Egy kis novellácska-szerűség XD

A LESKELŐDŐ

Brian McGregor a fényképezőgép keresőjén át a szálloda melletti parkot pásztázta. Már harmadik alkalommal kezdte ezzel a napot. Az első reggelen véletlenül fókuszált rá a színes trikós nőre, aki fülhallgatóval a fülében rendületlenül rótta a köröket a park sétányán. A második reggelen szinte akaratlanul is eszébe jutott, vajon felbukkan-e újra. Ma reggel pedig már kifejezetten várta. 

A nő a huszas évei elején lehetett még és láthatóan könnyedén diktálta az iramot, amitől ő alighanem már az első kör felénél lélegeztető gépre szorult volna. Utált futni. Sétálni, gyalogolni, túrázni bármikor, de a futás… nem, az ellen minden porcikája lázasan tiltakozott. Pedig megpróbálta. Az edzőteremben, ahová lejárt, mindig megpróbált a futópadon egyre gyorsuló ritmusban, kitartóan futni, de még minden alkalommal meghátrált, amikor kezdte érezni, hogy a megerőltetéstől szúrni kezd az oldala. Az edzője szerint csak ezen a holtponton kellene egyszer átbillennie, aztán ráérezne a futás gyönyörűségére. Brian ennél a pontnál határozottan úgy nézett Joshra, mint aki megbolondult. Ő a gyönyörűséget nem a futásban, hanem puha párnák és illatos lepedők között vélte megtalálni.  Egy pillanatra elkalandozott, amikor a piros trikó feltűnt a park bejáratánál. Na igen, vele például.

*

Alexa Morgan néhány bemelegítő mozdulat után elindította a zenelejátszást és a ritmust hamar elkapva nekiiramodott. Ez a könyvtárt kifejezetten futáshoz válogatta össze. A harminc percnyi egyenletes ritmust két helyen lassította le, amolyan pihenő fázist beiktatva a monoton mozgásba, aztán a zene ismét felpörgött és ő is újra gyorsított. A harminc perc elteltével kellemesen fáradtan kocogott hazáig. Két napja azonban valami furcsa érzés szivárgott át ezen a kellemes érzésen. Mintha valaki figyelte volna a lépteit.

Egyszer régen Los Angelesben már érezte ezt a gerincborzoló érzést, és akkor beigazolódott, hogy figyelnie kell ezekre a belső sugallatokra. A férfi a semmiből rontott rá és csak az volt a szerencséje, hogy mellettük kinyílt egy kertajtó, egy hajnali kutyasétáltató zavarta meg a támadót. Utána hónapokig nem is mert a szabadban futni. De itt Londonban újra erőt vett magán. Ez végülis Európa – bíztatta magát, és inkább nem nézett utána a bűnügyi statisztikáknak. 

Szerencsés helyzetben volt, mert a munkája csak kilenckor kezdődött, így nem kellett nagyon korán kelnie. Mindennap hét órakor elindult otthonról, néhány perc alatt elérte a parkot és a fél óra leteltével kényelmesen lezuhanyozhatott, reggelizhetett és minden különösebb rohanás után még a munkába is időben beért. Elégedett volt. A kis lakás, amin eleinte Harolddal, az unokabátyjával osztoztak, a lehető legideálisabb helyen volt , a központban, mindenhez közel, de jó közlekedéssel, ha ki akart szabadulni a városból. Amióta Harold New Yorkba ment dolgozni, a körülményei  már-már ideálisak voltak. Csak a barátnője, Kate időnként odaszúrt csípős megjegyzéseit tudta volna nélkülözni. Miért baj az, hogy nem járkál el vele klubokba, partykra? Ez soha nem volt a stílusa, jobban szeretett otthon egy fotelben, könyvvel a kezében, a kandalló előtt kuporogva a múltban kirándulgatni. Vagy pedig a hátára kapni a zsákját és barangolni ismeretlen tájékon. A puccos ruhák és koktélok világa távol állt tőle.

*

Brian követte a lányt, amíg a fák ritkuló koronája el nem takarta előle, aztán türelmetlenül várta, hogy a másik irányból újra feltűnjön. Mostanában ez volt a szórakozása, az egyetlen, ami a női nemmel volt kapcsolatos. Bridget olyan váratlanul hagyta faképnél, hogy fel sem fogta, az üresen ásítozó polcok a szekrényében hiába ordították a képébe, hogy ott hagyták. Már megint. Néhány napig még otthon üldögélt a telefon mellett, a lány hívását várta, miközben tisztában volt vele, milyen nevetséges, hiszen mobilon a lány bárhol elérhette volna, ha el akarja érni. De nem akarta, sőt... még a számát is megváltoztatta, hogy a férfi se zaklathassa. Nem mintha akarta volna. Egyszer hívta, amikor a mosógépből sok más mellett a lány egyik trikója is előkerült; de a géphang folyamatosan ismételgette a fülébe: A hívott számon előfizető nem található. A trikó így aztán a kukában végezte. 

