Perlekedők 79. és 80. fejezet

79.

Anna egy  csattal fogta össze göndör tincseit és a fejét lehajtva igyekezett a kocsijától a stúdió bejárata felé. A fotósok azonnal közrefogták és kiabálva próbáltak kicsikarni belőle egy pillanatot, amikor megáll és rájuk néz, de egyszerűen nem érzett magában kellő erőt ehhez. Mondani meg egyébként sem állt szándékában semmit. A magazinban megjelentek a videóból kivágott képek, és a Steph által kerített újságíró  ízekre szedte a sztorit. Mást, ennél többet nem tudtak, nem is akartak mondani. Simonnal nem tehettek mást, mint hogy jó képet vágjanak a dologhoz és várják a viharfelhők elültét. Gergő nem jelentkezett a cikk megjelenése után. Nyilván felmérte, hogy ebből már nem tud pénzt csinálni és meglépett, mielőtt a hatóságok rátalálnak. Anna pedig még mindig nem értette, miért nem tesznek feljelentést, mert így a fickó bármikor visszatérhet, hogy valami újabb trükkel próbálkozzon. A legnehezebb azonban mégis az volt, hogy az apját és a nővérét is értesítenie kellett a várható botrányról, ami ugyan kisebb volt, mintha Gergő rukkol elő a maga variációjával, de azért  megalázó volt így is. Az édesapja legszívesebben kiherélte volna Gergőt, és valahol biztos is volt benne, hogy az otthoni kapcsolatait bevetve számára még nem ért véget itt a történet, és Gergő jobban teszi, ha örökre felszívódik, mert ha megtalálja, még a napot is megbánja, amikor a nagy ötlet megszületett a fejében. Adélt megviselték a történtek, hiszen akaratlanul ugyan, de ő is hozzájárult a meghurcolásukhoz. A férfi szülei jeges hallgatással reagáltak, és Anna nem tudta, hogy őrá haragszanak a történtekért, vagy csak már ilyen  gyakorlatra tettek szert az elmúlt években a kellemetlenségek kezelésében, hogy nincs az a botrány, ami megviselné őket.

Még Simon viselte a legjobban a történteket, pedig ragaszkodott hozzá, hogy a cikknek ő is részese legyen, és ennek kapcsán most először elhangzott a szájából a nyilvános kijelentés, mely szerint Anna a barátnője és a teljes bizalmát és támogatását élvezi ebben az ügyben is. Nem tudott olyan fórumot megnyitni, ahol ez a mondat ne nagybetűkkel szerepelt volna, és ne próbáltak volna nyakatekert párhuzamot vonni a Cyntiával kapcsolatos botránnyal.  A stábbal azonban még nem találkozott, és most kicsit idegesen készült eléjük állni, hogy meghallgassa, mennyire ártott a filmnek ez az egész szerencsétlen helyzet. Caroline azonban meglepően nyugodtan fogadta. Egy középkorú, de már őszes hajú férfivel tárgyalt éppen, amikor bekopogott hozzá. Zavartan elnézést kért, de az asszony behívta és bemutatta Steve Akkermannak, a producernek. A férfi érdeklődve mérte végig, miközben barátságos mosollyal kezet fogott vele.

-Sajnálom, hogy eddig még nem találkoztunk, de örülök, hogy végre megismerhetem. Caroline mesélt magáról már korábban, és mivel nem ez az első együttműködésünk, teljes mértékben megbíztam az ítélő képességében. A musztereket nézve nem is kell csalódnom most sem. Ami pedig mostanában zajlik, megértem, hogy ez roppant kellemetlen lehet Önnek, vagyis hát Önöknek, mert gondolom, a partnere sem szárnyal a boldogságtól, hogy már megint címlapra kerültek, de mint minden csoda, ez is csak három napig fog tartani, aztán elülnek a pletykák és szóbeszédek.  Sajnos mindig voltak és lesznek is olyanok, akik ilyen ízléstelen módon próbálnak egy kis pénzhez jutni. Ez ellen úgyszólván lehetetlen védekezni, de ügyesen elébe mentek a dolgoknak. Nyugodjon meg, a munka rendben folyik tovább, senki nem hibáztatja azért, hogy így alakult ez az egész! Úgyhogy én megyek is, nem tartom fel a stábot, aztán majd beszélünk Caroline, viszontlátásra! – nyújtott ismét kezet és biztatóan ráhunyorgott a lányra, aki még mindig zavartan toporgott.

