Perlekedők 27.

-Ez egy beképzelt barom! Megjátsza magát, ugráltatja az embert, pedig hallottam Jeremyt, ahogy kiosztja, mert nem elégedett vele. – hallotta éppen az asszisztense hangját Robert, ahogy  benyitott a kantinba, és a vérnyomása azonnal kétszáz lett, de aztán erőnek erejével igyekezett lehiggadni. Tényleg egy idegbajos barom módjára viselkedett mostanában, és Jeremy valóban nem dicsérte meg.  … A levegő megfagyott, ahogy belépett, mert nyilvánvaló volt, hogy ha mást nem is, de az utolsó mondatot mindenképpen hallhatta. Ő viszont mosolyt varázsolt az arcára és úgy tett, mintha fogalma sem lenne a róla kialakult képről.

-Szép napot mindenkinek! Visszatértem és remélem, mostantól a munka is menni fog, mert nagy elhatározásra jutottam a

hétvégén… - a dermedt csendben vigyorogva befejezte a mondatot: -mostantól profi színészként fogok viselkedni, mert la Purdue lovagunk forog a sírjában, ha a töketlenségemet látja. Tartozom neki annyival, hogy nem rombolom tovább a róla élő képet, hanem a legjobb formámat hozom. Munkára fel! Anna, legyen olyan kedves, jöjjön, van pár apró kérésem és Rita egy perc múlva a tied vagyok.

A megszólítottak sűrű pislogás közepette követték a lendületesen kiforduló férfit. Anna szinte futva igyekezett utána.

-Jól sikerült a hétvégéje?

-Igen köszönöm, minden szempontból kielégítő volt – vigyorgott a férfi… - rengeteg szép történelmi emléket láttam az utam során, még több történetet hallottam és olyan jókat ettem, mint már régen nem. Maga szereti a halat?

A nő elképedve megrázta a fejét. A halat? Utálja a halat. Ez szívott valamit, vagy mitől ilyen viháncolós már az érkezése első pillanatában? Ráadásul itt az alkalom, hogy kikérje magának, amiket ő mondott róla, de a férfi láthatóan már el is felejtette a kínos közjátékot. 

-Megkérdezhetem, mitől javult így fel a hangulata? Amikor legutóbb találkoztunk, kissé  ingerült volt.– kérdezte óvatosan, mire a férfi ránézett és megfejthetetlen tekintettel csak annyit mondott:

-Kérem, felejtse el az udvariatlanságomat! Kék az ég, zöld a fű, boldog vagyok, mert fantasztikus munkám és kollégáim vannak. És isteni ez a behűtött víz is, köszönöm, hogy gondolt rá. Kell ennél több? – azzal hellyel kínálta a még mindig pislogó nőt és diktálni kezdett.

A röviddel később érkező Ritát is elbűvölte egy pillanat alatt. Mindennel elégedett volt, amit a lány csinált és megbízta, hogy mondjon köszönetet, bárki is érdemli, aki rendbeszedte a jelmezét és gondosan kitisztította. Aztán a belépő Jeremyt megölelte és csak annyit mondott neki: -Köszönöm! A rendező is kissé meglepve fogadta a gesztust, aztán egy köhintés után bólintott és megjátszott szigorúsággal annyit mondott: -Akkor, kezdhetünk is! Aztán mindannyian kicsit értetlenül kivonultak a föld fölött közlekedő főszereplő nyomában.

*

Robert a késő éjszakáig tartó forgatás után fáradtan zuhanyozott, és máris bebújt az ágyába. Nem akart senkivel beszélgetni, egyetlen vágya csak az volt, hogy Anna cd-jének a dallamaira nyomja el az álom. A rekedtes, mégis nőies hang jólesően burkolta be és csak egy pillanatra tépázta meg a magára erőltetett nyugalmat, amikor eszébe villant a lány könnyes szeme, ahogy búcsúzóul megcsókolta, beült a  kocsiba és kiporzott a kapun. Még a kompon volt, amikor máris hiányzott neki, és csak a legnagyobb koncentrációval volt képes az autópályán a vezetésre és a forgalomra figyelni.

