Anna a városligeti forgatás befejezése után még éppen
elkapta Robert nyurga alakját, ahogy egy taxiba vágódik és elmegy. Kicsit csalódott
volt, amiért nem beszéltek az éjszaka történtekről, de aztán arra gondolt,
biztos a férfi is fáradt, éhes, egy jó zuhanyra vágyik, puha ágyra, aztán ha
kipihente magát, akkor úgyis találkoznak még eleget ahhoz, hogy kibeszéljék a
történteket. Meg hát, nyilvánvalóan nem itt kéne beszélni, ennyi ember előtt. Ő
is összekaparta fáradt korpuszát, aztán Ritával és Lacival beültek a fiú
kocsijába és már csak otthon, a ház előtt riadt arra, hogy hazahozták. A
barátai még kacarásztak rajta egy sort, hogy mennyire elhajolhatott a nővére
céges buliján, ő meg remegő gyomorral gondolt a ténylegesen történtekre, aztán
elbúcsúzott és felbotorkált a lakáshoz. Leült a teraszon és felhívta Tomit,
bízva benne, hogy a fiú egyáltalán fogadja a hívását.
*
Jack érdeklődve nézte a barátját, aki egy kóbor farkas
kiéhezettségével vetette magát rá a hatalmas adag marhasültre. Amikor a
tányérjáról az utolsó falat is elfogyott, még a párolt kelbimbó is, amit ő
személy szerint utált, Robert hátradőlt és úgy csorgatta le a torkán a nagy
pohár hideg sört, hogy szinte a gigája sem rezdült. Jack elismeréssel adózott a
mutatványnak.
-Jézus, ember, te aztán tényleg kivoltál… de eddig tartott a
türelmem, most már vagy beszélsz, mi volt az a titokzatos megjegyzés a
telefonban, vagy itt hagylak.
Robert még egyszer, utoljára végigpörgette magában az elmúlt
nap történéseit, aztán körülnézett az étteremben.
-Ne itt, valahol, ahol biztos, hogy nem hallja meg senki …
Jack ennyi
paranoiától a szemeit forgatva a számlát kérte, aztán az étterem előtt leintett
taxisnak egy papírlapot nyújtott oda. -Ide, legyen szíves! – a fickó bólintott,
aztán a gázra lépve kifelé indult a városból. Robert kérdőn nézett a barátjára:
-Hova megyünk?
-Nyugi, én már voltam ott, nagyon hangulatos hely, bár elég
sok arrafelé a turista, de lent a Dunaparton eléggé el lehet tűnni a nép elől.
Robert nyugtalanul nézte a mellettük elsuhanó tájat. A
városból kifelé tartottak, és amikor majd húsz perc autózás, és a Szentendre
feliratú tábla elhagyása után Jack
mutogatva irányította a sofőrt a folyópart felé, Rob kénytelen volt elismerni,
hogy a barátja tényleg szép helyre hozta. Az ártérről visszahúzódott folyó
partján a kavicsok között már vadvirágok, fűcsomók nőttek ki, és egy termetes
kidőlt fa lógott be a vízbe. Arrafelé tartottak, aztán levették a cipőiket,
feltűrték a farmer szárát, és begázoltak a folyó hideg vizébe, hogy a fa
törzsére feltelepedve eltűnjenek a kevés arrajáró szeme elől.
-Na, mondjad! – nézett rá Jackson egy lélekbúvárnak is
becsületére váló pillantással.
-Annának van egy nővére. – kezdett bele Robert és a barátja
értetlen tekintetét látva elmosolyodott. -Nyugi, nem az van, amire gondolsz,
illetve nem úgy… szóval, van egy nővére… és én már találkoztam azzal a csajjal
három évvel ezelőtt.
-Jézus! – sóhajtott Jack, aki azonnal levette a probléma
lényegét. –Tesókkal összejönni, ilyet is csak te tudsz. – vigyorgott rá minden
együttérzés nélkül, talán még némi irigységgel is a hangjában, de a halkan
folytatódó történettől lefagyott a mosoly az arcáról.
-Jézus! – a döbbenet nyilvánvalóan sugárzott Jackről.
-Mellettem lassan átmész mélyen vallásosba… - grimaszolt
Robert.
-Öreg, ne csodálkozz! Ennél nagyobb hírt nem tudnának rólad
szétkürtölni az újságok, max., ha bejelentenéd, hogy meleg vagy, de ezek után
már azt sem hinné el senki.
-Nagyon vicces – komorodott el Robert.
-És… most tartasz tőle, hogy a lányok kitálalnak valakinek?