Fel nem foghatta, mi a baj vele, amiért a nők állandóan lapátra teszik. Clara azt mondta, túl sok volt abban a kapcsolatban. Amikor nagy nehezen kihúzta belőle, hogy mit értett ezalatt, megtudta, hogy a lány több szabadságra vágyott volna, kevesebb gesztusra, mert ezekkel csak zavarba hozta, hiszen Clara nem tartott számon olyan dolgokat, mint a megismerkedésük vagy az összeköltözésük ideje. Ő meg volt olyan mamlasz, hogy még ünnepelni is akart. Clara szerint fullasztó volt a ragaszkodása. Bridgetnél már figyelt ezekre a dolgokra, kicsit elengedte a gyeplőt, mire megkapta, hogy nem figyel a lányra, neki mindegy, hogy a párja hűséges-e hozzá, hogy nem bír érzelmileg elköteleződni. Teljesen összezavarodott és végül tényleg fogalma sem volt már róla, mit vár tőle a lány. Ő pedig minden további magyarázat nélkül inkább lelépett. 

Vajon ez a lány mit vár el egy férfitól? – merengett, ahogy a trikó megvillant a lombok között. Hirtelen egy pasi csatlakozott hozzá. Szinte már nevetséges volt, ahogy egy idő után megfordult, hogy a lánnyal szemben lehessen, miközben beszél hozzá, és hátrafelé sem vétette el a lépéseket – fintorgott Brian. A lányt – úgy tűnt – nem érdekelte a mutatvány, gyorsított, mire a fickó legyintett egyet utána és a másik irányba, a kijárat felé indult. Brian nem egészen értette az érzett megkönnyebbülés okát. 

Aztán egy hirtelen ötletnek engedelmeskedve kinyitotta a szekrényt és az aljába dobott sporttáskát kiráncigálta. Minden benne volt, ami futáshoz kellhet. Még néhány napig úgyis a szállodában lesz kénytelen maradni, mert a fölötte lakó sikeresen eláztatta a lakását, és a munkások még nem végeztek a helyreállítással. Úgyhogy holnaptól futni fog! Futni fog és közben valahogy ráveszi ezt a barna copfos lányt, hogy álljon meg vele beszélgetni. Nem hagyja majd lerázni magát, mint ez a ma reggeli fickó. Meg kell, hogy ismerkedjenek, és volt még annyi egészséges önbizalma, hogy erre jó esélyt lásson.

Szembefordult a szekrény ajtaján csillogó tükörrel. A magas, vékony srác a zabolátlan sötét fürtökkel és a füst színű szürke szemekkel eddig még viszonylag könnyen boldogult. Az ismerkedés nem lehet probléma! Az már egy másik kérdés, hogyan éri el, hogy a dolognak legyen folytatása. 

*

Alexa megtorpant, ahogy a bokor takarásából kiérve hirtelen egy nyújtó férfiba botlott. A lendület már úgyis elveszett, így aztán inkább ő is félreállt a fű szélére néhány gyakorlatot elvégezni. A fickó feléje fordult és barátságosan rámosolygott. Már várta az idétlen ismerkedős dumát, de a mosolyt nem követte egyetlen szó sem. Hirtelen azon vette észre magát, hogy ő szólalt meg.

-Már végzett vagy csak most kezdi?

A férfi látványosan a hátát fordította felé és láthatóvá vált a lapockái között átizzadt póló. Aztán visszafordult és a lány csak remélni merte, hogy a futástól remegnek a lábai, nem attól a bársonyos hangtól, amivel a fickó beszélni kezdett.

-Azt  hiszem, mára végeztem. Nem megy ez nekem. Soha nem fogom megérteni, mi a jó benne, ha az ember tüdeje kiszakad és begörcsöl a lábikrája. De minden hülye filmben azt látom, hogy a főhős rendületlenül rója a köröket a parkban és ettől a problémái fele máris megoldódik. Kipróbáltam, nem működik, feladom.

Alexa elnevette magát a férfi már-már durcás kisgyerekre emlékeztető arcán.

-Lehet, hogy csak a technikáján kéne változtatni. Az látszik, hogy mozog, mert nem az a puhány figura, akik itt néhány kiló leadásában reménykedve kínozzák magukat. Nekem sem tetszett elsőre a futás, de ha kitartóan próbálkozik az ember, egy idő után tényleg értékelni tudja a hatását. Mára már azt hiszem, rosszul indulna a napom, ha kihagynám.

Brian fején átfutott a kósza és illetlen gondolat, hogy a mozgásnak egészen más vállfajával is lehetne jól kezdeni a napot, de volt annyi esze, hogy nem mondta ki hangosan.

