Szóval, a számláló, aminek a működéséről nagyjából fogalmam sincs... Ugyanis kétféle is van a blogban, az alsó már korábban túlpörgött a százezres !!! mutatón, de akkor úgy döntöttem, hogy én a másodiknak hiszek, az mégiscsak kevesebbet mutat. De azért eltökéltem, hogy a nagy nap alkalmából majd jól megleplek Titeket valami rövid kis szösszenettel hálám jeléül.
Nem tudom, mi történt, de úgy bepörgött az utóbbi napokban az a számláló is, hogy elérkezett a nagy nap, én meg nem készültem el az írással, nagyon sajnálom. A dolog nem lesz elfelejtve, csak nem akarom félig kész formában feltenni, mert az már milyen ajándék lenne, nem igaz?
Szóval, nem tudom elmondani, mennyire köszönöm, hogy ilyen sokan érdeklődtök a történeteim iránt. A számok - azt mondják - nem hazudnak, így kicsit önelégült pofával vigyorgok a monitor felett, hiszen mégiscsak jó érzés, ha az ember nem "dolgozik" hiába. És hát voltak szép számmal olyanok is a környezetemben, akik elmeorvosi nyugalommal simogatták kezdetben a buksimat, vagy teszik még ma is, hogyha ez nekem örömet szerez, akkor csináljam csak... és a hangsúly mögött ott bujkál az enyhe lesajnálás, hogy miket nem képzelek én már itt magamról. Nekik valószínűleg ez a hatalmas szám sem jelent sokat. Persze, a sikerélmény még nagyobb lenne, ha a számok mögött látnám az olvasókat is, de ne legyek telhetetlen, sokatokkal egyébként is már sikerült "találkoznom" a kommentek formájában.
Na, nem is szaporítom tovább a szót, mert ebben a trópusi melegben kímélni kell az agysejteket, pusztulnak nélkülem is a melegtől, a hideg sörtől, vagy csak simán a mindennapoktól.
Nagyon-nagyon köszönöm a türelmeteket, az érdeklődéseteket, a kitartásotokat, a buzdításotokat és remélem, hogy bennem is lesz még elég kitartás és ötlet, hogy még sokáig szállíthassam a reggeli kávétok mellé a napi friss betevőt. Úgyhogy holnap reggel újra ugyanitt Veletek!
Puszik
PaSa, aki Golden és többnyire jutka is
P.S. az ajándék pedig készül, nem fogok róla megfeledkezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése