Perlekedők 78.

Szótlanul ültek a kocsiban, amíg Robert hajmeresztő tempóban kanyargott felfelé a házukhoz vezető úton. Aztán a kapun beállva, a kocsibeállón szinte azonnal lefulladt alattuk a böhöm jármű, ahogy a férfi  idegességében előbb vette le a lábát a pedálokról, mint ahogy a gyújtásból kivette volna a kulcsot. Nem mintha ez a jelenlegi helyzetben nagyon izgatta volna. Ültek a napon lassan átforrósodó kocsiban és mind a ketten a másikra vártak. Robert valami magyarázatra, és Anna nemkülönben. Bár, ehhez szüksége lett volna arra a görényre is, mert csak és kizárólag ő adhatott volna válaszokat a kérdéseire. Hogy Robert miért bukkant fel olyan váratlanul…, most pillanatnyilag a legkisebb gondja volt.

A felvételen, amit Gergő az orra alá tolt, az első pillanatra még el is hitte, hogy ő fetreng az ágyon a férfival. De közben tudta, hogy nem ő volt, hiszen sosem feküdt le vele. A szakításuknak is éppen ez volt az oka. De a felvétel meglepően jó minőségű volt, a rajta szereplő lány pedig kisértetiesen hasonló. Ha nem lett volna biztos benne, hogy ő soha az életben nem járt a férfi hálószobájában, akkor még el is bizonytalanodott volna, hogy amit lát, az a botrányos valóság-e. 

Gergő képes volt keríteni valakit, aki a megszólalásig hasonlított hozzá, eljátszadozott vele a kamera előtt és most úgy akarja tálalni a sajtónak … az itteni, botrányra éhes sajtónak, mintha ő lenne a videón. És esélye sincs tisztázni magát, mert bárki bedőlne ennek a mocskos trükknek. Tehát fizetnie kell! A telefon úgy égette a táskán keresztül is a térdét, mintha izzó vasdarab lett volna, és a gondolatai szinte lefagytak, ahogy próbálta eldönteni, mit mondjon Robertnek és mit ne…

A férfi csalódottan szorította még mindig a kormánykereket. Azt hitte, ahogy kiszabadulnak a kínos helyzetből, Annából dőlni fog a szó, a magyarázat, hogy ki volt ez a fickó és mit akart. Mi volt az, amivel láthatóan nagyon kiborította, és leginkább arra választ kap, ő miért nem tudhatott erről az egészről, és miért hazudott a lány holmi rajongó ismerősről? Ültek némán, aztán a férfi volt az, aki elunta ezt a reménytelen helyzetet és kiszállt, hangosan becsapva maga mögött a kocsi ajtaját. Anna összerándult a csattanástól, aztán egy mély levegőt véve ő is kiszállt és a táskát maga előtt tartva a férfi után indult. Már éppen eléggé megbántotta azzal, hogy titkolni próbálta, kivel találkozik, ha most ezt a dolgot is megpróbálja elsumákolni, annál nagyobb lesz a pofon, ha megjelenik az újságban, és akkor már hiába próbál magyarázkodni, Robert aligha lesz kíváncsi a mentegetőzésére. 

-Miért jöttél utánam? – kérdezte halkan, és a kérdésben nyoma sem volt számonkérésnek, csak a színtiszta kíváncsiság vitte rá, hogy megkérdezze.

-Most tényleg ez a legfontosabb kérdés? – tért ki a férfi a válaszadás elől.

-Nem, csak érdekel.

-Nos… túl idegesen készülődtél egy baráti találkozóra. Kíváncsivá tett. … Elmondod, mi volt ez?

-El. – sóhajtott Anna. –Gergő volt az.

-Aha, akkor már tudom, miért volt ismerős a képe. És…? Mit akart? Mit mutatott neked, amitől úgy kiakadtál?

-Azt is láttad? – sápadt el Anna. A beszélgetés túl gyorsan haladt abba az irányba, ahol még nem tudta, mennyit  osszon meg Roberttel ebből a mocsokból. 

-Szóval… mi volt az? – tért ki a férfi újra, nem hagyva magát eltéríteni az eredeti kérdéstől.

-Egy videó – suttogott halkan a lány, és Robert már a gondolatától is összerezzent, hogy miről lehet szó.

