Hát, bocs, ha valaki hosszabb és messzebb vezető dolgokra számított! Igazából ebben csak ennyi volt, nem is tudom, a múltkor miért nem jött össze, hogy rögtön le is zárjam.
Nem tudom, mennyiben jó hír, de kezdek kikeveredni a kórságból, és ettől mintha sikerülne újra az ötletelés irányába elmozdulnom, úgyhogy 1-2 napon belül belevágunk az új történetbe. Legyen meglepetés, hogy milyenbe XD Addig is búcsúzzunk el Alexától és Briantől!
***
A LESKELŐDŐ 3.
-Készen vagy? – harsant fel mögötte Brian vidám hangja,
aztán tisztán hallható volt, ahogy levegő után kap a képernyőre meredve. Alexa
harciasan szembe fordult a férfival és a piros pólós képre mutatva, a vihar
előtti csöndet megidéző halk hangon
megkérdezte:
-Mi ez?
A férfi arcán átfutó zavart grimasz önmagáért beszélt.
Legalább nem tagad és nem próbálja elhitetni, hogy amit lát, az nem az, ami… -
gondolta gúnyosan a lány. A férfi némi
hezitálás után kinyomta a gépet, aztán Alexa kezéért nyúlt, aki azonban inkább
eltávolodott őle, és leült a kanapé sarkába.
-Hallgatlak!
-Nézd, ez egy hosszú történet. Ha Ádámnál és Évánál akarom
kezdeni, akkor azért vagyok ebben a szállodában, mert a lakásomat eláztatta a
fölöttem lakó idióta és most próbálják lakható állapotba hozni. A fotózás a
munkám része és néha csak úgy … a keresőn keresztül nézem a világot. Így volt
ez azon a reggelen is, amikor feltűntél abban a piros pólóban. Egy szín a nagy
szürkeségben, akkor még csak annyi voltál. Aztán másnap megint ott futottál,
harmadnap meg már tényleg vártam, hogy felbukkansz-e. És arra gondoltam, hogy a
futás révén talán összeismerkedhetnénk. Ennyi…
-Nem, nem ennyi. Mert aztán összefutottunk az irodánál, és
ezek után valahogy nehezemre esik elhinni, hogy puszta véletlenség volt az a
találkozás.
Brian beletúrt a hajába, aztán az ablakhoz ment és a parkra
fókuszálva beszélni kezdett.
-Ez tulajdonképpen etikai
vétség, hogy eldumálom, de tudom, ha nem mondom el, vagy sumákolok, akkor
kimész azon az ajtón, és azt nem akarom megkockáztatni, hogy soha többé ne
lássalak... Magánnyomozó irodám van. Mostanában elég gyatrán megy, de éppen a
napokban kaptam egy megbízást, hogy a főnöködet figyeljem, mert a felesége
szerint az üzleti utazásnak beállított távollétei inkább a titkárnőjének
róhatók fel. És elmentem megnézni a fickó környezetét, aztán a recepción a srác
nem engedett beljebb. Már majdnem feladtam, amikor megláttalak és azt mondtam
neki, hogy hozzád jöttem. Ő meg visszakérdezett, hogy Mr. Hollins
asszisztenséhez? Bennem meg romba borult minden álmodozás a másnapi közös
futásunkat illetően, mert egy kissé elhamarkodottan csak arra tudtam gondolni,
hogy akkor te vagy annak a hólyagnak a szeretője, akivel majd Barbadosra
utazik. És gyáván leléptem, hogy megemésszem ezt az új információt. És ahogy ott üldögéltem a
kávézóban, jöttél ki a forgóajtón és a szél felkapta a szoknyád alját… olyan
pillanat volt, amit egész egyszerűen meg kellett örökítsek.
-Evan Hollins szeretője? – emelkedett meg a lány szemöldöke.
–Úgy nézek én ki, mint egy szerető? Hát, kösz...
-Figyelj! Hidd el, elég fura dolgokat láttam már a munkám
kapcsán, és mivel nem ismertelek, simán belefért volna ez is, de azóta már
biztos lettem benne, hogy teljesen félreértettem az egész helyzetet, és te vagy
a legtüneményesebb nő a városban; én pedig a legszerencsésebb fickó, amiért
összehozott veled a sors.
-Nem kell a seggnyalás! – morrant rá a lány, mire Brian
elvigyorodott.
-Nem terveztem, de sohase mondd, hogy soha, szóval...
-Ne vicceld el, mert korántsem vagy olyan helyzetben, hogy
ezt megengedhesd magadnak! – figyelmeztette összehúzott szemekkel a lány.
-Sok mindennel viccelnék, de az speciel az utolsó szóig
igaz, hogy hálás vagyok a sorsnak, amiért összehozott veled. Alexa! Oké, talán
sumákoltam egy kicsit, de csupa olyan dologról, aminek nincs, nem is volt
jelentősége. Az egyetlen, ami számít, az, ami az elmúlt órákban történt köztünk.
-Hát, nem tudom. Ezt nekem még meg kell emésztenem. Már
önmagában a tényt, hogy napokig leskelődtél utánam, és a találkozásunk messze
nem volt olyan véletlen, mint amilyennek hittem… megijeszt ez az egész helyzet.
