Perlekedők 76.

Anna úgy reszketett a fürdőköpenybe burkolózva, mintha lázas lenne. Egész este ez a perc járt az eszében, még Robert is észrevette, hogy képtelen elengedni magát, pedig csak abban bízott, hogy a férfi egész egyszerűen kiszexeli belőle még a gondolatait is. De nyilván ezek a dolgok nem így működnek, mert kivételesen képtelen volt ráhangolódni a kettősükre. Valami megmagyarázhatatlan kettősség kötötte gúzsba a gondolatait. Egyrészt úgy érezte, hogy munka ide vagy oda, azzal, hogy egy idegen pasi fogdossa a testét, Roberthez  lesz hűtlen. Ez nyilván nem volt profi hozzáállás, de hát ő egy pillanatig sem állította magáról, hogy az lenne. Filmben semmiképpen. Másrészt – és igazából ettől volt ideges – valami zsigeri kíváncsiság is éledt benne, hogy vajon hogy reagál majd arra az idegen érintésre? Már maga a gondolat is megijesztette, hogy talán mégsem elég mélyek az érzelmei, ha egyáltalán felmerül benne a kérdés. 

Aztán ezen a gondolatmeneten végigbotladozva végül eljutott oda, hogy Robert vajon mit érez, amikor a vonzóbbnál vonzóbb nőket öleli a vásznon? És mit érez, amikor a „munkából” hazatérve őt kapja a kezei közé? Csalódást érez-e, amiért a másiknak izgatóbb a teste vagy az illata? Tudta, hogy hülyeség, de képtelen volt szabadulni ettől a rögeszmétől. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, akkor ma délelőtt bebizonyosodik, hogy nem erre a pályára való.

Caroline összehúzott szemekkel figyelte, miközben fél szemmel az előtte álló monitort nézte. Zac-kel semmi probléma nem volt, remekül hozta a figurát, és bár neki személy szerint nem ilyen volt a férfiideálja, azért tisztában volt vele, hogy a film célközönsége megőrül majd a pasiért. De ez a lány… ez kemény dió… kicsit már bánta, hogy rábólintott a kézenfekvő megoldásra, mert szorította őket az idő. Oké, a hangja nagyon rendben van; a gitárjátékot sem kell imitálja, és végülis… még a karaktert is egész jól hozza, de a mai jelenetektől már nem mert sokat várni, mert a lány idegessége önmagáért beszélt. Vagy csak ennyire szemérmes… vagy a pasija reakciójától tart, de hogy képtelen lesz hozni a szenvedélyes szerelmest, azt most eléggé borítékolni merte volna. Elégedetten leintette az aktuális jelenetet, aztán rövid szünetet rendelt el.

-Álljatok be addig a következő jelenethez! – mutatott az ágy felé és Zac felé biccentett, majd  Annát magához intve a lakókocsija felé indult.

*

-Mi a baj? – fordult szembe a lánnyal, ahogy az ajtó becsukódott mögöttük.

-Nincs semmi baj… - makogott a lány bíborszínben égve, mire ő a plafonra emelte a tekintetét.

-Legalább nekem ne rizsázz!

-Én ezt nem tudom végigcsinálni! – húzta össze magán a lány a köpenyt, mire Carolina nagy nehezen elnyomott a szája sarkában egy mosolyt. Aha, akkor a szűzlányos szeméremmel van baj! Na, kislány, nyugi, erre is van orvosság! – gondolta vidoran és kinyitotta az egyik szekrényt. Kiemelt egy üveg konyakot és kitöltött két nagy pohárral.

-Ülj le! – utasította halkan a lányt, aki ijedten nézte a kitöltött italt. –Most nehogy azt mondd, hogy inni se szoktál! – nézett rá csúfondárosan az asszony.

-Dehogynem, persze… - dadogott Anna és ujjai közé fogta az egyik poharat, de állva maradt.

-Nyugi, nem kötelező, csak gondoltam, pia mellett könnyebb beszélni bizonyos dolgokról. – vont vállat Caroline és lenyomta a lányt az egyik ülésre, ő pedig leült vele szembe. Kortyolt egy nagyot a borostyánszínű italból, miután a lány felé biccentett vele: -Egészségünkre!

Anna belekortyolt a tizennyolc éves Remy Martinba, aztán nagyot nyelve forgatta a poharat a kezében.

-Robert hogy van? – kérdezte váratlanul Caroline, mire a lány a hirtelen témaváltástól zavarodottan  sűrű pislogásba kezdett.

