Perlekedők 75. és 76. fejezet

75.

-Családban? – visszhangzott Sam is, és csodálkozva nézett Simonra, aki kissé zavartan megvonta a vállát. Ő maga sem tudta hova tenni hirtelen ezt a megfogalmazást, de tulajdonképpen nem volt ellenére. Mindenesetre valamiért meglepte, ahogy Anna teljes természetességgel beszélt a közös jövőjükről. Ezek szerint ő már döntésre jutott önmagával és a kapcsolatukkal. Ezt saját magáról még nem mondhatta el. Abban biztos volt, hogy boldog, amiért a jó sorsa összehozta Annával, de lelki szemei előtt még nem jelent meg a fehér kerítéssel körbevett kertes ház, és a zöld füvön birkózó gyereksereg.

Anna is megrezzent, amikor Lucy visszakérdezett. A válasz önkéntelenül jött a szájára, de Simon zavart arcát látva elbizonytalanodott, hogy esetleg nem élte-e bele magát az elmúlt hónapokban valami olyasmibe, amivel a férfi még messze nem számolt. Nem mintha ő éjt nappallá téve álmodozott volna esküvőről, gyerekekről, boldog közös öregkorról. Ideje sem volt ezekre a gondolatokra. Amikor éppen nem dolgozott, akkor örült, ha a férfi ott van vele és jut elég idejük egymásra, a szerelmükre, az egymáshoz csiszolódásukra. De hát egy nő nem kezd tartós kapcsolatba, ha nem számít rá a végén, hogy az illető mellett akarja leélni az életét, ő legalábbis mindig ezzel a gondolattal kezdett minden eddigi kapcsolatába. Más kérdés, hogy élete legnagyobb hibáját követte volna el Gergő mellett, de még a megbízható, nyugodt Tomi mellett is. Talán sosem tudatosult benne, de neki éppen erre a pezsgő, izgalmas életre volt szüksége, amit Simon mellett élhetett. Ha úgy tetszik, a férfi volt a hab azon a bizonyos tortán. De micsoda hab, futott össze a nyál a szájában, ahogy az elegáns filmsztár mosolya mögött meglátta az örök kópé Simont, aki ugyanazzal a lendülettel tudta az őrületbe és a öntudatlanságba sodorni.

A férfi kíváncsian figyelte az arcát, amelyről tisztán leolvashatóak voltak a gondolatai. Tudta, hogy a lány előbbi elszólása nem volt tudatos, csak talán a lelke mélyén megbújó álom tört ki egy pillanatra a jól őrzött rejtekéből. Jó volt ennek az apró tudásnak a birtokában ölelni Annát, mert aki tervez, az nem akar lelépni, nem keresi a kiskapukat, a kedvezőbb lehetőségeket. Annában megbízhatott és a fantasztikus csomagolás mellett ez volt a legnagyobb vonzereje. -Hölgyem, megtisztel ezzel a tánccal? – emelte a szájához a lány kezét, aki mintha transzból ébredne, kábán bólintva követte a táncparkettre, ahol rajtuk kívül már sokan forogtak a fülbemászó muzsikára. Sam vigyorogva nézett utánuk, aztán Lucyra nézett:

-Sam Birdley vagyok, ha már ezek ketten csak egymást látják, és nem érezték szükségesnek, hogy bemutassanak. Lötyögünk mi is egyet?

-Lucy vagyok, és miért is ne… - nyújtotta a barna lány a kezét és ringó csípővel követte a férfit, akinek farkasmosolya csendes ígéret volt, hogy ez az este nem fullad unalomba. Értelmes nő volt, tudta, mikor kell feladni és képes volt beérni a második legjobbal is.

*

-Samnak igaza van. Az előbb ott, ahogy beszélgettünk, vagy inkább csak néztük egymást, az majdnem olyan volt, mint egy érintés a hűvös lepedőkön, az utolsó pillanatban, amikor bármely percben elszabadulhat a szenvedély, esküszöm, éreztem a tekintetedet a bőrömön – mormolta Simon a lány hajába, miközben szorosan magához húzva sodródtak a tömegben.