-Rólad? Vagy … rólam? – kérdezte tanácstalanul, bár meglehetősen biztos volt benne, hogy ez az egész valamilyen módon mégiscsak Annával lehet kapcsolatban. Ellenkező esetben az a kis görény talán őt kereste volna meg.

-Miért? … Rólad is készülhetett videó? – érkezett a döbbent kérdés, és a hangsúlytól Robert elmosolyodott volna, ha a helyzet nem lett volna véresen komoly. –Egyébként Gergő kishal ahhoz, hogy a te ügyeidbe keveredhetett volna – tette hozzá közben a lány, mire Robert feléje fordult és szenvedélyesen kifakadt:

-Máris megtette, mert Te az én ügyem vagy! Szóval, akkor rólad.

-Nem. De bárki elhinné, hogy engem lát. És ez benne a végképp aljas, mert ha elkövettem volna egykor egy hibát, akkor tudnám, hogy benne van a pakliban, hogy egyszer fizetnem kell érte. … De ez nem is én vagyok! És mégis alkalmas rá, hogy zsaroljon vele. Ha eladja egy újságnak, bárkinek elég lenne, hogy hasonlít rám. Én sem tudnám bizonyítani, hogy nem én vagyok… csak megaláznám magam a magyarázkodással, és már ismerem annyira ezt a világot, hogy tudjam, a sejtetés is elég, hogy tönkretegyen valakit. 

-Mutasd!- kérte karcos hangon a férfi és kinyújtotta a kezét a készülékért.

Anna kikotorta a táskája mélyéről a vadonatúj I-Phone 5-öst, amely tökéletes képminőséggel tárta eléjük a szenvedélyes, bár meglehetősen ízléstelen felvételt. Robert összeránduló gyomorral nézte a videót, tényleg elhitte volna, hogy Anna van a filmen, ha valaki váratlanul a kezébe nyomja, mert ugyan a nő arca egy pillanatra sem látszott, de a haja és még a teste is kisértetiesen őt idézte. Aztán alaposabban megnézte, és akkor már látta a  különbségeket is, de ettől ez még tényleg egy remek lehetőség botrányt keverni körülöttük, hiszen nyilván nem fogja megosztani a nagyvilággal, hogy Anna teste milyen részleteiben más, mint azé, aki a felvételen látható. Már látta maga előtt a harsány címlapot, amin újra a fejére nyomják a szarvakat, csakhogy most nem őt illette a korona, de ezt csak szánalmas tagadással tudná hárítani, senki nem hinné el. Annának pedig végképp nem jönne jól egy efajta hírverés a filmje bemutatója előtt. Bassza meg, hogy mindig van valaki, akinek nincs jobb dolga, mint az életükbe belerondítani? 

-Jelentsük fel! – javasolta halkan Anna, mire a férfi úgy nézett rá, mint aki méltatlannak tartja egy ilyen átgondolatlan ötlet kiagyalására.

-Tudod hol lakik? Tudod bizonyítani, hogy megzsarolt? Tudod bizonyítani, hogy nem te vagy a képen? …Szerintem, ha megvizsgáltatnánk ezt a vackot, még az is kiderülne, hogy még ezt a szaros telefont sem lehet a nevéhez kötni; azt meg végképp nem, hogy ő vette fel ezt a videót. Hogy rajta van az ujjlenyomata, semmit nem bizonyít. Lényegében megfoghatatlan. Csak akkor tudunk lépni, ha az a média együttműködik velünk, akiknek végül eladja. Talán a fizetéskor le lehet rá csapni, de ehhez meg az kéne, hogy hajlandó legyen valaki egyáltalán a feljelentésünkkel érdemben foglalkozni. … vagy van egy másik megoldás…bár, így is, úgy is, megjelenik ez a szemét és tőlünk lesz hangos pár napig a bulvár.

-Micsoda? – kérdezte a teljes kétségbeesés határán Anna, ahogy már látta maga előtt a botrány kitörését.

-Ha mi hozzuk nyilvánosságra…. Akkor nem tudja eladni, és nálunk a labda, hogy megmutassuk, micsoda aljas próbálkozással próbálnak egyesek pénzhez jutni.

