Szürkeszem 46.

Zoltán egy damasztszalvétát morzsolgatva nézte, ahogy Flavia Rowan barátjának, Harold Glockhardtnak a karjában táncol. Elég hamar kinyílt a szeme, hogy az angol fickó vetélytárs, kicsit bánta is, hogy Rowannak úgy kitárulkozott, bár rögtön elnézést is kért magában a férfitól, hiszen biztos volt benne, hogy az nem lehetett olyan indiszkrét, hogy a bizalmas vallomását megossza a barátjával. Ahogy elnézte a szőke óriást, szinte biztos volt benne, hogy a fickó nem tud az ő érzelmeiről, sőt… mintha épp olyan bizonytalan lenne a lánnyal kapcsolatban, mint ő maga. Halvány elégtételt érzett, amikor látta, hogy Flavia kissé feszengve követi a férfi mozdulatait a táncparketten. Helyes! Nem is lenne igazságos, ha ő jól szórakozna, miközben apró lábaival férfiak szívén gyalogol át. Már éppen ott tartott a gondolataiban, hogy vajon mennyire csinálna magából bohócot, ha lekérné, amikor Giovanni, a csodás emeletes cukrászremek készítője tette a kezét Harry vállára. A pillanatnyi megtorpanást kihasználva, már le is csapta a lányt a kezéről. 

Zoltán kaján vigyorral figyelte a Harry arcán átviharzó érzelmeket. Düh, csalódottság, zavarodottság… mintha csak tükörbe nézett volna. Már éppen megemelte a poharát, hogy a kárörvendés kortyát eressze le a torkán, amikor Giovanni keze lassan, de magabiztosan megindult a lány fenekén. A korty majdnem cigányútra szaladt és szíve szerint odament volna hozzájuk, hogy figyelmeztesse az olasz fiút, túlment egy még tolerálható határon, amikor váratlanul letaglózta a felismerés: Flavia még csak nem is érzi kényelmetlenül magát. Mosolyogva, kacarászva táncol, még a hangos zenén át is hallotta, ahogy csengő hangján felnevet és pergő olasz nyelven válaszol valamit a suhanc szövegére. Ennyi kellett neki!?Egy olasz férfi, az azonos gyökerek és hagyományok?

Félszemmel látta, ahogy Harry keze is megfeszül a maga pohara körül, ahogy ő is a rámenős olaszt nézte, aki máris többet engedhetett meg magának, mint amennyi kettőjüknek jutott; és mindezt büntetlenül. Nők! Ki érti őket?

Meglepte főnöke meghívója, és először valami hátsó gondolatot sejtett a dolog mellett, amikor látta, hogy Flavia is kapott egy hasonló borítékot. A repülőn ülve már-már baráti hangulatban beszélgettek, a taxiban már úgy érezte, talán ez az alkalom lesz a fordulópont, aztán a ceremónián felbukkant Harold Glockhardt és Flavia újra fagyossá vált. Nem sokat javított a hangulatán, hogy az angol férfival szemben legalább annyira. De a Londonban élő olasz cukrász felbukkanása – úgy tűnt – végleg eldöntött mindent.

Harry eközben a barátjához lépett és lekérte az ifjú feleséget. Zoltánnak szimpatikus volt Gabriela és őszintén megértette Rowant, hogy néhány hónapja még megviselte a gondolat, hogy talán örökre elvesztette a nőt. Most a boldogság mindkettőjük arcára volt írva és nem szégyellték senki előtt az érzelmeiket, ez pedig kifejezetten irigylésre méltó volt. Rowannak nyújtott egy pohár pezsgőt és koccintottak, aztán csak azt látta, hogy a barátja sápadtan a feleségéhez rohan, aki éppen összecsuklott Harry kezei között.

*

Carole Marshall és Carole Harmon a könnyeiket törölgetve integettek a kis család után, ahogy lassan eltűnnek a British Airways pultja mögött. Jonathan férfias keménységgel szipogott: -A fene ezt a légkondicionálást! A két nő ránézett és a könnyeik között is elmosolyodtak. Hiába na, ha egy férfit sem hagy hidegen  ez a helyzet, akkor nekik sem kell szégyellni a könnyeiket. Henry Carlson csendesen a háttérben maradva figyelte őket. Az esküvő kapcsán olyan hirtelenséggel lett része ennek a családnak, hogy még ő maga is meglepődött, de szerencsére kedves, közvetlen emberek közé került, akik minden különösebb fenntartás nélkül fogadták maguk közé. Még a saját gyerekei sem értették, miért töltötte el örömmel, hogy egy  kislány unoka tiszteletbeli nagyapja lehetett. A saját gyerekei, két felnőtt fia még nem örvendeztették meg unokákkal, így aztán örült, ha a kis Vicky szertelen, játékos jókedvében bevonta a játékába. Az már csak a hab volt a tortán, hogy ezzel Carole-t is boldoggá tette. Ismerve a nő „előéletét”, kicsit tartott tőle, hogy az esküvői előkészületek elmúltával majd rádöbben, hogy egyedül maradt, a lánya és az unokája sok ezer kilométerre költözött tőle, de egyelőre úgy tűnt, az asszony jobban viseli az elválást, mint azt bárki sejtette volna. Szerette volna azt hinni, hogy ebben neki is szerepe van.