-Igen, én is éreztem – suttogta a lány, aztán felemelte a fejét és a férfi szemébe nézve folytatta: -Tényleg olyan volt, mint a szex, egy jó szex…

-Jézusom, te lány! Szerintem beszéljünk inkább az időjárásról, mert ha most valaki idejön, még el se tudnálak engedni, mert feláll a farkam már ettől a beszélgetéstől is. Próbáljunk kibotladozni a teraszra, hátha a tenger felől fújó szél segít lehiggadni egy kicsit, mert a végén olyan címlapot produkálunk, hogy csak felnőtteket kiszolgáló boltok polcaira merik kitenni az újságot.

Anna készségesen hagyta magát vezetni a terasz felé, ahol legalább akkora tömeg cigarettázott és próbált friss levegőt szívni egyszerre, mint ahányan idebent voltak. Sikerült egy csendesebb sarokba húzódniuk az érdeklődő tekintetek elől, és Anna végre boldogan adta át magát a csóknak, amivel a férfi egy pillanatig sem késlekedett.

*

Anna korán reggel az esti pezsgőtől még kicsit kábán ébredezett, aztán egy forró csókban reménykedve a férfi után tapogatózott, de csak a hűvös lepedőt érintették az ujjai. A szeme kipattant, és kutatva nézett körül. Simon szmokingja hanyagul ledobva a fotelben hevert, az ő piros estélyije pedig az ágy mellett. A cipőik szanaszét, az egyik harisnyája az éjjeli szekrény lámpáján, a másik sehol, dereka alatt egy apró szúró  valamiről pedig azonnal kiderült, hogy a szmokinghoz illő ing egyik gyöngyház gombja. Csuklóján ott fityegett a selyem csokornyakkendő egy profin csomózott csúszócsomóval. Kicsit vadultak az este – rándult össze kéjesen a teste az emlékezésre, aztán tovább fülelt, hátha a zuhany hangját hallja a fürdőszoba felől, de nem… Lassan feltápászkodott és az ablakhoz sétált, elhúzta a nehéz sötétítő függönyöket, hogy a tenger fölött felkelő nap látványában gyönyörködhessen. Most mintha hangokat hallott volna a fürdőből, ezért puha léptekkel az ajtó felé indult és óvatosan lenyomta a kilincset. Odabent Simon hevert a teli kádban lehunyt szemekkel és telefonált.

-Anya! Ne rontsd el az örömömet, kérlek! Amikor felhívtál, kedvem lett volna megcsókolni a telefont, de most igazából csak lerakni szeretném. Amikor találkoztatok, semmi problémád nem volt Annával. Túllendültél az Adél-ügyön is, és most kezded nekem ezt a „kisfiam, ne bonyolódj bele túlzottan” dumát. Nem értelek, de őszintén, nem is akarom tovább hallgatni. Ha nem tudnám, hogy képtelenség, akkor azt hinném, hogy féltékeny vagy rá. Csak nem értem, miért? Amit iránta érzek, annak semmi köze hozzád. Te az anyám vagy, ő pedig a kedvesem, és ha minden jól megy, egyszer majd a gyerekeim anyja lesz. Fontos nekem, mert tudom, hogy szeret. Ennyinek neked is elégnek kellene lennie!... Nem, még nem kértem meg a kezét. Nem tudom, honnan szedte, aki ezt leírta, de nem volt még eljegyzés. Nem gondolkodtam még rajta, de hát az ember azért ismerkedik meg valakivel, mert szeretné megtalálni a társát, nem igaz? Tudom, hogy csak jót akarsz, de talán te is hallottad már a mondást, hogy a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve. Jól van, köszi, hogy hívtál és add át apunak is, hogy szeretem és hiányzik, naná, kellene egy szövetséges veled szemben is…, persze, hogy viccelek, na puszi!

Kinyomta a telefont és egy csukló mozdulattal a puha kilépő szőnyegre dobta a kád elé, aztán újra lehunyta a szemét, és a nyaka alá tekert puha törülközőre fektette a tarkóját. Anna ezt a pillanatot választotta, hogy benyisson hozzá. Simon szeme kipattant és elmosolyodott, aztán elkomorodott, ahogy a lány tekintetét elkapta.