Visszatérve az itteni fogadtatására, bár nyilván nem az ő fülének szánták, de kifejezetten szar érzés volt szembesülni vele, hogy a stábtagoknak milyen rossz véleményük van róla, és magában megesküdött, hogy mire hazamegy, mindenki csak a legjobbakat mondhatja majd. Nem lesz könnyű, mert a délutáni önmaga előtti erőfitogtatás, miszerint az élet Anna nélkül is megy tovább, a munka gördülékenyen zajlik, mostanra kicsit már repedezni kezdett, de remélte, hogy reggelre megint összekaphatja magát, és játszhatja a profit, még ha nem is érezte magát annak pillanatnyilag. Mert ha őszinte akar lenni, momentán nem volt más, csak egy csupa érzelem srác, aki semmi másra nem vágyott, csak a kedvesével lenni.

*

A tv-s interjú, valamint az élő show-műsorban való részvétel már azóta lefixált program volt, amióta az országba érkezett, sőt nyilván már előtte is. Eddig nem foglalkozott vele, most azonban túlságosan fegyelmeznie kellett magát a forgatás alatt, és ezek a plusz megpróbáltatások hirtelen felesleges koloncként tűntek fel a szemében. A riporternő kérdéseit megkapta előre, így legalább fel tudott készülni. Megnyugodva látta, hogy ha nem térnek el tőle, akkor végül is a forgatásról és a várható munkáiról akarja majd kérdezni. Utálta, amikor cinkos összekacsintások kíséretében a magánéletére terelték a szót annak ellenére, hogy ezt Steph többnyire már a szervezés időszakában kiköti, hogy nem tehetik. Eddig még soha nem utasított rendre senkit, bármennyire is felhúzták olykor a kíméletlen és tapintatlan faggatózásokkal, legfeljebb mellébeszélt egy kicsit, mint aki meg sem hallotta a tényleges kérdést. Eddig bevált. Csak az utazással elvesztegetett időt sajnálta, és bocsánatkérően tárta szét a kezét, amikor Jeremy is húzta a száját a külön program miatt. 

-Tudod jól, hogy nem én szervezem ezeket, és végül is a filmünket fogom népszerűsíteni, úgyhogy nyugi! – szólt ki még a kocsiból, mielőtt a sofőr a főváros felé vette volna az irányt. Az utazás alatt bőven volt ideje, hogy azon gondolkodjon, mennyire lecsillapodott körülötte az őrület, ami a Saga idején mindenhová elkísérte. A forgatáson nem lebzselt megannyi rajongó, megzavarva a felvételeket, nem kellett testőr sem, bár Dean megszokott társasága  és fanyar humora, amit annyira kedvelt, sokszor hiányzott. De most itt volt Anna, akivel kéz a kézben járkálhat, mint egy átlagos huszonéves és az elmúlt hetekben szinte mindenki átnézett rajtuk.

Titkon arra gondolt, hogy talán Annáék már visszatértek a városba, és vele is összefuthat, de a lány nem vette fel a hívását, nyilván dolgozott, de azért hiányzott a hangja és néhány szerelmes semmiség, amit játékosan elsuttoghattak volna egymásnak. Ennél fogva meglehetősen feszülten és kedvetlenül érkezett meg a stúdió elé. A hangulatán az sem javított sokat, hogy a beszélgetés hátterében korábbi filmjeiből szinte kivétel nélkül a Saga képeit vetítették, mintha csak az az egy szerep állna a háta mögött. Pedig mostanra azt hitte, már maga mögött hagyta a kezdeti botladozásokat és a hisztériát kiváltó szerelmes vámpír történetét. 

Végül a nő tartotta magát a megbeszéltekhez és próbált szakmainak tűnő kérdésekkel kirukkolni. Már ismerte korábbról, Hollywoodban is csinált már vele néhány riportot, sőt Cannesben is összefutottak. Egyetlen egyszer terelte a magánéletére a beszélgetést, mire ő feltartotta a kezét és leállította a felvételt. A nő bocsánatot kért, aztán finoman győzködni kezdte, hogy adjon valamit a rajongóknak a száraz filmes híreken túl,  mire azt a felelőtlen kompromisszumot kínálta fel, hogy a nő egyet kérdezhet, de jól gondolja meg mit és hogyan, mert ő csak nemmel vagy igennel hajlandó válaszolni. Jellemző módon éppen ő maga volt az, aki nem gondolta végig ennek a csapdáját. Így aztán az egyetlen magánéletére vonatkozó kérdés, ami utolsóként hangzott el a riportban, az volt:

-Igaz-e, hogy szakításuk után minden kapcsolatot megszakított Kristennel?