A férfi mögött becsukódó ajtóra nézve, Anna nagy sóhajtással kibökte: -Az ilyen pillanatok miatt dönt úgy az ember, hogy mégiscsak érdemes tovább csinálni. Rendes pasas, én arra számítottam, hogy legalább ordít egy kicsit.

-Hát, én már láttam ordítani is, de nyilván elégedett az eddigi anyaggal, úgyhogy ilyenkor megértőbb, de igaza van, nem is érdemes erre több szót vesztegetni, vár a munka! – lendült formába a rendezőnő és Anna megkönnyebbülten indult a sminkbe, hogy az utolsó jelenetek valamelyikéhez újra Cora váljék belőle.

*

Claire homlokát ráncolva olvasgatta az étkezőben ülve a laptopján megnyitott oldalakat. Már annyiszor megfogadta, hogy nem nyitja meg a Hollywoodlife cikkeit, most mégis rákattintott. Istenem! Ennyi mocsok! És Simon már megint ott van a közepében, most éppen emiatt a magyar lány miatt. Tudta, hogy az ott látottaknak a felét sem szabad készpénznek vennie, de a képek olyan beszédesek voltak, hogy elbizonytalanodott. E körül a lány körül túlságosan zajlik az élet; Simonnak pedig nyugodt háttérre lenne szüksége, nem erre az állandó felhajtásra. Meglepte, hogy a fia egyáltalán nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, hiszen még túlságosan jól emlékezett azokra a hónapokra, amikor a Cyntiával való szakítás, sőt szakítások után teljesen elzárkózott mindennemű megszólalástól. Most Anna mellett állt védelmezően, mint aki meg sem hallja a sok rosszindulatú találgatást.

Richard lépett be és azonnal levette, hogy a felesége mivel tölti az idejét. Fejét csóválva emelte meg a teáskannát, amelynek már alig lötyögött az alján valami. -Inkább teát főznél, minthogy azt a szemetet olvasod! – morogta rosszkedvűen. –Tudod jól, hogy egy szavukat sem lehet elhinni!

-De Simonék sem tagadták, hogy a lányt megzsarolták – dacolt vele a felesége.

-Annának hívják azt a lányt – nézett rá a férfi jelentőségteljesen, mire Claire elpirult. -Tudom.

-Ne haragudj már rá, ő sem tehet semmiről; ő az áldozata ennek a mocsoknak – mondta a férje, miközben teleengedte a kannát és meggyújtotta alatta a tűzhelyet.

-Áldozat, hah, nem kellett volna egy ilyen alakkal összeállnia, most nem lenne pácban – puffogott az asszony, mire Richard a fejét csóválva leült vele szemben.

-Amikor két fiatal megismerkedik, soha nem tudhatják, mi lakozik a másikban.

-Én is éppen ezt mondom Simonnak.

-Igen, csak te egészen másra gondolsz közben. Ne szólj bele a dolgaikba!

-Az anyja vagyok! – csattant fel az asszony.

-Akkor sem. Csak azt éred el vele, hogy elvadítod itthonról. Szereti Annát. Ha jót akarsz magadnak, a barátnője próbálsz lenni annak a lánynak, nem az ellensége, mert csak te veszíthetsz…

-Mióta vagy ilyen okos? Inkább beszélnél a fiaddal, mint férfi a férfival!

-Akkor csak azt mondanám neki, hogy szerencsés fickó – mosolyodott el Richard, Claire pedig a szemeit forgatva olvasta tovább a cikket. A férje egy lemondó sóhajjal felállt és elkészítette magának a teát.

-Komolyan Richard, tipikus férfiúi hozzáállás. Azt hiszed két formás láb, meg egy sötét szempár elég a boldogsághoz – motyogta az asszony, mire a férje mögéje lépett és a nyakába csókolt.

-Drágám! Ha nekem elég volt, neki is az lesz.

-Richard, ne vicceld el! – hessentette el a felesége, mire a férfi kitöltött két teát, lerakta a felesége elé az egyiket, a másikkal pedig leült ismét vele szemben.

-Nem viccelek, Claire! Simon nem buta fiú. Anna pedig nemcsak csinos, de okos nő; és szereti a fiunkat. Ez pedig mindennél fontosabb, nem?

-De annyi izgalom éri őket, amióta ez a lány van mellette.

-Legalább nem unatkoznak. És ahogy mondani szokták: Bajban ismerszik meg az ember igazi arca. Szerintem direkt szerencsések, hogy ilyen gyorsan kiismerhetik egymást. Így ha Simon valaha gyűrűt húz Anna ujjára, mindent tudni fog róla, ami fontos. Hozzá képest én zsákbamacskát vettem, mégsem bántam meg – kacsintott a feleségére. -Adj esélyt annak a lánynak! Gondolj bele, milyen rossz érzés lenne, ha a lányainkat ilyen ellenszenvvel fogadná a leendő anyósuk.