-Bassza meg! Hallottad! – nem kérdés volt ez, mert a lány könnyes szemei önmagukért beszéltek. –Figyelj, össze van zavarodva, mert valahol azt hallotta, hogy megvolt az eljegyzés és azt hitte, én nem szólnék neki egy ilyen hírről. Ilyenkor piszkálódik kicsit, de egy fél óra múlva már bánni fogja a szavait, nem kell velük foglalkozni!

-De mi volt a baja velem? – biggyesztette le Anna a szája szélét.

-Hagyjuk a fenébe! Hülyeség az egész, ő is rá fog jönni… - sóhajtott elkeseredetten a férfi, ahogy az anyja visszhangzott a fejében: felkapaszkodik a hátadon, aztán ha már nem lesz szüksége rád, akkor ott hagy… -Szerintem simán csak féltékeny a sikereidre, hogy a végén még elhomályosítod az imádott fiacskáját – húzta el a száját viccelődve, de Anna korántsem találta ezt olyan viccesnek.

-Te is ezt hiszed?

-Jézusom, Anna! Szerinted? Ennyire kicsinyesnek tartasz? De ha még a szöveg eleje igaz is lenne, én biztos, hogy nem lennék féltékeny a sikeredre. Csak ne hagyj el! Mert az tényleg padlóra vinne – motyogta halkan a férfi, mire Anna ledobta magáról a lepedőt, amibe formás testét rejtette a férfi kíváncsi tekintete elől, és egy könnyed mozdulattal belépett mellé a kádba.

-Soha! Talán csak, ha te küldenél el, de még akkor sem biztos, szóval, egy piócával hozott össze a sorsod. Szívom a véred, belőled táplálkozom, és elpusztulok, ha megtagadod tőlem magad, azt hiszem, én sem vagyok sokkal jobb helyzetben, mint te… - mormolta a lány, miközben a férfi ölébe mászott, aztán hagyta, hogy Simon átvegye az irányítást. És Simon nem küldte el…, ha már egyszer úgyis reménytelen …

76.

Anna úgy reszketett a fürdőköpenybe burkolózva, mintha lázas lenne. Egész este ez a perc járt az eszében, még Simon is észrevette, hogy képtelen elengedni magát, pedig csak abban bízott, hogy a férfi egész egyszerűen kiszexeli belőle még a gondolatait is. De nyilván ezek a dolgok nem így működnek, mert kivételesen képtelen volt ráhangolódni a kettősükre. Valami megmagyarázhatatlan kettősség kötötte gúzsba a gondolatait. Egyrészt úgy érezte, hogy munka ide vagy oda, azzal, hogy egy idegen pasi fogdossa a testét, Simonhoz  lesz hűtlen. Ez nyilván nem volt profi hozzáállás, de hát ő egy pillanatig sem állította magáról, hogy az lenne. Filmben semmiképpen. Másrészt – és igazából ettől volt ideges – valami zsigeri kíváncsiság is éledt benne, hogy vajon hogy reagál majd arra az idegen érintésre? Már maga a gondolat is megijesztette, hogy talán mégsem elég mélyek az érzelmei, ha egyáltalán felmerül benne a kérdés. Aztán ezen a gondolatmeneten végigbotladozva végül eljutott oda, hogy Simon vajon mit érez, amikor a vonzóbbnál vonzóbb nőket öleli a vásznon? És mit érez, amikor a „munkából” hazatérve őt kapja a kezei közé? Csalódást érez-e, amiért a másiknak izgatóbb a teste vagy az illata? Tudta, hogy hülyeség, de képtelen volt szabadulni ettől a rögeszmétől. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, akkor ma délelőtt bebizonyosodik, hogy nem erre a pályára való.