– kérdezte a barátja óvatosan és majdnem felnevetett, ahogy Robert őszinte
felháborodással nézett rá.
-Nem.Fognak.Kitálalni! Ha ebből bármi bárhol megjelenne,
akkor is tudni fogom, hogy nem nekik járt el a szájuk.
-Mire fel ez a nagy bizalom? És akkor afölött próbálok elegánsan
elsiklani, hogy konkrétan engem gyanúsítanál meg a pofázással, mert ha jól
sejtem, én vagyok az egyetlen, akit megtiszteltél a bizalmaddal.
-Tényleg csak neked mondtam el, és hidd el, nem mondtam
volna, ha tartanék tőle, hogy eljár a szád. De senkinek, még Sheilának se,
érted!? Senkinek nem mondhatod el! Csak már egyszerűen képtelen voltam magamban
rágni, valakivel beszélnem kellett róla, mert túl sok volt ez így egyedül. –
dörzsölte fáradtan a halántékát.
-És… most hogyan tovább?
-Nem tudom. Anna… rendkívüli lány, nagyon szeretném jobban
megismerni, és szerintem lehetne köztünk valami jó és erős, de … ezek után …
nem tudom… a nővérével történtek azt hiszem örökre ott állnának köztünk.
Képzelj el egy családi összeröffenést, ahol Annát ölelem magamhoz, szemben
pedig a nővére áll és nézi. ...Bassza meg, nem tudom,… nem kell ez nekem! …
Egyet tudok, hogy amióta megismertem őket, én sem vagyok az, aki voltam.
Képtelen vagyok a munkámra figyelni, hibát hibára halmozok… Áááá, ez nem vezet sehová,
vagy legalábbis nem a jó irányba. Hagynom kéne az egészet a fenébe, kérni egy
új asszisztenst és azt is elfelejteni, hogy valaha találkoztunk, de az az
igazság, hogy ez olyan képtelenség, amit még én is felfogok. … Tudod, az a baj,
hogy a mai éjszaka után nem is tudnám megtenni vele. Borzasztó érzés volt látni
a szenvedését; nő így még nem zokogott a karomban, és volt benne valami szívbe
markoló, ahogy kapaszkodott belém. Ha most lecseréltetném, az cserbenhagyás
lenne, és már éppen eléggé megviselte a nővére árulása, túl sok lenne, ha most
én is …
-Robert! Állj le! Nem vagy felelős érte! Amit a nővérével
műveltetek három éve, az a kettőtök ügye. A nővér döntése pedig a magáé… mostmár
... én egyébként lehet, hogy ezerszer jobban berágtam volna a helyedben, amiért
kihagyott az egész buliból… az a kölyök ugyanis nemcsak az övé volt. … Oké! –
tartotta fel a kezét, ahogy Robert szólni akart volna – tudom, a te életedben
sem lett volna helye, felfoghatjuk úgy is, hogy jót tett veled… bár, erről sem
vagyok meggyőződve. Ez csupa feltételezés, és ezeknek nem sok értelmük van. De
ha Anna rosszul érzi magát a nővére döntése miatt, azon te nem tudsz
változtatni. Nem is kell változtatnod! Ez a kettőjük meccse, és jobb is, ha
kimaradsz belőle! … Szerintem egyébként sehova nem vezet ez az egész
közöttetek, és most befejezni talán még kevesebb fájdalommal járna, mintha még
elmélyedtek benne egy kicsit, aztán lelépsz. Hagyd abba most!
-Az eszemmel tudom, de … bassza meg, olyan jó érzés volt,
ahogy bizalommal telve hozzám bújt vigasztalásért.
-Részeg volt… bárkihez hozzábújt volna – jegyezte meg
kíméletlenül Jackson, és Robert egy pillanatra elgondolkodott rajta, nem
követett-e el hibát azzal, hogy beszélt neki erről az egészről, mert ennél
azért sokkal több támogatásra és egyetértésre számított.
-Nem tehetem… nem rúghatok bele még én is pont most.
-Ó, Jézusom, az irgalmas szamaritánus! Robert! … Akkor ne
tedd! Bújjatok ágyba, hogy kielégítsd a kíváncsiságodat, hogy valóban több-e
ez, mint egy sima vágyakozás egy formás test után. Csak könyörgöm, még egyszer
ne játssz közben oroszrulettet! De néhány hét múlva mindenképpen elmész, és
akkor sokkal rosszabb lesz, mert még több mindent kell magad mögött hagynod. És
neki is. De a te döntésed, én csak elmondtam a véleményemet, ha már
megkérdezted… Na, gyere, mert nekem lassan készülődnöm kell, holnap korán
reggel megyek haza Sheilához és a kicsihez, és még össze sem pakoltam. De
előtte igyunk egy kávét valahol a városban, legalább meglátod te is, milyen
hangulatos kis hely ez.
