Amíg kitalálom, hol is folytassuk, itt egy szösszenet Robról

I love you!

Igen, szerelmes vagyok! Nem kicsit, nagyon! A dolgot némiképp árnyalja, hogy amikor tiniként ezt mondtam, akkor az illető kék szemű az apám lehetett volna és Paul Newmannak hívták. Pillanatnyilag a fiam lehetne, és Robert Thomas Pattinsonnak hívják. Hiába, na, változnak az idők és az ideálok. Ami nem változik, az a női lélek. Legalábbis az én női lelkem, amelyik minden időben képes volt (és maradt) lelkesedni a tengerkék vagy tengerzöld, vagy füstszürke szemű, igéző mosolyú férfiakért.

A fiú ráadásul érni látszik, mint a jó bor. Alig néhány éve bolondítja a női szíveket kis túlzással 9-99 éves korig bezárólag. Vagy azon túl is, erre nézve nincsenek pontos statisztikák. A tudatom (és gyaníthatóan szinte minden rajongója) először Edwardként, a végzetesen jóképű vámpírként azonosította, akinek bár szíve fagyott volt, de mégis több érzelemmel telve rajongott az emberlányért, mint kortársai dobogó szíve. Kortársai? Várjunk csak, Edward tulajdonképpen nem is 17, hanem százegynéhány éves volt, nem? Akkor még van esély, bár az intenzív osztályon valahogy nem tűnik természetesnek az a határozott pittyegés, ami a monitor felől érkezik.

Szóval, Edward… a mindig kócos és mindig igéző tekintetű vámpír. Aki ha mosolyog, még a nap is felkelni igyekszik, pedig ezt a vámpírok határozottan nem kedvelik. Talán ezért is mosolyog ritkán.

Aztán ha már megakadt a szemem a legényen, nézzük hát a filmográfiáját, ha van neki. Hát, van.

A Hiúság vására című filmben bukkant fel először 2004-ben, mint az ifjabb Rawdy Crawley. Már itt metszően jeges tekintettel méregette az anyját alakító Reese Witherspoont, aki a történetben elhagyta és csak hosszú évek után bukkant fel a színen. Hogy miért történt, senki nem tudja pontosan, de ezek a jelenetek végül kimaradtak a filmből, csak a dvd extrái között lelhetők fel.

Talán éppen ennek a kivágásnak köszönheti, hogy mintegy kárpótlásként beteszik a Harry Potter filmek egyik legsikeresebbjébe, a HP és a Tűz Serlege című 2005-ös filmbe. Igen, a legsikeresebb epizód ez. És miért? Mert Cedric Diggory figurája az ifjú rajongók hatalmas táborát hódítja meg. A kölyöktörténetben felbukkan A srác, aki már nem gyerek, de még nem férfi. De látszik már, hogy az lesz.

Aztán némi szünet, modellkedéssel eltöltött hónapok teltek el, majd újra megjelent a vásznon, A gyűrű átka című kosztümös filmben 2006-ban, mint Giselher, a főhös öccse. A szerepben aranyos és kölyökként felejthető. Nem hozta meg a kiugrási lehetőséget.

Ebben az évben aztán eljátszott egy főszerepet is, egy igazi angol tv-filmben, a The Haunted Airman-ban. Ő volt Toby Jugg a világháborús pilóta, aki a szanatóriumi felépülés helyett az őrületben vész el. Megrázó tévés szerep, nem a szépfiú jut róla eszébe a nézőnek. Valószínűleg ezért is marad el megint a kiugrás. Pedig, aki figyel, már észreveheti, hogy itt egy tehetség bontogatja a szárnyait.

2007-ben újra egy angol tv-film, a The Bad Mother’s Handbook, amelyben Daniel Gale szerepe az övé. Az esetlen, de csupaszív tinédzser, aki felelősséget vállal más által teherbeejtett barátnőjéért és a gyerekért. Lehetetlen nem szeretni, és mármár elhisszük azt is, hogy a srác a magánéletében ilyen esetlen, kétlábon járó jóérzésű lúzer lehet.

2008-ban aztán beindul a gépezet, nincs megállás. Egymást követik a szerepek. A How to Be Art-ja, zavaros fejű tinédzsere, aki már annyira esetlen, annyira vágyik a szeretetre és megértésre, hogy a néző szíve akaratlanul is összefacsarodik sikertelen próbálkozásai láttán. A Nem a te hibád akár a jelszava is lehetne. Részlet egy kritikából Lavicska Zsuzsanna tollából: Púdertől sápadtan, titokzatos, szupererős vámpírként a távolba révedni, és tini szíveket összetörni nem nagy mutatvány. A How to Be-ből, Oliver Irving első nagyjátékfilmjéből most az is kiderül, hogy mennyit ér Robert Pattinson, amikor zsíros a haja, konstans sírásra görbül a szája, és egy nyomorult kocsmai verekedéshez is túl béna. Arthur  egy minden téren fájdalmasan középszerű londoni fiú, akinek legfőbb napi elfoglaltsága, hogy váltakozó helyszíneken szenved, és sötét gondolatait végtelenül lehangoló, hamis dalaiban zúdítja pár főből álló mazochista közönségére. Robert Pattinson tökéletes az egész testében görcsölő, lúzer kívülálló szerepében, és meglepően jól illeszkedik a kazettás magnós, pörgethető földgömbös, depressziós környezetbe. Arttal ellentétben ő nagyon is a helyén van, tud énekelni, szimpatikus, vicces, és úgy normális, hogy közben nem unalmas. Újabban pedig csendes belenyugvással, és kicsit hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy menő.

