A hamisítatlan olasz vacsora után, amely salátából és
egyszerű pastából állt, egy habkönnyű tiramisuval megkoronázva, Vicky
elégedetten és álmosan hajtotta a fejét Rowan vállára, aki a lifthez cipelte.
Eddig abszolút a várakozásának megfelelően zajlottak az események és bízott
benne, hogy senki és semmi nem kavar be a továbbiakban sem. Bár, a szállodában
lakott, de az alkalmazottai tudták, hogy a hivatalos munkaideje lejártával csak
akkor zavarhatják, ha valami egetverően fontos dologról volt szó; az a mozdulat
pedig, amivel szabad karjával magához ölelte Gabrielát, ahogy a liftajtó
csukódni kezdett, azt is megsúghatta nekik, hogy ma este még akkor sem.
-Zuhany vagy fürdés? – nézett Gabriela a kislányra, aki a
pergő olasz nyelvű mesét nézte a tv-ben, de talán már nem is látta álmosan
hunyorgó szemeivel.
-Fogmosás? – nézett vissza Vicky reménykedve, hogy a
szokásos esti programot lerövidítheti. Rowan a plafon felé fújtatva adott hálát
az égieknek, ez legkevesebb fél óra nyereséget jelentett a számára. Gaby egyetértően biccentett és neszeszeréből
a kislány felé nyújtotta az apró zöld békáktól hemzsegő fogkefét. …Hamarosan
pizsamába bújva, a táskában kissé meggyötört Barniet magához szorítva feküdt az
ágy közepén a kislány, vágyódva nézve a párnán talált apró csokoládét.
-Reggel! – figyelmeztette Gabriela szigorú arccal, miközben komoly tétet
mert volna kockáztatni, hogy a kis csoki abban a pillanatban fog eltűnni az
éjjeli szekrényről, ahogy ő behúzza maga mögött a szomszéd lakosztályba vezető
ajtót. Vicky durcásan elbújt a mackó mögött, de szája mosolyra húzódott, ahogy
a közelgő kis csínyt tervezgette. Az anyja behúzta a nehéz sötétítő
függönyöket, amelyek így kizárták nemcsak az utcai lámpák fényét, de a
gépkocsiforgalom halk moraját is. Már csak a szomszéd helyiségből szűrődött be
halvány fénysugár.
-Jó éjszakát, csibe! – hajolt a gyerek fölé Rowan, és hogy
csak ő hallja, a fülébe súgott. –Van ám még ilyen, ha netán eltűnne az éjszaka.
– kacsintott a kicsire, aki a nyakába csimpaszkodva puszit cuppantott a férfi
arcára.
-Szúrsz! – dörzsölte meg látványosan a kislány a száját és
Gabriela meg nem tudta volna magyarázni, hogy ettől a nyafogó kis hangtól miért
kezdtek hangyák szaladgálni a gerince mentén. Ő egyáltalán nem érezte, hogy a
gondosan ápolt borosta szúrna, sőt… kifejezetten izgatónak érezte, amikor a
férfi megcsókolta; de hát ezt nem tárgyalhatta ki az öt éves lányával, így
inkább kissé elpirulva befogta a száját. Rowan játékosan odadörzsölte az arcát
a visongó gyerekhez és a nő kábultan gondolt rá, hogy kifejezetten irigyli most
a lányát.
-Aludj jól! – hajolt ő is Vicky föle. –Mi még …beszélgetünk
kicsit… ott, az ajtó mögött – mutatott a Rowanhoz vezető cikornyás mintákkal
díszített ajtó felé, aztán belekapaszkodott a feléje nyújtott férfikézbe, és –Felkapcsoljam a fürdőszobában a lámpát?
– kérdezte még a sötétben, de választ már nem kapott.
*
Rowan olyan halkan csukta be a két szobát elválasztó ajtót,
hogy a kattanás szinte el is veszett a mellkasában dübörgő szíve zakatolása
mellett. Meg volt győződve róla, hogy talán még Gaby is hallja az
izgatottságát. De hogy érezni hamarosan fogja, abban egészen biztos volt.
-Szerinted zavarná, ha bekapcsolnék valami halk zenét?
- biccentett fejével a másik szoba felé,
miközben felkapcsolta az ágy melletti lámpát, amelynek sárgás meghitt fénye
ragyogó színeket és buja árnyékokat varázsolt a félhomályba.