A főtér egyik kávézója előtt leültek a napernyők árnyékába.
Robert a szemébe húzott baseball sapkában és sötét napszemüvegben, kezében az
asztalról felmarkolt idegenforgalmi tájékoztatóval ki sem lógott a többi
turista közül, akik az összes világnyelvet képviselve körülöttük zsibongtak.
Jack megrendelte a kávékat, aztán a telefonjával csinált néhány képet a
környező épületekről, miközben Robert az ismertetőt böngészte. A szemüvege
felett körülnézve próbálta beazonosítani a brossúrában látottakat.
-Te tudtad, hogy itt mennyi látnivaló van? Ez tisztára egy
kis kulturális aranybánya. Kiállítások, koncertek, néprajzi múzeum… Skanzen,
mindenféle kultúra keveredése és az egész ilyen kis zegzugos csomagolásban. Te,
ez tetszik nekem! Kár, hogy már hazamész, mert ide visszajöhettünk volna.
-Biztos találsz valakit, aki elkísér, de könyörgöm, gondolj
rá, hogy miről beszélgettünk az előbb! – kacsintott rá Jack, és Robert
lelkesedése ettől zuhanyórepülésbe kezdett. Lecsapta az eddig érdekesnek
tartott kis füzetkét, aztán ahogy felnézett, elsápadt és lehajtotta a fejét.
Jackson figyelmét nem kerülte el a hirtelen beállt fagyos légkör és
körülnézett. Ah, a kis dalos pacsirta! És valami colos szőke sráccal… hát,
akkor Rob, a dolog innentől már aligha kérdéses – húzta el a száját, ahogy a
barátja keserű vonásait nézte.
*
Anna feje még mindig zúgott egy kicsit, legszívesebben aludt
volna két fájdalomcsillapítóval alábélelve, de fel kellett hívja Tomit, a srác
meg azt javasolta, beszéljenek itt Szentendrén, ahol annak idején az első
randijukat töltötték. Útközben annyit már elmondott neki néhány megismételt
bocsánatkérést követően, hogy Adéllal volt nagyon komoly nézeteltérése és nem
szépítette azt sem, hogy keserűségében alaposan felöntött a garatra. Robert
szerepéről a tegnap estében és éjszakában nem beszélt, mert kettőjük
szempontjából ennek nem is volt jelentősége.
A valóságos problémát sem akarta
teljesen kifejteni, ez végül is családi ügy, és ha Tominak már amúgy is a
szakítás jár a fejében, akkor ehhez végképp nincs is semmi köze. Engedelmesen
bandukolt mellette a parkolótól idáig, aztán a napszemüveg mögött hunyorogva a
kávézó felé intett, hogy üljenek le ott.
Értette Tomi problémáját, de őszintén szólva már nem érezte
annyira fontosnak a kapcsolatukat, hogy változtatni próbáljon a saját
viselkedésén. Már csak azt szerette volna, ha békében, barátokként válnak szét,
hogyha valaha összefutnak, ne kelljen kényelmetlen érzéssel átmenni az utca
túloldalára, hogy elkerüljék a találkozást.
*
Robert nézte a nyurga, szőke srácot, akivel a kapu előtt
összefutott. Felelőtlen barom! Gondolhatott volna rá, hogy Annának valami baja
van, mégis ott hagyta. Most meg itt játsza a jó fiút – nézte, ahogy régimódi
udvariassággal a lány alá igazítja a széket. Hamarosan két kávé gőzölgött előttük
is és halkan beszélgetni kezdtek. A téma nyilvánvalóan nem volt vidám, mert a
párocska komoly arccal, néha már-már indulatosan suttogva tárgyalt valamiről.
Végül Anna széttárta a karját, mire a srác hátradőlt és lehunyta a szemét. Mi
van seggfej? Mit mondtál neki Anna, ami nem tetszett Rómeónak? – motyogott
magában, mire Jack bokán rúgta az asztal alatt.
-Mennünk kéne!
-És szerinted hogy húzunk el innen úgy, hogy ne szúrjanak
ki? – grimaszolt Robert.
-Miért? Mi van, ha kiszúrnak? Ők egy pár, Rob. Mi meg
haverok vagyunk. Összefutottunk itt távol a város zajától. Ennyi.
