Sziasztok...

Szép kánikulai hétköznapokat mindenkinek!
Meglepve látom, hogy itt többen aggódásotoknak adtok hangot, hogy mi lesz így a perlekedő szerelmesekből... nos, egy kis önvallomás következik...
az első próbálkozások idején felróttátok (oké, nem, de azért szóvá tettétek), hogy egy gyorsvonat sebességével halad előre az adott történet, pedig de jó lett volna itt vagy ott kicsit kibontogatni az éppen aktuális történést... na, kérem... itt és most éppen ilyen kibontogatásnak vagytok a tanui. Miután már többen is megírtátok kommentben, hogy hisztek a boldog végkifejletben, és én magam is happy end párti vagyok, nagy meglepetés valószínűleg nem is fog érni titeket, ha egyszer Anna és Robert végleg kikötnek egymás mellett... végleg ... na, ez az, amit ugyebár senki nem tudhat előre...
addig meg... perlekedünk, nyafogunk, hisztizünk, békülünk és összeveszünk, félreértünk és tisztázunk... szerelmeskedünk és megváltjuk a világot a fene nagy gondolatainkkal.
Ja, hogy nem én, hanem ők... mindig elfeledkezem róla, hogy ne éljem bele túlságosan magam a történetbe XD A fenébe!

P.S. ha valaki úgy gondolja, továbbra is ossza meg velem a lelkesedését, netán a félelmeit, még inkább az ellenérzéseit... én tanulok belőle, és a történet is alakulhat ezek miatt...
Na, holnap reggel folytatás következik... nem becarni, én már látom a fényt az alagút végén ... csak le ne kapcsolják addigra a villanyt ;)