Perlekedők 85. 3. rész

Robert az apró teraszon sütkérezett a hajnali napsütésben. Tegnap késő éjjel értek haza, miután Anna a frászt hozta rá, ahogy két nevetgélés között sápadtan suttogva sürgette, hogy keressenek egy mosdót. Itthon beismerte, hogy még mindig erősen vérzik, fáradt is volt, ezért a zuhany után szinte azonnal el is aludt. Kicsit aggódva húzta magához, de mivel a lány a közelségét keresve belekapaszkodott, a komor gondolatok hamar odébbálltak és összebújva aludtak a nyitott teraszajtón beömlő friss tengeri levegőben.

De a hajnal első fénye felébresztette. Egy ideig hanyatt fekve hagyta, hogy Anna párnának használja a mellkasát, aztán amikor a lány odébb fészkelődött, akkor felkelt, és most egy szál sortban, a korlátra felrakott lábakkal a kovácsoltvason túli panorámát csodálta. A bőrét kicsit megkapta a nap, és végre a vállai, a mellkasa is lebarnult, nemcsak a póló ujjai alól kilógó karjai. Tekintete a lábujjairól a távolra siklott, ahol a tenger színe valószínűtlenül kék volt, és a távolban szinte egybeolvadt az égbolttal. A sok apró yacht és csónak még álmosan ringatózott az öböl vizén, és a város utcácskáin még alig volt forgalom. 

Hallotta, ahogy a háta mögött Anna mocorogni kezd és belesett a nyitott ajtón. A lány az ő egyik pólójában aludt, és a félig hasonfekvő pózban keze tapogatózva kereste a férfit az ágyban. Amikor nem találta, szemei kipattantak és hirtelen felült. Ahogy a férfi árnyéka rávetült, megnyugodva sóhajtott.

-Azt hittem, elmentél.

-Hova mentem volna? Nélküled …- nézett rá értetlenül.

-Nem tudsz aludni?

-Kialudtam magam, friss vagyok és tettrekész…

-Sajnálom, én azt hiszem, még… a fene egye meg … - motyogta Anna és a fürdőszobába sietett. Robert tétován toporgott az ajtó előtt.

-Minden rendben?

-Hát, … azt hiszem – jött a bizonytalan válasz, aztán a zuhany hangját hallotta, ezért benyitott. Anna a függöny mögött nyögött egyet és ő akaratlanul is a lefolyó irányába nézett, ahol vastag vörös csík csordogált a csatorna felé.

-Basszus, Anna, nem kéne ennek már sokkal gyengébbnek lennie?

-Hát, nem szokott ilyen sokáig ilyen erősen… de talán csak az utazás, a levegőváltozás, nem tudom…

-Menjünk el egy dokihoz!

-Nem kell! Majd esetleg holnap. Marseille mégiscsak nagyobb hely… de szerintem nem lesz rá szükség.

-Oké, akkor holnap. De ha holnapra se javul a helyzet, akkor nincs mese, én beviszlek az első orvoshoz, aki az utunkba kerül. Értve vagyok?

-Zsarnok! – érkezett a dünnyögő válasz a függönyön túlról, mire a férfi elmosolyodott. Igen, az. Jobb ha már most megszokja a kisasszony.

*

Reggeli után útnak indultak Monaco felé. A Vatican utáni második legkisebb állam, a Monacói Hercegség uralkodója több, mint 700 éve a Grimaldi család feje. Egy 2002-es francia-monacói szerződés szerint, ha a monacói trónnak nincs örököse, a hercegség önálló állam marad, és nem válik Franciaország részévé (ahogy az a korábbi szerződésekben volt). Területe szinte csak Monaco városából áll. Érdekes módon a világ legsűrűbben lakott országaként tartják nyilván. Igazi adóparadicsom mind a lakosság, mind a helyi bejegyzésű cégek számára.

Az országban nincs jövedelemadó, a társasági adó alacsony, az életszínvonal rendkívül magas. Az 5000 monacoi őslakos a világ legelkényeztetettebb etnikai csoportja: nem fizetnek adót, nagylelkű állami támogatásokat kapnak, mert a kormányzati épületekben a lakbéreket mesterségesen alacsony szinten tartják. Egy közelmúltban készült francia jelentés szerint Monacoban lazák a pénzmosásra vonatkozó törvények és szabályok, beleértve a kaszinó szabályait is, és Monaco kormánya akadályozza az ilyen jellegű ügyek kivizsgálását.

Monaco nem tagja az Európai Uniónak, de nagyon szoros kapcsolatban állnak (vámunió, közös pénznem). Az euró használati joga mellett az államnak joga van saját euróérméket verni. Kedvező adózási szabályai miatt is sokan választják lakhelyül Monacót olyanok, akiknek ez számít és akik megengedhetik ezt maguknak, például csúcssportolók. 2008-ban Monte-Carlóba költözött például a magyar teniszező, Szávay Ágnes is.

Robert érdeklődve hallgatta Anna elképesztő előadását, amelynek hallatán bárki képzett adóügyi előadónak tartotta volna. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy a pénze itt mennyivel kedvezőbb helyen lehetne, de aztán rájött, hogy neki pont ezt az árat kell megfizetnie a Hollywoodhoz való közelségért. Oké, hogy ma már a világ órák alatt átszelhető, de azért mégiscsak más a filmipar fellegvárában, a tűzhöz közel élni, mint a meghívására várni valahol távol. Bármennyire szar dolog is beismerni, de éppen az annyit szídott bulvársajtónak köszönhetik legtöbben, hogy igazán ismertek a közönség, de még a szakma előtt is. Ha heteken-hónapokon át nem jelennének meg cikkek arról, hogy éppen két zacskó chipset vett a benzinkútnál, vagy megivott valamit X-szel és Y-al, az emberek még hajlamosak lennének megfeledkezni róla, hogy van egy Robert Pattinson nevű faszi, aki filmvászonra akar kerülni ahányszor csak erre lehetőséget adnak neki. 

