"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. április 29., hétfő

Eszmélés 4.



Ryan a homlokát ráncolva olvasta a monitoron sorakozó mondatokat. Igaza volt az asszonynak, nőknek szóló balzsam. Bár, őszintén szólva ő még nem találkozott azzal a nővel, aki erre vágyik. Chloé és a kortársai többsége sokkal keményebb, szinte már férfiasabb nők voltak, nem vágytak különösebben a romantikára. Legalábbis erre a fajta romantikára nem. Egy vacsora egy elegáns helyen, egy yacht-kirándulás előkelő társaságban, koktélok egy trendi szórakozóhelyen, Chloénak csak ennyi kellett, és az éjszakák. Bár, ez utóbbiak mostanában már nem is annyira, talán éppen azért, mert időközben összeakadt Bobbyval. 

Azóta az alkalom óta nem beszélt egyikükkel sem, bár a barátja kereste telefonon, de kinyomta, nem volt kíváncsi sem a férfias hencegésére, sem a bocsánatkérésére. Chloé más tészta, vele nap mint nap találkoznia kellett a forgatáson, átölelni, szerelmes szavakat suttogni a fülébe, miközben legszívesebben hátat fordított volna neki. A lány persze próbálkozik a béküléssel, és ő a szíve mélyén lehet, hogy hajlana is rá, mert rá kellett jöjjön, alighanem azért hajlandó végigolvasni Julia romantikus történetét is, mert ő maga is egy régimódi srác, aki küzdeni akar a szeretett nőért akkor is, ha az illető szöges bakancsban sétálgat a lelkén. 

Már az első oldalakon rájött, hogy az asszony kiről mintázta a főhőst. Túl ismerős volt a külsejének leírása, hiszen reggelenként a tükörben az a kócos gesztenyevörös haj és a ködös szürke szemek néztek vele farkasszemet borotválkozás közben. Emiatt egy kicsit csalódott volt. Valamiért jobban szerette volna, ha a parkbeli ismeretség csak Ryannek szól és nem Ryan Maitlandnak. De végül is, igazította ki magát, nem az asszony szólította le őt, hanem ő ment oda hozzájuk. A véletlen pedig nagy úr... bár, sokak szerint véletlenek nincsenek. 

Ötvenkét éves… mindenesetre a memóriája és a képzelőereje is elég jó, ha még így bele tudja képzelni magát egy huszonéves nő helyébe és mer szerelmes, szenvedélyes lenni, sőt, elég bátor hozzá, hogy le is írja. Nem is olyan régen a saját anyja nevetve kérdezett vissza, amikor megbotránkozott rajta, hogy az apja ölében ülve találta a konyhában, hogy mégis mit gondol, az ő számukra már lezárult az élet vidám oldala? Nem akart belegondolni, hogy a szülei esetleg ugyanazt csinálják éjszakánként, amit ő és Chloé művelnek. Nem tartotta magát vaskalaposnak, de azért – mint minden gyerek, ő is – aszexualizálta a szüleit. Ugyanakkor egy idegen, mint például ez a Julia… vajon a saját élményeit vetette papírra, vagy vágyálmokat? Hát, egyszer majd talán veszi a bátorságot és rákérdez erre is. 

Újra belemélyedt a monitoron az olvasásba, aztán egyre inkább elmerült a történetben. Jézusom, a végén még kiderül, hogy egy romantikus nő lelkét örökölte a szüleitől – vigyorgott felszabadultan, amikor izgatottan nyitotta meg a következő fejezetet, mert érdekelni kezdte, hogy a főhős és a hősnő az éppen aktuális bonyodalom után hogyan találnak majd egymásra. A szexjelenetek leírásánál vegyes érzései voltak, hol szűknek érezte a nadrágját és szinte érezni vélte a gyengéd érintéseket, hol bosszúsan kattintott a következő oldalra… nem igaz, hogy éppen a legjobb pillanatban lekapcsolta a nő a villanyt.
Csak annyi időre állt fel az asztaltól, hogy némi kalóriával felszerelkezve folytathassa az olvasást. A meglepő végen elgondolkozva egy ötlet villant fel előtte, és már alig várta, hogy találkozzanak, és a véleményét kérje. 