Megköszörülte a torkát és Rowan apjához, Jonathan Marshallhoz fordult.

-Végül melyik lakást választották? Én még ott tartok, hogy három opció volt, a kikötőbeli, a lakópark és a kertes ház.

-Hát, nehéz volt a döntés, végül a kislány miatt a lakóparkot választották. A kertes ház túlságosan messze esett volna a várostól, barátoktól, iskolatársaktól. Jobb, ha Vickynek van gyerektársasága, főleg, ha a kicsi is megszületik.

Henry nézte Jonathant, aki ugyanúgy nem volt vérszerinti nagyapja annak a helyes szöszke kislánynak, mégis valószínűleg bárkivel szemben kikérte volna magának ezt a megállapítást. A fia elvette Gabrielát, így a kislány az unokájuk lett. Pont. Tetszett neki ez a képesség az elfogadásra. Hallotta hírét, hogy a felesége, Carole nem volt ennyire rugalmas, eleinte halkan, de határozottan tiltakozott a dolog ellen, aztán szerencsére szerette annyira a fiát, hogy el tudta fogadni a döntését. A gyereket megismerve pedig végképp elgyengült ő is. Az ő Carole-ja pedig egyenesen a kislány szerelmese volt. És hallotta zokogni, amikor Gabriela elmondta nekik, hogy a gyerek vérszerinti apja felbukkant és a jogait követeli. Nem volt jártas a jog útvesztőiben, de egy nagyon jó barátja annál inkább, és Henry eltökélte, hogy megkeresi Benedict Carpentert, hogy a segítségét kérje. Ez a család fontosabb lett neki annál, hogy hagyja, hogy bárki szomorúságot okozzon nekik; és ha lehetősége lesz rá, ő meg fogja akadályozni.

*

Norma izgatottan csatolta ki az övet, ahogy a gép rohanása lassult és végül egy apró zökkenővel megállt a genovai reptér betonján. A férfi mellette becsukta a könyvet, amit majd az egész út alatt bújt és egy nagy sóhajtással pakolászni kezdett. Az ember azt gondolhatta volna, Daniel Burns a háta közepére sem kívánja ezt a látogatást. Az ügyvédei biztosították róla, hogy Danielnek joga van meglátogatni a gyereket, ő pedig, mint az élettársa természetesen jelen lehet ennél a látogatásnál. Úgy érezte, annyi felnőtt barát és barátnő után nem okozhat gondot meghódítani egy hat éves gyereket.

A taxiban ellentétes érzelmek suhantak át az arcán. A klíma ismerős volt, a környezet azonban kissé lepusztultnak hatott az otthoni csupa üveg, csupa beton modern környezet után, bár tagadhatatlanul volt valami utánozhatatlan báj a több évszázad emlékeit felvonultató díszletben. A második énjét adó írónő érdeklődéssel nézte az elsuhanó tájat és máris bekattant néhány kép, amiket beleszőtt volna az aktuális történetébe. Végül annyira belemerült ebbe az álmodozásba, hogy szinte meg is feledkezett róla, hol vannak és hova tartanak. 

Ahogy a sofőr lendületesen bekanyarodott a patinás épület elé, hirtelen visszazökkent a valóságba és türelmetlenül nyitotta az ajtót. Daniel sokkal kevésbé lelkesen követte. A férfi már előre tartott a találkozástól, mert az egy dolog, hogy a barátnője ügyvédei a nevében milyen mondatokat fogalmaznak meg, de a személyes interpretáció már egy egészen más dolog volt. Sosem szerette a konfrontációt és most minden oka megvolt rá, hogy tartson a lánya anyjával való találkozástól. A fene egye meg, hogy Normának szinte mániájává vált ez a gyerek-kérdés! Hát nem jól megvoltak eddig is egy nyafka gyerek nélkül? Már csak abban bízott, hogy Vicky olyan ellenszenvvel fogadja majd az asszonyt, ami miatt hamvába hol Norma minden próbálkozása, elmegy a kedve az egésztől és ha szerencséje van, már holnap fordulnak is vissza Miamiba.

De most egyelőre már-már szolgai módon vonszolta az asszony után a súlyos bőröndöt, amelynek nagy részét a kislánynak szánt ajándékokat foglalták el.

*

Gabriela nagyot sóhajtva kötözte össze a költözködéshez felhasznált utolsó dobozok kartonjait. El sem hitte, hogy egyetlen hétvégén sikerült berendezkedniük. Szerencséjük volt, mert a bútorokat időben szállították és nem kellett külön mestereket sem hívnia, mert a szállítók össze is állították őket. Ezek voltak az utolsó dobozok, ami igen nagy teljesítmény, tekintve, hogy ma délelőtt is sikerült feltartaniuk egymást a férjével. Elvigyorodott, ahogy a már-már telefonszexre hajazó beszélgetésre gondolt. Nem is hitte volna az örökké komoly, megfontolt  férfiról, hogy munkaidőben ilyen huncutságokra kapható. Nyilván nem volt sok dolga, de akkor is… persze voltak közvetlen tapasztalatai a titkárnőjeként lopott csókokról, óvatlan érintésekről, de ilyen fülledt és  zsibbasztóan vágyakozó beszélgetésre nem emlékezett. Azt hitte, a férfit lecsendesíti a házasságlevél, de talán a forró napfény hatására kielégíthetetlenebb volt, mint bármikor. 