Mire ő rávágta az igazságot¨-Nem!... – és kicsit most sajnálta, hogy nincs alkalma bővebb magyarázatot fűzni a dologhoz.

A nő befejezésük még elmondta, hogy a riport csak másnap kerül majd adásba, mert a show-műsor csatorna-házigazdája nem akart a saját produkciójuknak egy sima filmes hírműsorral konkurenciát csinálni, aztán megköszönte a beszélgetést; és Robert megnyugodva, fellélegezve elbúcsúzott. 

A show-műsor felvételére a város másik végén lévő stúdióba szállították. Kapott ebédet, amit a láthatóan népszerű műsorvezető társaságában fogyasztott el, beszélgetve az előttük álló felvételről. A fickó nem köntörfalazott. Elmondta neki, hogy az ő műsora nem az intellektualitásáról híres, nem fog a filmjei mondanivalójáról fejtegetésekbe bocsátkozni, sokkal inkább az interjúalanyai körüli érdekességekre, botrányokra, mondjuk ki, bulvárhírekre kíváncsi. Robert még nem tudta, hogy a korábbi kompromisszum is mennyi galibát okozhat majd, így aztán itt is beleegyezett egy kérdés-felelek játékba, a maga igen-nem válaszaival. Végül is, mit kérdezhetnek? Los Angeles messze van, bármit hablatyolhat itt, az aligha jut el az óceánon túlra, a Kristen téma is kifújt már, nem lesz semmi gubanc.

A felvételre belépve a sikítás ismerős közege fogadta, a zömmel női közönség tombolva tapsolt és ez visszarepítette a nem is

oly rég múltba, amikor a Dior-ral kötött szerződése értelmében egy olyan férfi-parfüm arca lett, amit nem is használt. A cég egy meglehetősen erotikusra sikerült reklámfilmmel rukkolt elő, amit már a megjelenése előtt is felfokozott várakozás övezett. A kampány bejelentését követő időszakban pedig a Saga hisztériáját felülmúló őrület következett. Pedig nem csinált semmit, csak levette az ingét. Atyaisten! Micsoda szenzáció! Anna mesélhetne róla, hogy mennyire nem az... bár, talán jobb, ha nem mesél az együtt töltött napjaikról – vörösödött bele még a füle is. Aztán megkezdődött a vesszőfutása, amire még legvadabb rémálmaiban sem készült fel.

Beszélgettek mindenféléről, aztán egy képet vetítettek mögéjük és kötelező udvarias mosolyával odafordult, hogy megjegyzést fűzzön hozzá, aztán lefagyott… a képen Anna volt és ő kézenfogva, felszabadultan mosolyogva … oké, meg tudod magyarázni – mantrázta magában, bár még fogalma sem volt róla, mi is legyen a magyarázat, de a következő képek visszavettek a magabiztosságából… Annával felfelé mászva arra a gyönyörű panorámás várromra, aminek a neve most eszébe sem jutott. A nevetés szinte hallható volt, ahogy a fenekénél fogva tolta maga előtt a lányt, aztán odafönt összetapadva csodálják maguk körül a tájat, miközben a kezei a lány formás idomaira tapadnak. Pedig akkor meg mert volna esküdni rá, hogy senki nincs odafönt rajtuk kívül, de hát nyilván nem  a külvilággal volt elfoglalva, hanem azzal, hogy néhány órára egy normális huszonéves életét élheti. 

Az illúzió most bebizonyította, mennyire hamis volt. A meglepettsége és zavara szinte tapintható volt és a műsorvezető kéjes álnyájassággal kérdezte meg, hogy még ezek után is készen áll-e a kérdezz-felelek játékra. Beletörődően bólintott, hiszen élő adásban nem csinálhat cirkuszt. Már csak Anna miatt sem. 

Jézusom, Anna! Ő mit fog szólni, ha ez az egész eljut hozzá is, hacsak nem ül most is egy tv-készülék előtt… végül mégis ebbe a képbe kapaszkodva próbálta túlélni az estét és a kérdéseket. A végén nem volt biztos benne, hogy sikerült-e...