Nem.A.Te.Dolgod! Ha akarsz, odaköszönsz, de ha nem, azt sem róhatja fel senki.
Nem vetted észre őket. Na, nyomás!
Robert próbálta a magáévá tenni Jackson kemény szavait, de
nagyon nem akaródzott. Ennek ellenére felállt és a barátja mögött a kijárat
felé indult, ami szerencsétlen módon éppen Annáék mellett nyílt a kis térre.
Odaérve elővette a telefonját, és mintha hívása lenne, valamit hablatyolva
kifelé sietett. A mereven ülő párocskáról tudomást sem véve.
*
Anna felkapta a fejét az ismerős hangra, ami az angol
nyelvvel közösen eltéveszthetetlen volt mára a számára. Ez Robert! És az a
barátja, Jackson, aki délelőtt kereste. Észre sem vette, hogy a férfi
látványára mosoly kúszik az arcára, ami aztán ahogy jött, úgy le is lohadt,
amikor a férfi nyilvánvalóan nem vette észre. A dolog csak Tominak szúrt
szemet, aki a fejét csóválva a számlát kérte. Azt hitte, hogy ez a környezet,
ahol annak idején egymásra találtak, majd segít rendbe tenni köztük a dolgokat.
Ő elmondta, hogy mi a problémája, Anna viszont nyilván nem erőlteti a békülést.
Még ez a bájgúnár is jobban érdekelte, aki az előbb kiment innen, mint az,
amiről idáig beszélt neki. Furcsán ismerős volt a fickó, de igazából nem
érdekelte, csak azért nézett utána, mert Anna rámosolygott, amit a pasi
nyilvánvalóan nem vett észre. Nos, ő nem fog itt tovább megalázkodni előtte.
Visszamennek a városba, és megpróbálja elfelejteni a lányt, meg a problémás
életét.
*
Robert egy mély sóhajjal kinyomta a telefont. Huh, ez elég
kínos hebegés volt, de szerencsére a fickó a vonal másik végén nem erőltette a
magyarázatot. Elfogadta, hogy szeretne egy másik asszisztenst, és bár
megkérdezte, hogy mi a baja Annával, de nem feszegette a dolgot, amikor rávágta,
hogy tulajdonképpen semmi, csak mégis, ha lehet, akkor szeretne valaki mást.
Így visszagondolva elég hülye szitu, olyan, mintha valami személyes ügy miatt
kényelmetlenné vált volna a munkakapcsolat. Végül is, pontosan így volt.
Tudta, hogy fel kellene hívnia a lányt és megmondani neki,
de ha egyszerűen akarna fogalmazni, gyáva volt ehhez a híváshoz. Nem tőle fogja
megtudni a cserét, és piszok mérges lesz miatta, csalódott, értetlen és
sértődött – gondolta. És ragyogni fog a szeme, szikrázni, ahogy szitkozódik
majd – képzelte maga elé a látványt élénkebben, mint valaha is … aztán talán a
zenében keres menedéket. Ő maga is ezt tenné. Remélhetőleg a múlt éjszaka után
nem az alkoholban – gondolta kicsit bizonytalanul, érezve, hogy ő viszont most
nagyon be tudna rúgni, de már azt sem merte megkockáztatni, hogy a holnapi
forgatásról emiatt késsen el.
4 megjegyzés:
Hmm, hmm.... Ez az utolsó 10 mp lett volna AAAZ?! ;)
XDDDD Simán megértem...
O.K.! Tényleg beszélhettek volna előtte, de ez úgy látszik nehezen megy mindenkinek.... :P
Frankó, pasis rész volt ;) (gondolom XDD)
Kár, hogy már Jackson sem lesz mellette...
Tetszett!
Lehet hétvégén kimegyünk Szentendrére ;)
K&P
Szia!
Oh, akkor a bonyodalmak folytatódnak! :) Várom Anna reakcióját! Nagyon tetszett!
An
Csak szólok hogy nem jó a stoppered Jutka!
BACCA MEG ez nem 10 másodperc vooooolt!!!!! Még most is utálom! 5 perc után. XDDD
Utálom! MM Robertet, ahogy viselkedett. Másrészről valamilyen szinten meg is értem! Tiszta agyrém a helyzet!
Mit ne mondjak, roppantul kiváncsi lettem, hogy hogyan lesz tovább!
Na de ez meg nem újdonság itt nálad!
Ott vagyunk máááár??????
Pussz
Opsz! Én nem tudtam a 10 mp-ről, így nem is igazán értettem, hogy most mi van. XD
Megjegyzés küldése