A csengőszóra kelletlenül ballagott az ajtóhoz és türelemre intve a kutyát, megnyomta a kapu-telefon gombját. A kamera előtt Bobby toporgott.
Ryan a fejét vakarva nyomta meg a gombot ismét, hogy lássa, amint a legjobb barátja, aki néhány nappal ezelőtt az ő barátnőjét kefélte vígan, lehajtott fejjel besurran a nyíláson. Szinte önkéntelenül nézett körül a laza, de kedélyes kis kuplerájban. Hely lenne, de nem, nem fognak verekedni. Neki vigyáznia kell az arcára, Zeusz meg fékezhetetlen lenne, ha Bobby visszaütne. Pedig nem lenne rossz feszültségoldó… Nagy sóhajtással kinyitotta a bejárati ajtót és Bobby végre felemelte a fejét. Vagy kurva jó színész a srác, vagy tényleg bánja a dolgot – nézte a véreres szemeket. 

-Szia! Micsoda meglepetés! – fordult a konyha felé, hogy elővegyen két üveg sört. Pár pillanatig nézte a szinte tök üres hűtőt, aztán becsapta az ajtaját. A francba! Az olvasás annyira lekötötte, hogy elfelejtett bevásárolni, azt a néhány maradékot pedig éppen az előbb tolta a fejébe. Szerencsére most a sörön kívül nem is volt szüksége másra, de már a gondolattól, hogy üres a hűtő, megkordult a gyomra.
-Szia! – mormolta mögötte Bobby. Amikor feléje nyújtotta a lepattintott tetejű üveget, a barátja óvatosan nyúlt utána. –Tudom, hogy csak Zeusz tart vissza tőle, hogy bemoss egyet. Zárd be nyugodtan a fürdőszobába, aztán legyünk túl rajta!
-Verekedni akarsz? – kérdezte tőle Ryan, miközben megemelte a szemöldökét.
-Nem, dehogyis, de teljesen jogos lenne, ha a képembe másznál.
-Ja, jogos lenne… aztán azzal mit oldanék meg? Attól még Chloé egy ribanc lenne, te meg egy sunyi haver, aki a hátam mögött összeszűrte vele a levet. 

-Annyira sajnálom, Ryan! Komolyan. Az egész nem ért annyit, hogy a barátságunk rámenjen. Eszelős hülyeség volt, nem is tudom, mi történt velem, hogy …
-Nana! – intette Ryan az üveggel a kezében. –Én mondhatom rá, hogy ribanc, de te mutass tiszteletet, ha arra jó volt, hogy megfektesd!
-Hülyén hangzana, ha azt mondanám, hogy tulajdonképpen ő fektetett meg engem? – grimaszolt Bobby, miközben meghúzta az üveget. –Nézd, nem akarom magam mentegetni, mert végül is, benne voltam a dologban, de ő kezdte. Csak panaszkodott, mondta a magáét, hogy elhanyagolod, közben meg olyan helyes kis tyúk és tudja is tálalni a portékáját…
-Oké! – csattant fel Ryan és megpördült. Nem.Akarom.Hallani.A.Részleteket! – hangsúlyozott minden szót. Chloét a magam részéről leírtam, és ha neked tényleg számít valamit a barátságunk, akkor nem hozod fel előttem a témát. Nem azt mondom ezzel, hogy túlléptem a csalódáson, amit te okoztál, mint barát, de nem vagyok hajlandó erről dumálni. Veled végképp nem.