Alexa pedig meglepve vette észre, hogy képtelen befogni a száját. Egyszerűen úgy érezte, hogy még mondania kell valamit, nehogy ezeknek a varázsos szemeknek a gazdája fogja magát és hazainduljon.

-Mióta próbálkozik?

-Úgy tűnik, már ezer éve. De komolyan, a főiskolán be akartam vágódni egy lánynál, aki mániákusan futott, hogy megőrizze az alakját, de be kellett lássam, nem én leszek mellette a befutó. Aztán abba is hagytam pár évig. Az edzőteremben kezdtem újra, de az sem az igazi, a monitorra bámulva rakosgatni magam elé a lábamat. Pár napja pedig kijöttem ide, na jó, ma először – vigyorodott el beismerően. 

-Akkor még nem rögzültek a rossz szokásai, ha akarja, segíthetek.

-Á, nem hiszem, hogy bírnám a tempóját. – hárította el a férfi és Alexa csodálkozva vonta össze a szemöldökét.

-Még azt sem tudja, milyen tempót diktálok.

Brian rájött a bakira abban a pillanatban, ahogy a száján kicsúszott és most valami hihető magyarázat után kutatott az agyában.

-Nézzen végig magán, a bőrén éppen csak kiütött az izzadtság, nem kapkodja a levegőt, nem vált darabossá a mozgása, szóval semmit nem produkál abból, amit én. Biztos, hogy könnyedebben és főleg tempósabban rója itt a köröket, mint én. Engem valószínűleg a csigák is leelőznének, és nem akarom, hogy miattam visszafogja magát. 

-Hát, ha nem, nem. Nem akarom magára erőszakolni magam még véletlenül sem. – húzta fel az orrát a lány, aztán a kijárat felé nézett. –További jó szórakozást, nekem mennem kell, viszlát!

Brian megijedt, hogy túljátszotta az elutasítást és ijedten kapott a lány karja után.

-Tudja mit, ha holnap is rá tudom venni magam, hogy újra itt kínlódjak, akkor szívesen vennék magától pár jó tanácsot. Azt mondják, társaságban egyébként is könnyebb belevágni, mint egyedül.  Mikor szokott lejönni? – tett fel végre egy olyan kérdést, amitől nem tűnt tájékozottabbnak a kelleténél. Meglepte a lány arcán elomló megkönnyebbült mosoly, mert nem gondolta volna, hogy ez az egyetlen mondat elég lesz a nyilvánvaló sértettsége leküzdésére. 

-Én hétkor már itt leszek. Ha pontos lesz, kezdhetjük együtt. Ha nem, akkor biztosan megtaláljuk majd egymást. – csicseregték a rózsás kis ajkak, és Brian szeme megrebbent, ahogy még ő is érezte, hogy túl hosszan felejtette rajtuk a tekintetét.

-Oké, akkor hétkor, itt, ennél a padnál. Pontos leszek.

Alexa egy talányos mosolyt villantva rá a kijárat felé fordult és könnyed  tempóban futni kezdett. Brian még hosszan nézte a ruganyos mozgást, és gondolatai újra elkalandoztak a puha párnák és illatos lepedők világába. 

*

Alexa harmadszor kezdett bele a repülőgépmenetrend böngészésébe. A főnökének kellett volna helyet foglalnia holnapra bármilyen New Yorkba tartó gépre, de képtelen volt összpontosítani. A végén felállt és a kávéfőzőhöz ment, hogy – bármennyire nem is kívánta a fekete löttyöt – valamivel kizökkentse magát az elvarázsoltságából, ami a park óta rátelepedett. Még a nevét sem kérdezte meg a pasinak, mégis már a zuhany alatt is róla fantáziált. Megrázta a fejét és a kávét a lefolyóba öntötte, aztán visszaült a gép elé és végre elvégezte a mindennapos feladatot, ami most egy órát elvett a napjából. 

*

Brian szórakozottan hallgatta a megbízóját. Újra egy megcsalt asszony, a szokásos sztereotíp történet a kapuzárási pániktól menekülő férjjel, aki a titkárnőjét viszi nyaralni Barbadosra az asszony helyett. Bizonyítékra van szüksége a válási hercehurcához, és a férfi szinte már látta magát, ahogy a nagy teljesítményű optika mögött, nézelődő turistának álcázva magát a tilosban járókat fotózza. Nem ez volt álmai megbízása, de ez is pénz, amire viszont szüksége volt. Átvette a kitöltött adatlapot az asszonytól, amin a férj fotója mellett minden szükséges adat ott sorakozott.  Ügyvéd! Puff neki, akkor kétszeresen is óvatosnak kell lennie, mert a végén még ő maga kerül bajba. Még aláíratta az asszonnyal a szerződést, aztán udvariasan kikísérte és újra elolvasta az adatokat. Körül kéne néznie az ügyvédi irodában, hogy a titkárnőről is legyen némi információja – gondolta magában, aztán egy grimasszal útnak indult. Jobb ezen túlesni!