-Nem hiszem. Annyira elfáradt, hogy csoda, hogy egyáltalán
evett valamit vacsorára. – válaszolt a nő és hirtelen kifosztottnak érezte a
kezeit, ahogy a férfi eltávolodott tőle, hogy valami zenei csatornát keressen
az ágya melletti rádión. A hamarosan felcsendülő dal szövege hallatán Rowan
elvigyorodott. Mintha csak rendelésre érkezett volna Ed Sheeran száma.
"Telepedj le velem,
Rejts el, Ölelj át, Feküdj le mellém, Tarts a karjaidban
A szíved a mellkasomon
dobog, Ajkak préselődnek a nyakamra
elvesztem a
szemeidben, De ők még nem ismernek engem
És az érzés amit
elfelejtek... Most szerelmes vagyok
Csókolj meg úgy
mintha azt szeretnéd, hogy szeresselek
Hogy szeresselek...
Hogy szeresselek...
Úgy érzem szerelmes
vagyok, Szerelmes vagyok,Szerelmes vagyok
…
Már régóta érzek sok
mindent Az utálattól a szerelemig
A szerelemtől a
vágyig, A vágytól az igazságig
Szerintem így
ismerlek téged, Légy közel, segítek feladni
Csókolj meg úgy
mintha azt szeretnéd, hogy szeresselek
Hogy szeresselek...
Hogy szeresselek...
Úgy érzem szerelmes
vagyok, Szerelmes vagyok, Szerelmes vagyok"
Kinyújtotta a kezét és Gabriela úgy simult a karjaiba, mint
aki végre hazatalált. Annyira hiányzott ez a magabiztos ölelés, az izgatott
szívdobogás, amit szinte a bőrén érzett, pedig még több réteg ruha választotta
el vágyakozó testüket. Lassan mozogni kezdtek, topogva, táncolva a dallamra,
egymás arcát figyelve a gyenge fényben.
-Mi a fenét hittem, amikor majdnem tönkretettem ezt? – súgta
halkan a férfi és a szorítása önkéntelenül is erősebb lett, ahogy belé villant a
szakításuk pillanata. Gabriela nem válaszolt. Ezt a kérdést már ő is feltette
önmagának, amikor ajtót mutatott a férfinak két alkalommal is. Mit hitt, amikor
azt képzelte, hogy ilyen egyszerűen véget vethetnek ennek? De már nem akart a
múlton rágódni, mert a múlt fájdalmas volt és szerencsére már köze sem volt a
valósághoz. Csak egy rossz álommá vált szelektív emlékezetében és nem volt
hajlandó ennél nagyobb hangsúlyt adni neki.
-Ne beszéljünk erről, ma ne! – suttogta Gabriela.
–Megszenvedtük mind a ketten, próbáljuk meg inkább elfelejteni!
-De te is tudod, hogy ha nem is beszélünk róla, akkor is itt
lesz köztünk a kérdés, ha vasárnap hazamentek… Hogyan tovább? És ez a kérdés vezetett a szakításunkhoz is.
Beszélnünk kell róla! – mormolta a férfi, miközben a rádióból már jóval
gyorsabb szám szólt, de ők még mindig valami néma, lassú dallamra táncoltak, amit csak ők hallottak.
-Row! Ma ne! Kérlek! – súgta a nő és Rowan úgy döntött, nem
érdemes most erőszakoskodnia. Először tényleg el kell feledtessék egymással az
eltelt hetek kínjait, és ha majd újra biztosak lesznek a saját és a másik
érzéseiben, akkor majd újra felhozhatják a témát. Annyit már biztosan
elmondhatnak majd, hogy volt egy alternatívájuk, ami nem vált be. Maga sem
hitte volna, milyen egyszerűen félresöpörte ezeket a gondolatokat, hogy
helyüket átvegye végre a Most és a Jelen, az Öröm és a Kéj. Lassan felemelte
magához Gabrielát és megcsókolta. A nő ijedten kapaszkodott az erős karokba,
ahogy megérezte, hogy eltűnt alóla a biztosnak hitt talaj, végül aztán már nem
érdekelte semmi, csak az a forró száj, amely tőle várt enyhülést.
Amikor végre levegőt vettek, Rowan a nő homlokához
szorította a sajátját, és kuncogva vallani kezdett:
-Tudod, mi volt az első gondolatom, amikor ma megláttalak?
-El tudom képzelni. – vágott játékos grimaszt Gabriela, de
Rowan nevetve rázta a fejét.