Caroline összehúzott szemekkel figyelte, miközben fél szemmel az előtte álló monitort nézte. Zac-kel semmi probléma nem volt, remekül hozta a figurát, és bár neki személy szerint nem ilyen volt a férfiideálja, azért tisztában volt vele, hogy a film célközönsége megőrül majd a pasiért. De ez a lány,  ez kemény dió, kicsit már bánta, hogy rábólintott a kézenfekvő megoldásra, mert szorította őket az idő. Oké, a hangja nagyon rendben van; a gitárjátékot sem kell imitálja, és végülis…, még a karaktert is egész jól hozza, de a mai jelenetektől már nem mert sokat várt, mert a lány idegessége önmagáért beszélt. Vagy csak ennyire szemérmes, vagy a pasija reakciójától tart, de hogy képtelen lesz hozni a szenvedélyes szerelmest, azt most eléggé borítékolni merte volna. Elégedetten leintette az aktuális jelenetet, aztán rövid szünetet rendelt el.

-Álljatok be addig a következő jelenethez! – mutatott az ágy felé és Zac felé biccentett, majd  Annát magához intve a lakókocsija felé indult.

*

-Mi a baj? – fordult szembe a lánnyal, ahogy az ajtó becsukódott mögöttük.

-Nincs semmi baj… - makogott a lány bíborszínben égve, mire ő a plafonra emelte a tekintetét.

-Legalább nekem ne rizsázz!

-Én ezt nem tudom végigcsinálni! – húzta össze magán a lány a köpenyt, mire Carolina nagy nehezen elnyomott a szája sarkában egy mosolyt. Aha, akkor a szűzlányos szeméremmel van baj! Na, kislány, nyugi, erre is van orvosság! – gondolta vidoran és kinyitotta az egyik szekrényt. Kiemelt egy üveg konyakot és kitöltött két nagy pohárral.

-Ülj le! – utasította halkan a lányt, aki ijedten nézte a kitöltött italt. –Most nehogy azt mondd, hogy inni se szoktál! – nézett rá csúfondárosan az asszony.

-Dehogynem, persze… - dadogott Anna és ujjai közé fogta az egyik poharat, de állva maradt.

-Nyugi, nem kötelező, csak gondoltam, pia mellett könnyebb beszélni bizonyos dolgokról – vont vállat Caroline és lenyomta a lányt az egyik ülésre, ő pedig leült vele szembe. Kortyolt egy nagyot a borostyánszínű italból, miután a lány felé biccentett vele: -Egészségünkre!

Anna belekortyolt a tizennyolc éves Remy Martinba, aztán nagyot nyelve forgatta a poharat a kezében.

-Simon hogy van? – kérdezte váratlanul Caroline, mire a lány a hirtelen témaváltástól zavarodottan  sűrű pislogásba kezdett.

-Simon? … Ő jól van, gondolom, reggel még jól volt – motyogta, és közben arra gondolt, hogy nem, Simon kurvára nincs jól, egész reggel csak kerülgették egymást, de a férfi nem szólt egy szót sem. Nyilván nem akarta felhúzni a féltékenykedésével, de a hallgatásával ugyanazt érte el. Tudta, hogy amióta elindult otthonról, a férfinak is ez a jelenet jár a fejében. Csoda, hogy még nem bukkant fel, bár, ez csak még nehezebbé tette volna a helyzetüket.

-Úgy látom, jól megvagytok már egy ideje – folytatta Caroline. –Tudod, amikor még Cyntiával járt, sokan szerettünk volna beszélni a fejével, hogy nem a megfelelő lányt választotta, de úgy tűnt, neki megfelel, így aztán nem szólt bele senki, még a legközelebbi barátai sem. Amikor aztán beütött a botrány, hirtelen mindenki baromi okos lett és sorra kapta, a látod, én megmondtam dumákat. Utálta, de még a magazinok is életvezetési tanácsokkal látták el. Amikor végre vett egy nagy levegőt és ott hagyta, én személy szerint fellélegeztem…. Tudod, én a férjemet még a középiskola első évében ismertem meg. Nyolc évig jártunk, mire összeházasodtunk, de már az első napon tudtam, hogy hibát követtem el. Azért mentem hozzá, mert már olyan régen ismertem, együtt csináltunk végig egy csomó közös élményt, a legtöbb… gyerekek közös kalandja volt, és azt hittem ez jó alap egy házassághoz. Hát, nem! Legalábbis nálunk nem működött. De azóta már több párnál is láttam,  amikor túl fiatalon egy közös élmény hatására kerülsz össze valakivel, elfelejted meglátni magad körül a világot, csak arra az egy személyre koncentrálsz. Azt hiszed, tökéletes, mert nemcsak a testét kívánod, de úgy érzed, ő a legjobb barátod is. Aztán kiderül, hogy kettőtökön kívül létezik még a külvilág és a kíváncsiság lassan elkezdi felőrölni a burkot kettőtök körül. Velünk is, velük is ez történt. Aztán a semmiből megjelentél mellette és ez biztatóbb volt, mintha megint a saját köreiben kezdett volna keresgélni. Hallottam, Cannes-ban is együtt voltatok és csak úgy forrt körülöttetek a levegő. Még fotókat is láttam, ahogy végre elengedi magát ez a mamlasz, most meg megijedtél, hogy a szexjelenetek miatt berág, igaz? – tért váratlanul a lényegre a nő és Anna úgy megdöbbent az egyenes kérdésen, hogy önkéntelenül is rábiccentett.

-Nyugi, ő színész és tudja, hogy ez nem szex, még ha Zac nyelve a torkodon csúszik is le – nevette el magát, ahogy Anna felháborodottan nézett rá. –Nem fog neki jól esni, de csinálta már ő is éppen eleget, hogy tudja, miről van szó. Majd hazamész és kiszexeli belőled a másik pasinak még az emlékét is. Ez nagyjából így működik. Persze, más kérdés, ha téged megkísért a dolog. Olyat is láttam éppen eleget, amikor a szereplők hirtelen képtelenek elválasztani a munkát és a magánéletet. De itt nem hiszem, hogy erről lenne szó. Ha lecserélnéd a srácot Zac-ra, én magam rúgnálak seggbe. Csakhogy nem vagy te ilyen buta lány.

Anna ráemelte a tekintetét és egy utolsó nagy korttyal kiürítette a poharát. Már érezte, ahogy a jó deci alkohol kicsit elzsongítja, és lassan már nem is tűnt annyira cikinek, hogy kimenjen és ledobja magáról ezt a francos köpenyt, ami most szinte a bőrére tapadt. Végülis, a strandon sincs sokkal több ruha rajta, volt már, hogy levette a fürdőruha felsőjét és úgy napozott. Ott is megnézték idegen férfiak és nők, ez se sokban különbözik attól a helyzettől. Bár, az is igaz, ott nem örökítették meg az utókornak a nagy eseményt. Kicsit megrázta a fejét, hátha kitisztul, de a konyak minőségi ital volt, nemcsak a nyelve élvezte az ízét, de lassan végigjárta az ereit, eljutott az agyába is és kellőképpen lenyugtatta. Felállt, kicsit megtámaszkodott a szekrény pultján, aztán egy mély levegőt véve a kilincs után nyúlt.

-Menjünk, amíg érzek magamban elég erőt! … És Caro, nagyon köszönöm! – motyogta, aztán majdnem kiesett, ahogy a kissé mélyen fekvő lépcsőre lépett. Caroline aggódva nézett utána, basszus, lehet, hogy ez a deci még sok is volt a lánynak? Elvigyorodott, ahogy arra gondolt, Simon ezzel a lánnyal tényleg kifogta azt a sellőt, akit sokan egy életen át keresnek. Feltétel nélkül imádja a párját és még leitatni sem kerül sokba.