*

Alexa az írótömbbel az ölében Evan Hollinsra figyelt, aki a távolléte idejére rengeteg munkával látta el. De mit is várt? Tudta előre, hogy asszisztensként mindent vele fognak végeztetni, bár arra nem számított, hogy még a titkárnői feladatok egy részét is. Amanda eközben csak a körmeit reszelgetve üldögélt az asztalánál. Azon már meg sem lepődött, amikor a kollégák felvilágosították, hogy Amanda és a főnök... hogy finoman fogalmazzon, kiszélesítették a munkaköri kapcsolatukat. A férfit még meg is tudta érteni, mert a titkárnője egy igazi bombázó volt, még női szemmel is el kellett ismernie. De a pasi... még alig töltötte be az ötvenet, de már könnyebb lett volna átugrani, mint megkerülni. Elképzelni sem tudta, mit tud nyújtani ennek a fiatal nőnek, amit  az ne kaphatna meg más korabeli férfiaktól. Kate persze kiröhögte, amikor erről mesélt neki. Naív libának nevezte, amiért fel sem merült benne, hogy Amanda vonzódását a pénz, a barbadosi nyaralás és a karácsonyra beígért nemes szőrme bunda inspirálta. 

*

Brian már a recepciónál elakadt, mert nem egy bájos szőke ücsörgött a pult mögött, akit pillanatok alatt levett volna a lábáról, hanem egy vastagnyakú barna... férfi, aki időpont-egyeztetés nélkül nem volt hajlandó beljebb engedni.  Már éppen csalódottan akarta feladni a próbálkozást, amikor egy ismerős profil jelent meg a háttérben. Kicsi a világ! A fene egye meg, hogy még csak be sem mutatkoztak egymásnak! – jutott eszébe. Pedig most milyen egyszerű lenne odakiáltani neki és a segítségét kérni. Aztán egy utolsó próbát tett.

-Látja ott azt a hölgyet? – mutatott a lányra, aki éppen ingerlően egy nyomtató fölé hajolt és szórakozottan figyelte a kigördülő lapokat. –Őt ismerem, és igazából vele szeretnék beszélni.

A pultos hátrafordult. – Miss Morganra gondol, Mr. Hollins asszisztensére? Várjon egy pillanatot, szólok neki! – azzal felállt és a lányhoz indult.

Brianben egy világ omlott össze. A helyes kis barna lány lenne Evan Hollins szeretője? Mielőtt a recepciós odaért volna a lányhoz, sarkon fordult és kisietett az épületből. Mire azok ketten a pult felé fordultak, már a forgóajtó is lassulni kezdett. George vállat vonva kért elnézést a lánytól, aztán visszaült a helyére. 

*

Brian az irodaházzal szemközti üzletház kávézójának ablakánál látszólag újságot olvasott, de fél szemmel közben az épület kijáratát leste. Elvileg már megkezdődött az ebédszünet, ha szerencséje van, akkor az ismeretlen lány is megjelenik hamarosan. Hacsak nem a főnökkel tölti még az ebédidejét is – gondolta rosszkedvűen. Mintha csak meghívásra tenné, a lány alakja ebben a pillanatban bukkant fel a forgóajtóban. Egyedül. Brian egy egész kicsit jobb kedvre derült, lerakta az újságot és a gép után nyúlva néhány felvételt készített. Pont erősen ráközelített, amikor a szél meglebbentette a könnyű szoknyát és a leányzó Marilyn Monroe utánozhatatlan mozdulatával simította le maga körül az anyagot. Brian ellenőrizte a kijelzőn a képet. Ha kinagyítva is ilyen éles lesz, elmondhatja, hogy tökéletesen kapta el a pillanatot.

A lány a kávézó felé indult, ezért a gépet kikapcsolva letette a mellette levő székre és a dzsekijét rádobta. Pár pillanattal később már csilingelt is a bejárat fölötti kis harang. A lány tétován nézett körül és Brian még éppen elkapta a pillantását, ahogy körbepásztázza a helyiséget. Meglepett mosolyt varázsolt az arcára és tétován odaintett neki. A lánynak felcsillant a szeme és feléje indult.

-Micsoda meglepetés! Egy régi ismerős... – nevette el magát, ahogy az asztalhoz ért.

Brian udvariasan felállt és az üres székre mutatott.

-Nemcsak futni, ebédelni is jobb társaságban. Van kedve velem tartani? Bocsánat, még be sem mutatkoztam. Brian McGregor, az ifjabb.

A lány nevetve nyújtotta a kezét.

-Köszönöm az invitálást, Alexa Morgan, az egyetlen, ha jól tudom. Csak egy fél órám van, a főnököm holnap elutazik és ma tiszta bolondok háza van odabent.

