Perlekedők 81.

-Csak valami lazát vegyél! – szólt Rob után Anna, amikor az a reggelit követően beletúrt a bőröndjébe, hogy valamit magára kapjon.

-Van nekem más is, mint laza? – nézett rá vigyorogva Robert, végül visszahajtotta a táska fedelét és boxerben, mezítláb visszament a teraszra. Nagyon meleg volt az éjszaka bent a lakásban, ezért a pergola alatti kis védett zugban aludtak, szeretkeztek, aztán megint aludtak, megint szeretkeztek és most egy késői reggeli mellett az árnyékban heverésztek.

-Akarsz menni ma valahova? Olyan meleg van, hogy legszívesebben beülnék a kádba és ott aludnék. – nyögött fel a férfi, ahogy a délelőtti nap máris felforrósította a levegőt. Még a Duna felől érkező enyhe fuvallat sem enyhített rajta.

-Szerencséd, hogy Adél elértette a dátumot, mert már tegnap délután el akartalak vinni valahova, de így csak ma kell kidugd a fejed a napra. Igazán pihenhettél eleget!

-Pihenhettem? – húzta fel a szemöldökét a férfi sokatmondóan, mire Anna elpirult és teste mélyén az emlékezés apró görcsbe rántotta az izmokat.

-Hallottál már egyáltalán erről az őrületes buliról, ami már több, mint húsz éve nyaranta itt van? – kérdezte Anna és kezével a folyón felfelé intett, a távolban kissé párában úszó Hajógyári sziget felé. -Sziget-fesztiválnak hívják. Rengeteg zene meg még egy sor más, amit nem is próbálok neked most elmagyarázni, majd meglátod. Egy napra kimegyünk oda, hogy valami fogalmad lehessen erről az egy hetes fesztiválról. – váltott témát a lány, mert most kivételesen nem akarta a napot itt az árnyékban szerelmeskedéssel tölteni. Igazán elég idejük lesz a túra során!

-Sziget? – nézett csodálkozva a férfi a szemközti csendes Margitszigetre, de Anna a kezével feljebb mutatott.

-Oda… ahol az az óriáskerék látszik.

-Tisztára, mint a LondonEye – mélázott el a férfi, aztán magához húzta a lányt. –Oké, menjünk, de csak ha arra a vacakra is felszállsz velem!

-Vacak? Európa legnagyobb mobil-óriáskereke az a „vacak”. – húzta ki önérzetesen magát Anna, mintha a jeles vasszörnyeteg a védelmére szorulna. –Egyébként félig-meddig a londoniról kapta a nevét, hiszen ez is egy „szem” itt a város közepén. Egész nyáron állt bent a város közepén, de a fesztivál idejére kihozták ide az eredeti helyére. 65 méter magas és több, mint háromszáz embert képest körbevinni a nyolc személyes kabinjaiban. És képzeld, még egy VIP-kabinja is van. Csak egy kicsit gyors… tíz perc alatt megy le egy kör, pedig ha felviszel, én szívesen forognék veled tovább is odafönt.

-Hát, ezt jó tudni! – mormolta Robert és lassan egy széles mosoly kúszott az arcára, ahogy az ötlet megszületett a fejében.

*

-Helyesek voltak tegnap a barátaid. – mondta mintegy mellékesen Robert, ahogy a taxi áthajtott velük a Margit-hídon. A hátsó ülésen ültek és a férfi ujjaival szórakozottan apró kis köröket rajzolt Anna vállára, ahogy a folyóparti panorámát csodálta.

-Barátaim? – csodálkozott a lány.

-Az a pocakos lány meg a pasija.

-Jaaa, ők csak itt laknak a házban. A pasit most láttam először. Amikor kimentem Londonba, Andrea még nem is ismerte, most meg férj és feleség, sőt már a babájukat várják. Nem sokat totojáztak, három hónapnyi ismeretség után már össze is házasodtak. Mégis... ahogy elnézem őket, nem hiszem, hogy elkapkodták volna a dolgot. Van olyan, hogy az ember azonnal tudja, megtalálta az igazit.

-Van! – mosolyodott el a férfi és egy könnyed csókot nyomott a lány ajkára, aztán összerezzent, ahogy a taxis egy hatalmas csoportosulás mellett fékezett. 

-Biztos, hogy jó ötlet ez? – nézett aggodalmasan Annára, de az csak a kezébe nyomta a

baseballsapkát és megnyugtatta.

-Ebben a tömegben fel sem fogunk tűnni. Majd meglátod, itt senki nem azzal foglalkozik, hogy ki csápol mellette. Na, gyere!  Ne legyél nyuszi! – gúnyolódott vele kedvesen, és már szállt is ki, miközben a férfi a taxis kezébe nyomta a fuvardíjat.

Hát, a biztonsági intézkedésekre nem lehet panasz – állapította meg magában Robert, ahogy az első kapunál felhelyezték a csuklójukra a napijegyet jelképező szalagot; aztán a hídon átsétálva karámokba terelték a tömeget, melyeknek a végén a jól megtermett biztonsági őrök átmotozták az érkezőket. Adél VIP-belépőket szerzett, nekik egy külön sorban kellett egy ugyanolyan lelkiismeretes vizsgálaton túlesniük. Komolyan veszik a dolgukat – nézte a hatalmas tartályokban összegyűjtött italokat és szúróeszközöket, miközben látta, hogy Anna kis hátizsákjába is vet egy pillantást az őr. Szerencsére a zsebében lapuló kis zacskó senkinek nem szúrt szemet, mert hülye helyzet lett volna, ha itt kell magyarázkodnia miatta. Magához húzta a lányt és a nagyszínpad felől érkező dübörgés felé nézve megkérdezte:

-Tudod, mi a mai program?

-Nemsokára kezdődik Biffy Clyro, aki az aktuális brit rockzenei vonulat egyik, ha nem a legkeresettebb előadója, de ezt neked nem is kell magyarázzam, mert hallottam valamelyik nap, hogy őt hallgattad.

-Azt mondják, hogy a dobosuk alkoholproblémái miatt majdnem meghiúsult az utolsó – dupla - lemezük felvétele, de a társai összekaparták a srácot, és most készen állnak rá, hogy bebizonyítsák a régi és az új rajongóiknak is, hogy készek rá, hogy meghódítsák ennek a fesztiválnak a közönségét is…. De ha akarod, hallgathatunk magyar zenekart is, a Nagyszínpadon most éppen a Quimby játszik, nálunk talán ők a leghíresebb alter csapat.

-Jó a srác! – kiabálta Anna fülébe Robert, ahogy a feje már a ritmusra mozgott, aztán a szám vége felé már együtt ugráltak a tömeggel. A következő pillanatban egy izzadt arcú, fürdőruha felsős lány hirtelen a férfi felé fordult, átölelte a nyakát és szájon csókolta. –Libidó! – kiabálta kissé homályos tekintettel, és Robert lemerevedve várta a szokásos sikítós felismerést. Ebben a helyzetben esetleg akár még egy ájulást is, de a lány már el is fordult és tovább ugrált magasba emelt karokkal. Nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, kinek a nyakába ugrott egy pillanattal korábban. Robert döbbent arccal nézett utána, Anna pedig nevetve csókolta meg.

-Kiss Tibi elvarázsolta, neked már esélyed sem lehet. De ne búslakodj, én majd kárpótollak!

-Remélem is! – nevette el magát a férfi is és fejcsóválva verte a következő szám ritmusát a combján. Nice Day? Hát, ha minden a tervei szerint alakul, akkor erről a napról igazán elmondhatja majd.

http://youtu.be/c94Q0FpW0PU

*

Amikor már úgy érezték, hogy a por és a hangzavar miatt egy kis pihenésre vágynak, Robert szerzett két Heinekent és letelepedtek az egyik terebélyes fa árnyékába, ahonnan az előttük kavargó, mindenféle értelemben színes sokaságot figyelték. Robert ha csak tehette, rendszeresen járt fesztiválokra, Los Angeles Coachella-ja az egyik legnagyobb volt, amin részt vett. Kicsit más volt, mint ez, mert tökéletesre nyírt pázsit és pormentes környezet várta a bulizókat, akik között sok ismert arc is felbukkant, itt meg az elmúlt napok forrósága és a hatalmas tömeg már tökéletesen kiirtották a sziget füvét. Ott bezzeg sátrazni sem lehet, pedig a kölyköknek biztos óriási élmény, és a városlakókat is kevésbé viseli meg a bulizó fiatalok serege – nézett a távolban tarkálló sátorerdő irányába. Tavaly áprilisban, éppen a szakításuk előtt, Kristennel volt ott. Imádta a Wu-Tang Clan műsorát.

Anna felkapta a fejét, ahogy erről mesélt neki.

-Tavaly nyáron, pont mielőtt megjöttél, a Balatonon volt egy nagy zenei fesztivál, a Balaton Sound... egyébként azt is már hosszú évek óta megrendezik, ha bírod az ilyen helyeket, egyszer elmehetünk oda is, hatalmas buli... szóval, a Wu Tang Clan ott is fellépett. Tudod, ... fesztiválokban mi igazán jók vagyunk... kisebb a rongyrázás, de megkaphatsz itt is bármit... minőségben és egyebekben is ... – nézett mélyen a férfi szemébe, aki elnevette magát.

-Huh, ez izgalmasan hangzik... majd emlékeztetlek rá alkalomadtán... De mondd csak, ez a Sziget... mennyire ismerik ezt külföldön? 

-Nana, csak semmi lesajnálás... a Coachelláról szerintem kevesebben hallottak itt Európában, mint a Szigetről. És legalább ennyire ismerik a Sound-ot, meg a Volt-ot is, de a Szigetnek nem nagyon akad ellenfele sokszínűség terén, és a kultúrát, gasztronómiát, civil életet, a spontaneitást na meg persze a zenét és bulit igen klasszul gyúrja egybe. …1993-ban az első év 43 000-es látogatószáma már a következő évre több mint háromszorosára duzzadt és ezzel együtt megindult a fesztivál valódi európai kulturális eseménnyé válása. Akkor a Woodstock fesztivál 25. évfordulójának alkalmából Eurowoodstock néven futott; az eredeti fesztivál több fellépője (pl. Jethro Tull, Ten Years After) is koncertet adott. … és elsőként vezették itt be a készpénzmentes fesztiválozást – mutatott a fizetőeszközként szolgáló bankkártyaként feltölthető karórára Anna... -A 2000-es években vált összműfajúvá a fesztivál, mert korábban zömmel alternatív és rockzenei stílusok voltak a meghatározóak a kínálatban. 2012-ben Európa huszonöt legnagyobb fesztiválja közül a Sziget lett az első a Yourope (európai fesztiválszövetség) és a Virtual Festivals Europe által szervezett szavazáson a „nagyfesztiválok" versenyében[1]. – sorolta büszkén a tudnivalókat a meglepetten hallgató férfinak. Na végre, egyszer ő tudja lenyűgözni!

-Most pedig itt egy hajó, ami egy igazán rendhagyó, exkluzív városnéző túrával vár mindenkit. A Daydreamer hajó a Sziget kikötőjéből fut ki délután 5 órakor, és egészen este 8 óráig biztosít hűsítő szórakozást és ismerkedést a várossal. Útközben megmutatjuk magunkat a szárazföldön rekedt fesztiválozóknak, a fesztiválon kívül rekedt városiaknak, miközben várost nézünk, táncolhatunk és hatalmasat murizunk a napsütésben. De van “nagy” utcaszínház, cirkusz, vurstli bőven, s jönnek az izgalmasan szórakoztató, nevettető és olykor meghökkentő “sétáló” utcaszínházi produkciók is. Este pedig meghallgathatjuk a Blurt. – nézett a hatást lesve a férfira, aki vigyorogva ingatta a fejét. 

-Most komolyan, a Blur-t honnan szedték elő? Én már azt hittem, feloszlottak. – gúnyolódott Robert, aztán védekezően felemelte a kezeit, amikor Anna mellbe bokszolta. -Oké, oké... tudom, most is menők. Akkor alakultak, amikor én még csak három éves voltam. Igaz, hallottam róla, hogy egy kis szünet után visszatértek. Amikor a gitárosuk, Graham Coxton ott hagyta őket, arról beszéltek, hogy soha többé nem adnak ki lemezt, mert a srác pótolhatatlan, de aztán valamikor 2009 nyara táján két koncertet is adtak a Hyde parkban és azóta többé-kevésbé folyamatosan fellépnek. Legutóbb a londoni olimpia záróünnepségén adtak koncertet. És ha jól tudom, vénségükre a Brit Awards-on életműdíjat is kaptak, szóval oké... elismerem, nagy nevek ők is.

-Na, ha ennyi mindent tudsz, akkor éppen itt az ideje, hogy felvigyél az óriáskerékre! – váltott témát hirtelen Anna és felállt, hogy a sortjáról leverje a száraz fűszálakat, és Robert egy pillanatra elveszett a látványban. A kezét nyújtotta a lánynak, aki egy erőteljes mozdulattal felrántotta. Magához húzta és halkan a fülébe súgott... nem is annyira azért, hogy más ne hallja, hiszen ebben a hangzavarban senki nem hallott volna egy szót sem, sokkal inkább azért, hogy a forró lehelettől lássa a lány karján megjelenő libabőrt. 

-Szeretlek! – súgta a lány nyakát finoman megharapva és Anna rémülten érezte, hogy ettől az egyetlen szótól a mellbimbói árulkodóan felágaskodnak. Végigsimított a férfi száján, aztán az ujjait az ajka követte és a csók közben visszasuttogott: -Én is nagyon szeretlek! – aztán átölelte a férfi derekát és az óriáskerék felé vették az irányt. ...Robert néhány mondatot váltott a kezelővel, Anna közben a szemeit forgatta. Jesszus, a srác ilyen bizalmatlan lenne? Attól fél, hogy nem elég biztonságos a szerkezet? Aztán elvigyorodott, amikor az ún. VIP-kabin állt meg előttük és Robert a derekára tett kézzel bekormányozta, majd a kezelő felé intett felemelt hüvelykujjával, hogy részéről minden a legnagyobb rendben. 

A közelben álló kisebb színpadon egy magyar együttes műsora ment, Robert futtában olvasta el a nevüket: Anna and the Barbies… -Te tudtad, hogy ez a csaj már lenyúlta a művésznevedet? – biccentett a színpad felé, mire Anna vállat vont.

-Csak téged ne nyúljon le, a többi végülis nem érdekes. 

-Esélye sincs –húzta magához a lányt hálásan, amiért ilyen nem mindennapi körülményeket teremtett akaratlanul is ehhez a fontos pillanathoz, amire már egy ideje készült.

Közben a kabin emelkedni kezdett, az emberek tömege egyre inkább nyüzsgő hangyabolyra kezdett emlékeztetni. A kinti forróság ellenére idebent egészen kellemes volt a hőmérséklet, de a lenti hangzavar szinte ugyanolyan hangerővel dübörgött idefent is.

-Hm, erre nem számítottam. – morgott a férfi. –Nem gondoltam, hogy majd idebent is üvöltve kell szerelmet vallanom neked. Kicsit elvesz a romantikából – grimaszolt, mire Anna átölelte a nyakát.

-Mi lenne , ha nem akarnál annyit dumálni, inkább megcsókolnál végre... úgy igazán...

-Hm, az ötlet remek, azt hiszem, kerítünk is rá sort, csak előbb mégis szeretnék mondani valamit. – motyogta a férfi. Nézte a lányt, aki a lemenő nap fényében sötét hajával olyan volt, mint egy csillogó szemű cigánylány. Átölelte a lányt, miközben a zsebéből kikotorta a kis szarvasbőr zacskót és a tartalmát a tenyerébe rejtve... megcsókolta a lány ujjait, amiket izgatottan szorongatott.

-Ha most megkérdeznélek, hozzám jönnél feleségül?

-Igen. – hangzott a halk, de határozott válasz.

-Helyes! – mosolyodott el Robert, és a szikrázó gyémántgyűrűt a lány ujjára húzva megcsókolta. Mélyen és szenvedélyesen. 

-Le kellett volna térdelnem? – kérdezte, amikor végre levegőt vettek.

-Még megteheted… szeretem, amikor előttem térdelsz – mondta huncut mosollyal a lány, mire az éppen féltérdre ereszkedő férfi lehúzta magához.

-Ez az én szövegem lett volna…

Ahogy elérték a beszállási pontot, a kezelő látva a térdepelve ölelkező párost, felmutatta Robertnek a hüvelykujját gratulációja jeléül és tovább indította a kabint. Amikor végre kiszálltak, Anna nemcsak a két körtől szédült.