*

Simon próbált az olvasásra koncentrálni, de amikor már harmadszor kezdett neki ugyanannak az oldalnak, akkor rájött, hogy ez merő időpocsékolás. Tegnap este szerette volna Annát a végkimerülésig ölelni, de a lány már akkor egy merő görcs volt a mai forgatás miatt. Próbálta elmagyarázni neki, hogy ez természetes, de felesleges energiapocsékolás, de csak egy lesújtó pillantást kapott cserébe. Talán nem volt elég meggyőző, hiszen mondhatott okosakat a forgatási szexjelenetekről, amikor ő maga is összeszorított kezekkel nézi az órát, ahogy ólomlábakon vánszorog előre, és közben tudja, hogy Zac kezei olyan helyeken járnak, amiért nem tartaná nagy árnak, ha egyenként törhetné el az ujjait. Régebben azt hitte, csak neki jelent problémát, a szégyenlős angol énjének, hogy a pucér seggét kell mutassa a kamerának, abba pedig végképp nem gondolt bele, ez a partnerének otthon mit jelenthet. Bár, Cyntiának ez aligha okozott gondot, ő is ebben a közegben forgott, az egész családja ebben élt, tudta, miről van szó. Még akkoriban sem izgatta magát, amikor a Szépségemben három nővel hentergett az ágyban. Ez munka! – ezt tudták mindketten. És nem vesztették el a fejüket akkor sem, amikor együtt kellett a kamera elé állniuk. Na, de Anna nem színésznő! – motyogta magának, és nagyvonalúan nem vett tudomást a tényről, hogy pillanatnyilag igenis az. Azért a lelke mélyén abban reménykedett, hogy a lány nem hosszú távra tervezi ezt a karriert. Már azt is nehéz volt megemészteni, hogy Trevor klubjában férfiak tucatjai legeltessék a szemüket az idomain, a zenéjéről lényegében tudomást sem véve, de ott legalább fel volt öltözve, még ha erre időnként úgy is gondolt, hogy túlságosan is le volt vetkőzve. Azzal nyugtatta magát, hogy ez nem eltúlzott birtoklási vágy, pusztán egészséges férfiúi önzés. Anna az ő párja, tehát senki másnak semmi köze hozzá, mi rejtőzik a ruhái alatt. Ebben a kérdésben még arra is hajlandó lett volna, ha a lány azt kéri tőle, hogy a jövőben ő se vetkőzzön a kamera előtt. Nem lett volna szokatlan egy ilyen kikötés a szerződéseiben, hiszen ott van Jim Caviezel, nála is lenyelték a békát, hogy még Jennifer Lopez-zel sem hajlandó szenvedélyes szexjelenetre, be kellett érjék egy langyos csókjelenettel egy tavacska közepén. Oké, ő a vallásával indokolta a kikötést, de hát végülis, senkinek semmi köze az okaihoz, ha ő is így dönt. De ennyire még nem akart előre szaladni az időben. Újra az órára nézett és keserűen állapította meg, hogy az előbbi alkalom óta alig negyedóra telt el. Gondolt egyet és a kutyáknak füttyentve magához vette a slusszkulcsot. Lemegy velük a partra, talán a friss óceáni levegő és a két kajla eb képes lesz arra, amire a forgatókönyv nem, hogy egy kicsit eltereli a gondolatait Annáról és Zac elnyíló szájáról, ahogy a lányra hajol.

*

A konyak hatása addig tartott, amíg az erős lámpa fényében Zac meztelen felsőtestéhez nem húzta. Abban a pillanatban úgy szállt el Annából a könnyed lazaság, mintha elfújták volna és összerezzent az idegen férfitest érintésétől.