Már megint túl sokat beszélsz! – szídta meg magát gondolatban és elpirult, ahogy a férfi végigmérte őt. Mindkettőjüket a pincér felbukkanása mentette meg a további kínos hallgatástól. Alexa egy csirkés szendvicset kért, Brian pedig úgy döntött, hogy ugyanazt rendel, bár amióta itt üldögélt, már evett és ivott is eleget ahhoz, hogy ne legyen éhes. 

-A közelben dolgozik? – vette fel újra a lány a beszélgetés fonalát. Brian egy pillanatra zavartan nézett rá, mert eddig bele sem gondolt, hogy egy ilyen magától értetődő kérdésre mit is feleljen. Aztán úgy döntött valami féligazsággal tudja le a dolgot, azzal talán nem keveredik előbb-utóbb ellentmondásba.

-Fotós vagyok. Igazából ma délelőtt életképekre vadásztam itt a környéken.

-Ó, igazán hálás szakma. Mindenesetre legalább a maga ura – sóhajtotta a lány.

-Hát, többnyire... – adott igazat neki a férfi, aztán a legjobb védekezés a támadás elvét követve visszakérdezett:

-...és maga? Szintén a környéken dolgozik? – magában kicsit  elhúzta a száját. Ez igazán hülye kérdés volt, hiszen a ruhája és a cipője egyértelműen nem egy otthoni öltözék, a munkahelyére is panaszkodott meg a rövid ebédidőre. Bravó, igazán nobeldíjas kérdés volt, Sherlock! – gúnyolódott önmagával.  De a lány látszólag nem ütközött meg a suta kérdésen.

-Igen, éppen ott szemben, abban a csupa üveg diliházban. Egy ügyvédi irodában vagyok asszisztens. Én ugyan jobb szeretném ügyvédbojtári munkának hinni, de tisztában vagyok vele, hogy közelebb állok a titkárnői státuszhoz, mint szeretném. 

És közelebb állsz a főnöködhoz, mint én szeretném – gondolta epésen Brian, miközben igyekezett nem arra gondolni, hogy reggeli vágyálmai tárgya azzal az elhízott amorozóval hentereg a fehér lepedőkön. Csendben gyűrték le a szendvics utolsó falatjait, amikor Alexa az órájára nézett.

-Ha nem akarom, hogy a fejemre olvassák a lustaságom, akkor nekem indulnom kell. Irigylem, hogy még itt üldögélhet, de majd holnap reggel revansot veszek – kacsintott a férfira és felállt. A pulthoz ment, fizetett és könnyed léptekkel kilibbent az ajtón. Brian megigézve nézett utána. Lehet, hogy nem tud barbadosi nyaralást kínálni, de talán vissza tudja csábítani Alexát a sötét oldalról nercbunda ígérete nélkül is. Az együtt töltött idő alapján nem olyan nőnek tűnt, aki korosodó férfiakkal tartatja ki magát. Talán csak ez az első kalandja, hiszen olyan fiatalnak tűnik. Az elhatározás egyre erősebb lett benne. Evan Hollins nemcsak egy szeretőt, de remélhetőleg egy beosztottat is el fog veszíteni hamarosan. Viszont cserébe talán visszanyerheti a családi békéjét, és egy férfi az ő korában már ennek is igazán örülhet. 

*

Alexa megkönnyebbülten nyomta főnöke kezébe a jegyeket és jó utat kívánva máris hazaindult. Direkt nem nézett Amanda babaarca felé, mert tudta, hogy az érzései a kis mihaszna családromboló flörtölésével kapcsolatban az arcára lennének írva. El nem tudta képzelni, hogy egy barbadosi nyaralás megérje a lánynak, hogy Evan Hollins izzadt tenyereinek tapogatózását, csókjait és egyéb nem kívánatos közeledését elviselje. Csak szánni tudta a lányt, aki átnézett minden rendes férfi kollégáján, akitől nem remélhetett valami anyagi hasznot. Ettől a gondolattól aztán már csak egy röpke pillanat volt, hogy a metrón hazafelé Brian McGregor arca lebegjen előtte és az a furcsa várakozásteli érzés, amivel a holnap reggeli futás elé nézett. 

*

Az időjárás nem kedvezett a reggeli találkának, ráadásul indulás előtt Alexa ki sem nézett az ablakon, és amikor a borús égboltra nézett, már nem akart visszamenni egy könnyű dzsekiért. Erősen reménykedett, hogy az égiek megkegyelmeznek neki és nem bőrig ázva ér majd haza. A pad mellett már ott végezte nyújtó gyakorlatait Brian, aki szintén idegesen leste a feje fölött gyülekező felhőket. Attól tartott, hogy Alexa ebben az időben lemond a reggeli  futásról, és neki már ez a gondolat is elég volt hozzá, hogy rosszkedvűvé tegye. Amikor a lány mégis felbukkant, részéről úgy érezte, hogy a nap is kibukkant a felhők közül. A nyilvánvaló érzékcsalódásról idővel volt alkalma megbizonyosodni,. amikor az első kör vége felé sűrű, kövér cseppekben eleredt az eső. 