-Az kizárt….Azt gondoltam ugyanis, hogy Harry a legjobb
barátom. Én meg nem lehetek ősember, hogy egy jobb horoggal várom, csak azért,
mert magára vonta a figyelmedet. Ott álltam titeket várva és még szerencse,
hogy Vicky hozzám szaladt, mert te el voltál merülve annak a széltolónak a
szemeiben.
-Na,na… csak hogy pontosítsunk… - emelte fel az ujját a nő –
nem voltam elmerülve a szemeiben, csak voltam olyan udvarias és érdeklődően
hallgattam, ahogy régi főiskolás kalandjaitok egyikét meséli. Egyébként
megdöbbentett, nem is gondoltam volna rólad, hogy … - hallgatott el sokat
sejtetően, mire Rowan elnevette magát.
-Jézusom, mikkel traktált ez az őrült? Ne hidd el még a
felét se, Harry szeret költői túlzásokba esni!
-Akkor nyilván az sem volt igaz, amikor összekötözött
lepedőkön menekültél egy csoporttársnőtök szobájából éjnek évadján… -
kacsintott rá a nő. Rowan nagyot fújt.
-Az a szoba az első emeleten volt, nem akartam ugrani,
nehogy kiforduljon a bokám, mert másnap meccsünk volt. …És hogy csak
pontosítsunk – idézte Gaby előbbi mondatát – nem a pasija elől menekültem, csak
bezárták már a kapukat és nem akartam a portást felébreszteni, csak azért, mert
Joannával elbeszélgettük az időt. Mellesleg ő készített fel statisztikából a
vizsgára, és szó sem volt romantikáról. De Harry pont akkor jött haza valami
buliból és látta, ahogy kibénázok az ablakon… ugyanis pont a kollégiummal
szemben béreltünk egy kis lakást.
-És Joannának eszébe sem jutott, hogy cserébe a statisztika
rejtelmeiért valami izgalmas árat kérjen? – simított végig a férfi mellkasán és
ujjai ügyesen átbujtattak néhány gombot, felfedve a férfi göndör szőrszálait,
amelyeknek a látványa azonnal eszébe juttatta az érintésüket is a saját csupasz
bőrén, és már az emlékezésbe is beleborzongott.
-Joanna a pénzben hitt, mára egy multicég főkönyvelője,
úgyhogy őt aligha elégíthettem volna ki holmi tipitapival. –
mormolta a férfi,
miközben lehúzta a nyári ruha cipzárját.
-A tipitapival lehet én sem érném be – súgta vissza
Gabriela, és kezei már a nadrág gombolását keresték. –De úgy emlékszem, az a
több…az kifejezetten kielégítő volt legutóbb.
-De ha mégsem, akkor legfeljebb statisztikai átlagot vonunk
– kacarászott Rowan, ahogy végigdöntötte Gabrielát a friss ágyneműn. Aztán
hirtelen elkomolyodva megsimogatta a nő felhevült arcát és végtelen
gyengédséggel megcsókolta. Amikor újra a szemébe nézett, csak annyit mondott:
-Szeretlek! … és az eltelt hetek alatt már semmi másban nem
voltam biztos, csak ebben.
3 megjegyzés:
Kötözködős kedvem lehet ma is ;)
"Ijedteeeen kapaszkodott"?!? :P XDDDD
+ "tipitapi"?!? ;)
De egyébként annyira tetszett, hogy ezeket már csakazértis mondom ;)
Tetszik a feledtetős stratégia is, és a kapcsolatuk Vickyvel!
K&P
Szép hétvégét mindenkinek! <3
Látom megesett a szíved rajtuk! ;)
Rowan és Vicky kapcsolata nagyon eszményi, az első pillanattól kezdve jó viszony van köztük, de olyan bajtársias verzióban.
Az esti alkudozás a lefekvés körül is annyira hétköznapi, vidám pillanat volt. Szerettem! *sóh
Amin viszont jót vidultam az az összekötözött lepedőn való lógás volt, amit vizuztam. XDDDD Aztán ahogy próbálta mosni magát Rowan, hogy statisztika, meg tanulás... XDDD Hisszük, ha látjuk! ;)
Főleg mikor a tipi-tapi is szóba jött XD...de sztem az a tudás, amit ezért kapott volna, simán kevés lett volna egy sikeres vizsgához. Na az a bizonyos "több" az már döfi lett volna...szó szerint XDDD
Akkor hajrá gyerekek!
Na végre. Én nem kötözködöm. Köszönöm.Tetszett, meg minden. Na jó ez az ijedten kapaszkodás...? XDDD Rettenetes félelemben lehetett... XDD De tényleg nagyon tetszett
PcP&V
Megjegyzés küldése