A szerelem 4 keréken érkezik 17.

Julie a takarón ülve megbűvölten figyelte a lassan közeledő alakot. Látta rajta, hogy a hely és a napfény, meg talán az ő kicsit hiányos öltözéke pikáns gondolatokat juttatott az eszébe, de nem tudta, hogy bátorítsa vagy inkább visszavonulót fújjon, hiszen lehet, hogy a próbálkozásuk még korai. Nem hiányzik, hogy egy újabb kudarc érje, amikor az elsőt is olyan rosszul tűrte. De aztán úgy döntött, a férfi kezdeményezett, akkor nyilván át is gondolta. És ha kockáztatni akar, ki ő, hogy ennek útjába álljon. Hiszen semmire sem vágyott jobban, mint hogy újra Robert karjaiban élje át a szenvedély mindent elsöprő erejét.

Lassan felállt és Robert felé nyújtotta a kezét, aki úgy kapott utána, mint fuldokló a mentőövért a háborgó tengeren. A következő pillanatban szája rátapadt Juliéra, keményen, követelőzően. A lány szinte elcsodálkozott. Hogyan is hihette, hogy ismeri már a szenvedélyt? A környezet Robert csókjában kelt életre. A férfi megmarkolta a haját és egyáltalán nem finom mozdulattal húzta hátra, hogy a  lány nyaka minél jobban felkínálja magát, hogy ajkaival a finom bőrt harapdálva jusson lejjebb és lejjebb  a lágyan ringatózó mellei felé. A sziklaszirt, a tenger, a  feltámadó szél vadsága költözött belé és találkozott a lányban megbújó homokos part lágyságával, a napfény ízével. Mindketten felnyögtek a gyönyörtől. Robert keze a lány hajában kalandozott, összekócolta, miközben a szájuk egymást ostromolta. Hallották a sirályok rikoltozását, a hullámok hangos robaját, ahogy a távoli sziklákon robbantak milliónyi apró cseppé. Tombolt az erő körülöttük és bennük egyaránt.

-Azt akarom, hogy mostantól mindig én jussak az eszedbe, ha a tenger morajlását hallod – suttogta bele Robert a lány szájába, miközben lassan lehúzta a homokba.  Kapkodó mozdulatokkal szabadították meg egymást a ruháktól, nem nézték, hogy hová hajítják el, csak a sürgető vágyat érezték, hogy a másik meztelen bőrét tapinthassák. Robert hosszú, játékos ujjai megállás nélkül siklottak fel s alá Julie bőrén, nyelve égő nyomot hagyott maga után. Mohón tapadt a lány ajkaira, teljes testével ránehezedett. Talán a tudatalattijából tört elő a vágy, hogy megmutassa a férfi ősi fölényét, vagy az elmúlt órák félelmei szabadultak ki magukkal hozva a szenvedély tombolását, de egyszer csak mindketten megérezték, hogy a gyengéd simogatások helyett most a követelőző, buja érzékiség ideje jött el. Ez a vadság lassan áthatotta Juliet is, és ölelkezésük már-már egy versenyre hasonlított, ki tud messzebbre és gyorsabban eljutni, magával ragadva a partnerét is. Olyan kéjes pontjait fedezték fel egymás testének, amelyek létezéséről eddig sejtelmük sem volt. Robert is érezte, hogy már messze maga mögött hagyta a félelmeit és ettől az érzéstől szinte megmámorosodott. A szenvedély vette át az irányítást benne, a tiszta, tömény szenvedély. A forgószél erejével tombolt testében a vágy, mint aki a világ összes örömét, gyönyörét és boldogságát most és itt akarja megélni. A lány pedig tele tűzzel ellene és mégis érte mozgott, míg mindkettőjük önuralma eltűnt és már csak a kéj sokezer éves ösztöne irányította őket.Sóhajtva, zihálva, nyögve, kiáltva hányódtak a gyönyör hullámain, melyek túlsodorták őket a tudat határán is.