Monacot egy rövid séta után maguk mögött is hagyták, és Robertnek nem kis kísértést kellett leküzdenie, hogy ne érezze magát F1-es pilótának a versenyről ismerős tengerparti úton. Anna pedig sóhajtva áradozott róla, hogy egyszer olyankor szeretne eljönni ide, amikor az ATP tenisztorna zajlik. Hosszú évek óta nagy kedvence volt Rafael Nadal, aki az itteni versenyt az első megjelenésétől kezdve megnyerte, és ezzel nagyban hozzájárult, hogy a „Salak királya” címmel ruházzák fel. A legutóbbi alkalommal ugyan a döntőben kikapott, de Anna szerint ez csak azért történhetett, mert ő más dolgokkal volt elfoglalva és nem drukkolt neki.

Robert zavartan hallgatott. Egyrészt fogalma sem volt a tenisz világáról, nem is igazán érdekelte maga a sportág sem, pedig angolként illett volna némi érdeklődést tanúsítania legalább Wimbledon iránt, de a pattogó sárga labda csak és kizárólag Bear és Bernie kapcsán izgatta. Másrészt a lány vágyakozó sóhaja egy egészen új oldalát nyitotta meg. Még sosem látta, hogy a tv elé merevedve bármilyen sporteseményt lesett volna, de nyilván még rengeteg ilyen apró meglepetés fogja érni őket, minél több időt töltenek együtt. … A gondolatmenet végén visszakanyarodott a kutyáihoz. Mielőtt elutaztak, nem követte el újra azt a hibát, hogy Kristenhez forduljon, így aztán keresett egy jó nevű állatpanziót, Annával együtt felkeresték őket, vitték a kutyákat is, és amikor a két mihaszna láthatóan jól érezte magát a többiekkel, csak akkor döntötték el, hogy az út idejére oda adják be őket.

*

A táblák már azt jelezték, hogy elérték Marseille-t, de a látvány egyelőre minden volt, csak vonzó nem. A külváros szürke volt és betonszagú… no, meg erősen halszagú is. Egy igazi nagyváros volt, valaha – és talán ma is – a csempészet fellegvára, ha hinni lehet a sok itt forgatott filmnek és itt játszódó történetnek. A Földközi-tenger legnagyobb kikötőjével az ország második legnagyobb városa. Szerencsére  a város belseje felé haladva egyre több látnivaló bukkant fel, feledtetve a kétes hírnevet is, hogy ebből a kikötőből indult 1347-ben a fekete halál európai pusztítása. A Régi kikötő, a neobizánci stílusú Notre Dame de la Garde székesegyház a város felett, és a távolban sötétlő If vára mind arra várt, hogy holnap pihenten felfedezhessék őket. 

Anna kíváncsiságát leginkább a börtönsziget keltette fel. Kislányként az egyik kedvenc olvasmánya volt Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja története, aztán a filmek révén végképp beleszeretett az örök szerelem romantikus álmába. Szóval, ez a masszív épület törte derékba az ifjú Edmond Dantes életét. ...Edmondot életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték a szigeten lévő várbörtönben. 13 évig tervezte a szökését, mígnem sikerrel járt. Később grófi címhez jutott, és megvásárolta a szigetet. Mi más lehetett ez, mint egy mese, amely azonban milliók fantáziáját mozgatta meg. Olyannyira, hogy élelmes vállalkozásként ma már turisták is felkereshetik a helyet, sőt, az igazán elszántaknak  lehetőségük van éjszakánként körülbelül 600 euróért egy 500 éves cellában aludni. Igazából lett volna volna kedve kipróbálni. Persze, csakis Roberttel, mert egy magányos éjszaka még Edmond valamikor cellájában sem lett volna vonzó. A legutóbbi feldolgozást Jim Caviezellel itt is forgatták, és Anna egy

huncut mosollyal mérte végig élete párját… nem, Jim tökéletes volt a szerepre.

A következő pillanatban Robert a fékre lépett.

-Odanézz! Megfelel? – vigyorgott Annára, aki még a börtönpriccs nyújtotta éjszakai nyugalomról fantáziálva zavartan nézett körül. A modern épületek között megbújó kis hotel olyan volt, mintha Dumas korából varázsolták volna ide. Favázas homlokzata, a hajós cégér a bejárat fölött, és a bejárat előtt álló durván ácsolt asztalok és padok… mint egy korabeli fogadó. Anna boldogan mosolygott rá, aztán feltérdelt az ülésen, hogy hátulról előkotorja a táskáját, és abban a pillanatban elsápadt. Kezét nyögve a hasára szorította.

-Rob! Azt hiszem, most inkább keressünk egy kórházat!

***  

...És ha látni akarjátok Marseille-t és If várát, meg persze még sok más csodás helyét a világnak, akkor lessetek bele a következő filmbe, a romantikusabb lelkűek – mint jómagam -  garantálom, hogy jól fognak szórakozni. Jim Caviezel, mint Edmond Dantes... mellesleg XD

HD film: Monte Cristo grófja - teljes filmek, magyar szinkronnal, teljes  http://youtu.be/pXI1kqn-WNY