Elégedetten nézett a szép a napfényes lakásban. A három hálószobás, hatalmas nappalis lakás remek beosztású volt, kényelmesen elférnek majd benne a babával és Vickyvel. A kislány szobája volt az első, ami elkészült és azóta ki sem lehetett robbantani onnan, amiért nem tudott elég hálás lenni. Ha valamire nem volt most szüksége, az egy folyamatosan láb alatt levő gyerek.

Két hete volt az esküvőjük, és először ő maga sem tudta, jó ötlet-e egy olyan apró helyre magukkal vinni a lányát, mint a nászútjuk helyszínéül szolgáló elegáns hajó. Még élénken emlékezett a fényűző berendezésre, és a sóhajára, hogy ha lenne egy gyerekszoba, elcserélné rá a lakását. Nos, volt egy apró kajüt, amit Vicky vehetett birtokba, ezzel pedig boldog és elégedett lakói lehettek a pazar hálófülkének. Meglepte, hogy Rowan milyen magabiztosan kormányozta el a hajót, és így valóban csak maguk lehettek, mert eleinte azt hitte, hogy egy szakavatott tengeri medvét is cipelnek majd magukkal a nászútjukra. De nem! Ha nem is huszonnégy órában, de a nap és az éjszaka túlnyomó részében egymásnak szentelhették a figyelmüket. Biztos volt benne, hogy ha nem lett volna máris terhes, akkor ezen a nászúton összehozták volna a babát, annyira felszabadultak voltak és gondtalanok. Nevetős borzongással nézte, ahogy a férje és a lánya búvárkodnak a part menti vizekben, esténként neki is megmutatva a csodás víz alatti felvételeket, a halak elképesztő tarka populációjának bizonyítékait. Egyszerű, de finom ételeket ettek, és annyira hozzászoktak az állandó ringatózáshoz, hogy a hét elteltével partra lépve úgy mozogtak, mint a részeg tengerészek. Az első napon, amikor belépett ebbe a lakásba, szinte hiányzott a padló mozgása, az ágy ringása, de aztán a feladatok elvonták a figyelmét a nosztalgiázásról.

Az egyik napon Rowan gondterhelten jött haza. Még nem volt internet a lakásban, éppen akkor várta a szerelőket, így aztán a férfi szállodai e-mail címére kapta az a értesítést Danieléktól, hogy meg akarják látogatni. A görcs úgy szorította össze a szívét, mintha infarktusa lenne. Nézték a gyereket, aki a lakópark közepén lévő játszótéren ismerkedett éppen egy holland kislánnyal. Annyi minden változott meg körülötte hirtelen, és akkor most még ez is… de nem is reménykedtek benne, hogy Danieltől haladékot kapnak a hirtelen jött érdeklődésére. Aznap este leültek Vickyvel és Gabriela mesélni kezdett neki. Mesélt egy kapcsolatról, aminek ő lett a gyümölcse, és beszélt neki arról a férfiról, akivel egyszer már találkozott. Vicky izgatottan reagált, ezer kérdése volt és Gabriela önmagát erőszakolta meg minden egyes mondatnál, ahol visszafogta magát és próbálta nem a legrosszabb színben feltüntetni a jeles apát, aki annyi idő elteltével most hirtelen felbukkanni készült. Rowant is megviselte a dolog, mert bár a viszonya továbbra is jópajtási maradt a kislánnyal, valahányszor a kicsi kiejtette az „apa” szót a száján, az neki fájdalmas tövisként szúrt a szívébe, tudva, hogy nem neki címezte. 

És Rowan előbbi telefonja alapján elérkezett a nap, amikor apa és lánya a tények tudatában ismerkednek majd össze. Rowan volt olyan lovagias és meghívta Danielt és a partnerét egy vacsorára, Gabriela pedig fintorogva nézte az erkély alatt parkoló piros kis Volvót, amivel a szállodához kellett menjenek. Bármilyen fogászati beavatkozást szívesebben vett volna, mint ezt a vacsorát. De megacélozta a szívét és az idegeit. Rowan mellette áll, nem egyedül kell végigcsinálnia. És ez máris egy olyan érzés volt, amit Daniel mellett soha nem ismerhetett meg. Nem! Daniel nem árthat nekik! Bármi is indukálta ezt a hirtelen érdeklődést, épp olyan hirtelen fog elmúlni, mint ahogy életre kelt. Ebbe a gondolatba kapaszkodott, amikor Vicky után kiabált, hogy készülődni kezdjenek.