***
A LESKELŐDŐ 2.
Alig csukódott be mögöttük újra a szállodai szoba ajtaja,
Brian keze fürgén bontogatta a lány ruháját.
Amikor már csak egy kacér fehérnemű-szett maradt rajta, áhítattal simított végig a kisportolt
testen.
-Csak a futással tartod ilyen jó formában az alakod vagy
jársz edzőterembe is?
Alexa elmosolyodott. –Járok bizony, krav magára, úgyhogy
vigyázz, nehogy magadra haragíts, mert simán földre vinnélek.
-Krav maga? Jesszus. Az komoly önvédelmi sport. Van valami
oka, hogy pont ezt választottad?
-Volt, igen. – komorodott el a lány, aztán kigombolt a férfi
ingét. –De most ne idézzük ide a múltat, elég durva élmény, inkább nem
emlékeznék, ha nem muszáj.
Brian keze lehanyatlott. –Na, nem. Ezt te sem hiheted, hogy
ilyen bevezető után nem leszek kíváncsi
az egész sztorira. … Már csak azért is, nehogy valami olyasmit tegyek, amivel
én hívom elő belőled a rossz emlékeket.
Alexa a férfi szájára zárta az ujját. –Nyugi, semmilyen
formában nem idézheted elő, mert csak annyi történt, hogy este futottam és egy
fickó egy bokor takarásából megtámadott. De abban a pillanatban kinyílt
mellettünk egy kapu és egy késői kutyasétáltató megzavarta. Azóta nem futok
este és kicsit felturbóztam az izmaim. Na, ennyi… és most visszatérhetnénk
fontosabb dolgainkhoz? - és egy
határozott mozdulattal letolta a férfi vállairól a puha anyagot. Kedvtelve nézegette a
kidolgozott izmokat, ujjaival játkosan követve a bicepszen megfeszülő ér
vonalát.
-Te viszont súlyt emelsz… vagy erőgépezel, azért ez a
kockahas és az erős vádli.
Brian beleborzongott az érzéki hangba, ahogy a teste izmait
sorolta, és akaratlanul is megfeszítette a karját, ahogy a lány megérintette.
Még soha nem érezte az érintésnek ezt a delejes varázsát. Olyan porcikái keltek
életre, amikről azt sem tudta, hogy részt szeretnének venni a szerelmeskedésben.
A vetkőztetésben Alexa egyértelműen lassabb iramot diktált, de nem is volt baj,
mert amilyen erővel kívánta a lányt,
hamar kijátszotta volna az összes aduját.
Alexa eközben az
övtartó karikájába fűzte az ujját és magához rántotta a férfit.
-Túl sok rajtad a ruha! – dorombolta Brian fülébe.
-És… tervezel tenni ez ellen valamit? – kacsintott rá a
férfi. Alexa magabiztosan elmosolyodott és
a farmer gombjáért nyúlt. Ahogy át bújtatta a lyukon, türelmetlen
sietséggel nyúlt a következő gomb után, aztán az újabbért. Brian akaratlanul is
behúzta a hasát, hogy a lánynak könnyebb legyen a dolga. Aztán Alexa úgy kapta el a kezét, mintha
tűzbe nyúlt volna.
-Huncut fiú, alsónacit nem is hordasz?
-Olyan hirtelen kellett öltözni, lehet, hogy nem húztam az
időt, hogy találok-e még tiszta gatyát a szekrényben. – rántott egyet lazán a
vállán, aztán elmosolyodott, ahogy a kíváncsi ujjak visszamerészkedtek a
tűzfészekhez. Aztán észbe kapott, hogyha a lány megszabadítja a farmerétől,
akkor ő erős hátrányban lesz, mert azokat a kerek kebleket még diszkréten
takarta a csipkecsoda és lejjebb a kis francia bugyi is. Ezért egy gyors
mozdulattal felkapta a lányt és néhány hosszú lépéssel a franciaágyhoz vitte,
aztán az ágy mellett a talpára
állította. Alexa nem tétovázott, lezökkent az ágy szélére és egy határozott
mozdulattal kiszabadította őt a nadrágból, aztán egy halk , vágyakozó sóhajt
követően a nadrágot letolta a bokájáig.
-Oké, most én következem! – kapta el a lány kezeit Brian,
és egy finom mozdulattal hanyatt lökte
Alexát, aztán amolyan férfias egyszerűséggel fölé mászott. –Eddig azt hittem, hogy te még fel vagy
öltözve, de tulajdonképpen most jövök rá, hogy ezek a kis csipkeremekek többet
mutatnak, mint amennyit eltakarnak. Eszméletlen
férfibarát kis szett ez! – sóhajtotta gyönyörködve, miközben az egyik
karján támaszkodva a másik kezének ujjaival a csipke mintáit rajzolgatta. A
lány mellbimbói megfeszültek a várakozástól
és ahogy a férfi ráhajolt, hogy a vékony anyagon át megcsókolja, a
forró, nedves érintés a teste mélyéig hatolt.