Bobby megadóan emelte meg a kezeit és letottyant a kanapé sarkába. –Oké, halasszuk el! Mert azt te is tudod, ha most még nem is akarod elismerni, hogy anélkül, hogy kibeszélnénk, nem tudunk túllépni rajta. Hibáztam és kész vagyok elismerni. Megbántam!  Ezt is őszintén mondom. És valahol mégis örülök, hogy így történt, mert legalább bebizonyosodott, amit már korábban is mondtam, az a csaj csak kihasznált téged. Legalább megszabadultál tőle.
-Majd még köszönetet is mondok érte… - morgott Ryan az ablakon kinézve.

 A park fái szinte egyik napról a másikra bontották ki koronájukat a hosszúra nyúlt tél után beköszönő meleg tavaszban. Amíg az ágak kopárak voltak, egészen a kutyafuttatóig ellátott, de most csak a vidám csaholás hangjai jutottak el hozzá a nyitott ablakon át. Rambo nincs köztük – húzta el a száját az éles hangú ugatás hallatán. Zeusz a füle botján sem mozdította a sporttársak tombolására. Ezt nagyon szerette benne. Ha megvolt a rendszeres reggeli és esti mozgás, a kettő között a kutya szőrös lakberendezési tárgyként nyugodtan töltötte a napjait.
A következő pillanatban egy mély, alfahímhez illő ugatás hangzott fel és Zeusz felkapta a fejét. Már ő is megismeri – mosolygott rá a kutyájára, aztán a barátjához fordult.

-Kösz, hogy itt jártál, kösz, hogy a sajnálatodról biztosítottál, de nekünk most dolgunk van. Zeusz! Hozd a pórázt! – csettintett a kutyának, aki felhúzott rugóként pattant fel a helyéről, hogy lelkes farokcsóválással az ajtó előtt toporogjon, amíg ő cipőbe bújik.
-De Ryan, nem kéne ezt megbeszélnünk? Nekem ez olyan kínos, jó lenne tudni, hogy lehetünk-e még ezek után igazi barátok, és … - habogott Bobby, de Ryannek most nem volt türelme a barátja lelkének ápolásához. Beszélnie kell Juliával!
-Bobby! Beszéltünk, nem? Minden oké. Pár napig nem akarom látni a képedet, aztán majd leülünk valahol, iszunk valamit, és amikor már úgyis képtelenek vagyunk józanul gondolkodni, akkor beszélünk erről a szarságról, de most dolgom van. Találkozom valakivel, úgyhogy bocs, ha kiraklak.  A csodálkozó Bobbyt kitoloncolta a lakásból, ráfordította a kulcsot és hátra sem nézve átfutott a kutyával az úttesten. Bobby néhány pillanatnyi tétovázás után lassan követte. Lehet, hogy ő itt teljesen hiába emészti magát, Ryannek tulajdonképpen talán még kapóra is jött Chloé hűtlensége, és azóta vígan becsajozott, ő meg napok óta nem tud még a tükörbe se nézni? Vet egy pillantást erre a sürgős találkozóra. 

Ryan a futtató előtt megállt és megpróbálta rendezni a légvételét, ami kapkodó volt, árulkodóan ziháló. Pontosan olyan, mint amikor valaki kellő kondíció hiányában próbál futni egyet a háztömb körül. Eddig azt hitte, a Zeusszal töltött órák elegendőek ahhoz, hogy karban tartsa magát, de nyilvánvalóan nem így van, ha pillanatnyilag alig kap levegőt. Mert az nem létezhet ugyebár, hogy az izgatottságtól kapkodna az éltető oxigén után.  