Őt követi Salvador Dali szerepe a Little Ashes-ben. 22 évesen micsoda mélységeket és magaslatokat kell bejárjon. És megteszi. Hiteles az elkötelezett, már-már őrület határán álló művészzseni szerepében, nem hozza zavarba a helyenként homoszexualitásba hajló szerep. Minden lehúzó kritika ellenére az kell, hogy legyen, ha évekkel később egy David Cronenberg nevő ismert rendező ennek a filmjének az alapján dönt végleg mellette új filmje szereplőválogatásánál.

És akkor becsap a mennykő. Sokezer jelentkező közül, a lassan csődöt mondó válogatás vége felé hirtelen az esélytelenek nyugalmával jelentkező Robertet választják a Stephanie Meyer által elkövetett Twilight regényfolyam főszereplője, Edward Cullen, a szívdöglesztő vámpír szerepére. Hogy ez lesz a beszállókártyája az igazi hollywoodi filmes világba, vagy éppen ellenkezőleg, ez ássa majd alá a hitelességét bármilyen más szerepben, ekkor még csak óriási kérdőjel. A könyv rajongói nem ismerik mint színészt, ezért eleinte hatalmas összefogással tiltakoznak a szereplőválogatás ellen. Aztán megjelennek az első muszterek és a tiltakozás pillanatok alatt fordul át imádatba, sőt őrjöngésbe. Sikoltozó tinilányok vágynak egyetlen mosolyára. A film 2008-ban óriási sikert arat. Hisztérikus várakozás előzi meg a folytatásokat is. Történhet bármi, rendezők cserélődhetnek részenként, Melissa Rosenberg forgatókönyvei ronthatnak az eredeti történeten, amíg Edward része a történetnek, Robert révén tuti a siker.

2009-ben a nézők csalódottan veszik tudomásul, hogy Edward a New Moon-ban csak mellékszereplője a történetnek, de legalább ott van a végén; és aki csak olvasta a könyvet, mind bizakodva várja, hogy újra átvegye az őt megillető főszerepet.

A 2010-es Eclipse-ben, majd a 2011-es és 2012-es Breaking Dawn-ban teljesül is ez a vágyuk. A legnagyobb várakozás persze a 2011-es részt előzi meg, hiszen itt végre egymásra talál a két főszereplő, Bella és Edward összeházasodnak, gyermekük születik és Bella is eléri álmai célját, társa lesz Edwardnak az örökkévalóságban. Ehhez képest az utolsó rész már csak amolyan levezető, a hisztériát lenyugtatni hivatott befejezés. Egy érdekes, kicsit mindent nyitottan hagyó utolsó mondattal Innentől csak Steph Meyeren múlik, hogy tovább álmodja-e hősünk kalandjait. És persze Roberten, hogy van-e az a pénz, amiért hajlandó lenne újra Edward csillogó bőrébe bújni.

Közben Robertünk nem pihen. 2009-ben szerepel egy rövid kis filmben, a Szerelem és bizalmatlanságban.

2010-ben pedig leforgatja a méltatlanul mellőzött Emlékezz rám! című filmet. Tyler szerepében annyira hiteles, és annyira önmagát adja, hogy az igazi rajongók talán minden eddigi filmje közül ezt választják kedvencüknek. Még producerként is beszállt, és aktívan beledolgozott a forgatókönyvbe. Jó iskola volt, és végre igazi, filmszagú szerep. A karakterével olyan könnyen azonosult, hogy aztán később ezt rótták fel a hibájának, hogy nem is kellett játszania, csak önmagát adta. Pedig ennyire elborulva még a legnehezebb időkben sem volt.

Megállás nélkül dolgozik. 2011-ben fejezi be a részben Budapesten is forgatott, Maupassant regényből készült Bel Ami-t, amelynek főszerepét, a gátlástalan Georges Duroy-t játssza. A kritikusok fanyalognak, én imádom a törtető, kegyetlen figura ellenére is. Még ebben az évben elkészül és be is mutatják a világsikert aratott Sara Gruen regény filmadaptációját, a Vizet az elefántnak-ot, amelyben Jacob Jankowski, az állatorvostan-hallgató szerepébe bújik, akinek az életében egymást érik a férfivé válás állomásai. Elveszíti a szüleit, a biztosnak hitt családi hátteret, diploma előtt otthagyja az egyetemet. Merő véletlenségből egy cirkuszi vonaton találja magát, ahol eddig védett életében talán először találkozik kegyetlenséggel, kemény munkával, de emberséggel és a szerelemmel is. Az alakításról mit is lehet mondani? Amilyen szenvedéllyel dolgozott a filmen, ez töretlenül le is jön a képernyőről. A figura még a szkeptikusok számára is szerethető, az alakítás elismerésre méltó. Még akkor is, ha olyan színészek mellett kell helytálljon, mint az Oscar-díjas Christopher Waltz és Reese Witherspoon (aki a valamikori anyaszerep után most szeretőként, majd feleségként áll mellette).