Meglepően könnyen bírta a lány iramát, bár élt a gyanúval, hogy a lány direkt visszafogta magát. Amikor az eső eleredt, megtorpant és körülnézett, hová bújhatnának el az özönvíz elől.  Esélyük sem volt, hacsak a közeli szállodát nem tekinti annak, bár a fején átsuhanó gondolatot azonnal elvetette. Alexa aligha az a típus, akit ilyen átlátszó indokkal a szobájába csábíthatna.

Alexa is megállt és felé fordulva kérdően ránézett.

-Mi a baj? Kifulladt?

Brian nem tudott volna erre a kérdésre őszintén válaszolni anélkül, hogy valami egészen másra ne gondolt volna közben, mert az esőtől Alexa mellbimbói éppen csak át nem lyukasztották az átázott piros kis pólót.  Nagyokat nyelt, aztán kibökte:

-Nem, nem vészes, csak az eső zavar. Ahogy rám tapad ez a vizes gönc - húzta el kockás hasizmáról az átázott fehér anyagot, ami alatt jól látható volt a sötét színű happy trail, ahogyan eltűnik a sort  gumirozott dereka alatt. Alexa megbűvölten nézte, aztán megrántotta a vállát, nem is sejtve, hogy közben micsoda kínokat áll ki miatta a férfi. 

-Mivel nincs hova elbújnunk előle, most már mindegy is, nem? Vagy fejezzük be mára, és majd holnap reggel újra megpróbáljuk? – nézett érdeklődően a férfire, aki meglepő módon mindenfelé nézett, csak őrá nem.

-Esetleg beugorhatunk hozzám, amíg eláll... – szólalt meg tétován. -Megszáríthatja a holmiját, miközben rendelünk valami kellemesen meleg reggelit. -  mondta most már végig a nagy ötletet, várva, hogy a lány felháborodottan visszautasítsa az ajánlatát. De Alexa szinte kapva kapott az ötleten.

-Ha nem gond a portán, akkor szívesen élek az ajánlatával.  Feltámadt a szél és így már határozottan kellemetlenné válik a vizes ruha. – tette karba maga előtt a kezeit, ahogy rájött, hogy a borzongásának milyen külső jelei vannak.

-Tudok kölcsönadni pólót, sőt egy nadrágot is, amiben pertli van, úgyhogy biztosan nem fog leesni magáról . – toldotta meg a korábbi ajánlatot Brian, miközben máris a kijárat felé vette az irányt. A lány csendben követte.

A portás épp csak egy leheletnyit emelte meg a szemöldökét a bevonuló párost elnézve, aztán szemrebbenés nélkül nyújtotta a kulcsot Brian felé, aki a lift felé menet még visszaszólt.

-Felküldene két reggelit rengeteg forró kávéval?

A liftben aztán zavartan álldogáltak egymással szemben, amíg a fülke hangtalanul az ötödik emeltre kúszott. Brian elsőre el sem találta a kulcslyukat, de aztán végül mégis sikerült kitárnia a lány előtt az ajtót.  -Az első ajtó a fürdőszoba, törülközőt talál bent bőven, és addig kerítek magának valami tiszta pólót – krákogta zavartan. 

A fürdőbe lépve Alexa első pillantása a tükörre esett és nem tudta nem észrevenni testének zavarbaejtő reakcióját a hidegre. Akkor nem csoda, hogy szegény pasi folyamatosan a fülem melletti kezelőgombokat leste a liftben – kuncogta el magát, miközben a vizes göncöktől megszabadulva egy nagy sóhajtással a forró zuhany alá állt. Órákig tudta volna élvezni a meleg víz simogatását, de aztán eszébe jutott Brian, hogy alighanem ő is szívesen felmelegedne, ezért aztán egy gyors mozdulattal elzárta a csapot és kilépett a zuhanyozóból. Maga köré tekert egy méretes fürdőlepedőt és egy óvatosan mozdulattal kinyitotta az ajtót. 

Brian a szoba közepén állt egy szál sortban, kezében egy bögre forró itallal, aztán a lányt meglátva a hálószoba felé intett. –Az ágyra tettem pár dolgot, válogasson belőle kedvére. Én addig lezuhanyozom.

A lány zavartan bólogatott, aztán a férfi eltűntével először a kisasztalhoz lépett, amin a forró kávét rejtő kanna állt hívogatóan. Kitöltött egy nagy adagot, szórt bele egy kis cukrot és öntött bele sok meleg tejet, aztán megfeledkezve az öltözködésről, az egyik ablakülőkéhez ment és letelepedett. Így átmelegedve már határozottan más szemmel nézte a kint tomboló elemeket. Az ajtó fölötti órára nézett és meglepve látta, hogy mennyire elszaladt az idő. Aztán rántott egyet a vállán, Evan elutazott, ma délelőtt legfeljebb csúsztat egy kicsit a korábbi túlórákból. 