-Robert? … Ő jól van… gondolom… reggel még jól volt. – motyogta, és közben arra gondolt, hogy nem, Robert kurvára nincs jól, egész reggel csak kerülgették egymást, de a férfi nem szólt egy szót sem. Nyilván nem akarta felhúzni a féltékenykedésével, de a hallgatásával ugyanazt érte el. Tudta, hogy amióta elindult otthonról, a férfinak is ez a jelenet jár a fejében. Csoda, hogy még nem bukkant fel, bár, ez csak még nehezebbé tette volna a helyzetüket. 

-Úgy látom, jól megvagytok már egy ideje. – folytatta Caroline. –Tudod, amikor még Kristennel járt, sokan szerettünk volna beszélni a fejével, hogy nem a megfelelő lányt választotta, de úgy tűnt, neki megfelel, így aztán nem szólt bele senki, még a legközelebbi barátai sem. Amikor aztán beütött a botrány, hirtelen mindenki baromi okos lett és sorra kapta, a látod, én megmondtam dumákat. Utálta, de még a magazinok is életvezetési tanácsokkal látták el. Amikor végre vett egy nagy levegőt és ott hagyta… én személy szerint fellélegeztem…. Tudod, én a férjemet még a középiskola első évében ismertem meg. Nyolc évig jártunk, mire összeházasodtunk, de már az első napon tudtam, hogy hibát követtem el. Azért mentem hozzá, mert már olyan régen ismertem, együtt csináltunk végig egy csomó közös élményt, a legtöbb… gyerekek közös kalandja volt, és azt hittem ez jó alap egy házassághoz. Hát, nem! Legalábbis nálunk nem működött. De azóta már több párnál is láttam… amikor túl fiatalon egy közös élmény hatására kerülsz össze valakivel, elfelejted meglátni magad körül a világot, csak arra az egy személyre koncentrálsz. Azt hiszed, tökéletes… mert nemcsak a testét kívánod, de úgy érzed, ő a legjobb barátod is. Aztán kiderül, hogy kettőtökön kívül létezik még a külvilág és a kíváncsiság lassan elkezdi felőrölni a burkot kettőtök körül. Velünk is, velük is ez történt. 

Aztán a semmiből megjelentél mellette és ez biztatóbb volt, mintha megint a saját köreiben kezdett volna keresgélni. Hallottam, Cannes-ban is együtt voltatok és csak úgy forrt körülöttetek a levegő. -Még fotókat is láttam, ahogy végre elengedi magát ez a mamlasz. … most meg megijedtél, hogy a szexjelenetek miatt berág, igaz? – tért váratlanul a lényegre a nő és Anna úgy megdöbbent az egyenes kérdésen, hogy önkéntelenül is rábiccentett.

-Nyugi… ő színész és tudja, hogy ez nem szex, még ha Zac nyelve a torkodon csúszik is le – nevette el magát, ahogy Anna felháborodottan nézett rá. –Nem fog neki jól esni, de csinálta már ő is éppen eleget, hogy tudja, miről van szó. Majd hazamész és kiszexeli belőled a másik pasinak még az emlékét is. Ez nagyjából így működik. … Persze, más kérdés, ha téged megkísért a dolog. Olyat is láttam éppen eleget, amikor a szereplők hirtelen képtelenek elválasztani a munkát és a magánéletet. De itt nem hiszem, hogy erről lenne szó. Ha lecserélnéd a srácot Zac-ra, én magam rúgnálak seggbe. Csakhogy nem vagy te ilyen buta lány. 

Anna ráemelte a tekintetét és egy utolsó nagy korttyal kiürítette a poharát. Már érezte, ahogy a jó deci alkohol kicsit elzsongítja, és lassan már nem is tűnt annyira cikinek, hogy kimenjen és ledobja magáról ezt a francos köpenyt, ami most szinte a bőrére tapadt. Végülis … a strandon sincs sokkal több ruha rajta, volt már, hogy levette a fürdőruha felsőjét és úgy napozott. Ott is megnézték idegen férfiak és nők… ez se sokban különbözik attól a helyzettől. Bár, az is igaz, ott nem örökítették meg az utókornak a nagy eseményt. Kicsit megrázta a fejét, hátha kitisztul, de a konyak minőségi ital volt, nemcsak a nyelve élvezte az ízét, de lassan végigjárta az ereit, eljutott az agyába is és kellőképpen lenyugtatta. Felállt, kicsit megtámaszkodott a szekrény pultján, aztán egy mély levegőt véve a kilincs után nyúlt. 