-Nana, még meg sem kérte a kezét…

-Meg fogja. Simon okos fiú és tudni fogja, hogy egy ilyen kincset nem szabad kieresztenie a kezei közül. Meglásd, hamarosan pezsgőt bontunk!

*

A botrány valóban hamar elült, az olvasók néhány napig még szörnyülködtek, hogy kedvencüknek mi mindent kell kiállnia, együttérzésükről biztosították őt is és a rokonszenvből jutott Annának is, aztán új botrányt szagoltak és körülöttük szép lassan elcsitultak a hullámok. A nyár forró hetei munkával teltek, Anna már az utómunkálatokkal foglalkozott, Simon rengeteget olvasott. Szabad óráikban a tv főzőműsoraiból főzni tanultak, és a friss tudást Simon nővérein meg a barátaikon tesztelték. Aztán egyszer csak azon vették észre magukat, hogy megismerkedésük első évfordulója közeleg. Egy hónapos szabadságot terveztek, amit utazással akartak tölteni.

Első célpontjuk London volt, ahol meglátogatták a férfi szüleit, aztán Anna édesapját is. Az útjuk Magyarországra vezetett tovább, ahol néhány napot töltöttek, mielőtt egy bérelt lakóautóval nekiindultak volna Dél-Európának. Mind a kettőjüknek megvoltak a terveik erre a hónapra, s bár okoztak egymásnak meglepetést, de végül életüknek egyik legemlékezetesebb hónapját töltötték el édes kettesben. Ritka alkalom volt, és a közelmúltban történtek után megtanulták értékelni a nyugalmat és az örömet, amit a másik társasága jelentett.

80.

A forró augusztus úgy köszöntött be, hogy lassan már maguk mögött hagyták a zsarolási botrányt, a munkát és leginkább a sajtó időnként zaklatással felérő érdeklődését. Anna ötlete volt a dél-európai kirándulás, de előtte mindenképpen meg akartak állni a szülőknél Londonban, hogy megnyugtassák őket az elmúlt hetek őrülete után.

Richard és Claire kissé talán visszafogottabban fogadta őket, Anna apja viszont túláradó lelkesedéssel. Simon nem hibáztatta a szüleit, tudta jól, hogy a távolból nehezebb megítélni a körülötte zajló hírverést, csak abban bízhatott, hogy ismerik és bíznak benne annyira, hogy tudják, nem készül a saját sírját ásni holmi meggondolatlan cselekedetekkel. Kihasználva, hogy az anyja elérkezettnek látta az időt gyerekkori fényképalbumok fellapozására ,és ezzel Annát hosszabb ideig lekötötte, az apját elhívta az utca végén álló hangulatos sörözőbe, ahol az első önálló keresetét ünnepelték – most már úgy tűnt – ezer évvel ezelőtt. Óvatosan egyensúlyozva a csordultig telt korsókat, kerestek egy csendes zugot, és az első korty után Simon belekezdett, hogy megossza az apjával a tervet, amit egy ideje már dédelgetett magában.

-Apa, meg akarom kérni Anna kezét – bökte ki a lényeget, mire az apja kortyolt még egyet, aztán a fia szemébe nézve megszólalt.

-Hát, azt hiszem, ez várható volt. Anyád kicsit tart is tőle, szerinte még korai, de ne is foglalkozz vele, majd megszokja a gondolatot. És mikorra tervezed az esküvőt?

-Minél hamarabb! – vigyorgott bele a fia a sörébe, mire Richardnak felszaladt a szemöldöke.

-Nagypapa leszek?

-Egyszer biztosan, de nem ez a sietség oka. Csak nem akarok várni, mert minek. Tudom, hogy őt akarom, hogy csak őt tudom elképzelni a gyerekeim anyjaként, úgyhogy mire várjak?

-És szerinted neki ez nem lesz túl gyors? Hiszen talán egy éve ismeritek még csak egymást.

-Jövő héten lesz egy éve, igen; de apa, többet éltünk meg együtt ez alatt az egy év alatt, mint sokan egy életen át…

-Ez igaz. De nem válaszoltál, szerinted igent fog mondani?

-Szeret. Miért ne mondana? – kérdezett vissza Simon olyan magabiztosan, hogy az apja elmosolyodott.

-Én is azt mondtam anyádnak, hogy okos lány, nem hagy futni egy ilyen jó partit, mint te vagy.

-Apa! Én nem hiszem, hogy Annának ez szempont lenne. Soha nem esett hasra attól, hogy ki vagyok, vagy mim van. Az elején nem is akarta ezt az egészet, emlékezz vissza! De a sors is azt akarta, hogy újra megtaláljuk egymást.

-Jól van fiam, ha biztos vagy benne, hogy ezt akarod, akkor részemről a legjobbakat kívánom nektek! És mikorra tervezed az esküvőt? Vagy ezt még meg kell beszéljétek?

-Meglepetés lesz neki, mert egy hónap múlva úgy akarok visszamenni az Államokba, hogy már a feleségemként ül mellettem a repülőn.

-Jesszus, te gyerek, ennyi idő alatt nem lehet összecsapni egy lagzit!

-Nem lesz lagzi. Tudom, hogy ő sem vágyna rá, én meg végképp nem, szóval úgy gondoltam, hogy Magyarországon veszem el, ahol találkoztunk. A testvérével már beszéltem, és ő megkezdte az előkészületeket.

-És ha nemet mond?

-Nem fog nemet mondani!

-Nagyon biztos vagy a dolgodban.

-Hát, egyszer már megkérdeztem, hogy szeretne-e a feleségem lenni, amire azt válaszolta, hogy ha majd egyszer komolyan kérdezem meg, akkor igennel fog válaszolni. 

-Anyádnak mikor fogod elmondani?

-Hát, igazából azt akartam kérni, hogy majd te mondd el neki, ha elutaztunk. Előtte nem akarom, mert akkor tuti lelőné a meglepetésemet. És ha Adél küldi majd a repülőjegyeket meg a szállásfoglalást, akkor Te már tudni fogod, hogy miről van szó, addigra pedig én is Anna válaszát, úgyhogy ha jön a csomag, akkor kezdhettek is csomagolni.

Megittak még egy sört, aztán hazasétáltak, ahol Claire Annával már a konyhában szorgoskodott, hogy a vacsorát elkészítsék.

-Fiam, ez a lány nem egy konyhatündér, de ha úgy döntötök, hogy egyszer összeházasodtok, akkor azért nem lesz reménytelen eset. Ügyesen dolgozik a kezem alá, már elmondtam neki, hogy mik a kedvenceid, úgyhogy ha időszerű lesz a dolog, majd átküldöd ide egy-két hétre és tökéletes háziasszonyt varázsolok belőle  – mondta a fiának, miközben törölközőt vitt be neki a fürdőszobába, és nem értette, hogy ez a bejelentés miért csalt idétlen vigyort a fia arcára.

*

Másnap Anna a városban járva felhívta a nővérét. -Szia! Lenne egy óriási kérésem, de Simonnak ne szólj róla! Hazamegyünk néhány napra, és onnan indulunk egy dél-európai túrára, de előtte ki akarom vinni a Szigetre. Próbálj meg szerezni nekem két jegyet arra a napra, amikor a Blur játszik, oké?

Adél nagyot nyelve válaszolt, miközben az járt a fejében, hogy ezeknek még a meglepetés-szervezésben is egy rugóra jár az agyuk. Mind a ketten őt találták meg, hogy a másik háta mögött segítséget kérjenek. Bár, Simon ötletét aligha tudná felülmúlni bármi is. Megígérte, hogy Anna lakása kitakarítva várja őket és mire megérkeznek, a két Sziget-belépő is ott lesz majd, de sajnálkozva hárította el, hogy személyesen is találkozzanak. Sok a dolga mostanában – mentegetőzött, és Anna kicsit szomorúan gondolt arra, hogy Adél talán soha nem fogja túltenni magát a tényen, hogy ő Simon  párja, biztosan ezért nem akar velük találkozni.

Eközben Simon mély levegőt véve Anna apja előtt toporgott és a lehető legtiszteletteljesebb hangján elmondta a férfinak, hogy szereti a lányát és feleségül szeretné venni. József néhány hosszú percig a fiatal férfi vonásait vizsgálta. Az őszinte szürke tekintet rezzenéstelenül állta a vizsgálódást. -Nem mondom, hogy meglepett a bejelentése fiatalember, hiszen egész idő alatt reménykedtem benne, hogy hosszú távon gondolkodik, amikor kicsábította a lányomat az Államokba. De azért egy kicsit korainak érzem ezt a lépést. Bár, egy hosszú jegyesség jó alkalom a másik megismerésére.

