A novellácska folytatódik XD

Na igen, volt, aki szerint itt még nem érhetett véget a dolog, hát akkor adjunk hőseinknek még 1-2 napot, oké... egyet egész biztosan. Ez a második rész és lesz még egy harmadik.

***  

A LESKELŐDŐ 2.

Alig csukódott be mögöttük újra a szállodai szoba ajtaja, Brian keze fürgén bontogatta a lány ruháját.  Amikor már csak egy kacér fehérnemű-szett  maradt rajta, áhítattal simított végig a kisportolt  testen.

-Csak a futással tartod ilyen jó formában az alakod vagy jársz edzőterembe is?

Alexa elmosolyodott. –Járok bizony, krav magára, úgyhogy vigyázz, nehogy magadra haragíts, mert simán földre vinnélek.

-Krav maga? Jesszus. Az komoly önvédelmi sport. Van valami oka, hogy pont ezt választottad?

-Volt, igen. – komorodott el a lány, aztán kigombolt a férfi ingét. –De most ne idézzük ide a múltat, elég durva élmény, inkább nem emlékeznék, ha nem muszáj.

Brian keze lehanyatlott. –Na, nem. Ezt te sem hiheted, hogy ilyen bevezető  után nem leszek kíváncsi az egész sztorira. … Már csak azért is, nehogy valami olyasmit tegyek, amivel én hívom elő belőled a rossz emlékeket.

Alexa a férfi szájára zárta az ujját. –Nyugi, semmilyen formában nem idézheted elő, mert csak annyi történt, hogy este futottam és egy fickó egy bokor takarásából megtámadott. De abban a pillanatban kinyílt mellettünk egy kapu és egy késői kutyasétáltató megzavarta. Azóta nem futok este és kicsit felturbóztam az izmaim. Na, ennyi… és most visszatérhetnénk fontosabb dolgainkhoz?  - és egy határozott mozdulattal letolta a férfi vállairól  a puha anyagot. Kedvtelve nézegette a kidolgozott izmokat, ujjaival játkosan követve a bicepszen megfeszülő ér vonalát.  

-Te viszont súlyt emelsz… vagy erőgépezel, azért ez a kockahas és az erős vádli.

Brian beleborzongott az érzéki hangba, ahogy a teste izmait sorolta, és akaratlanul is megfeszítette a karját, ahogy a lány megérintette. Még soha nem érezte az érintésnek ezt a delejes varázsát. Olyan porcikái keltek életre, amikről azt sem tudta, hogy részt szeretnének venni a szerelmeskedésben. A vetkőztetésben Alexa egyértelműen lassabb iramot diktált, de nem is volt baj, mert  amilyen erővel kívánta a lányt, hamar kijátszotta volna az összes aduját. 

Alexa eközben  az övtartó karikájába fűzte az ujját és magához rántotta a férfit.

-Túl sok rajtad a ruha! – dorombolta Brian fülébe.

-És… tervezel tenni ez ellen valamit? – kacsintott rá a férfi. Alexa magabiztosan elmosolyodott és  a farmer gombjáért nyúlt. Ahogy át bújtatta a lyukon, türelmetlen sietséggel nyúlt a következő gomb után, aztán az újabbért. Brian akaratlanul is behúzta a hasát, hogy a lánynak könnyebb legyen a dolga.  Aztán Alexa úgy kapta el a kezét, mintha tűzbe nyúlt volna.

-Huncut fiú, alsónacit nem is hordasz? 

-Olyan hirtelen kellett öltözni, lehet, hogy nem húztam az időt, hogy találok-e még tiszta gatyát a szekrényben. – rántott egyet lazán a vállán, aztán elmosolyodott, ahogy a kíváncsi ujjak visszamerészkedtek a tűzfészekhez. Aztán észbe kapott, hogyha a lány megszabadítja a farmerétől, akkor ő erős hátrányban lesz, mert azokat a kerek kebleket még diszkréten takarta a csipkecsoda és lejjebb a kis francia bugyi is. Ezért egy gyors mozdulattal felkapta a lányt és néhány hosszú lépéssel a franciaágyhoz vitte, aztán  az ágy mellett a talpára állította. Alexa nem tétovázott, lezökkent az ágy szélére és egy határozott mozdulattal kiszabadította őt a nadrágból, aztán egy halk , vágyakozó sóhajt követően a nadrágot letolta a bokájáig. 

-Oké, most én következem! – kapta el a lány kezeit Brian, és  egy finom mozdulattal hanyatt lökte Alexát, aztán amolyan férfias egyszerűséggel fölé mászott.  –Eddig azt hittem, hogy te még fel vagy öltözve, de tulajdonképpen most jövök rá, hogy ezek a kis csipkeremekek többet mutatnak, mint amennyit eltakarnak. Eszméletlen  férfibarát kis szett ez! – sóhajtotta gyönyörködve, miközben az egyik karján támaszkodva a másik kezének ujjaival a csipke mintáit rajzolgatta. A lány mellbimbói megfeszültek a várakozástól  és ahogy a férfi ráhajolt, hogy a vékony anyagon át megcsókolja, a forró, nedves érintés a teste mélyéig hatolt. 