Szinte felemelkedett az ágyról, ahogy a férfi izzó,
felhevült testéhez szorította magát. Brian a melltartó anyagát lehúzva kiemelte
a kerek halmokat, aztán egy végtelenül gyengéd mozdulattal két keze közé fogta
a lány csípőjét és egy csókot lehelt az ölébe.
Alexa teste ebben a pillanatban lett teljes és totális megadás. Ahogy a férfi kínzó
lassúsággal húzta le róla a falatnyi anyagot, csak arra tudott gondolni, hogy
már-már ismerős az érzés, ami a testén eluralkodik. Reggel valahol ennél a
pontnál tört ki belőlük a bizonytalan józanság, és most reszketve reménykedett
benne, hogy nem ismétlődik meg az a pillanat. Minden érzéke éhesen vágyakozva
várta, hogy a másik test összeolvadjon vele végre, de a férfi még nem végzett az
édes kínzással. Amikor a parányi bugyi
valahol az ágy mellett landolt, a lány térdei közé térdelt és gomolygó
füstre emlékeztető tekintetével végignézett rajta, miközben a karcsú lábakat
felhúzta maga mellé. Nem mozdult, csak
nézte a lányt, aki egy idő után érezni vélte ennek a pillantásnak a hevét.
-A végtelenségig el tudnálak nézni – sóhajtott a férfi és
Alexa szégyenlősen elpirult.
-Oké, játszhatjuk ezt is, nézelődünk, nézelődünk, aztán aki
nem bírja tovább, az vesztett – szorította meg térdeivel a férfi csípőjét.
-Ebben a játékban nem lehet veszíteni – nyögte Brian, aztán
előrehajolt és a lány köldökébe csókolva belekezdett volna a csábításba, de a
következő pillanatban a hátán találta magát és Alexa nevetve karcolt végig
körmeivel a hasán.
-Krav maga. Az a lényeg, hogy az ellenfeled ne is sejtse,
mire vagy képes, és akkor ötvözheted a meglepetés előnyét és a speciális
gyakorlatokat.
Brian levegő után kapkodva simogatta a lány széttárt
combjait, amelyek szorították ugyan a csípőjét még mindig, de egy pillanatra
sem volt ellenére az új pozitúra. A föléje hajoló női test a legideálisabb
rálátást nyújtotta, amit férfi csak kívánhat magának. Látszólag nem törődve a
lágyéka felé eltűnő szőrcsíkot
borzolgató ujjacskákkal, felnyúlt és a tenyerében dajkálta a lány
melleit, aki a testén végighasító érzéstől még jobban belefeszült ezekbe a
kezekbe.
-Gyere, ereszkedj rám! – lihegte vágyódva a férfi, de Alexa
megrázta a fejét és kicsit hátracsúszva kényeztetni kezdte a szerelemre kész
testet. Brian felnyögött, ahogy a gyönyör a talpától a tarkójáig borzolta végig
az idegeit. Belemarkolt a lány hajába és sziszegve igyekezett irányítani a
ritmust. Amikor érezte, hogy az önuralmának lassan az utolsó kis cérnaszálai is
szakadozni kezdenek, gyengéden felhúzta magához és egy hirtelen mozdulattal
átfordult. Alexa két karját a feje fölé
emelte és az egyik kezével ott tartotta őket. A másikkal végig cirógatta a lány
adakozó, buja testét, aztán örömmel állapította meg, hogy készen áll rá, hogy
magába fogadja.
-Ígérem, vigyázok rád! – súgta, miközben a nadrágja után
tapogatózott, aminek a farzsebébe rejtette az óvszert, amit a kávézó melletti
kis drogériában vásárolt, aztán a kis csomagot a lány kezébe nyomta, aki
fogaival ügyesen felszakította az egyik fóliát és közéjük nyúlva máris
felgörgette a helyére.
-Ügyes! – mormolta Brian, miközben a lány szemébe nézett és egy utolsó esélyt adva a
meghátrálásra egy pillanatra kivárt. De Alexa nem visszakozott, sőt gyötrődve
várta, hogy a benséjét felemésztő tűz végre kioltásra kerüljön. Amikor a férfi
elmerült benne, lábait a csípője köré fonta és minden lökésére válaszolva
boldogan rohant vele a teljes megsemmisülés felé.
A gyönyör csillapodtával erőtlenül hevertek félig egymáson.
-Ez maga volt a szilveszteri tűzijáték – sóhajtott halkan
Brian és megsimogatta a lány izzadtságtól fénylő arcát, az ölelésébe vonta, aztán
magukra húzta a vékony takarót. Alexa nem fűzött megjegyzést a történtekhez.
Azon egyszerű oknál fogva sem, mert képtelen volt megszólalni. Nem tévedett,
amikor reggel úgy sejtette, hogy a szex Briannal valószínűleg jó lehet. Nos, ez
a jótól is jobb volt, szinte tökéletes. Már csak az emelhette volna az értékét,
ha vallomások, ígéretek hangzanak el közben. De bízott benne, hogy előbb-utóbb
eljutnak majd ahhoz a ponthoz is.