-Menjünk, amíg érzek magamban elég erőt! … És Caro, … nagyon köszönöm! – motyogta, aztán majdnem kiesett, ahogy a kissé mélyen fekvő lépcsőre lépett. Caroline aggódva nézett utána, basszus, lehet, hogy ez a deci még sok is volt a lánynak? Elvigyorodott, ahogy arra gondolt, Robert ezzel a lánnyal tényleg kifogta azt a sellőt, akit sokan egy életen át keresnek. Feltétel nélkül imádja a párját és még leitatni sem kerül sokba.

*

Robert próbált az olvasásra koncentrálni, de amikor már harmadszor kezdett neki ugyanannak az oldalnak, akkor rájött, hogy ez merő időpocsékolás. Tegnap este szerette volna Annát a végkimerülésig ölelni, de a lány már akkor egy merő görcs volt a mai forgatás miatt. Próbálta elmagyarázni neki, hogy ez természetes, de felesleges energiapocsékolás, de csak egy lesújtó pillantást kapott cserébe. Talán nem volt elég meggyőző, hiszen mondhatott okosakat a forgatási szexjelenetekről, amikor ő maga is összeszorított kezekkel nézi az órát, ahogy ólomlábakon vánszorog előre, és közben tudja, hogy Zac kezei olyan helyeken járnak, amiért nem tartaná nagy árnak, ha egyenként törhetné el az ujjait. 

Régebben azt hitte, csak neki jelent problémát, a szégyenlős angol énjének, hogy a pucér seggét kell mutassa a kamerának, abba pedig végképp nem gondolt bele, ez a partnerének otthon mit jelenthet. Bár, Kristennek ez aligha okozott gondot, ő is ebben a közegben forgott, tudta, miről van szó. Még akkoriban sem izgatta magát, amikor a Bel Ami-ben három nővel hentergett az ágyban. Ez munka! – ezt tudták mindketten. És nem vesztették el a fejüket akkor sem, amikor együtt kellett a kamera elé állniuk… Na, de Anna nem színésznő! – motyogta magának, és nagyvonalúan nem vett tudomást a tényről, hogy pillanatnyilag igenis az. Azért a lelke mélyén abban reménykedett, hogy a lány nem hosszú távra tervezi ezt a karriert. 

Már azt is nehéz volt megemészteni, hogy Trevor klubjában férfiak tucatjai legeltessék a szemüket az idomain, a zenéjéről lényegében tudomást sem véve, de ott legalább fel volt öltözve, még ha erre időnként úgy is gondolt, hogy túlságosan is le volt vetkőzve. Azzal nyugtatta magát, hogy ez nem eltúlzott birtoklási vágy, pusztán egészséges férfiúi önzés. Anna az ő párja, tehát senki másnak semmi köze hozzá, mi rejtőzik a ruhái alatt. Ebben a kérdésben még arra is hajlandó lett volna, ha a lány azt kéri tőle, hogy a jövőben ő se vetkőzzön a kamera előtt. Nem lett volna szokatlan egy ilyen kikötés a szerződéseiben, hiszen ott van Jim Caviezel, nála is lenyelték a békát, hogy még Jennifer Lopez-zel sem hajlandó szenvedélyes szexjelenetre, be kellett érjék egy langyos csókjelenettel egy tavacska közepén. Oké, ő a vallásával indokolta a kikötést, de hát végülis, senkinek semmi köze az okaihoz, ha ő is így dönt. De ennyire még nem akart előre szaladni az időben. Újra az órára nézett és keserűen állapította meg, hogy az előbbi alkalom óta alig negyedóra telt el. Gondolt egyet és a kutyáknak füttyentve magához vette a slusszkulcsot. Lemegy velük a partra, talán a friss óceáni levegő és a két kajla eb képes lesz arra, amire a forgatókönyv nem… hogy egy kicsit eltereli a gondolatait Annáról és Zac elnyíló szájáról, ahogy a lányra hajol.

*

A konyak hatása addig tartott, amíg az erős lámpa fényében Zac meztelen felsőtestéhez nem húzta. Abban a pillanatban úgy szállt el Annából a könnyed lazaság, mintha elfújták volna és összerezzent az idegen férfitest érintésétől.

-Jézusom, Anna! Nem foglak megerőszakolni! Csak egy csók és már szabadulsz is, nyugi! – suttogta a férfi olyan halkan, hogy csak ő hallhatta, mégis a lány érezte, ahogy a vér elönti az arcát. Ennyire már mégsem lehet civil, a szentségit! Egy csók! Ennyit ki kell bírjon anélkül, hogy arra gondoljon, Robert hogyan ráncolná a homlokát, ha itt lenne. Megpróbálta elengedni magát és beletúrt a férfi hajába. Caroline a monitor előtt megkönnyebbülve sóhajtott fel. Ha a kislány nem görcsöl be újra, talán össze tudnak annyit hozni, amiből majd megvágnak egy használható részt. Közben Anna gondolatai a szerepből némileg kiesve éppen akörül forogtak, hogy Robert hajának sokkal selymesebb a tapintása, és ha ilyen közel hajol, már betakarta volna az a senki mással össze nem hasonlítható illat, ami csak őt vette körül. Ez az álomszerű képzelgés észrevétlenül is kiült az arcára és a kamera hálásan követte minden rezdülését. 

Zac magabiztosan ölelte és arra gondolt, hogy nem mindig ilyen jó érzés a partnerét csókolni, mint ezt a fura lányt, aki ebben a világban szokatlan lojalitással csüngött a párján. Pontosan megérezte azt a pillanatot, amikor Anna ellazult és egy percig sem kételkedett benne, hogy most valaki másnak a karjába képzeli magát, de úgy döntött, nem foglalkoztatja a pótlék megalázó szerepe, ha végülis ő a szerencsés, aki felkutathatja a lány meleg szájának belsejét. Ez volt az a pillanat, amikor azonban Anna visszatalált a valóságba és úgy zárult be előtte, akár egy megriasztott kagyló. Tudta, hogy a szerep nem feltétlenül kívánta meg, hogy a kezeivel bejárja a formás idomokat, érezte a megfeszülő izmokból a visszafogott és leplezett ellenállást. Tudta, hogy Anna egészen közel áll ahhoz, hogy egy pofonnal honorálja az alakítását, és szenved, amiért nem teheti meg. Szerencsére Caroline hangja áthatolt a merev elutasításon és a következő pillanatban ott feküdt az ágyon egyedül, mert a lány rekord sebességgel kapta magára a köntösét, amiből alig egy perccel korábban bontotta ki. Hát, akkor ennyi volt! – vágott egy grimaszt és a pólója után nyúlt, amit még a jelenet elején kapott le magáról. Aztán csak ült az ágyon és az egyre távolodó lány után nézett, aki meg sem állt a lakókocsiig. 

-Jó volt! – szólalt meg mellette Caroline, mire rendezte az arcvonásait. –Féltem, hogy nem fogja tudni megoldani, de végülis ennyi elég is volt. Neki talán még túl sok is. – folytatta a nő, és nézett ő is Anna után. Aztán visszafordult Zac-hez: -Civil létére egész ügyes volt, nem?

-Jah, csak fogadni mernék, hogy egész idő alatt Roberttel volt, nem velem. – morogta a férfi egy kis grimasz kíséretében.

-Hát, ez előfordulhat, de mivel a film szempontjából nincs jelentősége, nem is kell foglalkoznunk ezzel, nem igaz? – nézett rá kutatóan az asszony, mire Zac félrenézett és biccentett:

-Jah, nincs jelentősége. … Lehet, hogy Európába kéne mennem forgatni, hátha én is összeakadok egy ilyen lánnyal. Ez a fickó talán nem is tudja, milyen szerencsés… már megint. – motyogta, aztán felpattant és hosszú léptekkel ő is elment, hogy leszedje magáról a sminket, miközben még orrában érezte Anna finom parfümjének és az izgatottságtól nedves bőrének illatát.

*

Huh, túl van rajta és nem is volt olyan rémes. – állapította meg eközben Anna megkönnyebbülve a lakókocsi biztonságában. Ugyan a kísérlet csak felemás eredményt hozott, de ő a maga részéről ezzel teljes mértékben elégedett is volt. Azt nem tudta meg, hogy az idegességen kívül milyen más érzést tudna előcsalni belőle egy idegen férfikéz érintése, de az jóleső melegséggel töltötte el, hogy a legkritikusabb pillanatokban Robertre tudott koncentrálni és ezek a gondolatok végülis túljuttatták a nehezén. Elégedetten dőlt hátra a székben… Zac igazán aranyos, de az intim közelség ellenére sem érintette meg benne a pasi… viszont Robert még a távolból is hatni tud az érzékeire. Ha érezne magában kellő elhivatottságot, hogy ennek a tudományos hátterét vizsgálja, nyilván érdekes értekezést lehetne a kérdésről írni, de most csak egyre vágyott, hogy mielőbb a valóságban győződjön meg róla, hogy Robert közelsége még ennél is elsöprőbb erejű hatással van rá.