel. Egy dolog énekelgetni, gitározni, még a párbeszédek se jelentettek különösebb problémát, bár az nehezen ment, hogy ha megszakították a felvételt, akkor vissza tudjon helyezkedni az aktuális jelenetbe; de megérinteni egy idegen férfit, megengedni, hogy szenvedélyesen magához ölelje, netán még meg is csókolja, és ő ehhez jó képet vágjon…, jézusom, Simon nagyon ki fog akadni! – ez volt az első gondolata.

Carole behívta magához, megkérdezte, mi a probléma, kell-e közvetítenie valami óhaj-sóhajt Zac felé, mert volt már rá példa, hogy a partnernő nem akarta megsérteni a kollégáját és a rendezőnő bírta rá az illetőt, hogy a csókjelenet előtt mosson fogat vagy frissítse fel magát. Anna kínban égve bevallotta, hogy Zac-kal semmi problémája, azon túl, hogy meg akarja csókolni, ő pedig a filmes csóktól éppen annyira zavarban van, mintha a való életben próbálkozna. Képtelen elvonatkoztatni a gondolattól, hogy a párja mennyire fog kiakadni tőle.

-Drágám! Mindannyian ismerjük a párodat. Ha valaki tudja, hogy itt nem magadat adod, hanem Corát, akkor az pontosan ő. Mit gondolsz, ő is ennyit görcsöl rajta, amikor a tietekénél is meredekebb jelenetekben kell helyt állnia? A dolog lényege, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ez csak munka, és akkor semmi probléma nincs. Persze, nem árt, ha megvan bennetek a kölcsönös bizalom, de hát miért ne lenne, nem igaz?  És csak figyelmeztetni akarlak, ha ettől a puszitól is bepánikolsz, akkor igazán nem tudom, hogy forgatjuk le a tóparti jeleneteket.

-Tó parti jelenetek? – kérdezte elhaló hangon Anna. Még nem tartott ott a forgatókönyvben, hogy tudja, mit jelentenek ezek a szavak.

-Tudod, amikor a szerelmesek véletlenül összefutnak a kis tó partján. Te a vízben úszkálsz, és akkor érkezik Gabe és meglep…

-Ó, ez menni fog, jó úszó vagyok… - motyogta Anna, mire Carolin elnéző mosollyal ingatta meg a fejét.

-Te ezt még el sem olvastad, igaz? Ha a puszi megijesztett, akkor kezdj gyakorolni drágám, hogy pucéron be merj mászni a vízbe az operatőr, a világosítók, a rendező és Zac jelenlétében.

-Pucéron … - nyelt nagyot a lány.

-Hát, aranyom, tőlem úszhatsz melegítőben is, csak akkor valaki adja be a producereknek, hogy ez az új évezred erotikus kihívása – vont vállat az asszony, aztán a lány vállára tette a kezét. –Na, ne parázz, eddig egész jól boldogultál, ilyen apróság nem állhat az utunkba, nem igaz?

*

-Simon Amikor a szexjeleneteket forgatjátok, tulajdonképpen tényleg meztelenek vagytok? – motyogta Anna a telefonba és Simon vigyorogva forgatta a szemét.

-Van amikor igen, de ugye most nem kezdünk ezen fennakadni? Vannak erre technikák, hogy az inkriminált testrészek végül ne érintkezzenek, ha csak ez izgat, de komolyan, Anna, ez nem szex, még akkor sem, ha egyes rendezők élesben kérik, az egy más tészta, de akkor is csak munka.

-És milyen érzés, amikor ledobod a köpenyedet és a stáb a fenekedet stíröli?

-Hülye érzés… bár, meg lehet szokni. Anna! Hagyd már ezt a fenébe, egyébként is túl vagyunk már rajta, és abban a pillanatban, ahogy leintették a jelenetet, már öltöztem is. Ez a mostani egyébként se volt túl izgalmas, egy kis hentergés, egy kis smaci és már váltott is a kamera. Volt már ennél cikibb helyzetem és akkor sem másztam rá a partneremre, ez ugyanis nem erről szól.

-Hát, akkor jó, bár, nyilván jobb lett volna, ha inkább a partneredet kérdezem a dologról, nem téged, ő mégiscsak nő, biztosan másként állt a dologhoz, már csak azért is, mert ő sem igazi színésznő.