Julia a padon ült, amíg Rambo egy kis pudlit üldözött a szerelmével, és egy kis noteszbe sebesen körmölt valamit. Aha, az írónő, ...ötlet született... ismerte az érzést, azonnal le kell jegyzetelnie neki is, mert mire alkalmas lesz a hely és az idő, a fejéből régen elszáll a tökéletesnek hitt gondolat.  Kinyitotta a kaput, hogy Zeusz üdvözölhesse a barátját, aztán lassan az asszonyhoz sétált és megállt előtte.
-Szép napot! Örülök, hogy újra összefutottunk! Igazából jó lenne beszélgetni valamiről, de nem itt – intett a fejével a pudli gazdája felé, aki idegesen nézte, ahogy a két nagy kutya játékszernek tekinti a kedvencét.
-Rendben, menjünk! – állt fel a nő és szólnia sem kellett, Rambo már robogott is a kapu felé. Odakint a két kutya folytatta a játékot, Ryan pedig megköszörülte a torkát. 

-Beleolvastam. Illetve hát, bele akartam olvasni, de végül elolvastam. Nem tudtam nem észrevenni, hogy egy csomó dologban hasonlítok a főhősére, kezdve a nevével. Gondolom, véletlen egybeesés.
-Abszolút! – nevetett az asszony, aztán feléje fordult. –Oké, lebuktam, megihletett. Bocsánat, ha nem tetszett a szerep, amit a szájába adtam.
-Inkább hízelgő volt – grimaszolt Ryan. –Olyan szépeket mondatott velem Caroline-nak, amilyet az életben soha nem lennék képes megfogalmazni.
-Dehogynem. Csak a megfelelő nőt kell megtalálja hozzá. Szóval, mi az ítélet?

-Nem az én műfajom és mégis tetszett. Kezdem kapizsgálni, hogy a nők miért szeretik az ilyen írásokat. Kapnak egy férfit, aki szépeket mond nekik, tud bocsánatot kérni és megbocsátani, ha kell, és az ágyban... nos, ott talán túlzott...
-Az egésznek a lényege az álmodozás. – dünnyögte Julia kicsit pirosabban, mint néhány perccel ezelőtt.
-Érdekes volt, hogy ahogy olvastam, láttam magam előtt peregni egy film kockáit... és erről eszembe jutott valami. Én próbálkozom egy forgatókönyvvel. Nem saját ötlet még, csak egy átirat, de már ezzel is elakadtam. Azt hittem, a saját munkám alapján van némi fogalmam a forgatókönyvekről, de nyilvánvalóan nincs, úgyhogy kutakodni kezdtem, és találtam is szakirodalmat dögivel... meg egy hirdetést. Van egy online tanfolyam. De ehhez is kell a név, elérhetőség, ilyesmik, én meg nem szívesen adnám meg, és arra gondoltam...
-Iratkozzak be maga helyett – fejezte be a mondatot a nő. 

-Na, pontosan ezt bírom magában, hogy nem kertell, azonnal átlátja a lényeget és nem fél kimondani. Tényleg arra gondoltam, hogy jelentkezhetne. Természetesen a költségeit én állom, aztán akár közösen is tanulhatnánk. A tanultakat pedig kipróbálhatnánk egy regényen...Talán ismeri is, tavaly nagy sikere volt, James Twining: A genfi átverés. Röviden: Rómában rövid időn belül három embert ölnek meg brutálisan, és Allegra Damico rendőrhadnagy arra gyanakszik, hogy a bűnesetek között valamilyen összefüggés van. Eközben a visszavonult műkincstolvaj, Tom Kirk Las Vegasban az FBI-nak dolgozva kezd nyomozásba egy ellopott Caravaggio-festmény után. Lelövik a társát és ez csak a kezdet, de Kirknek el kell jutnia a könyörtelen műkincsmaffia vezetőihez. A bűnjelek egyértelműen Rómába vezetnek, és Kirk immár Allegra oldalán próbálja leleplezni azt az olasz csempészbandát, amely felbecsülhetetlen értékeket tulajdonított el a világ múzeumaiból.