-Ó istenem, de hát mégis mit kellett volna csinálnom?
Lemenni a parkba és háttal futkorászni melletted, amíg el nem hajtasz, mint azt
a szerencsétlent? Alexa! Vedd már észre, hogy mindentől függetlenül a mi
találkozásunk tényleg a véletlen műve. Miért voltam éppen itt, miért bámultam a
parkot, te miért futottál pont akkor arra? Ez az, ami számít, minden ami utána
történt, már csak egy kétségbeesett próbálkozás, hogy megragadhassam azt a
pillanatot.
A lány a szája szélét rágcsálva nézett ki az ablakon a park
irányába. Végül is, van benne igazság! Észrevett egy rikító sárga
biciglis trikót, ami a borús időben szinte világított a szürkeségbe olvadó
tájban. Oké, ennyi elég, hogy felkeltse valaki figyelmét, de hát ő sem kezd
most rázummolni a fickóra, hogy milyen lehet közelről és nem sző terveket, hogy
ismerkedhetne meg vele. Persze, hogy nem! – vitatkozott vele lelkének
Brian-párti része. Hiszen itt áll melletted a pasi, aki néhány óra alatt a feje
tetejére állította a világodat, miért is néznél más után? De Brian akkor éppen
egyedül volt, amikor téged meglátott, és… Állj! – rótta meg magát a kéretlen
védőügyvédi szerepért. A férfi felé fordult és megszólalt:
-És… akkor… most hogyan tovább? Oké, elfogadom, hogy meg
akartál ismerkedni velem. Elég mélyrehatóan sikerült, ennyit azért ismerjünk el
mindketten. És innentől mi lesz? Mi most járunk? Vacsorázni megyünk, moziba,
sétálni, bemutatjuk egymást a családjainknak? Vagy csak eltöltöttünk egy
kellemes, oké…, viharos délelőttöt? Mert egy kicsit úgy érzem, fordítva
kezdtünk ebbe a kapcsolatba, olyan dolgokat éltünk meg együtt, amit más párok
esetleg csak hetekkel a találkozásuk után.
-Nem tudom – húzta fel bizonytalanul a vállait a férfi. De
miért nem derítjük ki? Első lépésként elmegyünk most enni valamit.
Beszélgetünk, megosztunk magunkról pár dolgot, amiről úgy gondoljuk, hogy a
másik számára fontos lehet. Aztán a többi majd kialakul folyamatosan. Egy
biztos. Máris tudunk valamit. Valami nagyon fontosat, ami érdemes rá, hogy
küzdjünk érte. Nevezetesen azt, hogy az ágyban eszméletlen jó párost alkotunk. Egy
esélyt mindenképpen meg kellene adnunk annak, hogy kiderítsük, hova futhat ki
ez az egész szenvedélyes őrület, ami fellángolt közöttünk. Én nagyon szeretném.
Pillanatnyilag ennyit tudok ígérni.
-Eszméletlen jó páros, hm? – nézett rá Alexa egy lapos
pillantással, és Brian megijedt, hogy a szavait esetleg félreértette a lány, és
most azt hiszi, a szex az egyetlen, ami összeköti őket. De aztán mosoly omlott
el a nő arcán, amitől a szívét szorító görcs egy szempillantás alatt oldódott
fel. Amikor Alexa a kezéért nyúlt, úgy kapott utána, mint fuldokló a mentőöv
után. Magához húzta, belecsókolt a hajába, aztán hangosan követelőzve megszólalt
a gyomra és mindketten elnevették magukat.
-Menjünk, mielőtt éhen halsz, mert akkor sosem derül ki, mi
kezdődhetett volna el közöttünk! – kuncogta el magát a lány, és egymást
átölelve kiléptek a szobából.
Vége!
5 megjegyzés:
Teljesen tökéletes, kerek egész volt!
Légyszi máskor is adj utat és lehetőséget az apró ötletmorzsáidnak is!!!
1-2 napot meg csak kibírok valahogy o.O ;)
Pusz
Nahhhh...ez az!
Így volt ez jó, hogy minden titok kiderült!
Csatlakozom Tesóhoz! Csak ötletelj bátran tovább, skiccelj, vázlatolj, aztán meg oszd meg velünk. Ilyen ínséges időkben úgy kell ez nekünk mint a falat kenyér! ;)
Pussza!
Szia!
Nagyon jó volt ez a három részes történet! Kerek volt, lehetett volna húzni, mint a rétes tésztát, de így volt egész. Kérdés: mit fogok addig olvasni, amíg kitalálod, hogy mit írj nekünk? :) Ajaj!:) (Minden könyvemet elolvastam és nincs a palettán jelenleg semmi, ami érdekes lenne.):) Majd csak kibírom ezt a kis időt:)
An
Nekem is nagyon tetszett és kivételesen örülök, hogy egy novellához hűen nem bonyolítottad túl ;) Örömmel olvasnék még hasonlókat, köszi-puszi!
Szóval itt vagyok én is . Hát Jutka mit mondjak ,elég lelombozó ,hogy neked ezek már csak amolyan üresjáratos ujjgyakorlatok !!XDDD
Jó volt ,friss volt ... . köszi ,puszi .
Megjegyzés küldése