Azt hihetnénk, hogy az ifjú színészpalántának ennyi forgatás és a velük járó promóciós megjelenések mellett már csak meghalni van ideje és ereje. De nem. Azonnal belekezd David Cronenberg rendezésében a Cosmopolis című film forgatásába, mint Eric Parker, a történet főhőse. Cronenberg éppen előtte könyvel el egy kisebb bukást a szerintem méltánytalanul lehúzott Veszedelmes vágyak c. filmmel; úgyhogy mindkettőjük számára létkérdés, hogy a kritika hogyan fogadja majd a közös próbálkozást. És mily meglepő, kedvelik. Nem állítanám, hogy rajonganak érte, de ahogy telnek a hónapok, ahogy az első értetlen döbbenettel megfogalmazott kritikák feledésbe merülnek, úgy bukkan fel egyre több listán a film és a főszereplő neve, mint az év legjobb tíz, húsz, száz filmjének és alakításának egyike. Talán ez az a pont, amikor az Alkonyat mindent beborító jege repedezni kezd és a felszínre bukkanó színészben egyre többen meglátják a lehetőséget.

És akkor még nem említettük a lassan örök várólistás, 2010 augusztusa óta magáról hírt sem adó Unbound Captives című vadnyugati filmet, melyet Madleine Stowe kívánt tető alá hozni olyan nevekkel a szereplőlistán, mint Robert, Hugh Jackman és Rachel Weisz. Phineas mi lesz veled? A szponzorok vajon mire várnak?Már az a hír is felreppent, hogy Ms Stowe hajlandó lenne átírni a forgatókönyvet, hogy Robnak mindenképpen szerepe legyen a filmben, mert az időhúzás miatt az eredeti figurából egész egyszerűen kiöregedett. Mondom, érik, mint a jó bor!

De máris itt van a The Rover, David Michod filmje. A történet a közeli jövőben játszódik, egy veszélyes és kegyetlen sivatagban. Eric (Guy Pearce) mindent és mindenkit hátrahagyva, emberségét is elnyomva a banda nyomába szegődik, akik megfosztották őt utolsó értékeitől. Segítségére a csapat legutóbbi fosztogatása színhelyén hátrahagyott fiatal srác, Rey (Pattinson) van, aki a banda főnökének a kissé  együgyű öccse.

A Mission Blacklist egy érdekes és sokat vitatott választás. Angol színész az amerikai nemzeti hős szerepében? A forgatás hamarosan kezdődik, és szerencsére a készítők időközben elálltak a nagy ötlettől, miszerint a történetet eredeti helyszíneken, Irakban, Szaddam szülőfalujában vegyék fel.

A zabolátlan hajáról elhíresült mélyérzésű szépfiú egymás után dobálja le magáról a ráaggatott skatulya részeit, vöröses kócos tincsei már több alkalommal áldozatul estek a szerepeknek, de mostanra már mer ütődött, vagy akár gonosz is lenni.

A Maps to the Starban újra Cronenberg oldalán dolgozhat Viggo Mortensennel, a Hold on to me-ben Carrey Mulligan partnere lesz, félmeztelenül drogdílerkedik majd rajongói várható örömére. A Queen of the desert forgatása annyi rémhír után talán mégis szeptemberben kezdődik Naomi Watts oldalán. Nem mást, mint Arábiai Lawrence-t kelti majd életre, ami Peter O’Toole meghatározó játéka után igazi kihívás egy fiatal feltörekvő színész számára.

A Hate mail egy manhattani sztori Scarlett Johanssonnal. És ki tudja, a közben szóba került, aztán elhallgatott hírek szerint hogyan alakul majd a The Band c. film sorsa, amiben zenészként is megmutathatná magát.

 

Feladat szerencsére van, a srác talán mégis jól kalkulált, amikor mindent egy lapra feltéve vállalta a franchise-szerepet. Talán ő maga hitt önmagában, talán a környezete győzte meg róla, hogy sikerül majd kitörnie a skatulyából, de úgy tűnik igazolja a hozzá fűzött reményeket. Nekünk nincs is más dolgunk, mint rendes rajongókhoz méltóan szurkolni a sikerért és türelmetlenül várni a filmek bemutatóit. És várni Szürkeszemű legújabb húzásait, amivel meglep majd minket és mindenkit, aki valaha az orra alá dörgölte Edward sápadt mélabúját.