-Te megőrültél! – sápadt el a lány. –Mire a közönséghez eljut az üzenet, hogy amit látnak, az nem én vagyok, addig éppen eleget csámcsognak azon, hogy mi van, ha mégis.

-Azt kéne valahogy bizonyítani, hogy amikor a felvétel készült, akkor te a közelében sem voltál. Át kéne nézni újra és újra, hátha találunk benne valami támpontot, ami ha áttételesen is, de utal az időpontra. De ezt ilyen kicsiben nem fogjuk megtalálni. Gyere, ha a tv képernyőjén se találjuk meg, akkor nincs is olyan!

Egyik kezében a telefonnal, a másikkal Annát maga után húzva a ház felé indult, aki botladozva sietett a nyomában, és elborzadva készült fel rá lelkileg, hogy a felvételt végtelenítve nézze át a számára legfontosabb emberrel az oldalán, olyan apró kis morzsát keresve, ami bizonyítékul szolgálhat arra, hogy nem ő van a képen. Lényének egyik része reszketve próbált hinni benne, hogy végül találnak majd valamit, de azért ott rejtőzött tudata mélyén a félelem, hogy mi van, ha nem.

*

A hatalmas, jó 130 centis képernyő és a házimozi hangszórói hajmeresztően felerősítették az apró képernyő mellbeverő élményét.  A lihegéssel és nyögéssel keveredő háttérzene kísértetiessé tette az eddig csak némán látott felvételt. A háttérben ugyanis Anna egyik száma szólt. Robert tudta, hogy az a pasi a felvételen a hasonmás testébe hatolva, fülében Anna hangjával, lényegében az ő kedvesét erőszakolja meg. Undorító bosszú volt ez azért, mert Anna a múltban nemet mondott neki. 

Srác korában ő is nézett pornót a haverokkal, néha még magányos estéin is, de ez most egészen más volt. Alig bírt elvonatkoztatni a látványtól, és erőnek erejével kellett figyelmeztetnie magát, hogy az a nő a képernyőn nem Anna!

Egy szkenner alaposságával tapogatta le tekintete a felvételen szereplő szoba berendezését, de az ébresztő órán csak egy zöld pöttyöt látott, se dátum, se időpont. Aztán hirtelen eszébe jutott Tom hülye lézeres ébresztő órája, amely óriási számokkal vetítette ki a falra, Tomnál a plafonra, a pontos időt. Mennyit cikizte érte, de most eszébe juttatta, hogy talán máshol kell keresse a megoldást. Visszament a felvétel elejére és újra figyelni kezdett. 

Egy idő után diadalmasan kimerevítette a képet, Anna pedig eleinte értetlenül bámulta a megfagyott mozdulatot, aztán a szája elé kapta a kezét. A morzsa, amit kerestek, ott volt! Nem egy naptáron, nem az órán, hanem a falon. Gergő és a hülye lézeres ébresztő órája, amely az ágy melletti falra vetítette ki a hatalmas, bár a lámpafényben halvány számokat, és alatta a dátumot. Szilveszter éjszakáját! Amikor ők Tomékkal a Mátrában ünnepeltek; és erről a reptéren készült fotók, amelyek bejárták már a világhálót, tanuskodhatnak. 

Egymásra néztek, aztán Anna bólintott:

-Oké, keressünk valakit, akinél nyilvánosságra hozhatjuk ezt a szemetet, így legalább mi tudjuk megszabni, hogy mi jelenjen meg és mi ne. Aztán mire Gergő lépne, már nem lesz senki, aki vevő lenne a nagy sztorijára. És ha szerencsénk van, akkor még el is kaphatjuk.

-Rendben, felhívom Steph-et, ő mégiscsak jobban ismeri ezt a várost, és hogy kikkel lehet értelmesen tárgyalni… nehogy öngólt rúgjunk azzal, hogy nem a megfelelő fórumhoz fordulunk. És nem árt átgondolnunk azt sem, hogy mit mondunk el az egészből. Tudniuk kell viszonylag szaftos részleteket is, de talán megszűrhetjük, hogy mi kerüljön nyilvánosságra, és mi ne.  És azt is el kell mondjuk, hogy valaki ilyen módon próbált megzsarolni téged, hogy lássák, nincsenek titkaink, és aki a jövőben ilyesmivel akar próbálkozni, annak esélye sincs.