Julie szorosan hozzábújt Roberthez, becsukta a szemét, a légzése már visszaállt a normális tempóra, a testét és lelkét pedig olyan békésnek érezte, mint még soha életében. Robert megmozdult és közelebb húzta magához a lányt. Még mindig érezte a lüktetést, az izgalmat, a félelmet és a feloldozást. Lustán, birtoklón simított végig Julie hátán. Soha többé nem eresztheti el!

A nap hátralevő részében úszkáltak az öböl áttetszően tiszta vizében, kagylókat gyűjtöttek a parton, megették még a morzsákat is; és közben újra és újra szeretkeztek. Julie nem tudott betelni a férfival, Robert pedig az érzéssel, hogy szeretik és szerethet. Igaza volt a lánynak, hogy rábeszélte erre a kirándulásra; most végre úgy érezheti magát néhány órára, mintha átlagos fiatal pár lennének, akik csak a szerelmüknek élnek.  A távolban, a horizonton  már felhők gyülekeztek, amikor végre felszedték a horgonyt. Robert már magabiztosan indította el a motort, aztán óvatosan kimanőverezett a nyílt vízre. Hazafelé vették az irányt.

A kikötő mólóján egy magányos alak fürkészte a vizet. Dean! Mit kereshet itt? És miért jött?

Robert leállította a motort, Dean pedig már nyúlt is a kötélért, hogy rögzítse a hajót.

-Honnan tudtad, hogy itt leszünk? – kérdezte Robert meglepetten.

-Nem az az érdekes, hogy honnan tudom, hanem az, hogy miért nem szóltál, hogy elmentek otthonról. – morgott vissza a férfi. –Robert, azóta dekkolok itt a mólón, amióta kihúztál innen ezzel a ladikkal. Nem tudtam hová mész, nem tudtam, hogy ott mi történhet veled, illetve veletek – biccentett Julie felé. –Nem tudtam, hogy mihez kezdesz, ha ez a vén csotrogány bedöglik alattad, ha rosszul leszel az elmúlt napok miatt. Millió dolog futott át a fejemen és mind oda vezetett, hogy te magasról leszarod a saját biztonságodat, és most már Juliét is. Én azért vagyok melletted, ha baj van, segítsek; de leginkább azért, hogy megelőzzem, hogy baj legyen. De ha még azt sem tudom, hogy merre keresselek, akkor tehetetlen vagyok. És nagyon utálok tehetetlen  lenni. Semmi értelme, hogy egymás idegeire menjünk. Beszélj Stephanieval, hogy nincs szükséged bébiszitterre, mert ő meg rajtam veri le, ha téged nem talál.

Robert lehajtott fejjel hallgatta az utóbbi időkben nemcsak testőre, hanem bizalmasa és legjobb barátja halk, szemrehányó szavait; akár egy kisgyerek, aki t valami csínytevésért vesznek elő. Aztán felemelte a fejét és híresen kifejező szürke szemeivel atyai barátjára nézett:

-Dean, ne haragudj rám, én most olyan boldog vagyok!

Dean pedig a meghatottságát leplezendő, megköszörülte a torkát.

-Na, jól van, mindenki elmondta akkor a magáét. Menjetek előttem, hazamegyünk!

A fiatalok egymást átölelve mentek a kocsiig és Dean vigyorogva nézte, ahogy védence a hosszú lábaira csomót kötve próbál elhelyezkedni az apró autóban. Az már csak menetközben esett le neki, hogy a fiú vezet. Megkönnyebbülve gondolt arra, hogy alighanem minden tekintetben rendbe jöttek a dolgok. És mennyire boldog lesz, ha hazaérve Steph a jó hírt is megosztja vele.

Stephanie végül is nem mondott semmit, csak nagyon csúnyán nézett a belépőkre. Aztán nagyot sóhajtott.

-Remélhetem, hogy az esti gálára megfelelően díszbe vágod magad? – nézett a folyamatosan vigyorgó Robertre.