Befészkelte magát a férfi ölébe és jóleső bágyadtsággal hagyta, hogy a
teste fölött az álom átvegye a hatalmat.
*
Úgy tűnt, csak percekig szundikáltak, de az órára nézve
meglepetten látták, hogy már kora délután van. Az ébredezés első csendes
perceiben mindketten a gondolataikkal voltak elfoglalva. Ugyanaz a kérdés
foglalkoztatta őket: Vajon ez csak egy igazán emlékezetes, de mégis csak
egyszeri alkalom volt, vagy lesz-e folytatása? Ahogy Brian megérezte a lány
mocorgását, magához húzta, és a szemébe nézve megkérdezte:
-Jól vagy?
-Azt hiszem, erre a pillanatra a jó nem a megfelelő
kifejezés. Azt hiszem, még mindig szárnyalok. – súgta a lány szégyenlősen, ugyanakkor a teste a
pirulását meghazudtoló erővel feszült a férfihoz. Az ágyon tapogatózva megtalálta a kis
csomagot, és egy újabb fólia szakadásának hangja késztette mosolyra a férfit.
-Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy még nem vagy egészen jól.
De istenemre, teszünk róla, hogy teljesen elégedett legyél, mielőtt elviszlek
ebédelni.
Néhány perccel később a férfi ölében ringatózva Alexának el
kellett ismerje, ha volt már jó és jobb, akkor ez itt alighanem a legjobb
pillanat nemcsak a mai napban, de talán egész életében. A lassú ritmus
váratlanul csapott át heves vágtába, aztán amikor már azt hitte, hogy a
tűzijáték újra kitör, a férfi átfordította. Henteregtek, tépték egymást a
szenvedély hevében, de egy szempillantásra sem váltak el egymástól, és amikor
már azt hitte a megváltás soha nem érkezik el, a kataklizma szerű robbanás a
váratlanság bénító erejével söpört végig rajta.
Lassan találtak vissza a földre és talán újra az élvezeteket
hajszolták volna, ha Brian gyomra férfiasan hangos korgással nem adja tudtukra,
hogy az ebédidő már így is jócskán elmúlt. Nevetve tápászkodtak fel és indultak
a fürdőszobába, hogy a zuhany alatt még gyengéd simogatásokkal, csókokkal
vezessék le a bennünk maradt feszültség
apró szikráit. Brian maga köré tekert
egy törülközőt, aztán kuncogva kilépett a lány utána nyúló kezei közül, és a
fürdőszobából. A laptopjához ment és
bekapcsolta, aztán fogta a fényképezőgépet és kivette belőle a memóriakártyát.
A laptop oldalába dugta, aztán megkezdte az áttöltést. Nem várta meg, amíg a
gép végez, hanem vidáman dudorászva összeszedegette a szanaszét szórt ruháikat
és a szekrény mélyén kotorászva keresett egy tiszta alsót.
Eközben Alexa is előbukkant a fürdőszobából és az egész
testét elöntő kielégültségtől kacarászva belebújt a fotelre összegyűjtött holmijaiba. Szeme a
laptopon felvillanó képekre tévedt, aztán egy pillanatra benne akadt a levegő,
ahogy az iroda előtti felvételt meglátta. Még pontosan emlékezett rá,
mennyire megviccelte a szellő, és milyen
ijedten kapott a libbenő könnyű anyag után. A kép tökéletes volt, csak nem
értette, hogy miért éppen ő van rajta, hiszen akkor még nem is találkozott a
férfival. Amikor pedig összefutottak, Brian egy szóval sem említette, hogy
készített róla egy fotót. Egyet? – nézte elkerekülő szemekkel a sorra megnyíló
fájlokat.
Úgy tűnt a gép befejezte az automata lejátszást és a lány
tétovázás nélkül megnyitotta az első képet. A park tűnt fel. Nem is értette,
miért készült a fotó, hiszen nem fedezett fel semmit, sem embert, sem tárgyat,
sem növényt, amelyik a a központi témát
adná, de akkor meglátta a piros trikós alakot… önmagát… a következő képen
erősen ráközelítve, éppen ezért elég életlenül… Mi ez? Hallotta, hogy háta mögött becsapódik egy
szekrényajtó és a férfi felrántja magára a farmert. A surlódás hangja
szinte bántotta a fülét. Ki a franc ez a pasi, aki kimondhatatlanul édes
dolgokat művelt vele, miközben napok óta figyeli és felvételeket készít
róla? A félelemmel vegyes értetlenség
megborzongatta és keserűvé tette a szája ízét.
2 megjegyzés:
O.o sejtetten én, hogy van még mondandód!!! Wow! XDDD
A gomolygó füst képénél fogtam padlót....
K-P-NÖ
Szia!
Azt hiszem most kezdődik csak a bonyodalom! Kíváncsian várom a folytatást!!
An
Megjegyzés küldése