Robert az apró teraszon sütkérezett a hajnali napsütésben.
Tegnap késő éjjel értek haza, miután Anna a frászt hozta rá, ahogy két
nevetgélés között sápadtan suttogva sürgette, hogy keressenek egy mosdót.
Itthon beismerte, hogy még mindig erősen vérzik, fáradt is volt, ezért a zuhany
után szinte azonnal el is aludt. Kicsit aggódva húzta magához, de mivel a lány
a közelségét keresve belekapaszkodott, a komor gondolatok hamar odébbálltak és
összebújva aludtak a nyitott teraszajtón beömlő friss tengeri levegőben.
De a hajnal első fénye felébresztette. Egy ideig hanyatt
fekve hagyta, hogy Anna párnának használja a mellkasát, aztán amikor a lány
odébb fészkelődött, akkor felkelt, és most egy szál sortban, a korlátra
felrakott lábakkal a kovácsoltvason túli panorámát csodálta. A bőrét kicsit
megkapta a nap, és végre a vállai, a mellkasa is lebarnult, nemcsak a póló
ujjai alól kilógó karjai. Tekintete a lábujjairól a távolra siklott, ahol a tenger
színe valószínűtlenül kék volt, és a távolban szinte egybeolvadt az égbolttal.
A sok apró yacht és csónak még álmosan ringatózott az öböl vizén, és a város
utcácskáin még alig volt forgalom.
Hallotta, ahogy a háta mögött Anna mocorogni kezd és
belesett a nyitott ajtón. A lány az ő egyik pólójában aludt, és a félig
hasonfekvő pózban keze tapogatózva kereste a férfit az ágyban. Amikor nem
találta, szemei kipattantak és hirtelen felült. Ahogy a férfi árnyéka rávetült,
megnyugodva sóhajtott.
-Azt hittem, elmentél.
-Hova mentem volna? Nélküled …- nézett rá értetlenül.
-Nem tudsz aludni?
-Kialudtam magam, friss vagyok és tettrekész…
-Sajnálom, én azt hiszem, még… a fene egye meg … - motyogta Anna
és a fürdőszobába sietett. Robert tétován toporgott az ajtó előtt.
-Minden rendben?
-Hát, … azt hiszem – jött a bizonytalan válasz, aztán a
zuhany hangját hallotta, ezért benyitott. Anna a függöny mögött nyögött egyet
és ő akaratlanul is a lefolyó irányába nézett, ahol vastag vörös csík
csordogált a csatorna felé.
-Basszus, Anna, nem kéne ennek már sokkal gyengébbnek
lennie?
-Hát, nem szokott ilyen sokáig ilyen erősen… de talán csak
az utazás, a levegőváltozás, nem tudom…
-Menjünk el egy dokihoz!
-Nem kell! Majd esetleg holnap. Marseille mégiscsak nagyobb
hely… de szerintem nem lesz rá szükség.
-Oké, akkor holnap. De ha holnapra se javul a helyzet, akkor
nincs mese, én beviszlek az első orvoshoz, aki az utunkba kerül. Értve vagyok?
-Zsarnok! – érkezett a dünnyögő válasz a függönyön túlról,
mire a férfi elmosolyodott. Igen, az. Jobb ha már most megszokja a kisasszony.
*
Reggeli után útnak indultak Monaco felé. A Vatican utáni
második legkisebb állam, a Monacói Hercegség uralkodója több, mint 700 éve a
Grimaldi család feje. Egy 2002-es francia-monacói szerződés szerint, ha a
monacói trónnak nincs örököse, a hercegség önálló állam marad, és nem válik
Franciaország részévé (ahogy az a korábbi szerződésekben volt). Területe szinte
csak Monaco városából áll. Érdekes módon a világ legsűrűbben lakott országaként
tartják nyilván. Igazi adóparadicsom mind a lakosság, mind a helyi bejegyzésű
cégek számára.
Az országban nincs jövedelemadó, a társasági adó alacsony, az
életszínvonal rendkívül magas. Az 5000 monacoi őslakos a világ legelkényeztetettebb
etnikai csoportja: nem fizetnek adót, nagylelkű állami támogatásokat kapnak,
mert a kormányzati épületekben a lakbéreket mesterségesen alacsony szinten
tartják. Egy közelmúltban készült francia jelentés szerint Monacoban lazák a
pénzmosásra vonatkozó törvények és szabályok, beleértve a kaszinó szabályait
is, és Monaco kormánya akadályozza az ilyen jellegű ügyek kivizsgálását.
Monaco nem tagja az Európai Uniónak, de nagyon szoros
kapcsolatban állnak (vámunió, közös pénznem). Az euró használati joga mellett
az államnak joga van saját euróérméket verni. Kedvező adózási szabályai miatt
is sokan választják lakhelyül Monacót olyanok, akiknek ez számít és akik
megengedhetik ezt maguknak, például csúcssportolók. 2008-ban Monte-Carlóba
költözött például a magyar teniszező, Szávay Ágnes is.
Robert érdeklődve hallgatta Anna elképesztő előadását,
amelynek hallatán bárki képzett adóügyi előadónak tartotta volna. Egy
pillanatra átfutott a fején, hogy a pénze itt mennyivel kedvezőbb helyen
lehetne, de aztán rájött, hogy neki pont ezt az árat kell megfizetnie a
Hollywoodhoz való közelségért. Oké, hogy ma már a világ órák alatt átszelhető,
de azért mégiscsak más a filmipar fellegvárában, a tűzhöz közel élni, mint a
meghívására várni valahol távol. Bármennyire szar dolog is beismerni, de éppen
az annyit szídott bulvársajtónak köszönhetik legtöbben, hogy igazán ismertek a
közönség, de még a szakma előtt is. Ha heteken-hónapokon át nem jelennének meg
cikkek arról, hogy éppen két zacskó chipset vett a benzinkútnál, vagy megivott
valamit X-szel és Y-al, az emberek még hajlamosak lennének megfeledkezni róla,
hogy van egy Robert Pattinson nevű faszi, aki filmvászonra akar kerülni
ahányszor csak erre lehetőséget adnak neki.
Monacot egy rövid séta után maguk mögött is hagyták, és
Robertnek nem kis kísértést kellett leküzdenie, hogy ne érezze magát F1-es
pilótának a versenyről ismerős tengerparti úton. Anna pedig sóhajtva áradozott
róla, hogy egyszer olyankor szeretne eljönni ide, amikor az ATP tenisztorna
zajlik. Hosszú évek óta nagy kedvence volt Rafael Nadal, aki az itteni versenyt
az első megjelenésétől kezdve megnyerte, és ezzel nagyban hozzájárult, hogy a
„Salak királya” címmel ruházzák fel. A legutóbbi alkalommal ugyan a döntőben
kikapott, de Anna szerint ez csak azért történhetett, mert ő más dolgokkal volt
elfoglalva és nem drukkolt neki.
Robert zavartan hallgatott. Egyrészt fogalma sem volt a
tenisz világáról, nem is igazán érdekelte maga a sportág sem, pedig angolként
illett volna némi érdeklődést tanúsítania legalább Wimbledon iránt, de a
pattogó sárga labda csak és kizárólag Bear és Bernie kapcsán izgatta. Másrészt
a lány vágyakozó sóhaja egy egészen új oldalát nyitotta meg. Még sosem látta,
hogy a tv elé merevedve bármilyen sporteseményt lesett volna, de nyilván még
rengeteg ilyen apró meglepetés fogja érni őket, minél több időt töltenek
együtt. … A gondolatmenet végén visszakanyarodott a kutyáihoz. Mielőtt
elutaztak, nem követte el újra azt a hibát, hogy Kristenhez forduljon, így
aztán keresett egy jó nevű állatpanziót, Annával együtt felkeresték őket,
vitték a kutyákat is, és amikor a két mihaszna láthatóan jól érezte magát a
többiekkel, csak akkor döntötték el, hogy az út idejére oda adják be őket.
*
A táblák már azt jelezték, hogy elérték Marseille-t, de a
látvány egyelőre minden volt, csak vonzó nem. A külváros szürke volt és betonszagú…
no, meg erősen halszagú is. Egy igazi nagyváros volt, valaha – és talán ma is –
a csempészet fellegvára, ha hinni lehet a sok itt forgatott filmnek és itt
játszódó történetnek. A Földközi-tenger legnagyobb kikötőjével az ország
második legnagyobb városa. Szerencsére a
város belseje felé haladva egyre több látnivaló bukkant fel, feledtetve a kétes
hírnevet is, hogy ebből a kikötőből indult 1347-ben a fekete halál európai
pusztítása. A Régi kikötő, a neobizánci stílusú Notre Dame de la Garde
székesegyház a város felett, és a távolban sötétlő If vára mind arra várt, hogy
holnap pihenten felfedezhessék őket.
Anna kíváncsiságát leginkább a
börtönsziget keltette fel. Kislányként az egyik kedvenc olvasmánya volt
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja története, aztán a filmek révén végképp
beleszeretett az örök szerelem romantikus álmába. Szóval, ez a masszív épület
törte derékba az ifjú Edmond Dantes életét. ...Edmondot életfogytiglan
börtönbüntetésre ítélték a szigeten lévő várbörtönben. 13 évig tervezte a szökését,
mígnem sikerrel járt. Később grófi címhez jutott, és megvásárolta a szigetet.
Mi más lehetett ez, mint egy mese, amely azonban milliók fantáziáját mozgatta
meg. Olyannyira, hogy élelmes vállalkozásként ma már turisták is felkereshetik
a helyet, sőt, az igazán elszántaknak lehetőségük van éjszakánként
körülbelül 600 euróért egy 500 éves cellában aludni. Igazából lett volna volna
kedve kipróbálni. Persze, csakis Roberttel, mert egy magányos éjszaka még
Edmond valamikor cellájában sem lett volna vonzó. A legutóbbi feldolgozást Jim
Caviezellel itt is forgatták, és Anna egy
huncut mosollyal mérte végig élete
párját… nem, Jim tökéletes volt a szerepre.
A következő pillanatban Robert a fékre lépett.
-Odanézz! Megfelel? – vigyorgott Annára, aki még a börtönpriccs
nyújtotta éjszakai nyugalomról fantáziálva zavartan nézett körül. A modern
épületek között megbújó kis hotel olyan volt, mintha Dumas korából varázsolták
volna ide. Favázas homlokzata, a hajós cégér a bejárat fölött, és a bejárat
előtt álló durván ácsolt asztalok és padok… mint egy korabeli fogadó. Anna
boldogan mosolygott rá, aztán feltérdelt az ülésen, hogy hátulról előkotorja a
táskáját, és abban a pillanatban elsápadt. Kezét nyögve a hasára szorította.
-Rob! Azt hiszem, most inkább keressünk egy kórházat!
***
...És ha látni akarjátok Marseille-t és If várát, meg persze
még sok más csodás helyét a világnak, akkor lessetek bele a következő filmbe, a
romantikusabb lelkűek – mint jómagam - garantálom, hogy jól fognak szórakozni. Jim
Caviezel, mint Edmond Dantes... mellesleg XD
HD film: Monte Cristo grófja - teljes filmek, magyar
szinkronnal, teljes http://youtu.be/pXI1kqn-WNY
5 megjegyzés:
Oh, mááár..... Mit hősködik ez a csaj ?! :o
Várom, mit találtál ki szegénynek!
A sütkérezést és a zsarnoki mosolyt lájkolom ;)
Köszi az újabb infokat & P
Szia!
Legalább egy nyúlfarknyi bekezdéssel tovább írhattad volna ezt a részt! :)
Most várhatok holnapig, hogy mit történt a főhősnőnkkel :) Ejnye-ejnye! :D
A kirándulás ma is jólesett!
Nagyon várom a folytatást!
An
hogyisne, aztán holnap már nem is jönnél, An ! :P XDDD
Remélem csak valami enyhe baja van szegény Annának, nem méhen kívüli terhesség (mondjuk nem is tudodm annak mit a tünetei), vagy korai vetélés....Kár lenne elrontani ezt a szép kirándulást...És a közelgő esküvőt...
puszi,
Laura
:) Ha tudok midig itt vagyok! :D Egyébként pedig nem hagyom ki a holnapi részt! És az azutánit sem :)!
Mindig tartogatsz nekünk valami izgalmasat,fordulatosat :), nem lehet abbahagyni a történeteidet!
An
Megjegyzés küldése