-Miért is? – nevetett rá a férfi.

-Azárt drága Robert, mert ha véletlenül a nevedet találod hallani, akkor nem szeretném, ha az egyik legrangosabb filmfesztivál gáláján úgy indulnál a színpadra, mint egy véletlenül betévedt hátizsákos turista. Arról már nem is beszélve, hogy harmadszor is végig lejthetsz a vörös szőnyegen, hogy a rajongóid és a fotósok kedvére tegyél.

A férfi grimaszával nem törődve pedig feltette a nap nagy kérdését:

-Julie, számíthatok rá, hogy ott leszel velünk te is?

Robert szinte megfagyott. A nagy szerelmes hangulatban, a megkönnyebbüléstől és az abszolút kielégültségtől eltelve totálisan  elfelejtkezett arról, hogy a mai a Gála napja. Juliera nézett, aki tágra nyílt pupillákkal gondolkodott. Nyilvánosan megjelenni Roberttel, ráadásul a Kristennel kapcsolatos cikkek és képek után? Soha nem volt az az öngyilkos alkat, de most úgy érezte, hogy ha enged a csábításnak és elmegy erre az estére, azt nagyon komolyan megbánná még később. De szíve mélyén siratta is a lehetőséget, hogy a férfi oldalán megjelenjen. És miközben a férfi szemébe nézett, tudta, hogy Robert cserbenhagyásként fogja majd fel a döntését.

Robert abban a pillanatban tudta, hogy Julie nem fogja ma este elkísérni, ahogy a szemébe nézett. Először felszisszent, mert úgy érezte, hogy a mai nap után ez egy roppant barátságtalan gesztus a részéről, aztán szeme a konyhaasztalon heverő újságra tévedt. Kristennel állt összeölelkezve és nagybetűkkel ott állt a felirat: Részemről bármire nyitott vagyok. Tudta, hogy sok hülyeséget beszélt már kínjában, amikor hirtelen nem tudott valami frappáns választ adni a riporterek kérdésére, de ezzel alighanem viszi a pálmát. Kristen is rákérdezett, hogy hogyan értette, de vele legalább el lehetett viccelni a dolgot. Julie nem kérdezett rá, pedig biztosan fájtak neki a szavak, de hát igyekezett őt a tetteivel meggyőzni arról, hogy rajta kívül nincs más az életében. Ha megint egyikőjük lesz a kísérője, az újságírók biztosan tovább kombinálnak. Ezért aztán kicsit eltúlozva a szerepét elegánsan Stephanie felé fordult:

-Drága Steph, megkérhetlek, hogy légy ma este a hölgykísérőm? Julienak fárasztó napja volt, legjobb, ha korán lepihen. Téged ismerve pedig,gondoskodsz majd róla, hogy én is csatlakozhassak hozzá minél előbb.

Dean, Stephanie és Julie egy emberként csapta nyakon.

Robert az autóban hazafelé újraélte a Gála legszebb perceit. A rajongók szeretetét a vörös szőnyegen, a zsűri elismerő szavait, a kezében szorongatott díj érintését, a barátai és elismert kollégái gratulációit. Úgy érezte magát, mint egy tékozló gyerek, aki végre hazatért és a családja nagy szeretettel fogadja. Elhárított minden invitálást, minden újabb pohár pezsgőt. Tervei voltak még az estére és nem kockáztatta, hogy az alkohol áthúzza azokat. Kristen mellett meg inkább nem is ért pohárhoz, amin a lány először meg is sértődött, de aztán szokásos flegma grimaszainak egyikével nyugtázta a dolgot.

A díjra nézett, forgatta a kezében és lehunyta a szemét. Szinte feldolgozhatatlan az a szárnyalás, amit az utóbbi időben megélt. A váratlanul az ölébe hullott nagy lehetőség Edwarddal, aztán szép lassan az igazi komoly filmek, végül David mindent felülíró bizalma és ez a hét a maga őrületeivel.