Simonnak ebben a pillanatban koppant és leesett. Anna nem azért aggódott, hogy ő felizgult-e a partnerét ölelve, hanem, hogy ő mit fog érezni, amikor a filmbeli szerelmével összejön… ó, basszus,  miért is nem gondolt erre eddig. Bár, nyilván jobb, hogy nem gondolt, mert akkor nem a holnap reggeli géppel menne haza, hanem már megszökött volna a saját befejező jelenete elől is. Mindenesetre ma este a búcsúbulin lesz min agyalnia. Zac-nak meg letöri, ha elfeledkezik róla, hogy szerepet alakít és nem a valóságos barátnőjével csókolózik. Hirtelen nem is tudta, hogy van-e nő a srác életében, vagy éppen a vadászati szezon közepén van. Na, majd megkéri Donaldot, nézzen utána a dolognak.

72.

Ó, az álszent hazug disznó! – hördült fel Anna a magazin címlapját fixírozva! Nem a szöveggel volt baja, azt elhitte Simonnak, hogy szemrebbenés nélkül írnak hazugságokat a jobb lapeladás érdekében, hanem a fotóval. A fotóval, amely úgyszólván önmagáért beszélt, a fotóval, amelyen a vadítóan vörös hajú partnerébe karolva lépked Simon Donald háta mögött bujdokolva a kocsija felé. Hát, haver, a testőröd háta nem volt elég széles, hogy eltakarja,  ahogy a nemfontos szexi modell kísér vissza a kórházból a szállodába. Nyilván további gondoskodás követte az édes összeborulást. Lecsapta az újságot a konyhaasztalra, és egy pillanatra felmerült benne a gondolat, hogy mire a férfi gépe leszáll, ő elköltözik egy szállodába. Vagy ha ennyire drasztikus lépésre nem is tudja elszánni magát, legalább átcuccol a vendégszobába.  Most úgy érezte, hogy szüksége van egy kis távolságra, amikor Simon nem tudja levenni a lábáról egyetlen érintésével. Képes volt a mézes-mázos hangján a fülébe súgni, hogy a forgatási szexnek a világon semmi jelentősége nincs, és különben is, az nem is szex, csak meló. Ehhez képest igazán mély nyomokat hagyhatott ebben a Barbie babában, ha pont ő volt az, aki kötelességének érezte a stábból, hogy a kórházból visszakísérje a szállodába. Igazából a Donald háta mögötti bujkálás miatt érezte sértve magát, mert ha már így alakult, akkor legyen annyi vér a pucájában, hogy teljes mellszélességgel vállalja a félrelépését. Aztán kissé lehiggadva összeszedte magát és nekiállt kávét főzni. Fölösleges előre megírnia az összeveszésük forgatókönyvét, annyi azért Simonnak is jár, hogy meghallgassa az ő verzióját. Az már egy másik kérdés, hogy az érveire vevő lesz-e. Érezte, hogy a szíve mélyén nagyon szeretne hinni neki, de megacélozta az akaratát… Simonnak is meg kell tanulnia, hogy a félreérthető helyzetek idehaza veszekedést generálnak, és ha el akarja kerülni, akkor jobban teszi, ha nem támaszkodik az ápolásra vágyó beteg szerepében egy szexbombára.

A kávés kanna megbillent a kezében és a tiszta pulton végigfolyva lassú sötét cseppekben a padlóra csöpögött. Hát, ezzel már aligha fogja formába hozni magát, bár amilyen hangulatban van, ma nem lesz nehéz a drámát hoznia a forgatáson.

*

Simon azonnal rájött, hogy túlöltözte magát, ahogy kilépett a reptér légkondicionált épületéből, de az alaszkai Anchorage-ben alighanem befagyott volna a segge, ha nem szed magára négy réteg ruhát. Reménykedve gondolt rá, hogy hátha még otthon találja Annát és nem kell kimennie a forgatás helyszínére vagy nem kell megvárja, amíg végez. Jó lett volna már a kedves, gondoskodó karjai közé bújni, mert igazán hosszú volt ez a hónap nélküle. Gondolatban már színezgette a viszontlátás örömére kiötlött szerelmi játszadozás apró kis részleteit, elidőzve a lány testének emlékképeinél; és vigyorogva nézte a már ismerős házakat, amelyek mellett elsuhantak. A kocsibejárón már türelmetlenül fészkelődött a helyén, amíg a hatalmas kapu elgördült a várva várt találkozás útjából.

Donald behajtott vele az udvarra, aztán már fordult is kifelé, ahogy Simon kiemelte a cókmókját a csomagtartóból. Még a kapu be sem záródott mögötte, amikor kinyílt a ház ajtaja és kirobbant a két kutya, akiket Anna odabent már csak a legnagyobb eréllyel tudott türelemre inteni. Az ő szíve is izgatottan zakatolt a várva várt viszontlátás örömétől, csak az a szívritmuszavar ne lett volna a kis vörös miatt.

-Szia! – mondta olyan fapofával, hogy a férfi szinte hátrahőkölt.

-Mi van? – nézett rá értetlenül, mert bármit is várt a viszontlátástól, ezt a közönyös távolságtartást biztos nem. A lányhoz hajolt, hogy megcsókolja, de az meg sem várta, hogy elérje, megfordult és visszament a házba.

Na, bakker, valami megint van! – nyögött magában, de igazából fogalma sem volt róla, mi lehet a gond. Vállvonogatva utána indult.

-Kösz, a lábam egész jól van! Bár, ma azt hiszem bemegyek a kórházba, mert mintha egy kicsit gyulladt lenne – morogta sértődötten, amiért Anna a korábbi aggodalmaskodás ellenére most láthatóan nem kívánt a gondoskodó szerelmes szerepében érdeklődni a hogyléte felől.

-Ja, azt láttam, a gondoskodásra mindig vevő vagy, érkezzen bárkitől – jött a kelletlen válasz és ettől lassan derengeni kezdett, mi lehet a lány problémája. Ő is látta azokat a fotókat az újságban. Viki pasija villámló szemekkel is fogadta a szállodában. Vele nem foglalkozott, de Annának úgy látszik, magyarázattal kell szolgáljon, mert ez a süket liba is bevette az újságírók fantáziálását.

-Anna! – nyúlt utána és magához húzta. –Mi a franc bajod van? – rázta meg egy kicsit, miközben tisztában volt vele, hogy ez talán nem a legjobb indítás volt, de mostanra a józan esze fölött győzött a frusztráltsága. A lány ki is rántotta a karját a kezéből és feléje perdült.

-Nincs nekem semmi bajom. Baja annak van, aki nem képes egy hónapot sem kibírni, muszáj az első önként jelentkezővel összeborulnia. Bár, bocsánat, lehet, hogy nem is az első volt.

-Jézusom, miről beszélsz? Kivel borultam én össze?

-Nem mondtam, hogy te voltál, de úgy látszik a lelkiismeret nagy úr, hogy azonnal magadra vetted.

-Te hülye vagy! – fortyant fel a férfi. Nagyon nem így képzelte az édes viszontlátást, hogy baromságokat fognak egymás fejéhez vágni. –Ha azon a hülye cikken húztad fel magad, akkor azért köszönöm a bizalmat, reméltem, hogy legalább te nem dőlsz be mindenféle újságírói kitalációknak. Bár, gondolom így az egyszerűbb, mert ha te kezded a számonkérést, akkor én majd jól elfelejtek rákérdezni, hogy mi a francért kellett neked elmenni vacsorázni Zac-kel?

-Valószínűleg azért, amiért neked a vörös kis barátnőd odaadó ápolására volt szükséged.

-Anna! Viki csak bejött a kórházba, mert valami felsértette a torkát, engem meg pont akkor engedtek ki és indultam vissza a szállodába. Világos, hogy nem taxit hívott, hanem együtt mentünk. Nincs ebben semmi regényes.

-Kár volt ennyire szálkásítanod, úgy látszik, olyan testrészedet is sikerült, ami…, na mindegy, akkor nem sértette volna fel a torkát az a ribanc! – sziszegte Anna inkább csak magának, de Simonnak jó füle volt és meghallotta a lánytól szokatlanul obszcén és rosszindulatú megjegyzést. Édes Istenem!

-Na jó, akkor ezt most fejezd be! – csattant fel olyan hangon, amitől a lány is megérezte, hogy elvetette egy kicsit a sulykot. –Hallod te magadat egyáltalán, hogy milyen marhaságokat beszélsz? Ráadásul a stílus, Anna, ez nem te vagy! Egyébként meg én sem azzal kezdtem, hogy miért kellett neked sülve-főve megjelenned mindenhol Zac-kel, de nyilván én még ismerem a bizalom fogalmát.

-Én is ismertem, amíg meg nem láttam, hogy bujkálsz Donald háta mögött. Ha nem lett volna köztetek semmi, akkor kibicegsz a kocsihoz, ő meg Donald másik oldalán, de nem, te ott ölelkeztél vele a fotósok szeme láttára és közben próbáltál elrejtőzni a testőröd széles háta mögött. Most szólok, hogy nem sikerült – sziszegte gúnyosan a lány, mire Simon  végig túrt a haján.