A fürdőszoba ajtó nyílására hátrakapta a fejét és még éppen elkapta a férfi meglepett tekintetét, amiért még mindig törülközőben üldögél. Azok a gyönyörű füstszürke szemek mintha színt váltottak volna, ahogy a férfi tekintete felizzott a látványára. Aztán Brian arcáról a testére fókuszált a szeme, a kidolgozott vállakra és a lapos hason lefelé kúszó sötét vonalra, ami már a vizes pólón keresztül is kísértésbe vitte. Most sem volt sokkal jobb a helyzet, mivel szinte érezte a selymes szőr érintését, ahogy eltűnik a  hófehér törülközőbe tekert csípője magasságában, hogy aztán odalent a sötét szőrökkel borított lábszárakon vonzza tovább a köztes területen kószáló gondolatait. 

Jézusom, hiszen alig ismerem! – sikkantott magában, ahogy csak egyetlen gondolat dörömbölt az agyában, nevezetesen az, hogy vajon milyen lehet az érintése ennek a fekete szőrnek. Aztán zavartan elkapta a tekintetét, ahogy a férfi számára is nyilvánvaló vágyódással megnyalta a szája szélét.  Brian felemelte a fürdőszobába menet lerakott bögréjét és töltött még rá a meleg kávéból, aztán hanyag eleganciával letelepedett mellé az ablakülőkére.

-Szerencsére idebent elég meleg van. Együnk, amíg teljesen ki nem hűl a reggeli! – biccentett a tálaló asztalka felé. Alexa szinte már magatehetetlenül követte az utasításait és már éppen arra gondolt, hogy a fickónak csak kérnie kellene, és ő máris a karjaiba omlana, amikor Brian rekedt hangon megszólalt a füle mellett, forró levegővel megborzongatva a vállait:

-Megpofozol, ha most megcsókollak? 

Alig láthatóan megrázta a fejét, de képtelen lett volna akár egy hangot is kinyögni. Szerencsére Briannak ennyi is elég volt. Szájával hátulról a nyakszirtjére tapadt és megcsókolta. Aztán lassan maga felé fordította és a szájára rátalálva folytatta az édes kényeztetést.

-Őrültség, amit művelünk. – nyögte a lány, de képtelen volt akár a kezét megemelni, hogy a férfit eltolja magától. Soha élvezetesebb őrültséget! – villant át az utolsó tiszta gondolatain, mielőtt  a gyönyör magával sodorta volna.

Brian nem vitatkozott vele. Valóban talán élete legnagyobb őrültségét követi el, de ebben a percben úgy érezte, belehalna, ha most megálljt kellene parancsolnia magának. A lány visszautasításában „bízott”, de mivel csak a készséges együttműködés érkezett helyette, felszabadultan hagyta, hogy az ösztönei irányítsák a feje helyett.

A vetkőzéssel mindenesetre nem sokat  kellett bajlódjanak. Mire az ágy mellé botladoztak, már elhagyták valahol a töröközőket, és lázas sietséggel fedezték fel egymás  testét. Brian megbabonázva cirógatta végig a lány testét a torkától a mellein át a köldökéig, aztán kalandozó ujjai helyét átvette a szája és Alexa szinte belehomorított ebbe az édes felfedezésbe. Aztán az ujjak megtorpantak és ez a pillanatnyi szünet elég is volt hozzá, hogy a józanság rést üssön a szenvedély ködén, ami beborította mindkettőjüket. 

Alexa megmerevedett, amikor rájött, hogy szinte nem is ismeri ezt a férfit, aki néhány pillanaton beül úgy veheti őt birtokba, mintha bensőséges jó ismerősök lennének. Brian pedig megérezte, hogy a pillanat varázsa elszállt. Talán befejezhetné, amit elkezdett, de az már nem ugyanaz lenne. Sóhajtva felemelte a fejét és ujjait a lány ujjaival összefonva, a szemébe nézve megszólalt.

-Túlságosan gyors a tempó. Ne haragudj! Nem lett volna szabad belekezdenem, hiszen még egyikünk sem áll készen erre. Legalábbis te nyilvánvalóan nem. … Csss, nem baj… tényleg. Én már annak is örülök, ha ezzel a sietséggel nem szúrtam el a folytatást. 