MV: -Látom, kellemesen telt a hétvégéje. A Balaton felvidék csodás hely, remek kirándulásokat lehet ott szervezni, én magam is voltam már a Szigligeti várban a családommal. Kár, hogy nem most, mert akkor a lányom nem rághatná tovább a fülem, hogy mutassam be neki magát…  Feltéve, ha az a vidám fickó ott maga, Robert…

R: -Igen. – mormolta idegesen várva a fejleményeket.

MV: -Oké, látom, komolyan veszi az igen-nem válaszokat, ebben egyeztünk meg,  de hát akkor az én kötelességem, hogy úgy kérdezzek, hogy ezekkel a válaszokkal is minél többet tudjunk meg ezeknek a képeknek a hátteréről. Ön most a Hortobágyon forgatja éppen legújabb filmjét, ha jól tudom?

R: -Igen.

MV: -A képek a Balaton egyik távoli pontján készültek, nem a Hortobágyon.

R: -Igen.

MV: -Akkor most mondhatjuk úgy, hogy Ön a szabadnapját töltötte a kirándulással?

R: -Igen.

MV: -A hölgy egy kollégája?

R: -Nem.

MV: -Netán a  tolmácsa? Asszisztense?

R: -Nem.

MV: -Ismerőse?

R: -Igen.

MV: -Közeli ismerőse a jelek szerint, legalábbis a feleségem alighanem kitépné a maradék hajam, ha egy távoli ismerőst a fenekénél fogva tolnék fel bármilyen meredek emelkedőn.És alighanem hiába bizonygatnám a segítő szándékomat. (nevetés)  … Igaz, hogy korábban munkakapcsolatban álltak? – csapott le a fickó a következő kellemetlen kérdéssel.

R: -Igen.

MV: -De a hölgy akkor már nem dolgozik magával?

R: -Nem.

MV: -Ki kezdeményezte ennek a munkakapcsolatnak a felbontását. Ön vagy a képen látható hölgy?

R: -Én.

MV: -Akkor ez egy magán jellegű kapcsolattá alakult az idők során?

R: -Igen.

MV: -Meghatározná ezt a jelleget közelebbről?

R: -Nem.

MV: -Oké, igaza van, ezt nem lehet igennel vagy nemmel megválaszolni és én csak ennyit kértem. Akkor másképpen kérdezem: A kérdéses hölgy az aktuális  barátnője?

R: (kissé hosszúra nyúlt gondolkodási idő után egy kelletlen grimasszal kibökte): -Nem.

MV: -Nem könnyíti meg a rejtély megoldását, Robert! De ha gondolja, én részemről feloldom az egyszavas válaszadás önként vállalt kötelezettsége alól….

R: -Nem igazán szeretnék erről beszélni. Ez egyrészt nem csak engem érint, másrészt a magánéletemet soha, semmilyen formában nem osztom meg a nyilvánossággal, régi gyakorlat.

MV: -Huh, milyen kerek mondatok… Titkolni való ez a kapcsolat? Netán a hölgynek más irányú elkötelezettsége van?

R: -Nem.

MV: -Honfitársunk a hölgy?

R: -Igen.

MV: -Oké, nem kínzom tovább barátom… csupán gratulálni szerettünk volna, ha nemcsak hazánk természeti és kulináris élvezeteiben találná meg az örömét. Higgye el, itt mi mindannyian tudjuk, hogy nehéz időszak áll maga mögött és mindannyian úgy érezzük, megérdemel egy kis lazítást.

Hölgyeim és uraim! Robert Pattinson volt a vendégünk, és büszkén mondhatjuk el magunkról, hogy egy csinos magyar lány gondoskodik róla, hogy a legszebb emlékekkel hagyja majd el kis országunkat, amikor új filmjének forgatása véget ér. Köszönöm!

A felcsattanó taps és izgatott suttogás már alig jutott el a füléig, melyben csak egy gondolat dörömbölt. Most azonnal beszélnie kell Annával! Akár látta, akár nem, tudnia kell erről a riportról, mert egészen biztosan az orra alá dörgöli valaki, és a legkisebb rossz ebben az esetben, ha az a valaki ő maga lesz.  A beszélgetés a hagyományos show-khoz hasonlóan semmitmondó volt, csak arra volt alkalmas, hogy az újságírók és fotósok éhes hordáját zúdítsa a nyakukba a következő időszakban. Határozottan nem segített az amúgy is bonyolult helyzetnek, és kicsit attól félt, csak rombolt.