-Nem akarok tiszteletlen lenni, uram, de ennél jobban már nem is ismerhetnénk egymást; nem hiszem, hogy néhány hónap múlva többet tudnánk egymásról, mint ma, úgyhogy nem szándékozom hosszú ideig várni az esküvővel.

-De talán Anna…

-Uram, a beleegyezését kérem, mert azt akarom, hogy Anna az édesapja karján léphessen a pap elé, de az esküvő legkésőbb egy hónapon belül meglesz, ha áldását adja rá, ha nem.

-Oh, hát ha ennyire sürgős, akkor nyilván jó okuk van rá…

-Anna nem terhes! – jelentette ki Simon, és nem kerülte el a figyelmét, ahogy a másik férfi testtartása kicsit felenged. –Az apám is azt hitte, ez az oka a sietségnek, de nem, egyszerűen csak azt akarom, hogy a feleségem legyen és nem hiszem, hogy néhány hónappal később jobb alkalmat találhatnánk, mint a megismerkedésünk első évfordulója. De arra szeretném kérni, hogy ne szóljon Annának erről a beszélgetésről.  A nővérével már szervezzük az esküvőt, de neki meglepetést szeretnék szerezni a hellyel és az időponttal is.

-Adéllal szervezkednek? – hűlt el a férfi a meglepő információ hallatán, és Simon akaratlanul is elmosolyodott. Hát, igen,  nem hétköznapi a kapcsolata a testvérekkel, de ez az esemény végképp nyilvánvalóvá teszi majd mindenki előtt, hogy történt, ami történt, de az igazit Anna személyében találta meg.

-Nagyszerű lányai vannak, uram! – mondta végül halkan, mire a férfi ránézett és csak annyit válaszolt:

-Tudom fiam, és remélem, hogy maga is tisztában van ezzel. Az egyik legnagyobb kincsemet bízom magára, de mintha már megegyeztünk volna abban, hogy ezentúl ... Joe.

-Köszönöm, uram! – szakadt fel a mély  megkönnyebbült sóhaj Simonból, aztán zavartan hozzátette: …Joe…

*

A taxi késő délután állt meg a Pozsonyi úti lakás előtt, és amíg Simon fizetett, Anna kíváncsian nézett szét. A környék szinte semmit nem változott, a sarki kávézó teraszán most is élénk társasági élet zajlott, a környékbeli kis üzletek tulajdonosai megbeszélték a nap történéseit, felhörpintették a kávéjukat vagy egy sört a nagy melegben, a kisgyerekes anyák letörölték a fagylalttól maszatos kis arcokat. Az első meglepetés akkor érte, amikor az első emeleten lakó fiatal lány lépett ki a kapun, kezét óvón a hasán nyugtatva. Legalább hét-nyolc hónapos terhes volt, holott, amikor elutazott még fiuja sem volt, ő legalábbis nem tudott róla. Egy szakállas fickó lépett ki utána a kapun és azonnal a derekára fonta a karját, szeretetteljes mozdulattal simítva ki egy fürtöt a lány arcából. Andrea észrevette és ráköszönt: -Szia! De régen láttalak! Azt beszélték, Amerikába költöztél.

-Igen, egy ideje ott élek, most csak látogatóba jöttünk haza – nézett önkéntelenül a taxi felé, ahol Simon a szemébe húzott baseballsapkában még a taxissal beszélt. –De, ez igazi meglepetés – intett a lány pocakja felé, mire az a terhes anyák legszebb mosolyával végigsimított a pocaklakón.

-Hát igen. Jaj, hadd mutassam be a férjem, ő Zoli, és ő meg Zalán lesz, ha egyszer kibújik innen.

-Férjhez mentél? De hát hogyan?

-Van ilyen. Meglátni és megszeretni. A harmadik hónapos évfordulónkon Zoli megkérte a kezem, én meg igent mondtam, aztán mire az esküvő is meglett, Zalán már ott mocorgott a szívem alatt. Mire vártunk volna, ha egyszer megtaláltuk az igazit, nem igaz? – nézett szerelmesen a férjére, aki kedvesen magához húzta.

-Hát, gratulálok nektek! Remélem, még találkozunk, mielőtt visszamegyünk, de most gyorsan lepakolunk, pihenünk, aztán ki akarom vinni Simont a Szigetre. Meglepetés lesz neki, hogy egy angol banda koncertjét láthassa, meg persze a hangulatot, ami ilyenkor odakint van – mondta, miközben a közeledő férfi előtt kinyitotta a kaput, hogy a csomagokkal be tudjon lavírozni, aztán búcsút intve a többieknek a liftnél érte utol.