Fáradt volt fizikailag és mentálisan is, de már előre örült, hogy Juliet hamarosan magához ölelheti.

A ház elé érve látta, hogy odabent még fény világít. Elbúcsúzott Deantől, és halkan benyitott. A  bejárattól apró mécsesek világították meg az utat a hálószoba ajtóig. Teste, lelke beleremegett a várakozásba, ahogy a kilincs után nyúlt.

A hálószobában Julie minden érzéke kihegyezve várta a halk lépteket, ahogy az ajtóhoz közelítettek. Stephanie felhívta, amikor a kocsi elindult, így aztán az egész házat gyertyafénybe tudta borítani.  A lassan kitáruló ajtóban pedig ott állt a nap hőse. Karját kitárta feléje és hívogatóan intett neki. A férfi pedig két lépéssel szelte át a szobát, hogy mellé vetődjön az ágyra. Julie abban a fehér ruhában üldögélt az ágy közepén, amit arra balul sikerült jótékonysági estre tervezett felvenni. Dévajul az a gondolat futott át az agyán, hogy ezt a ruhát miért nem hálóruhának árulták, hiszen az ágyon kívül még sosem volt rajta. A csokornyakkendős, szmokingos férfi és az estélyi ruhás nő kifejezetten vicces látvány volt a puha párnák között, de amikor a lány a díjat alaposan szemügyre vette, majd lerakta az ágy melletti kis szekrényre és Roberthez fordult, sok minden jutott eszükbe, de egyik sem volt különösebben vicces. Óvatosan, a férfi arcát figyelve , elkezdte kigombolni az ingét. Aztán közelebb hajolt hozzá és száját a férfi mellkasának bal oldalára préselte, oda, ahol a szíve dobogott őrült iramban. Kísérletképpen nyelvével megnedvesítette a mellbimbót, mire a férfi felszisszent és utána nyúlt. –Ne! – lökte vissza Julie a férfit a párnák közé. -Kóstolgatni akarlak!

Robert lehunyta a szemét, míg a nedves, lágy csókok egyre jobban felizgatták. Alig bírta leküzdeni a késztetést, hogy a lányt maga alá teperje. Megpróbált uralkodni magán, ha már Julie erre kérte. A kíváncsi ujjacskák közben bekalandozták a testét és a férfi már azon töprengett, vajon ez az út vezet-e a csendes őrületbe. Amikor a lány ujjai lassan a nadrág gombjai felé vették az útjukat, a gyomra izgalmában görcsbe rándult. Julie hallotta, ahogy a férfi felnyög. Az ő szája is kiszáradt. Felsóhajtott,  ajkát a férfiéra tapasztotta; és addig harapdálta, amíg Robert nem hallott mást, csak a zúgást a saját fejében. Julie azonban folytatta az édes kínzást. Csúszni kezdett rajta lejjebb, egyre lejjebb, hogy az ajka érezhesse, a keze élvezhesse, amit talált. Csak arra tudott gondolni, milyen szép az alatta lüktető test, és mennyi örömmel ajándékozta már meg . Aztán újra megkereste a férfi száját és miközben nyelvük ölelkezett, magába fogadta a férfit. Felsikoltva az egész testén végighasító gyönyörtől azonnal eljutott a csúcsra. Robert már nem is próbált uralkodni magán, a lány teljesen megőrjítette. Minden vadság és féktelenség, amiről azt hitte, hogy kielégült ott az elhagyatott tengerparti fövenyen, most újra kitörni készült belőle. A hátára fordította Juliet és szinte eszelős hévvel hatolt belé. A lány már azt hitte, elhagyta minden ereje, de a kitöltöttség nagyszerű érzésétől újra fellobbant benne a tűz. Végül együtt zuhantak egy végtelen puha mélységbe, s a kábulatból magukhoz sem térve, a már alig pislákoló mécsesek fényében aludtak el szorosan összefonódva.