Stephanie ült a Cannes felé tartó gép fedélzetén és azon
vigyorgott, lassan külön emlékeztetőket kell gyártson, kinek milyen meglepetést
tartogat a tarsolyában. Élvezte a kerítőnő szerepét, de egy kis bizonytalanság
még dolgozott benne, hiszen itt két elég nehéz természetű emberről van szó.
Bármikor belekavarhatnak a gondosan felépített terveibe.
Nos, akkor Julie nem tudja, hogy Robertnek üzenetet hagyott,
miszerint választhat, hogy a szállodában vagy egy félreeső tengerparti házban
töltheti a fesztivál ideje alatti időt. Robert még nem tudja, hogy ez a hír
várja majd a szállodában. Dean már Cannesban van és Robertet várja. A párizsi
szálloda értesítette őt a korábbi elutazásról, a fotós beszámolt a kicsit
megbolondított fotózásról, és gondolatban vállon veregette védencét, hogy
minden ellenérzése ellenére végigcsinálta a dolgot. Julie elég mélyen beette
magát a bőre alá, hogy ne veszítse el a fejét, pedig a nyers fotókat látva nem
lehetett egyszerű dolga.
Robert eközben megdöbbenve fedezte fel őrangyalát a cannes-i
reptér vip-várójában. Ez már kísérteties, ő nem is szólt neki, hogy korábban
érkezik. Úgy látszik, azért figyelik a lépéseit, ami tekintve a hirtelen és
őrült ötleteit, nem feltétlenül baj. A következő meglepetés a szállodában
várta. A lefoglalt lakosztály természetesen a rendelkezésére áll, de az
ügynöke, Ritz kisasszony – és ezt a portás olyan tisztelettel ejtette ki, hogy
Robert akaratlanul is elmosolyodott a szinte átszellemült arcon – egy
magánszállást is lefoglalt a részére. Így ő döntheti el, hol kíván megszállni.
Az instrukciókat tartalmazó boríték Dean nevére szólt. Stephanie és a
meglepetései – fintorgott magában. De ez akár még jól is elsülhet gondolta,
majd visszaültek a kocsiba és útnak indultak.
Juliet eközben éppen kitette a taxi a ház előtt. Alfred
bácsi fényképei alapján már ismerte valamennyire a házat, így rögtön a
legnagyobb hálót kereste és a táskáit az ágyra szórta. A konyhában a
hűtőszekrényt bepakolva találta és hálás szívvel gondolt Joannára, aki
alighanem értesítette a gondnokot, hogy vendége lesz. Előkotorta a fürdőruháját
és leszaladt a tengerhez. A kimerítő úszástól és az elmúlt napok őrületétől, az
utazástól fáradtan ledőlt egy nyugágyra és szinte azonnal mély álomba merült.
Utolsó gondolataival próbálta kitalálni, hogyan legyen tovább, de aztán
belenyugodott, hogy még egy éjszaka és egy nap van hátra tervei szövögetésére,
mire Robert megérkezik, úgyhogy inkább a pihenés mellett döntött.
Robert a kocsiból kiszállva elismerően nézegette a házat.
Igazán szép volt, a falakra felfutó sok zöld növénytől, a bejáratot övező
rengeteg rózsától mondhatni romantikusan
hatott. Az egészet valami nőies báj vette körül, meg is értette Stephaniet,
hogy megtetszett neki. És ebben a nőies környezetben aligha sejtik, hogy éppen
egy férfi fog elbújni a világ elől. Vidáman nyitogatta sorra a szobák ajtajait,
végül a legnagyobbnak tűnő hálóba lépett be. Pillantása azonnal a hatalmas
ágyon egy női holmikkal teli nyitott bőröndre esett. Na ne, Stephanie le akarja
nyúlni előle a legszebb szobát? Homlokát ráncolva próbált magyarázatot találni,
mert amúgy az örökké szervezkedő nőnek semmi nyomát nem látta a házban. A
tenger felé nyíló hatalmas ajtóhoz lépett és a látványtól saját táskái
erőtlenül hullottak ki a kezéből.
A teraszon Julie hevert egy napozóágyon. Falatnyi
fürdőruhája nem sokat bízott a képzeletre. Mélyen aludt. Robert nem tudta, hogy
a dolgok egyszeriben hogyan alakulhattak ilyen mesésen jól. Stephanie
szervezte, vagy Dean, vagy esetleg maga Julie? Nem értette, mi ez az egész
helyzet, amibe váratlanul belecsöppent, de eltökélte, hogy élete legjobb
alakítását nyújtva a lehető legjobbat hozza ki belőle. Nem lesz nehéz, mert
minden érzése szívből jön.