-Basszus, nem ölelkeztem, te tényleg hülye vagy! Még fájt a lábam, a seggembe búcsúzóul még belevágtak egy orbitális injekciót, ő meg belém karolt. Ennyi volt. Ráztam volna le? És nem bujkáltam Don mögött, a fotós helyezkedett rosszul, ha neked ez jött le a képből. De egyáltalán mi a francért magyarázkodom én itt, amikor te még arra sem válaszoltál, hogy miért kellett Zac-kel villognod a fotósok előtt?... Le is feküdtél vele? Végül is egy hónap elég hosszú idő a pasid nélkül – tette hozzá, tudva, hogy ezzel csak tovább  mérgesíti az amúgy sem túl rózsás helyzetet, de valami belső kényszertől hajtva, hogy törlesszen a lány képtelen vádjaiért.

-Te csak tudod,milyen hosszú egy hónap, bár, neked ott volt az a vörös liba – motyogta Anna már a sírás határán.

-Anna! Bassza meg! Miért csináljuk ezt egymással? – nyújtotta ki a kezét újra a lány felé. –Annyira hiányoztál! – lágyult el a hangja, ahogy észrevette a könnyeket a lány szemében.

-Nem tudom, miért… - szipogott a lány, aztán egy hirtelen elhatározással Simon mellére bújt. Ahogy átölelte a férfit, az olyan volt, mintha hazaérkezett volna. Az ismerős meleg illat egy pillanat alatt körbefonta és csak kapaszkodott a férfiba, mintha egy erős kőszikla lenne a viharban. Ettől a közelségtől végre tisztulni kezdett az agyát elborító lila köd is. Egész idő alatt tisztában volt vele, hogy ez az egész veszekedés abszurdum, és valami másnak a következménye. Csak fáradt volt érzelmileg és idegileg. Egyedül kellett végigcsinálnia az elmúlt heteket, amikor az élete olyan fordulóponthoz érkezett, amikor szüksége lett volna egy támogató, megértő társra. És a férfi nem volt mellette. Tudta, hogy igazságtalan, amiért ezt felrója neki, hiszen nem nyaralni volt, hanem a munkáját végezte, és valószínűleg ő is éppen úgy vágyott volna a támogatására, de most önző akart lenni egy kicsit. Csak attól félt, a végén még túlzásba viszi.

-Ne haragudj, nem tudom mi van velem, olyan egyedül voltam és féltem, mert ez az egész, ami történik velem, olyan valószínűtlen. Minden reggel úgy ébredek, hogy kiderül, az egész csak álom, aztán mégis álmodok tovább, és a félelem csak erősödik bennem. Olyan egyedül voltam! – görbült le újra a szája.

-Tudom kicsim! – ölelte magához végre egy kicsit nyugodtabban a férfi. –Rengetegszer gondoltam rá, hogy mennyire megviselhet, hogy egyedül kell végigcsináld a dolgokat, de nem tudtam jönni. Most azonban itt vagyok és egy jó ideig nem is megyek sehova.

-Ne haragudj, hogy olyanokat mondtam, tudom, hogy ha az a nő akart is volna tőled bármit, akkor benned megbízhatok, csak egyszerűen muszáj volt valahogy levezetnem a feszültségemet, és így sikerült.

-Tudom, én is szoktam igazságtalan lenni, amikor nagy nyomás alatt vagyok, ez ezzel jár. Nyugi! – ringatta meg a lányt. –Egyébként az a ribanc, ahogy te nevezted, egy honfitársnőd. Úgyhogy alkalomadtán majd jól kibeszélhetitek a közös élményeiteket a távolba szakadásról vagy akár az otthoni emlékekről.  Vagy akár rólam is – kacsintott Annára, aki játékosan mellbe taszította. –Fogtok találkozni, mert még itt is forgatunk majd, és akár együtt is eljárkálhatunk ide-oda, itt lesz a barátja is, ő is magyar. Neked nem hiányzik, hogy néha a honfitársaiddal találkozz? Én élvezem, ha időnként angolokkal találkozom, bár nekem többnyire csak a barátaim jelentik az angol közeget.

-Ne dumálj! – hajolt hozzá a lány. –Még van majdnem két órám, amíg el kell indulnom, szerintem találunk jobb témát is, mint a hazafias nosztalgiázást.

-Na, végre! Ez az első normális mondat, amióta betettem a lábam! – sóhajtott fel megkönnyebbülten a férfi és magához húzta a lányt. –Gyere, adj egy csókot, aztán segíts leápolni a sebemet, mert én még ránézni se szeretek, közben elmesélem, milyen volt, amikor a balta a sípcsontomba állt…

Anna lelkéről lehullott az órák óta tartó bizonytalanság és a megnevezhetetlen okú harag, a helyét átvette a férfi hiányának emléke, ami az elmúlt hetekben oly nehézzé tette az estéket és az ébredéseket. A teste elnehezült, ahogy érezte a másik vágyának ébredését és tudta, hogy bármi is hangzott el az előbb, ők ketten csak egymást akarják.