Az asszony meglepve nézett rá, vonásai kiismerhetetlenek voltak, de szemein látszott, hogy az agya szélsebesen dolgozza fel a váratlan ajánlatot. Már ő is gondolt rá, hogy keressen egy kreatív-írás tanfolyamot, de valahogy mindig elment tőle a kedve, amikor arra gondolt, rajta kívül valószínűleg csupa huszonéves jelentkezik majd. Most egycsapásra egy egész sereg vágya teljesülhetne. Megtudná, hogy érdemes-e az írásról álmodoznia és a rendszeres találkák Ryannel is biztosítva lennének. Amióta csak szóba elegyedtek egymással, ezek a találkozások lettek a nap fénypontja.
Ryan türelmet erőltetett magára, hogy látszólag közömbösen tudja kivárni a döntést. Valami megmagyarázhatatlan oknál fokva nagyon szerette volna, ha az asszony igent mond. 

Bobby egy terebélyes fa takarásában értetlenül nézte a párost. Ide sietett a barátja? Hiszen ez egy öreg nő! Na jó, talán nem annyira öreg, végül is egész formás virgácsai vannak, de akkor is jóval idősebb, ez még ebből a távolságból is nyilvánvaló. Úgyhogy nyilván nem miatta volt olyan sürgős Ryannek a találka, csak talált végre egy havert ennek az állat Zeusznak, akivel senki nem találja a hangot. Hátat fordítva hosszú lépésekkel elindult a kocsija felé, miközben a telefonján Chloé számát tárcsázta.

9 megjegyzés:

Pixie írta...

Nagyon tetszett, de ennek a Bobbynak letörném a micsodáját és odadobnám a kutyák elé... :D lehet kicsit szadista vagyok?
Remélem belevágnak ebbe a közös tanulásba! Várom, mi sül ki belőle!
Boldog szülinapot, Michelle Pfeiffer!
Pixie

csez írta...

Te tényleg figyelsz ránk ;) <3
Baromi hiteles volt az olvasói szemszög XDDDDD
A pasis beszélgetést is lájkolom, Ryan izgatottságáról és ötletéről nem is beszélve ;)
Tetszett!!!
Kösz&pusz

zsorzsi írta...

Jó annak, aki kutyafuttató környékén lakik.

Gabó írta...

Ámultam és bámultam, és nevettem, és sajnálkoztam. A sajnálat természetesen Ryané, akit átvert a legjobb barátja. De ez röpke jelenet volt, amit imádtam az kedvenc "sorozatszínészünk" blogolvasása volt! XDDDD
Először is amikor ráeszmél, hogy Ő adta az ihletet a nőnek.
Hoppá! Itt ott, egy-egy jelenetnél feszülő naci? ;) Azanyját XDDDD
De hogy még bosszankodik is a sok lámpa kapcsolgatáson is! :D
A forgatókönyvíró suli nagy ötlet volt, le a kalappal! ;)
Mindketten jól járnak, és egyre több időt fognak együtt tölteni. :)
Cseles, nagyon cseles!
Élmény volt megint! Tele újdonságos nagy ötlettel! <333

Névtelen írta...

Szia!
Remek lett! És a "szőrös lakberendezési tárgy" ..., én még ilyen kutyával nem találkoztam, de ötletes szókapcsolat :) !
Nagyon-nagyon élveztem ezt a részt is!
Bobby pedig remélem belerúg egy faragott tölgyfaasztal lábába!
Nagyon várom a következtőt!
An

csez írta...

An XDDDDDDD
Én legalább 2 ilyen kutyáról tudok ;)

Névtelen írta...

csez :D
tudod én inkább energikusabb kutyákkal találkoztam :), szaglászós, nézegetős, jövős-menős :)
De, hiszem azt, hogy mindegyikük külön egyéniség.
A tiétek talán ilyen "szőrös lakberendezési tárgy" ? :)
An

csez írta...

Labrador ;) úgyhogy igen XDDD
Plüsskutya és fekvőszönyeg is 3 gyereknek... <3

Névtelen írta...

:D
An