Dean hangját hallotta, ezért gyorsan visszament a házba.
Dean csodálkozva nézte főnöke vigyorgását:
-Akkor tetszik? Maradunk?
-Mi az hogy… Ennél jobb nem is lehetne.
Aztán hirtelen ötlettől indíttatva halkan fütyörészve
kisétált a teraszra. Az alvó Julie mellett a víz felé vette az irányt. Gombolni
kezdte az ingét. Mire a vízhez ért majd minden ruhadarabját maga mögött hagyta.
Julie lassan ébredezett. Szeme azonnal a végtelennek tűnő
vízre tévedt. Micsoda hely! Istenem, ha Robert is itt lenne! Álmodozás közben a
parti homokon meglibbenő fehér foltra tévedt a tekintete. Mi lehet az? Felállt,
lassan elsétált odáig. Egy ing. Odébb egy fehér póló. Amott szanaszét rugdosott
tornacipők és egy farmer. Szíve őrült tempóban kezdett verni, ahogy a
ruhadarabokat felismerni vélte. Robert! A vízben mélyen bent a kitartó
tempózásról ítélve, valaki alighanem az olimpiára edzett. Julie leroskadt a
homokba és a hosszú karcsapásokat figyelte.
Háta mögött a teraszajtóban Dean elmosolyodott. Stephnek
igaza lesz. Megint. De talán jobb lenne, ha házon kívüli programot szervezne
magának mára. Robertnek aligha lesz rá szüksége. Ha nem végletesen amatőr a
srác, akkor ma már úgysem mozdul ki itthonról.
Robert addig rótta a képzeletbeli medencében a hosszokat,
amíg úgy nem érezte, hogy tüdeje és karjai most már jó, ha a partra kisegítik.
Mégse kéne itt vízbefúlni, ha már a jó szerencséje újra útjába sodorta a lányt.
Bár, Julie lehet, hogy már felébredt, észrevette őt és már el is menekült. Kitelne
tőle, főleg, ha nem is tud a valószínűleg Steph által szervezett meglepetésről.
A sekély vízben talpra állt és szeme
azonnal a homokban szoborként üldögélő lányra tapadt.
Elvigyorodott. Itt maradt!
Julie már összeszedte a szétszórt ruhákat és Robert ingébe
bújva várta, hogy odaérjen hozzá.Nézte a közeledő férfit és arra gondolt, hogy
mennyire lefogyott. A firkászok, akik a szörfözős képeket látva fehér bálnának
csúfolták,most nem szólhatnának semmit. Ahogy a vízcseppek végigfolytak a
testén, Julie nagyot nyelt. Egyetlen pasinak sem szabadnak ilyen jól kinéznie.
Most hálás lett volna azért a borzalmas rózsás ingért, talán segítene a földön tartani elszabadult fantáziáját.
Mindenesetre a Hold és a Nap eshetett akkor éjjel szerelembe, amikor ez a férfi
megfogant.
-Szia! – köszönt a napba hunyorogva a lány.-Micsoda
meglepetés! Azt ne mondd, hogy Joanna a te ismerősöd is, mert a benti fotókat
látva nem konkurálhatsz Alfred bácsival.
Robert apró grimaszt vágott.
-Fogalmam sincs, ki az a Joanna, de Alfred bácsi érdekei
tőlem biztonságban vannak. Efelől nyugodt lehetsz. A szállóban adták át Steph
levelét, hogy választhatok: a nyüzsgő plázsra néző apartman vagy ez a ház. Azt
hiszem, innentől ez már nem is kérdés. Már ha nem zavarok?
-Nem, nem zavarsz – sóhajtott Julie. Hiszen tulajdonképpen
miattad jöttem ide. Csak nem is sejtettem, nem is reméltem, hogy összefutunk.
Főleg nem ilyen váratlanul. Hiszen neked még itt sem kellene lenned, csak
holnap érkeztél volna. Én meg még nem is tudom, hogy hogy fogjak a
mondandómhoz.
Robert lehajolt és Julie keze után nyúlt, amivel szemét
védte a nap sugaraitól. Egy hirtelen mozdulattal felrántotta és magához ölelte.
-Én beérem azzal, hogy itt vagy. Ez elmond nekem mindent,
amit tudni akarok.
Kacsintva nézett végig a lány karcsú alakján.
-Jobban áll rajtad az ingem, mint rajtam, de nem ér, hogy
elbújsz előlem, miközben nekem még egy fürdőnacim sincs. És az inget lassú
mozdulatokkal simogatta le a lány vállairól.