-Jézusom, Anna! Nem foglak megerőszakolni! Csak egy csók és már szabadulsz is, nyugi! – suttogta a férfi olyan halkan, hogy csak ő hallhatta, mégis a lány érezte, ahogy a vér elönti az arcát. Ennyire már mégsem lehet civil, a szentségit! Egy csók! Ennyit ki kell bírjon anélkül, hogy arra gondoljon, Simon hogyan ráncolná a homlokát, ha itt lenne. Megpróbálta elengedni magát és beletúrt a férfi hajába. Caroline a monitor előtt megkönnyebbülve sóhajtott fel. Ha a kislány nem görcsöl be újra, talán össze tudnak annyit hozni, amiből majd megvágnak egy használható részt. Közben Anna gondolatai a szerepből némileg kiesve éppen akörül forogtak, hogy Simon hajának sokkal selymesebb a tapintása, és ha ilyen közel hajol, már betakarta volna az a senki mással össze nem hasonlítható illat, ami csak őt vette körül. Ez az álomszerű képzelgés észrevétlenül is kiült az arcára és a kamera hálásan követte minden rezdülését. Zac magabiztosan ölelte és arra gondolt, hogy nem mindig ilyen jó érzés a partnerét csókolni, mint ezt a fura lányt, aki ebben a világban szokatlan lojalitással csüngött a párján. Pontosan megérezte azt a pillanatot, amikor Anna ellazult és egy percig sem kételkedett benne, hogy most valaki másnak a karjába képzeli magát, de úgy döntött, nem foglalkoztatja a pótlék megalázó szerepe, ha végül is ő a szerencsés, aki felkutathatja a lány meleg szájának belsejét. Ez volt az a pillanat, amikor azonban Anna visszatalált a valóságba és úgy zárult be előtte, akár egy megriasztott kagyló. Tudta, hogy a szerep nem feltétlenül kívánta meg, hogy a kezeivel bejárja a formás idomokat, érezte a megfeszülő izmokból a visszafogott és leplezett ellenállást. Tudta, hogy Anna egészen közel áll ahhoz, hogy egy pofonnal honorálja az alakítását, és szenved, amiért nem teheti meg. Szerencsére Caroline hangja áthatolt a merev elutasításon és a következő pillanatban ott feküdt az ágyon egyedül, mert a lány rekord sebességgel kapta magára a köntösét, amiből alig egy perccel korábban bontotta ki. Hát, akkor ennyi volt! – vágott egy grimaszt és a pólója után nyúlt, amit még a jelenet elején kapott le magáról. Aztán csak ült az ágyon és az egyre távolodó lány után nézett, aki meg sem állt a lakókocsiig.

-Jó volt! – szólalt meg mellette Caroline, mire rendezte az arcvonásait. –Féltem, hogy nem fogja tudni megoldani, de végül is ennyi elég is volt. Neki talán még túl sok is – folytatta a nő, és nézett ő is Anna után. Aztán visszafordult Zac-hez: -Civil létére egész ügyes volt, nem?

-Jah, csak fogadni mernék, hogy egész idő alatt Simonnal volt, nem velem – morogta a férfi egy kis grimasz kíséretében.

-Hát, ez előfordulhat, de mivel a film szempontjából nincs jelentősége, nem is kell foglalkoznunk ezzel, nem igaz? – nézett rá kutatóan az asszony, mire Zac félrenézett és biccentett:

-Jah, nincs jelentősége. Lehet, hogy Európába kéne mennem forgatni, hátha én is összeakadok egy ilyen lánnyal. Ez a fickó talán nem is tudja, milyen szerencsés, már megint – motyogta, aztán felpattant és hosszú léptekkel ő is elment, hogy leszedje magáról a sminket, miközben még orrában érezte Anna finom parfümjének és az izgatottságtól nedves bőrének illatát.

*

Huh, túl van rajta és nem is volt olyan rémes – állapította meg eközben Anna megkönnyebbülve a lakókocsi biztonságában. Ugyan a kísérlet csak felemás eredményt hozott, de ő a maga részéről ezzel teljes mértékben elégedett is volt. Azt nem tudta meg, hogy az idegességen kívül milyen más érzést tudna előcsalni belőle egy idegen férfikéz érintése, de az jóleső melegséggel töltötte el, hogy a legkritikusabb pillanatokban Simonra tudott koncentrálni és ezek a gondolatok végül is túljuttatták a nehezén. Elégedetten dőlt hátra a székben, Zac igazán aranyos, de az intim közelség ellenére sem érintette meg benne a pasi, viszont Simon még a távolból is hatni tud az érzékeire. Ha érezne magában kellő elhivatottságot, hogy ennek a tudományos hátterét vizsgálja, nyilván érdekes értekezést lehetne a kérdésről írni, de most csak egyre vágyott, hogy mielőbb a valóságban győződjön meg róla, hogy Simon közelsége még ennél is elsöprőbb erejű hatással van rá.