Szinte felemelkedett az ágyról, ahogy a férfi izzó, felhevült testéhez szorította magát. Brian a melltartó anyagát lehúzva kiemelte a kerek halmokat, aztán egy végtelenül gyengéd mozdulattal két keze közé fogta a lány csípőjét és egy csókot lehelt az ölébe.  Alexa teste ebben a pillanatban lett teljes és  totális megadás. Ahogy a férfi kínzó lassúsággal húzta le róla a falatnyi anyagot, csak arra tudott gondolni, hogy már-már ismerős az érzés, ami a testén eluralkodik. Reggel valahol ennél a pontnál tört ki belőlük a bizonytalan józanság, és most reszketve reménykedett benne, hogy nem ismétlődik meg az a pillanat. Minden érzéke éhesen vágyakozva várta, hogy a másik test összeolvadjon vele végre, de a férfi még nem végzett az édes kínzással. Amikor a parányi bugyi  valahol az ágy mellett landolt, a lány térdei közé térdelt és gomolygó füstre emlékeztető tekintetével végignézett rajta, miközben a karcsú lábakat felhúzta maga mellé.  Nem mozdult, csak nézte a lányt, aki egy idő után érezni vélte ennek a pillantásnak a hevét.

-A végtelenségig el tudnálak nézni – sóhajtott a férfi és Alexa szégyenlősen elpirult.

-Oké, játszhatjuk ezt is, nézelődünk, nézelődünk, aztán aki nem bírja tovább, az vesztett – szorította meg térdeivel a férfi csípőjét.

-Ebben a játékban nem lehet veszíteni – nyögte Brian, aztán előrehajolt és a lány köldökébe csókolva belekezdett volna a csábításba, de a következő pillanatban a hátán találta magát és Alexa nevetve karcolt végig körmeivel a hasán. 

-Krav maga. Az a lényeg, hogy az ellenfeled ne is sejtse, mire vagy képes, és akkor ötvözheted a meglepetés előnyét és a speciális gyakorlatokat.

Brian levegő után kapkodva simogatta a lány széttárt combjait, amelyek szorították ugyan a csípőjét még mindig, de egy pillanatra sem volt ellenére az új pozitúra. A föléje hajoló női test a legideálisabb rálátást nyújtotta, amit férfi csak kívánhat magának. Látszólag nem törődve a lágyéka felé eltűnő szőrcsíkot  borzolgató ujjacskákkal, felnyúlt és a tenyerében dajkálta a lány melleit, aki a testén végighasító érzéstől még jobban belefeszült ezekbe a kezekbe. 

-Gyere, ereszkedj rám! – lihegte vágyódva a férfi, de Alexa megrázta a fejét és kicsit hátracsúszva kényeztetni kezdte a szerelemre kész testet. Brian felnyögött, ahogy a gyönyör a talpától a tarkójáig borzolta végig az idegeit. Belemarkolt a lány hajába és sziszegve igyekezett irányítani a ritmust. Amikor érezte, hogy az önuralmának lassan az utolsó kis cérnaszálai is szakadozni kezdenek, gyengéden felhúzta magához és egy hirtelen mozdulattal átfordult. Alexa két karját  a feje fölé emelte és az egyik kezével ott tartotta őket. A másikkal végig cirógatta a lány adakozó, buja testét, aztán örömmel állapította meg, hogy készen áll rá, hogy magába fogadja. 

-Ígérem, vigyázok rád! – súgta, miközben a nadrágja után tapogatózott, aminek a farzsebébe rejtette az óvszert, amit a kávézó melletti kis drogériában vásárolt, aztán a kis csomagot a lány kezébe nyomta, aki fogaival ügyesen felszakította az egyik fóliát és közéjük nyúlva máris felgörgette  a helyére.

-Ügyes! – mormolta Brian, miközben a lány  szemébe nézett és egy utolsó esélyt adva a meghátrálásra egy pillanatra kivárt. De Alexa nem visszakozott, sőt gyötrődve várta, hogy a benséjét felemésztő tűz végre kioltásra kerüljön. Amikor a férfi elmerült benne, lábait a csípője köré fonta és minden lökésére válaszolva boldogan rohant vele a teljes megsemmisülés felé.

A gyönyör csillapodtával erőtlenül hevertek félig  egymáson.