Julie ijedten nézett
lefelé, de aztán elnevette magát:
-Ez a boxer igazán erkölcsösen védi az érzékeny lelkemet.
-Igazán? – szorította hűvös, vizes testéhez a férfi. Julie
nem mert megkockáztatni egy újabb vizsgálódást az alsóbb régiókban, mert
világosan érezte a férfi vágyakozó testének minden négyzetcentiméterét.
Robert hozzáhajolt, pár pillanatig a tekintetét kutatta.
Aztán megcsókolta. Ebben a csókban azonban az eltelt hetek minden fájdalma,
visszafojtott szenvedélye felszínre tört. És Julie érezte, a mindkettőjüket
emésztő láz már rég ledöntötte tartózkodásának utolsó, még szilárdnak hitt
bástyáját is. Úgy kapaszkodott a férfiba, mintha a partot nyaldosó hullámok el
akarnák ragadni tőle.
-Julie – nyögte a szájába Robert. –Ha nem akarod, hogy
folytassuk, most azonnal fordulj meg és menj be a házba! Igyekszem úriember
maradni, de nem igazán akarok, úgyhogy nincs sok időd.
-Akkor jó – sóhajtott a lány és letérdelt a homokba. Robert
úgy esett mellette térdre, hogy fel sem vette a bőrébe vájó kagylódarabkákat.
-Szeretni akarlak! – csókolta meg vadul a lányt.
-Akkor szeress! – suttogta az vissza és élvezettel simogatta a férfi nyakát és a már növésnek
indult haját.
-De én nem..., szóval, itt nem vagyok felkészülve… - nyögött
fel kínjában Robert.
Julie keze elkalandozott. –Oh, de még mennyire fel vagy
készülve – kuncogott vissza. –Nyugi, gyógyszert szedek, mert így akarják
beállítani a rendszertelen menzeszemet.
-Van Isten! – hajolt fölé megújult lelkesedéssel a férfi és
mindketten elvesztek az őket elborító érzelmekben.
Julie ugyan nem fejezte be a mondatot, de innentől már nem
is nagyon érezte fontosnak hozzátenni, hogy egy apróságot még nem említett: ő
még sosem volt férfival.
15 megjegyzés:
A gépen miért nem találkoztak?! :o
Nem itt kellene megfulladni XDDDDDD nagggyon röhögtem ;)
És már megint az a rózsás ing... És még le is fogyott?! nyammmm
köszi - puszi
hát, Julie örült, hogy kapott jegyet, Rob meg biztosan az I. osztályon bújt meg ... gondolom XDDD
Óóóó ! egy újabb szűzzel lesz dolgunk ? Kíváncsian várom.... XDDDD
ne gúnyolódj zsorzsi, van ilyen .... még ha a mesében is XDDD
AKCIÓ LESZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÁÁÁÁÁ! Feszülten várom remélem nem intézed el annyival, hogy izzadtan egymás mellé hanyatlanak!!
Miből gondolod ,hogy gúnyolódom ????? Én komoly vagyok .
mint mindig XDDD
Heni... de... elintéztem XDDD
anyám... már én se tudom, ki vagyok... kivagyok :nuts:
Ezt nem teheted!!!!!!! Hallod!
Heni ! elég legyen az ötletelgetésből !!!!! XD
XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD!
Hölgyeim! Mi ez a komolytalanság itt! XDDDD Itt sorsok , életek dőlnek el, erre itt humorizáltok! XDDDDD
Áááááá, ezt nem hiszem el, O.o egy szűzies lélek a láthatáron.
Ez így még izgibb lesz (lenne), ha az írónő bevállalós lenne, és meg merné írni a kekszet!:)
Zseniális voltál, az egész találkozás a szemem előtt pergett le, és nagyon romantikusra sikerült. Jájj...főleg amikor görög istenség előjött a habokból! :P
Hold és Nap esett szerelembe, mikor fogant. Édes jószagú Márinéni, ez a mondat! *sóh
Szexet akarunk, tessék átírni! Előre is köszönöm! ;)
Az utolsó mondatot én hogy nem láttam?!?!?! :O
A rózsás ing és a habok nyílván elvették az eszem XDDD
Át ne írd, anya, ha embert ismersz!!!!
Csez nem ezt kéne átírni, hanem a 10.-et, mert ott lenne ..khm...de nincs.
Én arra gondoltam! ;)
De az írónőnél (Nyomasek Bobó) van a gyeplő, ha kell előveszem a fantáziámat, bár jobb lenne , ha nem kéne erőltetnem a pici fejemet. XDDD
Megjegyzés küldése