Muszáj mondanom valamit...

Nos, az történt, hogy egyikőtöktől kaptam egy linket, ahol mindenféle idézetek sorjáztak a legkülönfélébb témakörökben, így természetesen a szerelemmel kapcsolatban is. Voltak ott boldog, beteljesedett szerelmek, kiábrándultak, bizonytalanok és elbizakodottak… Voltak ismert nevek és voltak olyanok, akikről még életemben nem hallottam, de az a gondolat, amit éppen tőlük citáltak, megfogott. A következő részekben valószínűleg felbukkan majd némelyik, ezeket igyekszem dőlt betűkkel nyilvánvalóvá tenni, hogy más agyából pattantak ki, nem az enyémből. De előfordulhat, hogy valakinek a gondolatai  annyira rárímelnek a sajátjaimra, hogy önkéntelenül is beleszövődnek a szövegkörnyezetbe. Ha valaki felismerne ilyet, ahogy mondani szokás, a véletlen műve lehet csak.

Annyit elárulok előre, hogy a rengeteg, közel kétszáz oldalnyi citátumból leginkább Oravecz Nóra és Csitáry-Hock Tamás sorai fogtak meg. Rengeteg idézet volt tőlük, talán azért is volt könnyű közülük szemezgetni… és mert ezek szinte kivétel nélkül mentesek voltak elcsépelt szólamoktól. Szerintem. Persze, a kigyűjtött anyagnak csak egy kis részét csempészem majd a történetbe, mert végül is, ez nem idézet gyűjtemény, de azért Paulo Coelho, Vavyan Fable, Anna Gavalda, Lev Tolsztoj, Müller Péter, vagy akár Rob néhány személyes gondolata majd felbukkan az idők folyamán itt-ott. És néhány vers is, természetesen, mert mi más mesélhetne a szerelemről ékesebben, mint a költészet.