-Ez maga volt a szilveszteri tűzijáték – sóhajtott halkan Brian és megsimogatta a lány izzadtságtól fénylő arcát, az ölelésébe vonta, aztán magukra húzta a vékony takarót. Alexa nem fűzött megjegyzést a történtekhez. Azon egyszerű oknál fogva sem, mert képtelen volt megszólalni. Nem tévedett, amikor reggel úgy sejtette, hogy a szex Briannal valószínűleg jó lehet. Nos, ez a jótól is jobb volt, szinte tökéletes. Már csak az emelhette volna az értékét, ha vallomások, ígéretek hangzanak el közben. De bízott benne, hogy előbb-utóbb eljutnak majd ahhoz a ponthoz is.  Befészkelte magát a férfi ölébe és jóleső bágyadtsággal hagyta, hogy a teste fölött az álom átvegye a hatalmat.

*

Úgy tűnt, csak percekig szundikáltak, de az órára nézve meglepetten látták, hogy már kora délután van. Az ébredezés első csendes perceiben mindketten a gondolataikkal voltak elfoglalva. Ugyanaz a kérdés foglalkoztatta őket: Vajon ez csak egy igazán emlékezetes, de mégis csak egyszeri alkalom volt, vagy lesz-e folytatása? Ahogy Brian megérezte a lány mocorgását, magához húzta, és a szemébe nézve megkérdezte:

-Jól vagy?

-Azt hiszem, erre a pillanatra a jó nem a megfelelő kifejezés. Azt hiszem, még mindig szárnyalok. – súgta  a lány szégyenlősen, ugyanakkor a teste a pirulását meghazudtoló erővel feszült a férfihoz.  Az ágyon tapogatózva megtalálta a kis csomagot, és egy újabb fólia szakadásának hangja késztette mosolyra a férfit.

-Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy még nem vagy egészen jól. De istenemre, teszünk róla, hogy teljesen elégedett legyél, mielőtt elviszlek ebédelni.

Néhány perccel később a férfi ölében ringatózva Alexának el kellett ismerje, ha volt már jó és jobb, akkor ez itt alighanem a legjobb pillanat nemcsak a mai napban, de talán egész életében. A lassú ritmus váratlanul csapott át heves vágtába, aztán amikor már azt hitte, hogy a tűzijáték újra kitör, a férfi átfordította. Henteregtek, tépték egymást a szenvedély hevében, de egy szempillantásra sem váltak el egymástól, és amikor már azt hitte a megváltás soha nem érkezik el, a kataklizma szerű robbanás a váratlanság bénító erejével söpört végig rajta. 

Lassan találtak vissza a földre és talán újra az élvezeteket hajszolták volna, ha Brian gyomra férfiasan hangos korgással nem adja tudtukra, hogy az ebédidő már így is jócskán elmúlt. Nevetve tápászkodtak fel és indultak a fürdőszobába, hogy a zuhany alatt még gyengéd simogatásokkal, csókokkal vezessék le a bennünk maradt  feszültség apró szikráit.  Brian maga köré tekert egy törülközőt, aztán kuncogva kilépett a lány utána nyúló kezei közül, és a fürdőszobából.  A laptopjához ment és bekapcsolta, aztán fogta a fényképezőgépet és kivette belőle a memóriakártyát. A laptop oldalába dugta, aztán megkezdte az áttöltést. Nem várta meg, amíg a gép végez, hanem vidáman dudorászva összeszedegette a szanaszét szórt ruháikat és a szekrény mélyén kotorászva keresett egy tiszta alsót. 

Eközben Alexa is előbukkant a fürdőszobából és az egész testét elöntő kielégültségtől kacarászva belebújt  a fotelre összegyűjtött holmijaiba. Szeme a laptopon felvillanó képekre tévedt, aztán egy pillanatra benne akadt a levegő, ahogy az iroda előtti felvételt meglátta. Még pontosan emlékezett rá, mennyire  megviccelte a szellő, és milyen ijedten kapott a libbenő könnyű anyag után. A kép tökéletes volt, csak nem értette, hogy miért éppen ő van rajta, hiszen akkor még nem is találkozott a férfival. Amikor pedig összefutottak, Brian egy szóval sem említette, hogy készített róla egy fotót. Egyet? – nézte elkerekülő szemekkel a sorra megnyíló fájlokat. 

Úgy tűnt a gép befejezte az automata lejátszást és a lány tétovázás nélkül megnyitotta az első képet. A park tűnt fel. Nem is értette, miért készült a fotó, hiszen nem fedezett fel semmit, sem embert, sem tárgyat, sem növényt, amelyik a  a központi témát adná, de akkor meglátta a piros trikós alakot… önmagát… a következő képen erősen ráközelítve, éppen ezért elég életlenül… Mi ez?  Hallotta, hogy háta mögött becsapódik egy szekrényajtó és  a férfi  felrántja magára a farmert. A surlódás hangja szinte bántotta a fülét. Ki a franc ez a pasi, aki kimondhatatlanul édes dolgokat művelt vele, miközben napok óta figyeli és felvételeket készít róla?  A félelemmel vegyes értetlenség megborzongatta és keserűvé tette a szája ízét.