Alexa megmozgatta az ujjait és Brian elengedte a szorításból. A lány az oldalára fordult és halkan megszólalt:

-Talán tényleg nem kellett volna eljutnunk idáig, de ebben én is benne voltam, szóval, nem vethetek a szemedre semmit. De talán még tényleg korai. Tudod, nem lett volna újdonság, ami történhetett volna köztünk, de még soha nem fordult elő, hogy … ilyen hirtelen… és meggondolatlanul… hiszen mi tulajdonképpen nem is járunk. Az emberek nem fekszenek le egymással pusztán az ösztöneiket követve. 

 Nekem szükségem van a tudatra, hogy engem is, és a partneremet is érzelmek vezetnek el az ágyig. Ez most itt csak szex lett volna, bár azt hiszem, igazán jó szex. 

-Akkor… öltözzünk fel, reggelizzünk meg civilizált emberek módjára, aztán induljunk mindketten a dolgunkra. Hiszen te elkésel a munkából! – ült fel hirtelen a férfi.

-Nem, nem igazán. Ma van időm, de neked lehet programod. – kapott a lány a törülköző után, hogy maga köré tekerje.

-Hát, én a magam ura vagyok. De te… szabadságot vettél ki?  Esetleg utazni készültél? – bökte ki a kérdést, ami szinte fojtogatta, ahogy arra gondolt, a lány az ágyából esetleg egyenesen a reptérre megy, hogy Evan Hollins oldalán a napsütésbe utazzon házasságtörőként. 

-Én utazni? Dehogy!  Ezt honnan vetted? Csak a főnököm ma elutazik egy hétre, és éppen eléggé kihajtott az elmúlt napokban ahhoz, hogy most élvezzem a távollétét.

-És neked ilyenkor nem kell vele utaznod? – próbálkozott újra a férfi, mert kezdett benne gyökeret verni a gyanú, hogy ő itt valamit végletesen félreértett az irodai kapcsolatokat illetően.

-Nem üzleti útra ment, bár szerintem a családja úgy tudja. – húzta el a száját Alexa. –De mindegy is, én csak örülök, hogy nincs itthon, a többi nem az én dolgom. … Akkor… felkelünk? Talán találunk valamit, ami még menthető a reggelinkből. – mosolyodott el, ahogy a férfi gyomra jól hallhatóan megkordult mellette.

De Brian gondolatai már szárnyalni kezdtek. Nem Alexa a titkos szerető! Akkor viszont itt az ideje, hogy mindent megtegyen azért, hogy nem is olyan sokára az ő barátnője legyen.

-Öltözzünk fel! Elkísérlek, hogy átöltözhess, aztán meghívlak egy igazi, hamisítatlan angol reggelire egy csodás helyre. Ha még nem ismered, egyszerűen imádni fogod. Nézd, még az időjárás is a pártunkra állt! – mutatott az ablak felé, ahogy az első napsugarak megcsillantak a fák vizes lombján. 

*

Induláskor Alexa az asztalon heverő gép felé intett a fejével.

-Nem hozod? Hátha belefutsz néhány remek témába.

Brian a homlokát ráncolva gondolkozott valami hihető magyarázaton, végül vállat vonva kibökte:

-Ha egyedül leszek, majd ráérek témára vadászni. Amíg itt vagy velem, francba a melóval! – aztán átölelte a vállát és a lift felé terelte.

*

A kávézó, ahova betértek valóban fantasztikus hely volt. Szinte párizsi hangulat, a berendezéssel, a háttérben szóló halk zenével, az asztalokon illatozó forró italokkal és friss croissantokkal. Ültek egymással szemben és a kávé forró gőzön át egymást nézték. Egy órával ezelőtt egy szeretkezés kellős közepén álltak le, aztán most kicsit feszengve várták, hogy valamelyikük felvázoljon valami variációt a folytatásra. Végül Brian törte meg a már-már kínossá váló feszült csendet.

-Mit szeretnél tudni rólam? ... Már úgy értem... tulajdonképpen villámgyorsan szeretném behozni a lemaradást, ami egy kapcsolat kialakulásához kell. Azt mondtad odafönt, hogy nem vagy egy hirtelen ötletnek engedelmeskedő nő, a szex nálad kapcsolathoz és érzelmekhez fűződik. Ezt nyugodtan elmondhatom magamról én is. És bevallom neked, hogy éveket adnék az életemből, ha ezt a kapcsolatot most és itt megalapozhatnánk. Amióta elhagytuk a hotelszobát, csak arra tudok gondolni, milyen selymes volt a bőröd érintése, hogy olyan illata van a zuhanyozástól nedves hajadnak, mint a virágos rétnek egy friss nyári zápor után, és hogy azóta sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a bársonyos combjaid között voltam már a cél előtt, amikor ránk tört a fene nagy józanság. 

Alexa elpirult a váratlan és lefegyverző  őszinteségtől. Aztán felállt és a riadtan néző férfi felé nyújtotta a kezét:

-Akkor mit húzzuk itt az időt? Járjunk a végére a dolognak, mert bennem is maradtak megválaszolásra váró kérdések!