Szolgálati közlemény

Izé... szóval, csak kérdem...
én őszintén értékelem a pipákat és egyéb statisztikai adatokat, de...

Na, hát az van, hogy akartam írni nektek… aztán nem akartam, aztán mégis, végül mégse… Mert mit is írhattam volna? Hogy egy szavazás eredményeképpen életre kelt egy történet és nekem fogalmam sincs, hogy akik ezt akarták, azok tényleg ilyennek képzelték-e el?

Néhányotokkal napi közvetlen kapcsolatban vagyok, a komikból sejthetitek, kikkel… és ha ők nem írnának, akkor lehet, hogy bedobtam volna már a törülközőt. Mert néha a szavak jönnek, megállíthatatlanul, kerekedik szépen a történet íve, máskor meg szenvedek, szinte kényszer, hogy összejöjjön a napi 3-4 A4-es oldal. Aztán néhány nap múlva én magam jövök rá, hogy ez vagy az, fontos dolgok, kimaradtak, de nem figyelmeztetett rá senki; nem tudom, hogy az újonnan felbukkant szereplőket újra és újra előszedjem-e, vagy süllyesszem el, mert számotokra érdektelenek. 

Fantasztikus dolog látni a pipákat, vagy éppenséggel a statisztikában a napi megnyitási adatokat, mert ezek azért azt sugallják, hogy érdemes órákat töltenem a gép előtt, hajnalban a kávé előtt a frisst feltenni, de igazából két éve arra számítok, hogy néhány sorral segítetek alakítani a történetet. Igazán kitartó vagyok, nem? Ez blogregény, nem olyasmi, hogy leskicceltem egy sztori vázát, tudom honnan indulok és hova akarok eljutni. Oké, talán itt is tudom, de az odáig vezető út maga a játék, amit szívesen alakítok akár aszerint is, hogy ti mire számítotok. Persze, nem kívánságműsor, de ha köszönő viszonyban van az alapelképzelésemmel, akkor miért ne. 

Szóval, írjatok! Félreértés ne essék, nem azért, mert dicshimnuszokra vágyom. Ha van, az klassz, de egyszerűen a reakciók hiányoznak, mert telhetetlen vagyok és nem érem be a néma olvasókkal.

Lehet, hogy ezt sem kellett volna most elküldenem… főleg azért, mert már régen volt ilyen sikeres egy-egy rész, mint ennél a történetnél, de hideg van, nyirkos, borús idő, a mérleg is többet mutat, mint szabadna neki, szóval, rinyaidőszak van és egy kis megerősítésre vágyom, hogy nem rontom a szemem hiába.

Puszi, hogy meghallgattatok!

PaSa